7.fejezet

7.rész


Halihóó! Itt az új rész sztem ez nagyon viccesre sikeredett . Remélem tetszik kicsit rövid , de nem bírtam ki hogy ne tegyem fel . Jó szórakozást!




Reggel



*Sophie szemszöge*
-Hiányozni fogsz Patrick!
-Te is nekem Sponygabob!
-Ti is nektem!- mondtam majd elröhögtem magam , de vigyáznom kellett nehogy kiboruljon a müzlim. Amúgy Cornflakes-t eszek,
mert kiskorom óta az a kedvencem.Tovább néztem a Spongyabobot , amikor hallottam , hogy valaki jön a folyosón a konyha felé.
Nem néztem fel, mert épp egy izgi rész jött , mintha lenne a Sponygabobban izgi rész.. na mindegy.
-Lil?-nem jöt válasz-Sophie? erre már megfordultam amikor egy kómás fejű... Liam-et láttam. De nem az a durva , hogy itt van , mert alapból nem zavana, csak éppen az zavart hogy egy szál boxerben
áll tőlem 1 méterre.Mire kinyitotta a szemét, olyan ijedt fejet vágott , hogy muszáj volt elnevetnem magam, bár nem vagyok biztos , hogy emiatt, de kiköptem a mülimet a szőnyegre.Igen, szerintem is inkább amiatt köptem ki mert majdnem anyaszült meztelenül áll előttem.
Szerencsémre nem , de az a boxer sem takart túl sokat ezért gyorsan elfordultam. Szerintem még el is vörösödtem.
-Öhmm... sajnálom..hát ..én .. akkor .. visszamegyek-motyogott és önkéntelenül elröhögtem magam . De annyira hogy a reggelim többi tartalma is a földön végezte .
Erre már ő is elkezdett röhögni .Hallottam , hogy Alli is bejött a szobába. Épp köszönni akartam neki amikor visszafodultam épp egymást falták.
-Khmm.. bocs, hogy megzavarom a nyál cserét, de közlöm veletek , hogy itt áll tőlem 1 méterre egy majdnem meztelen fiú, akinek nem mondom milyen teste van mert barátom van.-Csak akkor jöttem rá mekkora hülyeséget mondtam amikor mindkettőjük szeme kerekre nyílt.
-Hogy mi? És ki a szerencsés?-Kérdezte Alli vigyorogva.
-Addig nem válaszolok amíg a drágalátos Liam Paayne nem vesz fel magára valami, és neked se ártana-néztem végig barátnőmön akin csak egy rövidgatya és melltartó volt.
-Bocsi-majd elmentek Alli szobájába. Remélem nem esnek egymásnak , mert én ki nem bírom , hogy AZT hallgassam .
Brrr-borzongtam bele, aztán eszembe jutott , hogy hol az én kedves kis húgom.Fel is hívom.
-Halló... ne Harry hagyd a hajam-szólt bele a telefonba kuncogva.
-Szia.. ó csak nem zavartam meg valamit?-kérdeztem kicsit kajánul, de közben reménykedtem , hogy egy nem lesz a válasz.
-Nem , csak Harry elhozott reggelizni és most itt ül mellettem és nem hagyja békén a hajam... Szia Sophie, mizu-hallottam , hoyg Harry is bekapcsolódik a beszélgetésbe.
-Semmi kül, de akartok hallani egy idióta sztorit?-mosolyogtam.
-Persze-mondták egyszerre, ami kicsit ijesztő volt.
-Tehát az volt, hogy..-és elmeséltem nekik elég részletesen , de amikor oda értem , hogy megéáttam Liamet póló meg minden nélkül , nyeltem egyet. Nem arról van szó, hogy tetszik, csak tudjátok, ahogy a fiúk mondják, én is lányból vagyok. Aztán folytattam és a végén
ők is nagy röhögésben törtek ki.
-Úristeen-hallottam Harry-t aki alig kapott levegőt-na ettől már tuti jó napom lesz- bár már eddig is az volt-majd nem szólt senki , de én tudtam mit csinálnak.
-Harold , amíg velem telefonálsz kérlek ne enyelegj a húgommal.-mondtam udvarisan.
-Tényleg, most már nem vagy rám mérges?-kérdezte Hazza és egy kicsit elgondoolkodtam, majd felvettem a jó nővér szerepét.
-Nem , hiszen tudom , hogy Lilly jól érzi magát veled, de ha még egyszer ilyet vagy hasonlót mersz csinálni, kiheréllek és odadoblak egy csapat éhes menyétnek-mondtam majd hallottam , hogy Lil elneveti magát , majd Harry kicsit később, gondolom kicsit beijedt.
-Na de én leteszem mert sok lesz a számlám- mondtam és letettem.
Mire végeztem a telózással a másik párocska is felöltözött .
-Mi tartott ilye sokáig?
- Nem akarod te azt tudni...-mondta Liam és megcsókolta Alli-t.
-Egyetértek- mondtam mosolyogva .
-Na mit csináljunk ma? - kérdezte Alli.
-Öhhm nem tom..tripla randi?-kérdeztem bár kicsit furán hangzott.
-Jajj tényleg ki is a szerencsés?-kérdezte Al.
-Mintha nem tudnád-lehajtottam a fejem, mert tudtam , hogy elvörösödök, de azért mosolyogtam.
-Csak nem?-mosolygott-azt hiszem Nialler megtalálta a hercegnőjét.
-Tényleg?? Niall-mosolygott Liam-szegénynek már régen volt barátnője, de úgy látom megtalálta az igazit-vigyorgott rám.
-Na-majd vállba boxoltam és rá mosolyogtam-modjuk lehet igazad van...
-Na és , hogy történt?-nézett rám Alli és megtámasztotta fejét a kezével így tudatosította velem , hogy csak rám figyel és nem fog Liam szájában turkálni.
-Hát uyge ...-és elmeséltem neki a sztorit arról a cápáról aki összehozott minket .

6.fejezet

6. fejezet

Sziasztok! Itt a 6. fejezet. Jó olvasást! Remélem sok komi lesz!! :DD

*Zayn szemszöge*

- Nagy szép mosolyod van, tudod? – hallottam Harry bólokását.

- Ezt még senki nem mondta nekem!! – mondta a Lilly elpirulva.

- Hát ezt nehezen hiszem! Egy ilyen lánynak minden nap ezt kéne hallania!! – a lány erre csak még jobban elpirult.  Harry közelebb hajolt hozzá és megcsókolta – Tudod, nem mindennap találkozni ilyen szép lányokkal, de azt tudnod kell, hogy én most nem akarok semmilyen kapcsolatot, szóval…

- Szóval, mi? – pattant fel a lány – Csak arra kellek? – kérdezte dühösen.

- Mi? Persze, hogy nem. Én csak azt mondtam, hogy… Csak nem akartam, hogy olyanba éld bele magad, ami nem igazi.

- Hát, ha nem akarsz tőle semmit, akkor mire kellek?

- Tudod mit?! Ha jobban meggondolom, semmire! – mondta Harry és a végére lehalkult, mivel az egész társaság őket nézte. Látszott Lilly arcán, hogy nem érti mi van. Szemében könnyek gyűltek, majd elrohant. Ebből látszódott, hogy ő tényleg megkedvelte Harryt, viszont én tudtam miért mondta ezt. Fél. Fél a komoly kapcsolatoktól, mert nehezen dolgozza fel, ha elveszít valakit. Láttam, hogy Lil beszaladt a házba, majd Alli és Sophi utána mentek.

*Sophi szemszöge*

- Héj Lil mi történt? – kérdeztem testvéremet, miután láttam, hogy sírva rohant be a házba.

- Semmi, semmi. Minden oké. Csak azt hiszem nem volt jó ötlet ide jönnöm. Én most haza megyek, ti nyugodtan menjetek vissza – mondta, de közben könnyeivel küszködött.

- Lilly, nekünk elmondhatod mi történt! – biztatta Allison.

- Nem történt semmi.

- Lil, gyere menjünk haza és majd otthon mindent elmondasz! – mondtam, de közben majd megölt az aggodalom, hogy mi lehet a baj.

- Nem, én hazamentem. Ti maradjatok. Majd holnap találkozunk és kérlek szépen ne gyertek utánam! – azzal sírva kirohant az ajtón. Hosszú ideig csak néztünk utána Allivel, majd Niall jött oda hozzánk.

- Gyertek, tábortüzezünk! – mondta gyengéden. Odasétáltunk a tűzhöz és Alli leült Liam mellé, mi pedig Niallal kerestünk egy üres farönköt. Zayn Harryvel beszélgetett velünk szemben. Látszólag valami komoly témáról volt szó, szerettem volna megtudni miről beszélnek. Még mindig ideges voltam, a húgom miatt.  Nem tudtam, hogy haragudjak-e Harryre, mert nem tudtam mi történt.

Niallhöz fordultam:

- Nem tudod mi történt? – kérdezte tőle.

- Nem sajnos nem, de ne aggódj. Lilly erős lánynak tűnik. Minden rendben lesz. Próbáld meg jól érezni magad – mosolgott rám biztatóan. Ekkor megfogta a gitárját és elkezdte játszani a More than this-t. Liam pedig énekelni kezdett, majd Harry, Niall és Louis. Loui a szólóját Eleanornak énekelte, mire mindenki ujjongani kezdett. Én is nevettem. Meg kell hagyni, nagyon édesek voltak együtt. Mikor vége lett a számnak, Niall elkezdte játszani a Momenets-et. Közben pillecukrot sütöttünk és nagyon jó volt a hangulat. Nem is akartam, hogy vége legyen az estének. Minden álmom ez volt. Találkozni a One directionnal, főleg Niallal és még meg is ismerhettem és….. azt hiszem beleszerettem. Egész este szórakoztatott és nagyon jól éreztem magam vele. Ebben a pillantban Niall lerakta a gitárját és hozzám fordult:

- Beszélhetnénk? – kérdezte.

- Persze! – mosolyogtam és elindultunk a medence felé. Leültem a szélére és a lábam a vízbe lógattam – Miről szeretnél beszélni? – kérdeztem Niallt.

- Hát… arra gondoltam, hogy lenne-e kedved… szóval… nem jönnél-e el velem valahova? – nyögte ki végül.

- Igen, szívesen. Mit szólnál a holnaphoz. Vasárnap, úgyse dolgozom. – nevettem.

- Rendben. Tropikárium?

- Tökéletes – mondtam nyugodtan, de legszívesebben ugráltam volna örömömben. Alig vártam, hogy elmondhassam Allinek. Egy ideig még a medencénél beszélgettünk, majd olyan éjfél körül, úgy gondoltam ideje haza menni. Szóltam Allinek és elindultunk. Szótlanul telt az út, gondoltam megvárom a megfelelő pillanatot, hogy elmondjam neki a jó hírt. J

*Allison szemszöge*

Reggel mikor felkeltem Sophie már fent volt. Tegnap délután óta nem is beszéltem vele. Nem tudtam, hogy mondjam el, hogy randira hívtam Liamat.

- Lilly hogy van? – tereltem el a gondolataimat, amikor leértem a konyhába.

- Igazság szerint fogalmam sincs. Azt hiszem már felkelt, de nem jött ki a szobájából és be sem enged. Tényleg nem tudom mi történt tegnap, de nem akar beszélni róla. Talán Harryt kéne megkérdeznem.

- Ne aggódj, rendbe fog jönni! – nyugtattam. Láttam rajta, hogy mennyire felzaklatta az ügy és úgy gondoltam, nem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy elmondjam neki a nagy hírt.

- Niall is ezt mondta – mosolyodott el – Aprópó Niall! Valamit el kell mondanom neked! Niall randira hívott! – örvendezett.

- Úristen! Hisz ez csodálatos! – ugráltunk együtt – Nekem is el kell mondanom valamit. Liammal ma elmegyünk a Madam Tussauds-ba! – nem tudom, miért de nem mertem elmondani, hogy nekem kellett Liamat randira hívnom. Nem szégyelltem csak…. még Niall is el tudta hívni Sophiet, akkor vajon Liamat mért nekem kellet elhívnom? Gondolatmenetemből Sophie kiáltozása ragadott ki.

- Hisz ez szuper! Akkor ma mindketten randira megyünk egy sztárral. Ezt meg kell ünnepelnünk. Mikor mentek?

- Négykor.

- Mi háromkor. Akkor elmegyünk vásárolni. Elrángatom Lilt is. A shoppingolásnak sosem tudott ellenállni. Ma nem dolgozol igaz? – kérdezte Sophie reménykedve.

- Nem ma nem – mondtam mosolyogva. Sophie fél órányi könyörgés után végre kitudta csalogatni húgát a szobából. Gyorsan felöltöztettük, majd leültünk vele beszélni egy kicsit.

- Lil elmondod végre mi a baj? Harry miatt van? Bántott? – kérdezgette Sophie.

- Nem, dehogyis! Vagyis…nem…tom- fejezte be mondatát ”értelmesen”.

-Na nyökögd ki!- majd leültünk elmesélte.

A végén tátva maradt a szám, majd Alli becsukta helyettem. Ez arra a Liamas képre emlékeztetett, amit nem rég találtam.

http://media.tumblr.com/tumblr_m9isvrJNf81r5blsp.gif

 Miután kiöntötte nekünk Lil a szíve gondját elindultunk vásárolni , hogy felvidítsuk.Azonban , mikor beértünk a plázába nem várt személyt láttunk meg.  Láttam, hogy Sophienak elvörösödik a feje.

-Ó-Ó- ennyi jött ki a számon- ennek nem lesz jó vége-csóváltam a fejem.

-HAROLD EDWARD STYLES!! Te kinek képzeled magad??!!!-ordította Sophie mire Harry lassan megfordult. Életemben nem láttam ilyen fejet, amit Harry vágott. Legszívesebben lefeküdtem volna a földre és össze-vissza gurultam volna a röhögéstől.De nem. Nem tehettem mivel Lil a vállamra rakta a fejét és éreztem, hogy sírni kezd.Átöleltem, hogy érezze itt vagyok vele. Harry odafutott Sophie-hoz , mitsem törődve szőke barátnőjéről. Igen szőke, méghozzá plázacica. Tapadós cicanaci,20 centis magassarkú és feszülős top. Hányingerem lett , de inkább visszafogtam magam. Mondjuk már mindegy, mert Sophie ránk vonzotta az emberek tekintetét. De őt ez nem érdekelte. Harry odaszaladt hozzá és befogta a száját.

-Megőrültél- kérdezte suttogva a göndörke Sophie-t.

-Én őrültem meg?? Inkább , te kisbarátom, nem jó lánnyal kezdtél ki- mondta már kicsit halkabban Sophie, de még így is elég hangosan.

-Miről beszélsz?-próbált meglepődöttséget színlelni Harry, miközben végig Lil-t nézte, de ezt csak én láttam.

-Ó, nagyon is jól tudod miről beszélek! Ne tagadd te kis…kis.. – de nem tudta befejezni mert Harry barátunk kis szöszikéje odatipegett hozzánk.

-Mi a baj Harry cica?-kérdezte olyan hangon amitől minden ember megrülne, közben úgy igazgatta pólóját, hogy bájait mindenki tökéletesen lássa. Én persze észrevettem Harry icipici mosolyát. Ó a perverz állatja! Most már én is majdnem neki estem, de Lil megérezte , hogy remegni kezdek.

-Hagyd csak kiváncsi vagyok Sophie-ra.-mosolyodott el kicsikt Lil és vele én is.

-Semmi menj csak vásárolgatni, szivem- mondta ki kicsit undorral Harry és ezt Sophie is észrevette, mivel kicsit elmosolyodott.

-Okéka, majd megvárlak ott-mutatott egy boltra.

Hála a jó égnek, Harry ”szivecskéje” elment. Mi közben kicsit közelebb mentünk , hogy mindent jól hallhassunk.

-Figyelj , én nagyon nem akarok felhajtást, mert még letámadnak a rajongók..

-Ó , és engem ez hol érdekel? Figyelj-nyomta mutató ujját Sophie Harry mellkasára- Ha még egyszer ilyet mersz csinálni, méghozzá az én húgommal-és Sophie csak rázta a fejét. Direkt lasabban beszélt , hogy ráijesszen Harry-re.

- Mi lesz akkor?-kérdezte Harry flegmán.

-Óhóhóhó, nem akarod te azt tudni- csóválta a fejét Sophie és közben gonoszan mosolygott.Tudtam , hogy erre vár, mert imádja ezt mondani és már elég profin megy neki, ezt meg kell mondani.

Sophie felemelt fejjel sétált el Harry mellett, majd mi is követtük. Harry utánunk fordult és én , mint embert akit kevésbé érintett a dolog, persze én is dühös voltam rá, szóval én meg mertem fordulni, közben még mindig Lil-t öleltem. Mikor hátrafordultam nem hittem el , hogy képes ezek után ilyet csinálni. Nyilvánosan és elég látványosan stírölte Lilly-t hátulról. Oké. Betelt a pohár ezt már én se hagyhattam szó nélkül.

- Te undorító utolsó perverz állat! – sziszegtem a fogaim között, majd elsétáltunk. Nem értettem, hogy lehetett Harry ilyen. Mikor Sophie annak idején képeket mutatott róluk, egyáltalán nem így képzeltem. Sőt, még a videókban is teljesen normálisan és aranyosan viselkedett. Ezek szerint az mind álca és ez az igazi Harry.

Ezután nem is esett több szó az előbb történtekről. Sophie próbált lenyugodni, úgyhogy elment ruhákat keresni, Lil pedig nekem segített valami göncöt találni a randira, de elterveztem magamban, hogy beszélni fogok Liammal erről.

1 óra keresgélés után, végül ezeket a ruhákat választottuk:

Allisonnak ezt az összeállítást válsztottuk :)

Sophie pedig ezt a cipőt vette, persze nem a randira :D

Ezután hazamentünk. Egész úton a plázában történteken gondolkoztam. Lilly látszólag jól volt, de szerintem csak tettette, hogy ne kérdezzünk rá. Sophie pedig folyamatosan azt tervezgette, hogyan fogja elintézni Harryt. Egy ideig én is és Lilly is vele nevettünk, de onnantól fogva, mikor azt mondta, hogy sorban kiüti a tökéletesen kifehérített fogait már nem figyeltem rá. Igazán csak akkor tudtam elfelejteni ezt az egész hajcihőt, amikor hazaértünk és megláttam egy nagy csokor vörös rózsát az ajtónk előtt.

- ÚÚÚ!!! Ez vajon kinek jött??- kérdezte Lilly nagy mosollyal a száján és odarohant a lábtörlőn heverő csokorhoz.

- A fő kérdés, hogy kitől jött?? – mondta Sophie vigyorogva és könyökével oldalba bökött. Valahogy az az érzésem volt, hogy mindenki a saját hercegében reménykedik. Még Lilly is azt láttam, hogy örülne, ha Harrytől kapta volna.

- Na tippeljetek kitől jött? – mondta Lil, miután megnézte a címkét és hátramosolygott.

- Öhmm…. bizonyos Liam Payne-től? – kérdezte Sophie.

- Talált - azzal felkapta a csokrot és odafutott vele hozzám – Parancsoljon hölgyem, ezt a csomagot Liam küldte önnek – nagy örömmel vettem át az óriási virágcsokrot és elolvastam a kártyát.

„ Kedves Allison!! Nagyon várom már a mai randinkat! Ne haragudj, hogy tegnap nem volt annyi merszem, hogy elhívjalak és neked kellett megtenned az első lépést, de megígérem a randin lenyűgözlek!! Szeretettel: Liam”

A hátam mögött Sophie és Lil is elolvasták a levelet és azonnal el is kezdték eljátszani.

- Ó, Allison ne haragudj, amiért nem volt elég vér a pucámban, hogy randira hívjalak! – mondta elmélyítve a hangját Sophie és közben kinyújtotta a karját Lil felé.

- Semmi baj, édes Liamem! – mondta Lilly és összeölelkeztek ”Liammel”.

- Maradjatok, mert mindjárt levideózom és elküldöm Niallnak! – fenyegettem őket, de a végére már én is röhögtem. Egyre jobban vártam már a randit. Ekkor Sophie hirtelen elkezdett a táskájában kutatni.

- Mit keresel? – kérdeztem tőle.

- A telefonom. Al mennyi az idő? – kérdezte idegesen.

- Fél 3.

- Úristen Niall mindjárt itt lesz értem és még sehol se vagyok! – azzal gyorsan berohant a lakásba, majd egy nagy puffanást hallottunk. Lillel utána rohantunk, és láttuk amint Sophie a földön fekszik és mellette pedig Zazu ugat. Pillanatok alatt feltápászkodott, miközben mi a földön fetrengtünk a röhögéstől.

- Nem röhög, együtt érez! – mondta megrovóan, de aztán ő is velünk nevetett, majd mint egy idióta csirke elrohant. Segítettünk neki összekészülődni, így mire Niall ideért tökéletesen nézett ki.

*Sophie szemszöge*

- ÓÓÓÓ!!! – Niall csak ennyit tudott mondani, amikor ajtót nyitottam neki – Elképesztően nézel ki! – bókolt.

- Tudom! – modtam.

- Egója az van a lánynak! – viccelődött a háttérből Lilly.

- Ajhh! – nevettem – Amúgy köszönöm! – néztem mélyen Niall szemébe. Egy pillanatig azt hittem elájulok. Olyan gyönyörű kék szemei voltak, amilyeneket még SOHA, DE SOHA nem láttam.

- Indulhatunk? – kérdezte a szőkeség.

- Persze – suttogtam és gyorsan összeszedtem magam. Kocsival mentünk a tropikáriumig. Gyönyörűek voltak az állatok. Imádtam a halakat, otthon is voltak, amíg el nem költöztem Londonba. Egyszerűen elbűvöltek.

- Csodálatosak, nem? – kérdeztem Niallt és csak ekkor vettem észre, hogy ő nem is a halakat, hanem engem bámul.

- Hééééj!! Te nem is a halakat figyeled! – bokszoltam a vállába.

- De igen, csak mindig elvonod róluk a figyelmemet! – mosolygott.

- Szóval rám akarod fogni?? Igen, igen?? – karba tett kezekkel az akvárium felé fordultam, amikor egy hatalmas cápa jött szembe velem. Én felsikítottam és az ijedtségtől Niall karjaiba ugrottam. Láttam rajta, hogy nagyon élvezi a helyzete, de most az egyszer hagytam neki. A szája az én szám felé közeledett és lassan összeért az ajkunk. Csodálatos volt. Órákig ott tudtam volna maradni a karjaiban. Minden egyes rossz dolgot elfelejtettem, ami aznap történt velem. Csak mi ketten voltunk ott az egész tropikáriumban, sőt az egész világon.

- Hmm… - mondta miután kicsit eltávolodtunk egymástól.

- Mi az? – kérdeztem.

- Semmi… csak… ez volt életem eddigi legjobb csókja! – vigyorgott.

- Jajj, hagyjál már! – nevettem és tovább nézegettük az akváriumokat. Nagyon jól éreztem magam vele.

*Liam szemszöge*

Allison épp Barack Obama-val tárgyalt, az elkövetkezendő ufó támadásról. Olyan aranyos volt, hogy Obama helyében rávetettem volna magam. Nem tudtam róla levenni a szemem. Egyszerűen nem ment.

-  Na, mit nézünk meg következőnek? – kérdezte.

- Öhmm.. Shreket! – kiáltottam fel és megkerestük a nagy zöld ogrét. Megkértünk egy idős házaspárt, hogy fotózzanak le minket és mikor visszaadta a telómat a néni a fülembe súgta.

- Nagyon jól összeillenek a barátnőjével. Vigyázzon rá! – mosolygott azzal a kezembe nyomta a mobilom.

- Úgy lesz! – ígértem. All közben már tovább száguldott Britney Spearshoz.

- Csinálsz rólam egy képet? – nézett rám kutyaszemekkel.

- Persze – nem tudtam neki nemet mondani, igaz nem is akartam. Britney mellette labdába se üthetett.

- Milyen lett? – kérdezte.

- Hát túlragyogod rajta Britneyt, de azért egész jó! – vigyorogtam, mint valami hülye.

- Te… - vörösödött el. Én szorosan odahúztam magamhoz és megcsókoltam. Azt hittem nem is tudok leállni, de hát mégis emberek között voltunk, úgyhogy fékeznem kellett magam. Szerencsére ekkor sms-em jött Harrytől:

„Helló! Légyszi ma ne aludj itthon! xoxo Harry”

- Ó, baszdki! – káromkodtam el magam.

- Mi az? Valami rossz hír? – nézett rám aggodalmasan Alli.

- Á, csak Harry megint egy lotyót vitt haza… - mondtam a láthatatlan szakállamba motyogva – És most nem akarja, hogy otthon aludjak – húztam el a szám.

- Nyugi, ne legyél morci. Nálunk aludhatsz. A lányok biztos nem bánják – vigyorodott el és a hangján hallottam, hogy nem csak nem bánják, de még örülnének is neki… ezen én is elvigyorodtam. A Madam Tussauds közepén fetrengtünk a röhögéstől. A többi ember csak bámult és kerülgetett minket. Egy kisfiú még le is fényképezett minket.

Mikor hazamentünk (vagyis Alliékhez) nem találtunk senkit, csak egy üzenetet a hűtőn.

„Szia! Elmentünk bulizni! Nem akartunk titeket zavarni, de remélem jó estéd lesz azért! Pussz, Sophie!”

- Hát ez szupcsi! – mondta All lehangoltam.

- Talán még kihozhatunk belőle valamit! – mosolyogtam rá és közelebb húztam magamhoz.

- Ó, mire gondolsz? – húzogatta a szemöldökét, majd megcsókolt. Én felkaptam és bevittem a hálószobába. A sötétben majdnem nekimentem pár dolognak, de Alli mindig időben figyelmeztetett.

Ledobtam az ágyra, majd rámásztam, mielőtt újra megcsókoltam volna, megkérdezte:

- Van nálad? – mosolygott.

- Van – mondtam – Mindig van! – és bevágtam egy rosszfiús mosolyt – De biztos vagy benne?

- Teljesen! – mondta majd átfordultunk és most Allison került fölülre. Levette a pólómat, majd pár másodpercig némán meredt a felsőtestemre. Elmosolyodtam és én is levettem róla a pólót. A többi már ment magától.

*Harry szemszöge*

- És képzeld aztán azt mondta, hogy….. – csacsogott a kis szöszi a kanapémon.

- Fúúú, nem bírom tovább! – mondtam halkan – Menj el! – szóltam neki oda félvállról.

- Mi? – nézett rám megütközve.

- Jól hallottad! Légyszi menj el! Most nincs kedvem hozzá! – mondtam, majd felhörpintettem a még megmaradt tequilám a poharamból.

- Jól van Harry cica! Akkor puszika! De jó legyél! – majd megsimította a combom és kitipegett az ajtón.

- Jajj, na végre! – sóhajtottam fel. Megkerestem az összes piát a házban, amikor Louitól jött egy üzi.

„ Védekezzetek, ám!”

Elnevettem magam. Louis bármikor fel tudott vidítani.

„Úgy lesz! De most ne zavarj, épp a közepén tartunk!” – írtam vissza neki. Majd el kezdtem sorba felhörpinteni a sok whiskeyt. Közben kapcsolgattam a TV-t és azon gondolkodtam, hogy mi ütött belém. Kidobtam egy jó csajt, aki igaz sokat beszélt, de ő sem akart többet tőlem, mint én tőle. Ezután egyből Lillyre gondoltam és nem tudtam kiverni a fejemből, így egyre csak hajtottam fel a piákat.

*Louis szemszöge*

Azon gondolkodtam, hogy ide kéne hívni Harryt. Mostanában egyre többször kért meg minket, hogy ne aludjunk otthon. Komolyan kezdtem aggódni érte, így írtam neki egy üzenetet.

„Szia! Nem fogod el hinni mit művel Lilly! Póló nélkül rohangál összevissza! Látnod kéne!”

Reméltem ezzel le tudom csalogatni. 10 percre rá meg is jelent az ajtóban, de nem volt valami jó állapotban. Ahogy láttam részeg volt. Talán mégsem volt olyan jó ötlet ide hívni. Ki tudja mit fog csinálni. Mikor észrevette Lillyt mérgesen nézett rám, amiért hazudtam neki. Odamentem hozzá, hogy beszéljek vele.

Ő épp indulni készült Lilly felé, de én megállítottam.

- Héj mit csinálsz? – kérdeztem tőle szemrehányóan.

- Én? Semmit. Csak ki akarom ütni, azt a balfácánt, aki Lillyt fogdossa! – mondta tárgyilagosan és egy fiúra mutatott, akivel Lil táncolt. Harryn látszott, hogy egy kicsit túl sokat ivott.

- Harry, ne légy barom! Örökre el akarod veszíteni őt? Ha most odamész és megvered azt a fickót, azzal nem lesz jobb! Lehet, hogy egy pillanatig, majd erős alfahímnek fogod érezni magad, de Lilly örökre megutál és te pedig életed végéig bánni fogod, amit tettél. Most még van esélyed nála! – biztattam és lehet, hogy egy kicsit eltúloztam, de látszólag hatott.

- Rendben, akkor csak beszélek vele. És ígérem nem csinálok semmi hülyeséget!

- Csak mondd el neki az igazat! Hidd el meg fogja érteni! – mondtam, majd Harry elindult a tömegben Lilly felé.

*Lilly szemszöge*

- Imádom ezt a számot! – ordítottam oda Mikenak. Egész aranyos volt, de mintha én annyira nem érdekeltem volna. Azonban most ezzel nem foglalkoztam, csak ugráltam a She makes me wanna-ra.

- Ja én nem annyira – mondta savanyú képpel, de azért megpróbálta tartani velem az ütemet. Ekkor vége lett a számnak én pedig hátra fordultam és a szememmel Sophiet kerestem. Meg akartam nézni, hogy állnak Niallel, de sehol sem láttam. Következő számnak Same mistakes-t rakta be DJ. Visszafordultam, hogy lassúzhassak Mikekal, de mikor megfordultam a mosoly a számra fagyott. Harry állt előttem és félénken mosolygott rám.

- Elnézést nem láttál egy kb ilyen magas, szőke srácot. Az előbb még itt volt – kérdeztem tőle, mintha kicsit se érdekelt volna, hogy ott áll előttem.

- De azt mondta nem érzi jól magát és hazament! – mondta.

- Rosszul hazudsz! – fintorodtam el és kétségbeesetten kerestem Mike-ot.

- Lehet, de azért megtisztelnél egy tánccal? – kérdezte bociszemekkel, de én erőt vettem magamon és ellenállatm.

- Addig nem, amíg el nem mondod mi történt Mikekal? – makacskodtam.

- Jól van! Ha annyira tudni akarod, kinyírtam és Louis és Zayn épp most ássák el a hulláját – erre már én se tudtam fapofát vágni, átfutott egy halvány mosoly az arcomon.

- Áháháháhá!! Megvagy, elmosolyodtál! Na gyere, csak egy tánc – kérlelt és én nem álltam tovább ellen. A állára tettem a kezem. Ő mélyen a szemembe nézett. Úgy tűnt, mintha mondani akarna valamit, de egy ideig nem szólt. Végül beszélni kezdett:

- Figyelj, ne haragudj, amiért olyan bunkó voltam veled! Én…. én nem csak azt akarom tőled – kezdte és láttam rajta, hogy zavarban van – Tudod… ezt nem könnyű elmondani, mert még egy lány sem volt, aki… akiben így megfogott volna valami és nem tudom hogyan kell ezt csinálni… hogyan kell kezelni egy kapcsolatot. Még sohasem volt igazi kapcsolatom és kicsit félek tőle, hogy…. úristen egy iszonyú ciki – megértettem mit akart mondani, de hallani akartam, ahogy kimondja, mert ennyivel tartozott nekem. Nagy levegőt vett, és kimondta – Félek tőle, hogy összetörik a szívem.

Én nem szóltam semmit, csak odahajoltam hozzá és megcsókoltam.

- Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem! – mosolyogtam rá.

- Akkor ez azt jelenti, hogy kapok egy második esélyt? – kérdezte reménykedve.

- Nem, azt, hogy kapsz egy barackot a fejedre. Persze, hogy azt jelenti. De nem akarom elsietni, jó? Csak lassan egyik lépésről a másikra. Mindkettőnk érdekében – mondtam, mire elmosolyodott. Annyira imádtam azokat a gödröcskéket.

- Rendben, megbeszéltük! – azzal lehajolt hozzám és most ő csókolt meg.

- Lehet, hogy fura kérés, de megfoghatom a hajad? – kérdeztem mire mindketten nevetni kezdtünk. Harry újra megcsókolt, s úgy éreztem ez életem legjobb estéje. <3 

5.rész

Sziasztok!!! Meghoztuk az 5. részt!! Jó olvasást és szabad komizni, nem harapunk :D!!!

5. fejezet

*Zayn szemszöge*

- Áááááááá! Louis, hagyd abba! – Harry ordítására ébredtem. Fordultam egyet és megpróbáltam tovább aludni.

- Addig nem, amíg nem vonod vissza! Azonnal szívd vissza! – vissza kiáltotta Lou.

- Srácok, minden tiszta tejszínhab lesz! – szólt rájuk Liam.

- Nem baj, majd én felnyalom! – ajánlkozott Niall. Ezt már nem bírtam tovább. Morcosan kikecmeregtem a puha takaróm alól és lementem a földszintre.

- Valaki még aludna – mondtam köszönés helyett. Mikor beléptem a konyhába teljes káosz fogadott. A plafontól kezdve a padlóig minden tejszínhabos volt. Louis Harryt kergette és közben, amerre látott mindenhova tejszínhabot fújt. Engem is majdnem feldöntöttek, ahogy kiszaladtak a konyhából a nappaliba.

- Hát ezeknek meg mi bajuk? – kérdeztem Liamat.

- Harry valami rosszat mondott. Á, tudja a fene! – mondta Liam, majd leült a tv elé. Eközben Niall próbálta levakargatni a tejszínhabot a falról, meg a konyhapultról.

- Te azt tényleg megeszed? – kérdeztem tőle.

- Ja, mért ne? – vigyorgott rám és belebokszolt a vállamba, én pedig visszabokszoltam. Ekkor jött be a konyhába a menekülő Harry.

- Mi van morci? – fordult hozzám – Ne haragudj, hogy felébresztettünk.

- Á, most már mindegy. Amúgy hogy tudtad lerázni Louit?

- Bementem a wc-be, majd kimentem az ajtón át a kertbe és aztán az első ajtón vissza. Jó hideg van kint. Szegényke még mindig azt hiszi, hogy bent vagyok a wc-ben! – mondta Harry nevetve. Én is vele nevettem, majd amikor korgott egyet a gyomrom, belenéztem a hűtőbe. Ebben a pillanatban Louis rontott be a konyhába és egy nagy kiáltással letámadta Harryt.

- Azt hiszem, én inkább Perriéknél eszem – azzal kisétáltam a konyhából, felkaptam egy pólót meg egy nadrágot és elindultam az ajtó felé.

- És mi lesz a takarítással? Délután grillparti lesz, addig valahogy le kéne ezt suvickolni – szólt utánam Liam.

- Hívd ki a takarító szolgálatot, én ma Perriéknél leszek.

- Jó, de a partira érj haza! Rendben ott leszek. Na sziasztok! – ordítottam, majd kiléptem az ajtón. 15 perc séta után már Perriéknél is voltam. Kopogtam az ajtón. Nagy meglepetésemre Jade nyitotta ki.

- Hát te? – kérdeztem miután bementem.

- Tegnap szakítottunk Sammel és kidobott. Úgyhogy most egy ideig Perrienél lakom – mondta és bár nagyon nem ismertem, eddig csak néhányszor találkoztunk, de olyan megtörtnek és ártatlannak tűnt, hogy megsajnáltam és megöleltem.

- Kösz, ez jól esett – mondta szipogva mikor elengedtem. Ekkor megjelent Perrie.

- Zayn! De örülök, hogy itt vagy! – kirángatott Jade karjai közül és megcsókolt.

- Ja otthon tiszta káosz van, úgyhogy gondoltam együtt tölthetnénk a napot – mikor Jade felment az emeletre folytattam – Felvidíthatnánk Jadet! Szegény olyan lehangoltnak tűnik. Este lesz egy grillparti nálunk. Elvihetnénk oda, lesz pár ismeretlen srác, addig meg kitalálunk valami jó programot.

- Ahh.. jó lenne, de haza kell utaznom. A szüleimnek holnap lesz házassági évfordulójuk és előtte mindig tartunk egy kis családi összejövetelt. Hívtalak volna téged is, de úgy tudtam hétvégén is dedikálásaitok lesznek és.. – mentegetőzött, de közbe vágtam.

- Nem semmi baj. Komolyan. Menj csak. Majd mikor hazajöttél, bepótoljuk! – mosolyogtam rá.

- Te meg addig vidítsd fel Jadet! Olyan bűntudatom van, hogy itt kell hagynom szegényt, mikor a legnagyobb szüksége lenne rám. És legalább te sem unatkoznál. – Perrie könyörgésének sosem tudtam ellenállni, így beleegyeztem.

- Jó rendben! Elviszem valahova!

- Ja és a grillpartin keress neki valami jó palit! Had érezze jól magát! – mosolygott, majd újra megcsókolt.

- Hiányozni fogsz! – suttogtam, majd segítettem lehozni a bőröndjeit és már indult is.

- Na mit csináljunk ma? – fordultam Jadehez.

- Nem muszáj ám engem pesztrálnod. Biztos van jobb dolgod is – mondta, de megráztam a fejem.

- Nem, nincs semmi programom. Otthon teljes a káosz, úgyhogy itt is szívesebben vagyok, mint ott jelenleg – mosolyogtam rá biztatóan és látszólag hatott, mert azonnal belelkesült.

- Hát ha így áll a dolog, akkor menjünk el lézerharcolni. Tudom, hogy gyerekesen hangzik, de nagyon rég csináltam már, mert nem volt rá időm a munka mellett. Hidd el nagyon jó móka tud lenni!

- Jól van! Menj vegyél fel valami rendes cuccot, én addig hívok egy taxit! -  mutattam pizsamájára, mire ő gyorsan felrohant és átöltözött. Mikor visszajött egyszerűen lélegzetelállítóan nézett ki.

Nem is értem mi ütött belém. Beültünk a taxiba és elindultunk a sportcsarnok felé.

*Niall szemszöge*

Az egész ház tiszta rumli volt. Liam összevissza szaladgált. Azt se tudta hol áll a feje. Valahogy túlságosan is aggódott, hogy minden jól sikerüljön a partira. Én Harryvel a konyhát suvickoltam.  Egyszer csak Harry rám fröcskölt a szivacsával.

- Héj! – szóltam rá és visszafröcsköltem. Ezt látván Louis letámadta Eleanort, akit áthívott, hogy segítsen egy kicsit rendbe hozni a házat a bulira.

- Ne! – sikoltozott Eleanor.

- De, de! – és Loui tovább fröcskölte, mire El ráborított egy vödör vizet. Harryvel mi is odamentünk hozzájuk és elkezdődött a csata. Később Liam is csatlakozott hozzánk. Mindenkinél volt egy szivacs, amit a másik képébe tudott nyomni. Én a kanapé mögött kerestem menedéket, Lou és El az egyik sarokban birkóztak. Egyszer csak egy nagy vödör víz ömlött a nyajamba.

- ÁÁÁÁ!! Harry, meg vagy húzatva? – röhögtem és ráugrottam. Ekkor Liam is ránk ugrott. Louis túlságosan el volt foglalva  a barátnőjével, így ő nem szállt be a kicsi a rakásba. :D Ebben a pillanatban Josh jött be ajtón.

- Sziasztok srácok! Meghoztam a pizzát! – kiáltotta, majd amikor meglátott minket a földön csak ennyit mondott – Oké… leteszem az asztalra. Gyertek ha végeztetek – én  a pizza szó után már semmit nem hallottam, csak kimásztam a rakás aljáról és odarohantam az asztalhoz. A többiek is jöttek utánam. 5 perc múlva a 10 doboz pizzából már semmi sem maradt. Ezután Liam parancsára neki álltunk takarítani. Nem ment könnyen, de végül elkészültünk vele. Ezután, hogy ezt megünnepeljük ruhástól beugrottunk a medencébe…

*Sophie szemszöge*

- Up all night!!!-kezdtem el ugrálni a kanapén egy fésűvel és az mp3-mammal.

- Jójó, nyugi van-jött ki kómás fejjel Lil.

- Jaa, bocsi- húztam ki a fülest a fülemből.

- Alli?- kérdezte miközben a konyha felé vánszorgott.

- Öhhm sztem bement dolgozni.

- Az jó. Mikorra is megyünk a fiúkhoz?- nézett ki a hűtőből.

- Ha jól tudom, akkor 4-re-ráugrottam a konyhapultra.

-Akkor elkéne kezdeni készülődni mert már 2 van.

-Ok, mindjárt felhívom Alli-t hogy mikor jön-majd elszaladtam a telómért.

-Szia! Csak annyi hogy mikor érsz haza?

- Szia, öhhm 5 perc-halodtam közben az utca zaját is-mert szeretnék időben elkészülni.

- De hát még van 2 óránk-néztem értetlenül.

- Mi? Miket beszélsz? 3-ra megyünk-hallodtam hangjában az aggodalmat.

- Hát jókor szólsz, na én megyek is-és letettema telót- Lil siess mert 3-ra megyünk.

Aztán hallottam egy köpést és egy loccsanást, majd kicsapódott a konyhaajtó.

-Hogy mi van??!!!-nézett rám tiszta tejes fejjel Lilly.

-1. röhejesen nézel ki - kuncogtam egyet-2. enyém a fürdő először-és szaladtam be a fürdőszobába.

-Ó ,hogy az a…-majd hallotam hogy Lil becsapta az ajtaját.

Gyorsan kész lettem mivel még ajándék piát is kellett vennem leugrottam a boltba. Mire visszajöttem már a csajok is indulásra készen álltak.

-Ó csinik vagytok-mondta Alli majd elővette a telóját- Na egy jó kis pózt kérek és mondjátok , hogy csííz.

-CSÍÍÍZZ-ordítottuk és kész is lett az új kedvenc képem.

-Na akkor indulás. Lementünk majd hívtunk egy taxit.

*Zayn szemszöge*

- Megvaaaaaaagy! – ordítottam és rálőttem a tőlem pár méterre álló Jadere, azonban ő elugrott a lövésem elől.

- Haha! Nem talált! – kuncogott, majd elfutott és eltűnt a szemem elől. Én elindultam utána. Közbe lelőttem még pár embert. Ekkor megláttam, amint ő is épp egy csajjal csatázott. Gyorsan bebújtam a fal mögé. Odaakartam futni hozzá, de elestem valaki lábában és egyenesen Jadere zuhantam. Őt is lehúztam magammal a földre. Alig bírtuk abbahagyni a röhögést. Csak fetrengtünk a földön és hagytuk, hogy a többiek lelőjenek minket. Már nem érdekelt semmi csak néztem Jadet, ahogy nevet. Olyan szép mosolya volt. Órákig a ott tudtam volna feküdni mellette, de ekkor az órámra pillantottam. Már fél 3 volt. Liam teljesen ki lesz, ha nem érünk oda időben a bulira.

- Jade, asszem indulnunk kéne! A grillparti nemsokára kezdődik.

- Jól van! Úgyis kezdtem megéhezni. De előbb menjünk haza, gyorsan átöltözöm – mondta, majd hazavittem. Öt perc alatt elkészült. Meg is lepődtem, hogy milyen gyors volt. Perrie órákig szokott készülődni. Fogtunk egy taxit és elindultunk a buliba.

*Allison szemszöge*

Amikor megérkeztünk a bulira, már fergeteges volt a hangulat. El kezdtük keresni a fiúkat. Már az egész házat átkutattuk, amikor egy nagy kiáltással hallatszott az udvarról.

- Haiiii jaaaaaaa!!! – mire kiértünk már csak ennyit láttunk:

Fruit Ninja :D

- Hát ezek elvannak! – mosolygott Sophi.

- Úristen ez tényleg az 1D! – suttogta Lilly – És ott van Ed Sheeran is – mutatott a Harryt bámuló Edre.

- Tényleg! – ámuldozott Sophie is.

- Na gyertek, bemutatlak titeket nekik! – mondtam és elindultunk a srácok felé. Harry vett észre minket először.

- Sziasztok! Ha jól emlékszem, te vagy az a csaj, akit majdnem elütöttünk? – kacsintott rám.

- Öhm… igen. Allison – nyújtottam kezet neki – Ők pedig itt a barátnőim, Sophie és a testvére Lilly.

- Sziasztok! – köszönt kedvesen Harry, mire a lányok visszaköszöntek neki. Mindkettőjükkel kezet fogott, majd Lillynél megállt egy pillanatra a tekintete, de aztán elvette a kezét – Gyertek, bemutatlak titeket a többieknek is! – mondta, majd elindult előre a tömegben, mi pedig követtük – Héj, Louis, Zayn és… Jade? Na mindegy! – látszólag Harry kicsit furcsállta, hogy Jadet itt látja. Ismerős volt az arca egy kicsit, mintha már láttam volna, de nem jutott eszembe hol - Ő itt Allison – folytatta Hazza -, akivel tegnap volt az a kis balesetünk és a barátnői, Sophie és Lil. Már ha hívhatlak így? – fordult Lillyhez egy széles mosollyal a száján.

- Perszer! – mondta Lil elpirulva. A másik két sráccal is kezet ráztunk, majd megkerestük azt, akivel már annyira akartam találkozni. Liam és Niall épp a grillsütőnél pirították a húsokat. Niall, mint egy kisgyerek úgy ugrált Liam körül. Már alig várta, hogy elkészüljön a sült hús. Nem is csodálom, hiszen az illata mennyei volt és nagyon jól is nézett ki.

nyamii *.*

- Srácok, ők itt Allison, gondolom rá emlékeztek, és a barátnői, Sophie és Lil – mutatott be minket Harry és most jöttem rá, hogy eddig igazából be sem mutatkoztam Liamnak.

- Ó, sziasztok! Már vártalak titeket! – mondta Liam kedvesen és egy kisfiús mosolyt villantott rám, amitől valahogy megszédültem.

- Jujj, imádom a sült húst! Nagyon finom illata van! – bókolt Sophie, mire Niall lecsapott rá.

- Ez mind az enyém! Nem ám, ha akarod te is kaphatsz belőle – ezen mindannyian nevettünk és Sophie belebokszolt Niall vállába. Látszólag jól megvoltak. Sophie Niallal kezdett társalogni, Lilly pedig Harryvel szemzett. Csak én nem tudtam mit csináljak. Mindig úgy képzeltem, hogyha egyszer találkoznék az 1D-vel tök jól ellenék velük, de most leblokkoltam. Liam mozdított ki ábrándozásomból.

- Héj, át tudnád venni egy kicsit, hoznom kéne még egy kis olajt!

- Persze! – hogy eddig mért nem jutott eszembe, hiszen imádok főzni. A grillezés pont nekem való, előbb is felajánlhattam volna, hogy segítek a sütésben. Mire Liam visszajött, már 10 húst megsütöttem.

- Hú, jó gyors vagy! – dicsért meg.

- Igen, tudod, imádok főzni! – ahogy a közelembe jött, megnőtt bennem az önbizalom.

- Ó, tényleg? És sütni is szoktál? – kérdezte.

- Igen. Minden vágyam, hogy egyszer szakács lehessek. – mosolyogtam rá.

- Mesélj még magadról! – kérlelt.

- Mit? – nevettem. Még sosem beszélgettem fiúval ilyen felhőtlenül, főleg nem magamról.

- Hát, mióta dolgozol a Nando’s-ban?

- Körülbelül 2 hete. Akkor jöttem Londonba. Most Sophieval lakom egy szállodában… - és elmeséltem neki, hogy Sophie nyár végén haza megy, ezért egy lakásra gyűjtök és hogy honnan jöttem, meséltem neki a gyerekkoromról, a szüleimről, egyszóval elmondtam neki az egész élettörténetemet. Ő végig figyelmesen hallgatott és láttam rajta, hogy érdekli, amit mondok.

- Köszönöm, hogy végig hallgattál! – mosolyogtam rá, miután befejeztem a mondókámat.

- Nincs mit ez a legkevesebb, amivel tartozom és egész érdekes kis életed van! – válaszolta, majd kivette az utolsó húst is a sütőből és elkiáltotta magát – Kész a kaja! Aki akar, fogjon egy tányért és jöjjön enni. – mondta. Rengeteg húst sütöttünk és most vettem észre, hogy annyira nem is vagyunk sokan, lehettünk vagy húszan. Én is ettem pár szeletet és közben tovább beszélgettem Liammal.

*Zayn szemszöge*

- Mit szólsz ahhoz? – mutattam egy kigyúrt sráca, aki az egyik farönkön üldögélt.

- Á, nem!! Tudod, hogy mondja a dal. Izmos kocka has, üres fej, csak egy kirakat bábu vagy… - énekelt Jade. Gyönyörű hangja volt.

- Nem mondom, nem vagy ez könnyű eset. Ez volt már kb a 6., akire nemet mondtál – ráztam a fejem, de közben mosolyogtam. J

- Jajj, ne mond már, hogy szerinted az a srác megbízhatónak tűnik. Van egy vágás a karján ott. Látod? Ez arra utal, hogy zűrös alak. Nekem most egy nyugis pasira van szükségem. Mint… mint az ott! – mutatott egy fehér pólós, rövid gatyás fickóra.

- Ő Josh, a dobosunk. Egész jó fej. Gyere, bemutatlak neki! – mondtam, majd odaráncigáltam Jadet hozzá.

- Héj Josh! Hadd mutassam be a barátomat, Jadet! – köszöntek egymásnak, majd beszélgetni kezdtek, úgyhogy gondoltam én nem is zavarom őket. Mikor megfordultam, arra lettem figyelmes, hogy Harry a sarokban beszélget egy lánnyal, ha jól láttam Lilly volt az. Közelebb mentem, mert kíváncsi lettem, miről folyhat a szó. 

4.fejezet

4. fejezet
*Egy héttel később*
*Liam szemszöge*
Épp Zayn mellett haladtam el a kisbuszban, amikor hallottam, hogy odasúgja Harrynek.
- Csoda, hogy ma nem részeg! – először úgy gondoltam nem is foglalkozom vele, de aztán visszafordultam.
- Mit mondtál? – kérdeztem tőle és felhúztam a szemöldökömet.
- Jól hallottad. Napok óta folyton részeg vagy. Piás üvegek hevernek mindenhol a házban és tényleg unom már, hogy folyton nekünk kell elpakolni az bulijaid nyomait. Ráadásul reggelente két másik csaj távozik, mint akikkel este felmentél. Amióta csak szakítottatok Daniellel, ki sem jössz egész nap a szobádból, bent kuksolsz, mint aki depis. Csodálom, hogy ma erre a dedikálásra eljössz és még józannak is tűnsz! – fakadt ki Zayn.
- Mit jössz te ahhoz, hogy én mit csinálok? – vágtam oda flegmán.
- Srácok, hagyjátok abba! – fordult hátra a vezető ülésből Paul, de mi nem hallgattunk rá. Elkezdtünk ordibálni egymással. Paul meg közbe próbált csitítani minket.
- Elég srácok, most azonnal fejezzétek be! – kiabálta Paul.
- Paul, fékezz! – kiáltotta Louis. Előttünk pár méterre egy lány sétált át a zebrán, de nem vett észre minket, mert zenét hallgatott. Mi viszont csak mentünk és mentünk...
*Allison szemszöge*
- Can you blow my whistle, baby, whistle, baby? – énekeltem magamban, miközben a zebrán mentem át. Ekkor tőlem egy milliméterre fékezett le egy kisbusz. Az ijedtségtől megbotlottam a saját lábamban és hátraestem. Kinyílt a kisbusz ajtaja és egy szőke srác szállt ki belőle. Ó, már csak ez hiányzott. Nem elég, hogy meghívnak a kamubulijukba, most még majdnem el is ütnek. Utána a One direction többi tagja is kiugrott a járgányból és felém rohantak.
- Jól vagy? – kérdezte Harry.
- Úristen ne haragudj! A mi hibánk az egész! – mondta Liam, majd felém nyújtotta a kezét, de én elutasítottam és feltápászkodtam magamtól. 
- Nincs semmi bajom, jól vagyok. Inkább menjetek el, csak a balszerencsét hozzátok rám – mérgelődtem, miközben leporoltam magam.
- Miről beszélsz? Találkoztunk már? – kérdezte Liam.
- Ó, szuper. Szóval nem is emlékszel rám. Tudod én vagyok a lány a Nando’s – ból, akit elhívtál a bulidba, csakhogy a tisztító címét adtad meg – oktattam ki.
- Szerintem agyrázkódása van, azért beszél hülyeségeket. Be kéne vinni a sürgősségire – súgta Louis Liamnak.
- Nincs agyrázkódásom Louis. Nem kell sehova se vinnetek – ellenkeztem.
- Hát talán igazat mondasz, de akkor is be kéne vinnünk a korházba, mert vérzik a fejed – mondta egy ismeretlen hang mögülem. Ő volt a sofőr, aki majdnem elütött.
- Mi? – a fejemhez kaptam a kezem és valami nedveset éreztem a tarom fölött. Tényleg vérzett a fejem. A fiúk berángattak a kocsiba és már indultunk is a kórházba.
- Felhívom Mr Kongot, hogy a mai dedikálás elmarad, majd jövő héten bepótoljátok. Így is kaphat egy óriási sztorit. A One direction megmentette egy lány életét – mondta a kormánynál ülő férfi, akiről még mindig nem igazán tudtam, hogy ki is valójában. Nem szóltam semmit, csak vártam, hogy beérjünk a sürgősségire.
Az orvos megvizsgálta a fejemet, tapasszal beragasztotta a sebet, majd félórányi tanakodás után így szólt:
- Jól van. Semmi komoly dolog nem történt. Egy kicsit megütötted a fejed, de ez 1 hét alatt rendbe jön. Két nap múlva gyere vissza és lecseréljük a tapaszt. Ja és addig is, próbálj meg kicsit körültekintőbb lenni – mondta mosolyogva, majd kiment és mindent elmondott a váróteremben ülő fiúknak. Még mindig nem értettem, miért vannak itt. Simán odaértek volna a dedikálásra, de ragaszkodtak hozzá, hogy itt maradjanak. Visszavettem a pulcsimat és próbáltam észrevétlenül kiszökni, de Liam megállított.
- Héj, hova mész? – fogta meg a kezemet Liam.
- Kika, hova máshova? Csak vicceltem haza – nem tudom hogy juthatott ilyen bugyuta vicc az eszembe, de valahogy ez a fiú ezt hozza ki belőlem.
- Ööö… nem menj még. Nagyon sajnálom a múltkori bulit és ezt is, hogy majdnem elütöttünk, de szeretnélek kárpótolni. Holnap délután tartunk egy grillpartit, meg egy kis tábortüzezést és a fiúkkal szívesen látnánk téged, meg a barátnődet is. És most ígérem nem váglak át. Itt a számom, ha akarod hívj fel most, hogy lásd tényleg az enyém – mondta és egy féloldalas mosolyt villantott rám, aminek valamiért nem tudtam ellenállni. Elfogadtam a cetlit, majd kerestem egy tollat és egy papír fecnit, ráírtam a számom és a pulcsija zsebébe csúsztattam. 
- Még meggondolom, de azért küldd el a helyszínt és az időpontot – mondtam, majd kisétáltam a kórházból. Olyan furcsa volt. Más fiúk előtt meg sem tudtam szólalni, vele viszont olyan könnyű volt beszélgetni. Ezen gondolkoztam hazafelé.
*Sophie szemszöge
Uhh fél hét van.Gondoltam magamban már megint felzabálja Alli az összes kaját.Sajnos be kellett mennem a boltba mert Liz elfelejtette bekapcsolni a riasztót.Nem is értem hogy lehet elfelejteni.Na mindegy,most battyogtam az ajtónkhoz amikor kinyitottam...
-SZIAAAAAA!!!!-ugrott édes kis testvérem a nyakamba úgy hogy levegőt se kaptam .
-Úristen...te....itt hogyan- öleltem vissza Lilly-t, Amikor egyszer csak valami rángatást éreztem a lábamnál.Lenéztem és lám egy kis foltos .... kutya.Lehajoltam és felvettem. Annyira boldog voltam és annyira mosolyogtam azt leírni se lehetett. Nagyon hiányzott már drágalátos testvérem és most meg hozott egy kiskutyát is.Nem hiszem el.
-Ugye milyen arany?-kérdezte a húgom-Zazu a neve.
-Az nem egy madár név?-kérdeztem idióta fejet vágva.
-De , de nekem nagyon tetszik-hallottuk a háttérből Allit. Nem is vettem észre.
Leültem Lil-hez (így szoktam becézni) és Allihez a kanapéra.
-Na és mi történt ma veletek?-kérdeztem miközben csórtam egy szendvicset Alli-től
-Öhh , semmi jöttem haza, aztán a One direction majdnem elütött,bevittek a kórházba, de semmi komolyabb bajom nem lett, aztán meg elhívott Liam hozzájuk grillezni.-mondta unott fejjel.
Én meg csak bambultam mint valami hülye.
-Allison Carter, NEM GONDOLTAD HOGY FEL KÉNE HÍVNOD?-mondtam lehet kicsit hangosabban mint akartam.
-Jó bocsánat, de most min kaptad fel a vizet a kórházról vagy a grillezésről?-kérdezte kicsit ijedt fejjel.
-Hát a kórház hülye-megöleltem-tudod hogy aggódom érted, mert kicsit nem figyelsz oda néha.
-Tudom, bocsi.
-Semmi a lényeg, hogy jól vagy és megyünk grillezni az 1D-vel -húztam mosolyra a számat, de olyan nagyra hogy azt mindenki megirigyelhette volna- Te Lilly nem vagy kicsit csöndben?-kérdeztem testvéremet akinek általában be nem áll a szája, ez már családi vonás.
-Azt ...mondtad...One...DIRECTION-sikította és elkezdtünk mindhárman ugrálni a kanapén.
-Állj-szólt hugim-mit veszünk fel?-olyan aggodalom ült ki az arcára amit nem is értettem . Igen, Lilly is egy directioner ,kezdtem is izgulni , hogy elfogja sírni majd magát ha meglátja őket. Én tudtam , hogy nem szeretik ha valaki a fülükbe sikít, ezért én már gyakoroltam .
-Hát, csak van valami göncöd , nem bálba megyünk.-forgatta a szemét Alli.
-Jójó, kicsit lehet túl stresszelem, de akkor is nagyon szeretem őket-mosolyodott el.



                                                                      Zazu, nyugi ez az előző gazdi kanapéja :)

-Fúúú, lányok már elég késő van és úgy látom hogy ezzel Zazu is egyet ért- mutattam a kisgömböcre a kanapé végén . 
-oooo- annyira aranyosan aludt , hogy mindhármunkból csak ennyit jött ki.
-Na menjünk holnap jó kis napnak nézünk elébe-majd mindenki elindult a szobájába.Szerencsére Alli már megmutatta Lilly-nek a vendégszobát így nem nekem kellett.Mindhárman, helyesbítek négyen elaludtunk.