6.fejezet

6. fejezet

Sziasztok! Itt a 6. fejezet. Jó olvasást! Remélem sok komi lesz!! :DD

*Zayn szemszöge*

- Nagy szép mosolyod van, tudod? – hallottam Harry bólokását.

- Ezt még senki nem mondta nekem!! – mondta a Lilly elpirulva.

- Hát ezt nehezen hiszem! Egy ilyen lánynak minden nap ezt kéne hallania!! – a lány erre csak még jobban elpirult.  Harry közelebb hajolt hozzá és megcsókolta – Tudod, nem mindennap találkozni ilyen szép lányokkal, de azt tudnod kell, hogy én most nem akarok semmilyen kapcsolatot, szóval…

- Szóval, mi? – pattant fel a lány – Csak arra kellek? – kérdezte dühösen.

- Mi? Persze, hogy nem. Én csak azt mondtam, hogy… Csak nem akartam, hogy olyanba éld bele magad, ami nem igazi.

- Hát, ha nem akarsz tőle semmit, akkor mire kellek?

- Tudod mit?! Ha jobban meggondolom, semmire! – mondta Harry és a végére lehalkult, mivel az egész társaság őket nézte. Látszott Lilly arcán, hogy nem érti mi van. Szemében könnyek gyűltek, majd elrohant. Ebből látszódott, hogy ő tényleg megkedvelte Harryt, viszont én tudtam miért mondta ezt. Fél. Fél a komoly kapcsolatoktól, mert nehezen dolgozza fel, ha elveszít valakit. Láttam, hogy Lil beszaladt a házba, majd Alli és Sophi utána mentek.

*Sophi szemszöge*

- Héj Lil mi történt? – kérdeztem testvéremet, miután láttam, hogy sírva rohant be a házba.

- Semmi, semmi. Minden oké. Csak azt hiszem nem volt jó ötlet ide jönnöm. Én most haza megyek, ti nyugodtan menjetek vissza – mondta, de közben könnyeivel küszködött.

- Lilly, nekünk elmondhatod mi történt! – biztatta Allison.

- Nem történt semmi.

- Lil, gyere menjünk haza és majd otthon mindent elmondasz! – mondtam, de közben majd megölt az aggodalom, hogy mi lehet a baj.

- Nem, én hazamentem. Ti maradjatok. Majd holnap találkozunk és kérlek szépen ne gyertek utánam! – azzal sírva kirohant az ajtón. Hosszú ideig csak néztünk utána Allivel, majd Niall jött oda hozzánk.

- Gyertek, tábortüzezünk! – mondta gyengéden. Odasétáltunk a tűzhöz és Alli leült Liam mellé, mi pedig Niallal kerestünk egy üres farönköt. Zayn Harryvel beszélgetett velünk szemben. Látszólag valami komoly témáról volt szó, szerettem volna megtudni miről beszélnek. Még mindig ideges voltam, a húgom miatt.  Nem tudtam, hogy haragudjak-e Harryre, mert nem tudtam mi történt.

Niallhöz fordultam:

- Nem tudod mi történt? – kérdezte tőle.

- Nem sajnos nem, de ne aggódj. Lilly erős lánynak tűnik. Minden rendben lesz. Próbáld meg jól érezni magad – mosolgott rám biztatóan. Ekkor megfogta a gitárját és elkezdte játszani a More than this-t. Liam pedig énekelni kezdett, majd Harry, Niall és Louis. Loui a szólóját Eleanornak énekelte, mire mindenki ujjongani kezdett. Én is nevettem. Meg kell hagyni, nagyon édesek voltak együtt. Mikor vége lett a számnak, Niall elkezdte játszani a Momenets-et. Közben pillecukrot sütöttünk és nagyon jó volt a hangulat. Nem is akartam, hogy vége legyen az estének. Minden álmom ez volt. Találkozni a One directionnal, főleg Niallal és még meg is ismerhettem és….. azt hiszem beleszerettem. Egész este szórakoztatott és nagyon jól éreztem magam vele. Ebben a pillantban Niall lerakta a gitárját és hozzám fordult:

- Beszélhetnénk? – kérdezte.

- Persze! – mosolyogtam és elindultunk a medence felé. Leültem a szélére és a lábam a vízbe lógattam – Miről szeretnél beszélni? – kérdeztem Niallt.

- Hát… arra gondoltam, hogy lenne-e kedved… szóval… nem jönnél-e el velem valahova? – nyögte ki végül.

- Igen, szívesen. Mit szólnál a holnaphoz. Vasárnap, úgyse dolgozom. – nevettem.

- Rendben. Tropikárium?

- Tökéletes – mondtam nyugodtan, de legszívesebben ugráltam volna örömömben. Alig vártam, hogy elmondhassam Allinek. Egy ideig még a medencénél beszélgettünk, majd olyan éjfél körül, úgy gondoltam ideje haza menni. Szóltam Allinek és elindultunk. Szótlanul telt az út, gondoltam megvárom a megfelelő pillanatot, hogy elmondjam neki a jó hírt. J

*Allison szemszöge*

Reggel mikor felkeltem Sophie már fent volt. Tegnap délután óta nem is beszéltem vele. Nem tudtam, hogy mondjam el, hogy randira hívtam Liamat.

- Lilly hogy van? – tereltem el a gondolataimat, amikor leértem a konyhába.

- Igazság szerint fogalmam sincs. Azt hiszem már felkelt, de nem jött ki a szobájából és be sem enged. Tényleg nem tudom mi történt tegnap, de nem akar beszélni róla. Talán Harryt kéne megkérdeznem.

- Ne aggódj, rendbe fog jönni! – nyugtattam. Láttam rajta, hogy mennyire felzaklatta az ügy és úgy gondoltam, nem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy elmondjam neki a nagy hírt.

- Niall is ezt mondta – mosolyodott el – Aprópó Niall! Valamit el kell mondanom neked! Niall randira hívott! – örvendezett.

- Úristen! Hisz ez csodálatos! – ugráltunk együtt – Nekem is el kell mondanom valamit. Liammal ma elmegyünk a Madam Tussauds-ba! – nem tudom, miért de nem mertem elmondani, hogy nekem kellett Liamat randira hívnom. Nem szégyelltem csak…. még Niall is el tudta hívni Sophiet, akkor vajon Liamat mért nekem kellet elhívnom? Gondolatmenetemből Sophie kiáltozása ragadott ki.

- Hisz ez szuper! Akkor ma mindketten randira megyünk egy sztárral. Ezt meg kell ünnepelnünk. Mikor mentek?

- Négykor.

- Mi háromkor. Akkor elmegyünk vásárolni. Elrángatom Lilt is. A shoppingolásnak sosem tudott ellenállni. Ma nem dolgozol igaz? – kérdezte Sophie reménykedve.

- Nem ma nem – mondtam mosolyogva. Sophie fél órányi könyörgés után végre kitudta csalogatni húgát a szobából. Gyorsan felöltöztettük, majd leültünk vele beszélni egy kicsit.

- Lil elmondod végre mi a baj? Harry miatt van? Bántott? – kérdezgette Sophie.

- Nem, dehogyis! Vagyis…nem…tom- fejezte be mondatát ”értelmesen”.

-Na nyökögd ki!- majd leültünk elmesélte.

A végén tátva maradt a szám, majd Alli becsukta helyettem. Ez arra a Liamas képre emlékeztetett, amit nem rég találtam.

http://media.tumblr.com/tumblr_m9isvrJNf81r5blsp.gif

 Miután kiöntötte nekünk Lil a szíve gondját elindultunk vásárolni , hogy felvidítsuk.Azonban , mikor beértünk a plázába nem várt személyt láttunk meg.  Láttam, hogy Sophienak elvörösödik a feje.

-Ó-Ó- ennyi jött ki a számon- ennek nem lesz jó vége-csóváltam a fejem.

-HAROLD EDWARD STYLES!! Te kinek képzeled magad??!!!-ordította Sophie mire Harry lassan megfordult. Életemben nem láttam ilyen fejet, amit Harry vágott. Legszívesebben lefeküdtem volna a földre és össze-vissza gurultam volna a röhögéstől.De nem. Nem tehettem mivel Lil a vállamra rakta a fejét és éreztem, hogy sírni kezd.Átöleltem, hogy érezze itt vagyok vele. Harry odafutott Sophie-hoz , mitsem törődve szőke barátnőjéről. Igen szőke, méghozzá plázacica. Tapadós cicanaci,20 centis magassarkú és feszülős top. Hányingerem lett , de inkább visszafogtam magam. Mondjuk már mindegy, mert Sophie ránk vonzotta az emberek tekintetét. De őt ez nem érdekelte. Harry odaszaladt hozzá és befogta a száját.

-Megőrültél- kérdezte suttogva a göndörke Sophie-t.

-Én őrültem meg?? Inkább , te kisbarátom, nem jó lánnyal kezdtél ki- mondta már kicsit halkabban Sophie, de még így is elég hangosan.

-Miről beszélsz?-próbált meglepődöttséget színlelni Harry, miközben végig Lil-t nézte, de ezt csak én láttam.

-Ó, nagyon is jól tudod miről beszélek! Ne tagadd te kis…kis.. – de nem tudta befejezni mert Harry barátunk kis szöszikéje odatipegett hozzánk.

-Mi a baj Harry cica?-kérdezte olyan hangon amitől minden ember megrülne, közben úgy igazgatta pólóját, hogy bájait mindenki tökéletesen lássa. Én persze észrevettem Harry icipici mosolyát. Ó a perverz állatja! Most már én is majdnem neki estem, de Lil megérezte , hogy remegni kezdek.

-Hagyd csak kiváncsi vagyok Sophie-ra.-mosolyodott el kicsikt Lil és vele én is.

-Semmi menj csak vásárolgatni, szivem- mondta ki kicsit undorral Harry és ezt Sophie is észrevette, mivel kicsit elmosolyodott.

-Okéka, majd megvárlak ott-mutatott egy boltra.

Hála a jó égnek, Harry ”szivecskéje” elment. Mi közben kicsit közelebb mentünk , hogy mindent jól hallhassunk.

-Figyelj , én nagyon nem akarok felhajtást, mert még letámadnak a rajongók..

-Ó , és engem ez hol érdekel? Figyelj-nyomta mutató ujját Sophie Harry mellkasára- Ha még egyszer ilyet mersz csinálni, méghozzá az én húgommal-és Sophie csak rázta a fejét. Direkt lasabban beszélt , hogy ráijesszen Harry-re.

- Mi lesz akkor?-kérdezte Harry flegmán.

-Óhóhóhó, nem akarod te azt tudni- csóválta a fejét Sophie és közben gonoszan mosolygott.Tudtam , hogy erre vár, mert imádja ezt mondani és már elég profin megy neki, ezt meg kell mondani.

Sophie felemelt fejjel sétált el Harry mellett, majd mi is követtük. Harry utánunk fordult és én , mint embert akit kevésbé érintett a dolog, persze én is dühös voltam rá, szóval én meg mertem fordulni, közben még mindig Lil-t öleltem. Mikor hátrafordultam nem hittem el , hogy képes ezek után ilyet csinálni. Nyilvánosan és elég látványosan stírölte Lilly-t hátulról. Oké. Betelt a pohár ezt már én se hagyhattam szó nélkül.

- Te undorító utolsó perverz állat! – sziszegtem a fogaim között, majd elsétáltunk. Nem értettem, hogy lehetett Harry ilyen. Mikor Sophie annak idején képeket mutatott róluk, egyáltalán nem így képzeltem. Sőt, még a videókban is teljesen normálisan és aranyosan viselkedett. Ezek szerint az mind álca és ez az igazi Harry.

Ezután nem is esett több szó az előbb történtekről. Sophie próbált lenyugodni, úgyhogy elment ruhákat keresni, Lil pedig nekem segített valami göncöt találni a randira, de elterveztem magamban, hogy beszélni fogok Liammal erről.

1 óra keresgélés után, végül ezeket a ruhákat választottuk:

Allisonnak ezt az összeállítást válsztottuk :)

Sophie pedig ezt a cipőt vette, persze nem a randira :D

Ezután hazamentünk. Egész úton a plázában történteken gondolkoztam. Lilly látszólag jól volt, de szerintem csak tettette, hogy ne kérdezzünk rá. Sophie pedig folyamatosan azt tervezgette, hogyan fogja elintézni Harryt. Egy ideig én is és Lilly is vele nevettünk, de onnantól fogva, mikor azt mondta, hogy sorban kiüti a tökéletesen kifehérített fogait már nem figyeltem rá. Igazán csak akkor tudtam elfelejteni ezt az egész hajcihőt, amikor hazaértünk és megláttam egy nagy csokor vörös rózsát az ajtónk előtt.

- ÚÚÚ!!! Ez vajon kinek jött??- kérdezte Lilly nagy mosollyal a száján és odarohant a lábtörlőn heverő csokorhoz.

- A fő kérdés, hogy kitől jött?? – mondta Sophie vigyorogva és könyökével oldalba bökött. Valahogy az az érzésem volt, hogy mindenki a saját hercegében reménykedik. Még Lilly is azt láttam, hogy örülne, ha Harrytől kapta volna.

- Na tippeljetek kitől jött? – mondta Lil, miután megnézte a címkét és hátramosolygott.

- Öhmm…. bizonyos Liam Payne-től? – kérdezte Sophie.

- Talált - azzal felkapta a csokrot és odafutott vele hozzám – Parancsoljon hölgyem, ezt a csomagot Liam küldte önnek – nagy örömmel vettem át az óriási virágcsokrot és elolvastam a kártyát.

„ Kedves Allison!! Nagyon várom már a mai randinkat! Ne haragudj, hogy tegnap nem volt annyi merszem, hogy elhívjalak és neked kellett megtenned az első lépést, de megígérem a randin lenyűgözlek!! Szeretettel: Liam”

A hátam mögött Sophie és Lil is elolvasták a levelet és azonnal el is kezdték eljátszani.

- Ó, Allison ne haragudj, amiért nem volt elég vér a pucámban, hogy randira hívjalak! – mondta elmélyítve a hangját Sophie és közben kinyújtotta a karját Lil felé.

- Semmi baj, édes Liamem! – mondta Lilly és összeölelkeztek ”Liammel”.

- Maradjatok, mert mindjárt levideózom és elküldöm Niallnak! – fenyegettem őket, de a végére már én is röhögtem. Egyre jobban vártam már a randit. Ekkor Sophie hirtelen elkezdett a táskájában kutatni.

- Mit keresel? – kérdeztem tőle.

- A telefonom. Al mennyi az idő? – kérdezte idegesen.

- Fél 3.

- Úristen Niall mindjárt itt lesz értem és még sehol se vagyok! – azzal gyorsan berohant a lakásba, majd egy nagy puffanást hallottunk. Lillel utána rohantunk, és láttuk amint Sophie a földön fekszik és mellette pedig Zazu ugat. Pillanatok alatt feltápászkodott, miközben mi a földön fetrengtünk a röhögéstől.

- Nem röhög, együtt érez! – mondta megrovóan, de aztán ő is velünk nevetett, majd mint egy idióta csirke elrohant. Segítettünk neki összekészülődni, így mire Niall ideért tökéletesen nézett ki.

*Sophie szemszöge*

- ÓÓÓÓ!!! – Niall csak ennyit tudott mondani, amikor ajtót nyitottam neki – Elképesztően nézel ki! – bókolt.

- Tudom! – modtam.

- Egója az van a lánynak! – viccelődött a háttérből Lilly.

- Ajhh! – nevettem – Amúgy köszönöm! – néztem mélyen Niall szemébe. Egy pillanatig azt hittem elájulok. Olyan gyönyörű kék szemei voltak, amilyeneket még SOHA, DE SOHA nem láttam.

- Indulhatunk? – kérdezte a szőkeség.

- Persze – suttogtam és gyorsan összeszedtem magam. Kocsival mentünk a tropikáriumig. Gyönyörűek voltak az állatok. Imádtam a halakat, otthon is voltak, amíg el nem költöztem Londonba. Egyszerűen elbűvöltek.

- Csodálatosak, nem? – kérdeztem Niallt és csak ekkor vettem észre, hogy ő nem is a halakat, hanem engem bámul.

- Hééééj!! Te nem is a halakat figyeled! – bokszoltam a vállába.

- De igen, csak mindig elvonod róluk a figyelmemet! – mosolygott.

- Szóval rám akarod fogni?? Igen, igen?? – karba tett kezekkel az akvárium felé fordultam, amikor egy hatalmas cápa jött szembe velem. Én felsikítottam és az ijedtségtől Niall karjaiba ugrottam. Láttam rajta, hogy nagyon élvezi a helyzete, de most az egyszer hagytam neki. A szája az én szám felé közeledett és lassan összeért az ajkunk. Csodálatos volt. Órákig ott tudtam volna maradni a karjaiban. Minden egyes rossz dolgot elfelejtettem, ami aznap történt velem. Csak mi ketten voltunk ott az egész tropikáriumban, sőt az egész világon.

- Hmm… - mondta miután kicsit eltávolodtunk egymástól.

- Mi az? – kérdeztem.

- Semmi… csak… ez volt életem eddigi legjobb csókja! – vigyorgott.

- Jajj, hagyjál már! – nevettem és tovább nézegettük az akváriumokat. Nagyon jól éreztem magam vele.

*Liam szemszöge*

Allison épp Barack Obama-val tárgyalt, az elkövetkezendő ufó támadásról. Olyan aranyos volt, hogy Obama helyében rávetettem volna magam. Nem tudtam róla levenni a szemem. Egyszerűen nem ment.

-  Na, mit nézünk meg következőnek? – kérdezte.

- Öhmm.. Shreket! – kiáltottam fel és megkerestük a nagy zöld ogrét. Megkértünk egy idős házaspárt, hogy fotózzanak le minket és mikor visszaadta a telómat a néni a fülembe súgta.

- Nagyon jól összeillenek a barátnőjével. Vigyázzon rá! – mosolygott azzal a kezembe nyomta a mobilom.

- Úgy lesz! – ígértem. All közben már tovább száguldott Britney Spearshoz.

- Csinálsz rólam egy képet? – nézett rám kutyaszemekkel.

- Persze – nem tudtam neki nemet mondani, igaz nem is akartam. Britney mellette labdába se üthetett.

- Milyen lett? – kérdezte.

- Hát túlragyogod rajta Britneyt, de azért egész jó! – vigyorogtam, mint valami hülye.

- Te… - vörösödött el. Én szorosan odahúztam magamhoz és megcsókoltam. Azt hittem nem is tudok leállni, de hát mégis emberek között voltunk, úgyhogy fékeznem kellett magam. Szerencsére ekkor sms-em jött Harrytől:

„Helló! Légyszi ma ne aludj itthon! xoxo Harry”

- Ó, baszdki! – káromkodtam el magam.

- Mi az? Valami rossz hír? – nézett rám aggodalmasan Alli.

- Á, csak Harry megint egy lotyót vitt haza… - mondtam a láthatatlan szakállamba motyogva – És most nem akarja, hogy otthon aludjak – húztam el a szám.

- Nyugi, ne legyél morci. Nálunk aludhatsz. A lányok biztos nem bánják – vigyorodott el és a hangján hallottam, hogy nem csak nem bánják, de még örülnének is neki… ezen én is elvigyorodtam. A Madam Tussauds közepén fetrengtünk a röhögéstől. A többi ember csak bámult és kerülgetett minket. Egy kisfiú még le is fényképezett minket.

Mikor hazamentünk (vagyis Alliékhez) nem találtunk senkit, csak egy üzenetet a hűtőn.

„Szia! Elmentünk bulizni! Nem akartunk titeket zavarni, de remélem jó estéd lesz azért! Pussz, Sophie!”

- Hát ez szupcsi! – mondta All lehangoltam.

- Talán még kihozhatunk belőle valamit! – mosolyogtam rá és közelebb húztam magamhoz.

- Ó, mire gondolsz? – húzogatta a szemöldökét, majd megcsókolt. Én felkaptam és bevittem a hálószobába. A sötétben majdnem nekimentem pár dolognak, de Alli mindig időben figyelmeztetett.

Ledobtam az ágyra, majd rámásztam, mielőtt újra megcsókoltam volna, megkérdezte:

- Van nálad? – mosolygott.

- Van – mondtam – Mindig van! – és bevágtam egy rosszfiús mosolyt – De biztos vagy benne?

- Teljesen! – mondta majd átfordultunk és most Allison került fölülre. Levette a pólómat, majd pár másodpercig némán meredt a felsőtestemre. Elmosolyodtam és én is levettem róla a pólót. A többi már ment magától.

*Harry szemszöge*

- És képzeld aztán azt mondta, hogy….. – csacsogott a kis szöszi a kanapémon.

- Fúúú, nem bírom tovább! – mondtam halkan – Menj el! – szóltam neki oda félvállról.

- Mi? – nézett rám megütközve.

- Jól hallottad! Légyszi menj el! Most nincs kedvem hozzá! – mondtam, majd felhörpintettem a még megmaradt tequilám a poharamból.

- Jól van Harry cica! Akkor puszika! De jó legyél! – majd megsimította a combom és kitipegett az ajtón.

- Jajj, na végre! – sóhajtottam fel. Megkerestem az összes piát a házban, amikor Louitól jött egy üzi.

„ Védekezzetek, ám!”

Elnevettem magam. Louis bármikor fel tudott vidítani.

„Úgy lesz! De most ne zavarj, épp a közepén tartunk!” – írtam vissza neki. Majd el kezdtem sorba felhörpinteni a sok whiskeyt. Közben kapcsolgattam a TV-t és azon gondolkodtam, hogy mi ütött belém. Kidobtam egy jó csajt, aki igaz sokat beszélt, de ő sem akart többet tőlem, mint én tőle. Ezután egyből Lillyre gondoltam és nem tudtam kiverni a fejemből, így egyre csak hajtottam fel a piákat.

*Louis szemszöge*

Azon gondolkodtam, hogy ide kéne hívni Harryt. Mostanában egyre többször kért meg minket, hogy ne aludjunk otthon. Komolyan kezdtem aggódni érte, így írtam neki egy üzenetet.

„Szia! Nem fogod el hinni mit művel Lilly! Póló nélkül rohangál összevissza! Látnod kéne!”

Reméltem ezzel le tudom csalogatni. 10 percre rá meg is jelent az ajtóban, de nem volt valami jó állapotban. Ahogy láttam részeg volt. Talán mégsem volt olyan jó ötlet ide hívni. Ki tudja mit fog csinálni. Mikor észrevette Lillyt mérgesen nézett rám, amiért hazudtam neki. Odamentem hozzá, hogy beszéljek vele.

Ő épp indulni készült Lilly felé, de én megállítottam.

- Héj mit csinálsz? – kérdeztem tőle szemrehányóan.

- Én? Semmit. Csak ki akarom ütni, azt a balfácánt, aki Lillyt fogdossa! – mondta tárgyilagosan és egy fiúra mutatott, akivel Lil táncolt. Harryn látszott, hogy egy kicsit túl sokat ivott.

- Harry, ne légy barom! Örökre el akarod veszíteni őt? Ha most odamész és megvered azt a fickót, azzal nem lesz jobb! Lehet, hogy egy pillanatig, majd erős alfahímnek fogod érezni magad, de Lilly örökre megutál és te pedig életed végéig bánni fogod, amit tettél. Most még van esélyed nála! – biztattam és lehet, hogy egy kicsit eltúloztam, de látszólag hatott.

- Rendben, akkor csak beszélek vele. És ígérem nem csinálok semmi hülyeséget!

- Csak mondd el neki az igazat! Hidd el meg fogja érteni! – mondtam, majd Harry elindult a tömegben Lilly felé.

*Lilly szemszöge*

- Imádom ezt a számot! – ordítottam oda Mikenak. Egész aranyos volt, de mintha én annyira nem érdekeltem volna. Azonban most ezzel nem foglalkoztam, csak ugráltam a She makes me wanna-ra.

- Ja én nem annyira – mondta savanyú képpel, de azért megpróbálta tartani velem az ütemet. Ekkor vége lett a számnak én pedig hátra fordultam és a szememmel Sophiet kerestem. Meg akartam nézni, hogy állnak Niallel, de sehol sem láttam. Következő számnak Same mistakes-t rakta be DJ. Visszafordultam, hogy lassúzhassak Mikekal, de mikor megfordultam a mosoly a számra fagyott. Harry állt előttem és félénken mosolygott rám.

- Elnézést nem láttál egy kb ilyen magas, szőke srácot. Az előbb még itt volt – kérdeztem tőle, mintha kicsit se érdekelt volna, hogy ott áll előttem.

- De azt mondta nem érzi jól magát és hazament! – mondta.

- Rosszul hazudsz! – fintorodtam el és kétségbeesetten kerestem Mike-ot.

- Lehet, de azért megtisztelnél egy tánccal? – kérdezte bociszemekkel, de én erőt vettem magamon és ellenállatm.

- Addig nem, amíg el nem mondod mi történt Mikekal? – makacskodtam.

- Jól van! Ha annyira tudni akarod, kinyírtam és Louis és Zayn épp most ássák el a hulláját – erre már én se tudtam fapofát vágni, átfutott egy halvány mosoly az arcomon.

- Áháháháhá!! Megvagy, elmosolyodtál! Na gyere, csak egy tánc – kérlelt és én nem álltam tovább ellen. A állára tettem a kezem. Ő mélyen a szemembe nézett. Úgy tűnt, mintha mondani akarna valamit, de egy ideig nem szólt. Végül beszélni kezdett:

- Figyelj, ne haragudj, amiért olyan bunkó voltam veled! Én…. én nem csak azt akarom tőled – kezdte és láttam rajta, hogy zavarban van – Tudod… ezt nem könnyű elmondani, mert még egy lány sem volt, aki… akiben így megfogott volna valami és nem tudom hogyan kell ezt csinálni… hogyan kell kezelni egy kapcsolatot. Még sohasem volt igazi kapcsolatom és kicsit félek tőle, hogy…. úristen egy iszonyú ciki – megértettem mit akart mondani, de hallani akartam, ahogy kimondja, mert ennyivel tartozott nekem. Nagy levegőt vett, és kimondta – Félek tőle, hogy összetörik a szívem.

Én nem szóltam semmit, csak odahajoltam hozzá és megcsókoltam.

- Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem! – mosolyogtam rá.

- Akkor ez azt jelenti, hogy kapok egy második esélyt? – kérdezte reménykedve.

- Nem, azt, hogy kapsz egy barackot a fejedre. Persze, hogy azt jelenti. De nem akarom elsietni, jó? Csak lassan egyik lépésről a másikra. Mindkettőnk érdekében – mondtam, mire elmosolyodott. Annyira imádtam azokat a gödröcskéket.

- Rendben, megbeszéltük! – azzal lehajolt hozzám és most ő csókolt meg.

- Lehet, hogy fura kérés, de megfoghatom a hajad? – kérdeztem mire mindketten nevetni kezdtünk. Harry újra megcsókolt, s úgy éreztem ez életem legjobb estéje. <3