Na sziasztok gyerekek! Ez a rész egy kicsit rövidebb lett a szokottnál, de a vége elég öm hogy is mondjam érdekes állapotomban íródott és hát... Na mindegy jó olvasást! És komizzatok!:))
Puszi: Zsó, Lici
Miközben támaszkodott olyan távol éreztem , ezért tarkójánál fogva magamhoz húztam. Meleg bőre bizsergető érzés volt.
-Gyönyörű vagy-simított végig az arcomon, mire én elpirultam. Nem szeretem , ha nyálaskodnak ,de ez kifejezetten jól esett. Elvigyorodott, és tovább folytatta az úgymond "kínzásom" . Megfogtam vállánal, és magam alá gyűrtem.
-Szeretlek-csókoltam meg most én.
*Sophie szemszöge*
Éjjel egy óriási sikításra ébredtem és azonnal kipattantak a szemeim. Felültem, majd a telefonomhoz kaptam. Még csak hajnali egy volt. Niall mellettem hortyogott. Óvatosan kimásztam mellőle és kiosontam a folyosóra. Az ablakon keresztül kinéztem a kertre, ami még mindig tele volt emberekkel.
" Nem is tudtam, hogy anyáék ilyen partyarcok" - gondolkoztam, majd elmosolyodtam, hogy azt mondtam rájuk partyarcok. Ekkor újabb sikítást , majd hangos nevetést és egy puffanást hallottam. Lil szobája felé vettem az irányt, mert onnan jöttek a hangom. Mikor beléptem azt hittem álmodom. Bryan a szoba közepén állt, feltartotta a kezét. Eközben Lil felé rohant, majd mikor odaért felugrott, Bryan megfogta a derekát és feje fölé emeltem. Vagyis akarta volna, de mikor felemelte, túl nagy volt a lendület, így Lil hátraesett. Szerencsére ott állt mögötte Peter, aki felfogta az esését.
*Lil szemszöge*
*Másfél órával korábban*
- Na ezek elmentek baszni! - mondta Bryan, én pedig csak szakadtam a röhögéstől.
- Haver, mi is el lehetünk, pia van, csaj van, no problem! - röhögött Peter.
- Te hülye... - mentem oda és elkezdtem csapkodni. Ő meg csak a feje fölé tartotta a kezét. Ekkor Bryan megragadta a derekam és felemelt.
- Tegyél le! - ordibáltam és kapálóztam a lábammal, de nem sok mindent értem el vele. Végül letett a fotelre és egy darabig lefogta a kezem, amíg le nem nyugodtam. Úgy döntöttem jobb ha abba hagyom a ficánkolást. Amikor elengedett, csekkolta, hogy biztos nyugton maradok, majd mikor elfordult, felordítottam és a hátára ugrottam. Annyira meglepődött, hogy hátra vágódott a a fotelben , szerencsétlenségemre rám.
-Száll...le..megfulladok!- toltam Bryan hátát, mivel a súlyával szinte már fojtogatott. Végre lemászott rólam , ezért elterülhettem a fotelben.
- Ez tök olyan volt, mint valami balett mozdulat - nézett tátott szájjal Peter - Mint amikor a pasi így a feje fölé emeli a csajt.
- Próbáljuk már ki! - lelkesedett Bryan.
- Dehogy! Hülye vagy? - mondtam, majd megfogtam egy piás üveget és meghúztam. A két fiú sejtelmesen összenézett, de nem értettem mi bajuk van.
- Ivóverseny? - nézett rám Peter.
- Szóval azt hiszitek, ha leitattok, akkor majd megfogom ezt csinálni. Hát tévedtek barátaim. Részegen is ugyanolyan vagyok, mint józanon.
- Én nem így emlékszem, de hát próbáljuk ki! - mondta Peter.
- Elfogadom a kihívást! - mondtam, majd hozzáláttunk a pia elfogyasztásához. Úgy egy óra múlva már csak üres üvegek hevertek a földön.
- Uhh Bryan elképzeltelek tütüben - mondta undorodó arccal Peter.
- Hát jobban néznék ki benne, mint te! - vágott vissza.
- Fiúk elég legyen! - nevettem.
- Te lennél a legszebb tütüben - fordult felém egy kicsit imbolyogva Bryan.
- Biztos.. - mondtam és már a fejemet fogtam.
- Tudod mit? Talán igaza van. Nincs valami balerina alkata - mért végig Peter.
- Teljesen balerina alkatom van, nézz má' rám - pattantam fel. Éreztem a fejemben és a véremben az ital hatását, ami felpezsdített - Gyerünk csináljuk meg ezt a hülyeséget. Megmutatom én milyen balerina vagyok - mondtam, mire Bryan egy pár méterre tőlem megállt velem szemben. Én elkezdtem felé futni, mire ő feltartotta a két karját. Beleugrottam a karjaiba, azonban az adrenalin és a túl nagy lendület miatt átestem a másik oldalra, de szerencsére Peter, aki B mögött állt elkapott.
-Hát itt meg mi folyik?-állt Sophie az ajtóban , holtkóros fejjel , cuki kis kék pizsamájában. Elég érdekes látvány lehetettünk, de ahhoz képest Sophie elég jól tűrte. Peter helyre állított, majd Corn felé fordult.
-Na mi van megzavartunk titeket?-kérdezte, egy perverz vigyorral megspékelve.
-Nagyon vicces látványt nyújtotok, de azért nem kéne balett-társulatot indítanotok- kacsintott So és kiment.
-Még egyszer!- kiáltottam tapsikolva és visszaálltam előbbi pozíciómba.
*Másnap reggel*
- Lilian hogy a jó büdös életben vagy? - rontott be kiabálva Sophie a szobámba.
- Öhh.. - nyögtem és a másik oldalamra fordultam. Szörnyen fájt a fejem.
- Lil - kiáltott megint Sophie, majd rázni kezdett - Két óra múlva indul a gépünk kelj már fel.
- Mi van? - csak ennyit bírtam mondani, majd felültem - Baromira másnapos vagyok - suttogta
- Te problémád. Minek kell annyit inni, mikor tudod, hogy másnap utazunk haza? - bosszankodott - Ti is tudjátok, hogy nem tudja hol vannak a határai, de inkább csak biztatjátok az ivásra - beszélt a földhöz. Ekkor lenéztem és Bryan és Peter ott feküdtek lent. Ők is eléggé másnaposnak néztek ki - Készülődj össze, én már elkezdtem bepakolni a cuccaidat, majd Zayn is segít, mert neki legalább volt annyi esze, hogy nem issza seggrészegre magát. Háromnegyed óra múlva indulunk a reptérre - mondta Sophie, majd kiviharzott.
- Uhh.. remek - keltem ki az ágyból, de amint felálltam elszédültem, úgyhogy inkább visszaültem az ágyra.
- Gyere segítek - állt fel Bryan. Ő bírta hármunk közül legjobban a piát. Peter a kemény esték után általában egész nap aludt és ha mégis felébresztették, akkor annak az embernek kapec. Bryan karjába kapaszkodtam, kiválasztottam milyen ruhát vegyek fel, ami a szokásos 10 perc helyett most csak felet vett igénybe, majd elbicegtünk a fürdőig.
- Bemehetek segíteni , ha akarod! - vigyorgott perverzen Bryan.
- Csak szeretnéd! - csaptam be előtte az ajtót. Miközben fürödtem zenét hallgattam. Jól esett a forróvíz, egy kicsit jobban éreztem magam tőle. Ekkor jutott eszembe, hogy az este óta nagyon nem is találkoztam Zayn-nel. Azt sem tudom mit csinált egész éjjel. Kicsit bűntudatom támadt, amiért nem vele töltöttem az éjszakát, de ő is kereshetett volna. Régen találkoztam már a barátaimmal, jó volt kicsit velük lenni és amikor részeg vagyok nem nagyon foglalkozok semmivel sem, úgyhogy ez az én indokom miért nem kerestem meg. De az övé mi, azt nem tudom.
Úgy döntöttem inkább abbahagyom a gondolkozást, mert sosem tett jót nekem és gyorsan felöltöztem, összeszedtem magam és nagyjából indulásra kész állapotba kerültem. Mikor visszamentem a szobámba Bryan rendet rakott és csak a földön hortyogó Peter emlékeztetett a tegnap estére. Sophie pedig kivitte a cuccaimat. Körülnéztem, hogy tényleg nem maradt itt semmi, majd mikor nem találtam semmit leültem az ágyra. Megnyugtató volt Peter légzését hallgatni. Ránéztem az órára. Még volt negyed órám, a Sophie által kiadott időből. Bryan elterült a fotelemben és visszaaludt. Néztem a két fiút, ahogy egyenletesen lélegeznek. Halk neszt hallottam az ajtóm elől. Talán Zayn az.. Felpattantam és kimentem a folyosóra.
- Szia - suttogtam, mikor megálltam az ajtó előtt.
- Szia - lépett közelebb - Milyen éjszakád volt? - kérdezte.
- Öm... jó - mosolyodtam el - Egy kicsikét becsiccsentettem.
- Kicsikét? - vigyorgott.
- Jolvanna - nevettem - És neked? Nem is láttalak egész este - mondtam, majd lehajtottam a fejem.
- Összehaverkodtam pár korombeli sráccal és elvittek egy néhány helyre.
- Szóval te is leittad magad?
- Mondhatni - nevetett - Na gyere, indulnunk kéne.
- Oké, mindjárt megyek, csak még elbúcsúzok Bryan-től és Peter-től.
- Rendben. Lent találkozunk - mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra és lement. Visszamentem a szobába, majd leguggoltam a horkoló Peter-hez és megbokszoltam a vállát, mire felmordult.
- Peter. Megyek vissza Londonba - mondtam. Erre Bryan is felébredt.
- Máris?
- Igen, mindjárt mennem is kell.
- Gyere ide te lány - mondta, majd felállt, átölelt és megpörgetett a levegőben - Hiányozni fogsz, ugye tudod?
- Te is nekem. Ne keveredj bajba, jó?
- Értettem.
- Ki halt meg? - szólalt meg mögülünk Peter.
- Senki - nevettem - megyek haza.
- Mi a fasz? Ne szivass - mondta, majd szorosan megölelt mindkettőnket Bryan-nel.
- Majd skypolunk sokszor - ígértem.
- Mint eddig? - nézett rám Peter.
- Jajj te... nem most tényleg. Viszont mennem kéne, szóval... vigyázzatok magatokra - mindkettőjüket még egyszer megöleltem, majd nyomtam egy-egy puszit az arcukra és lementem a földszintre. Nem tudtam tovább a szobában maradni velük anélkül, hogy ne sírtam volna el magam.
- Minden rendben? - kérdezte Zayn.
- Persze. Csak.. kicsit hiányozni fog ez az egész - mosolyodtam el, Zayn átkarolt, majd elbúcsúztunk a szüleinktől és kimentünk a reptérre. Egy óra múlva már a repülőn ültünk.
A visszaút sokkal rövidebbnel tűnt, mint az odaút. Végig zenét hallgattam, néha Nophie-vel hülyéskedtünk és Zayn is mesélt az új haverokról, akikkel megismerkedett. De azt nem volt hajlandó elárulni , hogy pontosan hol jártak. Mindig kitért a válasz elől vagy azt mondta, hogy itt is meg ott is, vagy hogy nem emlékszik nagyon , mert eléggé bebaszott. Így telt el az út és nemsokára meg is érkeztünk Londonba.
*Harry szemszöge*
-Liam, baszki már megint takaríthatok utánad!-ordibáltam a konyhából. A koszos tányérok majd kidőltek a mosogatóból és a bűzük olyan intenzív volt, hogy szerintem kitalálhatnának rá egy új szót. Ez megy már a buli óta. Liam visszatért a depizős, piálos énjéhez. Rá se lehet ismerni. Az X-factorban még azt mondta utálja a piát és sose fog inni, most meg... Már az furcsa ha nem bűzlik a piaszagtól. Neki láttam a tányérok válogatásának, ami annyiból állt, hogy két kupacba rendezem őket, az elmosható és a "kukába vele!" kategóriákba. Taylor-ról nem sokat hallottunk ,max annyit , hogy megint számokat írogat. Meg gondolom elhord minket mindenféle szemét állatnak. Sorba dobáltam ki a tányérokat, amikről az életben le nem szedném a penészt és egyéb más , számomra ismeretlen baci telepeket. Göndör hajam folyton a szemembe ment , ami egy idő után elviselhetetlen lett és felkaptam ez egyik sapkát amit az asztalon találtam. Nyugodt csönd ült a házra. Liam valószínüleg fent alszik vagy csöndben piál, esetleg sír. El és Lou egy ideje elmentek , de nem mondták hova. Kevin-t is rég láttam. Allisn-ról azóta sincs hír. Már a kutyák zaja se bántotta fülem , mióta elvitte őket El Allisonhoz, hogy ne legyen egyedül. Szóval minden unalmas. Sophiék-nak is mostanában kéne megérkezniük, de még nem szóltak , hogy leszálltak-e. Sophie... A név emlékére muszáj volt abbahagynom a mosogatást. Rátámaszkodtam a konyhapultra . Olyan jó volt, hogy egy ideje nem jutott eszembe. Hiányzik. Hiányoznak a többiek is, de ő mintha egy kicsit jobban.
-Bassza meg!-csaptam a pultra. Muszáj elfelejtenem! Sose lesz az enyém! Találni fogok valakit , aki viszonozza a szeretetem... Mélyeket lélegeztem és próbáltam lenyugtatni magam. Nem szabad , Harry! Visszatértem a mosogatáshoz, ami megjegyzem , nem egy lekötő program. Az agyam folyton zakatolt, és olyan terveket szőttem , amik értelmes embernek az életben nem jutnak eszébe. Terveket, amikkel megszerezhetném, de a terveim felében , benne volt Niall eltávolítása. Istenem te gyökér vagy Harry! Mosolyodtam el magamon. Oldalra pillantottam és megláttam a magnót a hűtőszekrény tetején. Odasétáltam , bekapcsoltam és feltekertem a hangerőt. Élvezetes volt ritmusra pakolgatni a tányérokat. Kéne írnom egy számot... Tettem le egy pillanatra a törölgető rongyot. Sietősen elraktam a barna tányérokat a szekrénybe és felsiettem a szobámba. Rutinosan az asztalomhoz léptem, kihúztam a fiókot , ami már majdnem leszakadt a sok papírtól. Végre találtam egy üres lapot és egy tollat. Befészkeltem magam a párnák közé és nekiláttam az írásnak. Már 20 perce írtam , amikor megcsörrent a telefonom , így kizökkentett az írásból és a nyugalomból . Előkotortam a telefon, a kijelzőn Niall neve világított. Megnyomtam a fogadást.
-Szia-köszöntem boldogan.
-Szia Hazz, nemsokára otthon leszünk-mondta és hallottam az utca zaját. Gőzöm sem volt hol lehetnek.
-Rendben, akkor rendelek kaját.
-Zsír! Na akkor nem sokára. Cső!-köszönt és kinyomta. Megkerestem a Nando's telefonszámát. Volt ott egy jó barátunk , aki mindig hozott nekünk egy kis kaját.
-Szia Steve! Hazz vagyok.
-Szia Harry. Niall megint éhes?-röhögött. Elmosolyodtam.
-Igen-igen , meg most jönnek haza Spanyolországból, biztos éhesek. Szóval, ha tudnál hozni valamit azt megköszönném.
-Persze , 20 perc és ott vagyok!-nyomta ki a telót.Vidáman tettem le a telefont az asztalra. Végre hazajönnek! Felpattantam az ágyról, majd ki a szobámból. Bekopogtam Liam-hez, de nemszólt semmit. Benyitottam.
-Liam?-dugtam be a fejem az ajtón. Semmi válasz. Beljebb mentem és akkor vettem észre, hogy füllhallgató van a fülén. Lassan , ritmusra mozgatta a fejét. Léptem egyet és a mozgásra felfigylet. Lehúzta a fejéről a fülest . Egész józanul nézett ki.
-Harry! Kopogni luxus?-kérdezte , minden indulatosság nélkül. Nem tudtam megszólalni, azt hittem megint piált, vagy ideges. Tátott szájjal mutogattam, amikor valami értelmes is kijött a számon.
-Te, te nem vagy részeg?-teljesen idiótának éreztem magam.
-Nem , rájöttem , hogy hülyeség , ezért kidobáltam az összeset és lefürödtem. Sokkal jobban érzem magam-mosolyodott el. Jó volt végre látni a régi Liam-et is.
-Az jó-bólogattam.
-És miért is jöttél?-nézett rám értetlenül.
-Ja!-kaptama fejemhez- bocs, őő Niallék nemsokára itthon vannnak, csak szólni akartam.
-Király! Már úgyis hiányoztak-tette maga mellé a laptopot. Elindult az ajtó felé, megkerülve engem.
-Nem jössz?-fordult felém.
-Ja , de persze -indultam utána. Teljesen össze vagyok zavarodva. Én vagyok itt az egyetlen normális ember? Ki tudja... Lementünk a nappaliba és bekapcsoltuk a TV-t. Valami idióta főző műsor ment , ami Liam-et jobban szórakoztatta mint engem.
- Már vagy fél órája nézzük ezt a hülye műsort. Hol lehetnek? - türelmetlenkedtem.
- Nyugi Harry, lehet Niall nem bírta ki hazáig és beugrottak enni.
- Tényleg és a kaja? Felhívom Steve-t - azzal elindultam a telefonomhoz és a Nando's-t tárcsáztam - Szia Steve. Merre késel a kajával?
- Szia. Niall idetelefonált, hogy eljönnek érte, de még nem értek ide. Próbáltam hívni, de nem veszi fel a telefonját. Egy kicsit aggódom.
- Kösz, Steve. Mindjárt megpróbálom én is. Addig megtennéd, hogy kihozod a kaját?
- Persze. Máris indulok.
- Mi történt? - kérdezte Liam.
- Niall betelefonált, hogy elhozzák a kaját, de még mindig nem mentek el érte. Meg próbálom felhívni.
*Niall szemszöge*
- Mi az, hogy elfelejtett tankolni? - ordibált Zayn a taxisofőrrel.
- Én.. én.. sajnálom, csak nem figyeltem. Eddig még soha nem fordult elő ilyen.
- És most itt ragadtunk a semmi közepén. Remek. Ezt maga fogja megtéríteni - kiabált tovább Zayn.
- Héj, nyugi! - simogatta meg a karját Lil.
- Haver, majd kitalálunk valamit! - nyugtattam, de sajnos a helyzet tényleg elég reménytelen volt. Szó szerint a semmi közepén voltunk, ahol még térerő sem volt. Sophie épp az úton sétált, telefonját a magasba tartotta és kereste a térerőt. Sajnos nem néztük meg és a visszafele úton, egy Londontól kb. 2 órára lévő kis városban szállt le a gépünk. Innen kellett volna hazajutnunk, de a taxis kezdő és egyáltalán ne m ismerte a terepet. Őszintén szólva, én is elég ideges lettem, aminkor minderre rájöttem, de próbáltam lenyugodni, mert ki kellett találnunk valamit. Odasétáltam Sophie-hoz.
- Na? - kérdeztem.
- Semmi. Még mindig nincs térerő.
- És akkor most mégis mit fogunk csinálni? - jött oda hozzánk Zayn.
- Nem tudom. - mondtam reménytelenül.
- Hát ez remek! Sophie mi francért nem lehetett megnézni, hogy hova száll re az a rohadt gép?
- Ember, hátrébb az agarakkal! Nem kell mindjárt őt hibáztatni - próbáltam lenyugtatni Zaynt.
- Akkor mégis ki a hibás? BASSZA MEG! - ordította Zayn. Egyszer csak Lil rohant el mellettem, kiállt az út közepére és mint egy őrült ugrálni kezdett. Eközben kezével integetett. Nem értettem mit csinál, de mikor arrébb léptem, megláttam, hogy Sophie mögött egy autó közeledik.
- Te mégis mit csinálsz? - nézett furcsán Lil-re Zayn is.
- Próbálok valami megoldást találni arra, hogy hogy jussunk haza, amíg ti veszekedtek. - az autó egyre közelebb ért, majd lefékezett Lil előtt.
- Maga mégis mi a francot képzel, hogy megáll az út közepé... - egy kb. 18 éves, szőke hajú lány szált ki a kocsiból és ordibálni kezdett Lil-lel. Azonban amikor meglátott engem elcsuklott a hangja.
- Szentséges marhalábszár, Niall Horan? Mond, hogy ez nem csak egy álom. Úristen, úristen, úristen! Én vagyok a leggigantikusabb rajongód - mondta, majd odajött hozzám és olyan szorosan megölelt, hogy alig kaptam levegőt. Keze a hátamról a fenekemre csúszott és jól megmarkolta. Sophie idegesen toporgott, de muszáj volt valahogyan hazajutunk, így óvatosan levettem a kezét a fenekemről és tovább mosolyogtam.
- Héj.. héj, hogy is hívnak? - kérdeztem tőle.
- Úgy hívsz, ahogy akarsz hercegem! - mondta, mire én próbáltam mosolyt erőltetni a számra, pedig legszívesebben elhánytam volna magam a csajtól.- Rendben, akkor 'fogalmam sincs hogy hívják', megtennéd, hogy elviszel minket Londonba?
- Minket? - nézett rám kérdőn. Talán csak akkor vette észre, hogy mások is vannak ott rajtunk kívül - Ezek kik? - suttogta, de úgy hogy ők is hallották.
- A menyasszonyom Sophie, a bandatársam Zayn Malik és a barátnője Lil. Ja és a taxi sofőr.
- Mind... jönni akarnak? - nézett rém ijedt képpel a szőke csaj. Magabiztosan bólintottam, mire egy sóhajjal megadta magát. Beültünk a kocsijába. Sophie, Lil, Zayn és a taxisofőr hátul nyomorogtam, nekem pedig kötelezően előre kellett ülnöm, 'még mindig nem tudom, hogy hívják mellé'.
- Amúgy Miriam vagyok. - mutatkozott végre be a megmentőnk. Az út elég érdekesen telt. Miriam egész végig arról csacsogott, hogy mennyire jól énekelek, mennyire jó testem van és néhány mondatánál elfelejtette, hogy a menyasszonyom a hátsó ülésen ül. Mire hazaértünk azt hittem Sophie ki fogja tépni Miriam haját.
- Na végre! - mondták egyszerre négyen hátulról, amikor megérkeztünk a házunk elé.
- Te komoly itt laksz? - bámult tátott szájjal.
- Ja... - mondtam.
- Ez gigantikusan szupcsi! - kiáltott fel - Bemehetek? - nézett rám - Végül is nélkülem nem jutottatok volna haza.
- Ömm...igen köszi Miriam. Tényleg, de most nem a legalkalmasabb. Talán, majd legközelebb - azzal próbáltam elmenekülni, de nem volt ilyen egyszerű.
- Legalább hadd kukcsizzam meg a szobádat! - könyörgött .Miriam.
- Jó, de után tényleg menned kell, mert nincs valami rend és ez..szóval.. na gyere! - mondtam végül. Amíg a többiek bepakolták a cuccokat, én felvittem és körbevezettem a szobámban.
- Ez kurcára jó! Nagyon lájkolom!
- Öm.. köszi - mosolyogtam.
- Héj, nem hoznál nekem egy pohár vizet, eléggé kiszáradtam.
- Persze - azzal leszaladtam a konyhába.
- Na mikor megy már el a cicababa? - jött oda hozzám Sophie.
- Nyugi kicsim, sietek! - nyomtam egy puszit a homlokára, majd felvittem a vizet. Amikor benyitottam a szobába, Miriam az ágyamon feküdt... teljesen MEZTELENÜL.
- Ó, istenem! - kiejtettem a vizet a kezemből és a pohár nagy csörömpöléssel esett le a földre.
- Tudom, hogy erre vágysz csődöröm! - mondta, majd végig simított csupasz testén és megnyalta az ujját. Amilyen gyorsan csak tudtam elfordultam. A csaj olyan helyeken is szőrös volt.... amelyeket nem akartam látni.
- Tűnés innen most! - kiáltottam.
- Gyere paripa és lovagolj meg! Had kényeztessem az ostorodat!
- Kifelé a szobámból! - erre zajra Harry is feljött.
- Harry, ne gyere be!- figyelmeztettem, de már késő volt.
- Te jóságos szent szar! - takart el a szemit, amikor meglátta az ágyamon fekvő rusnyaságot. Erre már a lányok is feljöttek.
- Mi a szőr..? - kiáltott fel Sophie. Lil csak tátott szájjal bámult, majd elrohant a wc-be. Kezét szája elé tartotta.
- Az.. az.. ágyunk... a mi ágyunk... - Sophie teljesen kiborult. Óvatosan hátrapillantottam és megláttam valami nedvesség volt az ágyon.
- Te elmebeteg ribanc. Hívom a rendőrséget, ha nem mész ki innen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése