2.fejezet

Itt a 2.rész! Jó szórakozást!



2. fejezet
- Ez lehetetlen – suttogtam – Ő nem tenne ilyet. A képet tényleg ő csinálta, de hát imád fotózni. Tudjátok, hogy amikor csak teheti fotóz. A fényképezés a második hobbija a tánc után. De erre nem lenne képes. Biztos csak összetévesztették valakivel – győzködtem magam – Megyek és beszélek vele! – döntöttem el.
- Liam nem hiszem, hogy ez jó ötlet - szólt halkan Harry, de én nem figyeltem rá. Csak magamra kaptam egy pólót, meg egy nadrágot, lementem a földszintre és elindultam az ajtó felé. Mikor kinyitottam elvakított a rengeteg fényképezőgép villogása. Vagy ezernyi fotós és riporter állt a házunk előtt. Mind kérdések százaival bombáztak.
- Liam, kérem nyilatkozna?
- Igaz, hogy drogozik?
- Mit szól a barátnője tettéhez? Elhiszi? Kérem, válaszoljon!
Gyorsan becsaptam az ajtót. Niall épp ekkor jött le a lépcsőn.
- Most mi legyen? – kérdeztem.
- Van egy ötletem. Mindjárt jövök – mondta, majd felrohant a lépcsőn. Pár perccel később Louissal együtt jött vissza.
- Louis eltereli a figyelmüket. Mi meg addig megszökünk. Úgyse vezettem még, mióta megkaptam a jogsimat – mondta Niall izgatottan. Nagyon büszke volt magára, amikor megjött a jogsija.
- Kösz Lou! – tettem a kezem a vállára, majd elindultunk Niallel a garázs felé. Szerencsére a garázs egybe volt a házzal, így észrevétlenül be tudtunk ülni a kocsiba. Mikor felnyílott a garázsajtó, a riporterek még nem vettek észre minket, ezért Niall gyorsan kihajtott a garázsból. Hallottam, ahogy Louis kiáltozik.
- Én vagyok Superman. Akarnak egy szaftos sztorit? Hát mondok én egyet Liam nincs itt! Hahaha! – kiáltozta és én is nevettem rajta, azonban még korai volt, mert akkor Niall véletlenül rükvercbe állította a kocsit és visszagurultunk a garázsba. Erre már az újságírók is felfigyeltek és elindultak felénk.
- Niall siess! –sürgettem. A riporterek serege egyre csak közeledett felénk.
- Mindjárt megvan! Ó, nem! – még egyet tolattunk hátra és felborítottuk a mögöttünk lévő szekrényt – Na most! – a kocsi végre elindult a helyes irányba és kifordultunk jobbra. Azonban az újságírók már elérték a kocsit, így Niall beletaposott a gázba és elhajtottunk.
- Hova megyünk Nialler? Danielle nem erre lakik.
- Nem is Daniellehez megyünk – mondta, majd mikor mérgesen néztem rá, folytatta – Figyelj, azt nem mondta, hogy Danhez megyünk, csak azt, hogy megszökünk. Szerintem sem jó ötlet most beszélned vele. Meg amúgy üres hassal nem mész sehova – most már tudtam az úti célunkat. De még mindig dühös voltam Niallra, így ő megint megszólalt – De utána, ha akarod elviszlek Danhez. Így, jó? – kérdezte.
- Igen. Kösz Niall – mosolyogtam rá. Pár perc múlva megérkeztünk a Nando’s-hoz.
*Allison szemszöge*
- Két Nando’s csirke és két shake. Rendben máris hozom – mosolyogtam a szerelmes párra. Utáltam, hogy ilyen boldogok, én meg nem találok egy normális fiút. Tudom, tudom bunkóság, de én is megérdemelném, hogy boldog legyek, nem? Ekkor megcsörrent a telefonom. Sophi volt az. Legalább egy legjobb barátnőt találtam itt Londonban.
- Szia csajszi mi újság?? – ordítottam bele a telefonba, mire egypáran furcsán néztek rám.
- Aúúú! Tudom, hogy szeretsz, de azért nem akard, hogy megsüketüljek. Egyébként csak azért hívlak, mert muszáj beszélnem valakivel. Ma megjelent egy hír, hogy Liam állítólag drogozik. És van egy kép is róla, amit elméletileg Danielle adott oda az újságíróknak – panaszolta keserű hangon. Sofi nagy 1D rajongó volt, imádta a srácok zenéjét. Engem is ő ismertetett meg velük. Nem volt rossz a zenéjük és szívesen meg ismerkedtem volna velük, de azért nem voltam a rajongójuk.
- Hát nekem nem tűnik úgy, mint aki be van szívva – ugyanis ekkor az ajtón belépett maga Liam Payne és Niall Horan.
- Mi?? Ott vannak? – kérdezte izgatottam Sophi.
- Ha nem csal a szemem, épp most léptek be az ajtón.
- Utállak, amiért a Nando’s-ban dolgozol. Tartóztasd fel őket, mindjárt ott vagyok – azzal lecsapta a telefont. Én csak mosolyogni tudtam, majd odamentem a fiúkhoz, akik közben leültek egy asztalhoz.
- Sziasztok. Mit hozhatok?
- Két Nando’s csirkemenüt szeretnék, nagy csirkével, a 12 darabossal, nagy kólával és nagy krumplival. Ja és ketchuppal, meg majonézzel. És ha lehet gyorsan,mert mindjárt éhen halok – rendelt a szőke srác, akinek emlékeim szerint Niall volt a neve. Sophinak ő volt a kedvence.
- Rendben máris. De a gyorsaságért cserébe kérhetek valamit? Van egy barátnőm, aki nagyon szeretne találkozni veletek. Nemsokára ideér, de esetleg meg tudnátok várni?
- Persze – bólintott Niall. Gyorsan leadtam a rendelést és szélsebességgel ki is vittem. Sophi még mindig nem ért ide. Ekkor megjelent egy riporter a Nando’s ablakában, majd még egy és még egy.
- Ó, a francba! – kiáltott fel Liam, majd odajött hozzám – Ezt gyorsan be tudnád csomagolni? És ne haragudj, de azt hiszem most nem tudunk találkozni a barátnődre. Viszont eljöhetnétek ma este a bulinkra. Tessék itt a cím – egy papírt nyújtott át. Én gyorsan becsomagoltam a kajájukat és már indultak is.
Ö perccel később Sophi rontott be az ajtón, majd egyenesen felém rohant.
- Mondd, hogy épp elmentek wc-re! – nézett rám könyörögve.
- Sajnálom épp elmulasztottad őket. Viszont van egy jó hírem. Meghívtak a ma esti bulijukra – majd felmutattam neki a cetlit, amin rajta volt a címük.
- Ó, ne már! Úristen ez tök király! Kérek pár jó cuccot a New Yorkerből. Mostanában úgyis rengeteget túlóráztam. De hányra megyünk? – lelkesedett Sophie.
- Hát azt nem tudom. Mondjuk legyen 9. Addigra már csak el kezdik a bulit.
- Rendben – azzal vigyorogva kisétált.
*Liam szemszöge*
Mikor Danielle házához értünk rengeteg riporter fogadott minket. És nagy meglepetésemre ott állt a kisbuszunk is. Ezek szerint a srácok is itt vannak, de vajon mit csinálnak itt. Átverekedtük magunkat az újságírók tömegén és nagy nehezen, de sikerült bejutnunk a házba.
A fiúk épp egy ajtóban hallgatóztak. Mikor bejöttünk egy emberként ugrottak fel.
- A szívbajt hoztátok rám – mondta Harry.
- Ti meg mit kerestek itt fiúk? – néztem rájuk kérdőn.
- Bocs LeeYum, de Paul mindenképp megakart keresni téged és tudod, hogy nem lehet átvágni. Azt hittük Daniellehez mentetek, de szerencsére nem. Ne akard tudni, hogy nézett, amikor nem voltál otthon és itt sem – mondta Zayn.
- De azóta már egy kicsit lenyugodott – biztatott Louis.
- Kik vannak bent? – mutatott Niall a szobára, ami előtt a srácok hallgatóztak.
- Paul és Danielle. Már vagy 15 perce bent vannak. El kéne kezdeni gondolkodni, hogy visszük ki innen Dan hulláját – jellemző, Lou még ekkor is viccelődik. Ebben a pillanatban Paul lépett ki a szobából.
- Á, Liam! Jó, hogy ideértél. Azt kell mondjam szerencséd, hogy nem előbb jöttél. Akkor nem tudom mit csináltam volna veled, de most már mindent megbeszéltünk Daniellelel. A terv a következő: most szépen kimész és elmondod a riportereknek, hogy a képen a vesédre veszel be egy gyógyszert, ezt alátámasztja Danielle is, hiszen ott volt, mert ő csinálta a fotót. Danielle elmondja, hogy a napokban ellopták a fényképezőgépét, amin rajta volt ez a fénykép, és nem ő adta el Seannak a képet. Liam és ti is fiúk alátámasztjátok, hogy a kérdéses időben Danielle a partin volt, csak kiment levegőzni, de aztán visszament bulizni. És Sean is ezt fogja vallani, hisz a képen látszik, hogy az egy fájdalomcsillapító, nem pedig drog. Ebből pedig rendőrségi ügy is lehet és azt ő sem szeretné. Szóval gyerünk Liam – modta Paul és már tolt is kifelé az ajtón, azonban én ellenálltam.
- Várj, de hisz Danielle nem is volt a partin.
- Liam, hát nem érted én csak a te jó hírnevedet akarom óvni. Most menj ki szépen és tedd, amit mondtam. Gyere Danielle te is. Fogjátok meg egymás kezét és menjetek ki! – tuszkolt minket az ajtó felé Paul.
- Nem előbb beszélnem kell Daniellelel! Addig nem megyek ki oda, amíg nem beszéltem vele! – ellenkeztem.
- Jó, rendben! – egyezett bele Paul – De siessetek!
Bementünk a szobába. Én leültem az ágyra és magam elé meredtem. Danielle az ajtófélfának támaszkodott. Látszólag próbált erős maradni.
- Dan tényleg te csináltad? – néztem rá. Nem szólt semmit csak bólintott – De miért? – kérdeztem tőle. Most sem szólt semmit, csak megvonta a vállát. Na ekkor elegem lett – Danielle mondj már valamit. Napok óta nem is beszéltünk. A bulimról lelépsz és másnap kiderül, hogy eladtál egy fényképet egy riporternek, amin drogosnak állítasz be. Pedig nagyon jól tudod, hogy ez nem igaz, hiszen te csináltad a képet. És ezek után, meg simán belemész, hogy tegyünk úgy, mintha nem történt volna semmi – vágtam a fejéhez. Szinte ordítottam vele.
- Sajnálom – mondta halkan.
- Sajnálod?! Ennyi mondanivalód van nekem? – háborodtam fel.
- Liam én próbálom megmenteni a hírnevedet, úgyhogy igen ennyi mondanivalóm van neked.
- Hát ezt nem hiszem el. Tartozol nekem ennyivel Dan.
- Tényleg tudni akarod? Redben. Azért csináltam, mert nem szeretlek Liam. Az elején is csak azért jöttem össze veled, mert a családom nagyon szegény és kellett a pénz. A hírneveddel pedig rengeteg táncfelkérést tudtam szerezni, de még ez a pénz sem volt elég, ugyanis apám nagyon sokat volt részeg és szerencsejátékozott és ebből a pénzből is alig tudta kifizetni az adósságait. Ételre már nem is maradt pénz. A riporter felajánlotta, hogy 50000 fontot fizet, ha hozok neki egy szaftos képet valamelyik bandatagról. De közben olyan bűntudat mardos, hogy nem tudod elhinni. Én tényleg sajnálom Liam. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz megtennem és ezt fogom érezni utána. Azt hiszem, amit az elején mondtam ne volt igaz, mert beléd szerettem Liam és nagyon sajnálom, amit tettem – minden érzését az én ölembe zúdította és rám hárította a felelősséget, hogy mit kezdek vele. Vettem egy nagy levegőt és átgondoltam a dolgot.
- Dan én ezután nem tudnék veled lenni. Nem érdekel mi lesz, én elmondom az igazat mindenkinek.
- Kérlek Liam ne! Akkor Mr Gucci visszaveszi a pénzt és a családom éhen hal! Kérlek Liam ne tedd ezt! – könyörgött és lépett egy lépést felém. Én felálltam és az ablakhoz sétáltam.
- Ne közelíts felém. Tudod mit? Annyi pénzt adok, amennyit csak akarsz, csak tűnj el a városból és soha ne gyere vissza. Mennyi pénz kell? 1000000 font elég lesz? Tessék átutalva a számládra. Most már csak, annyit kérek mondd el a riportereknek az igazat és aztán tűnj el! – ordítottam és kirohantam a szobából, meg sem álltam az újságírókig.
- Tudni akarják mi az igazság? Nem, nem drogozom. A képet Danielle Peazer készítette, amin én szerepelek, amint beveszek egy fájdalomcsillapítót, ezt megkérdezhetik tőle is. Majd ezt a képet eladta Sean Guccinak. Szerettük egymást, de a kapcsolatunk megromlott, a családjának pedig szüksége volt pénzre. De nem haragszom rá, mert a kapcsolatunk már amúgy sem volt a régi. Ezennel a szakításunkat is bejelentem. Mindenkinek jó délutánt. Találkozunk a partimon! – mondtam, majd dühösen utat vágtam magamnak a ledöbbent újságírók között, beültem a kocsiba és elhajtottam. Nem érdekelt jelenleg semmi. Az se, hogy nincs jogsim, az se, hogy holnap megint rajtam fog csámcsogni az egész világ. Csak mentem, amerre láttam.