27.fejezet

 Na sziasztok gyerekek! Ez a rész egy kicsit rövidebb lett a szokottnál, de a vége elég öm hogy is mondjam érdekes állapotomban íródott és hát... Na mindegy jó olvasást! És komizzatok!:))
                                                                                                         Puszi: Zsó, Lici

Miközben támaszkodott olyan távol éreztem , ezért tarkójánál fogva magamhoz húztam. Meleg bőre bizsergető érzés volt.
-Gyönyörű vagy-simított végig az arcomon, mire én elpirultam. Nem szeretem , ha nyálaskodnak ,de ez kifejezetten jól esett. Elvigyorodott, és tovább folytatta az úgymond "kínzásom" . Megfogtam vállánal, és magam alá gyűrtem.
-Szeretlek-csókoltam meg most én.

*Sophie szemszöge* 
Éjjel egy óriási sikításra ébredtem és azonnal kipattantak a szemeim. Felültem, majd a telefonomhoz kaptam. Még csak hajnali egy volt. Niall mellettem hortyogott. Óvatosan kimásztam mellőle és kiosontam a folyosóra. Az ablakon keresztül kinéztem a kertre, ami még mindig tele volt emberekkel.
" Nem is tudtam, hogy anyáék ilyen partyarcok" - gondolkoztam, majd elmosolyodtam, hogy azt mondtam rájuk partyarcok. Ekkor újabb sikítást , majd hangos nevetést és egy puffanást hallottam. Lil szobája felé vettem az irányt, mert onnan jöttek a hangom. Mikor beléptem azt hittem álmodom. Bryan a szoba közepén állt, feltartotta a kezét. Eközben Lil felé rohant, majd mikor odaért felugrott, Bryan megfogta a derekát és feje fölé emeltem. Vagyis akarta volna, de mikor felemelte, túl nagy volt a lendület, így Lil hátraesett. Szerencsére ott állt mögötte Peter, aki felfogta az esését.

*Lil szemszöge*
*Másfél órával korábban*
- Na ezek elmentek baszni! - mondta Bryan, én pedig csak szakadtam a röhögéstől.
- Haver, mi is el lehetünk, pia van, csaj van, no problem! - röhögött Peter.
- Te hülye... - mentem oda és elkezdtem csapkodni. Ő meg csak a feje fölé tartotta a kezét. Ekkor Bryan megragadta a derekam és felemelt.
- Tegyél le! - ordibáltam és kapálóztam a lábammal, de nem sok mindent értem el vele. Végül letett a fotelre és egy darabig lefogta a kezem, amíg le nem nyugodtam. Úgy döntöttem jobb ha abba hagyom a ficánkolást. Amikor elengedett, csekkolta, hogy biztos nyugton maradok, majd mikor elfordult, felordítottam és a hátára ugrottam. Annyira meglepődött, hogy hátra vágódott a a fotelben , szerencsétlenségemre rám.
-Száll...le..megfulladok!- toltam Bryan hátát, mivel a súlyával szinte már fojtogatott. Végre lemászott rólam , ezért elterülhettem a fotelben.
- Ez tök olyan volt, mint valami balett mozdulat - nézett tátott szájjal Peter -  Mint amikor a pasi így a feje fölé emeli a csajt.
- Próbáljuk már ki! - lelkesedett Bryan.
- Dehogy! Hülye vagy? - mondtam, majd megfogtam egy piás üveget és meghúztam. A két fiú sejtelmesen összenézett, de nem értettem mi bajuk van.
- Ivóverseny? - nézett rám Peter.
- Szóval azt hiszitek, ha leitattok, akkor majd megfogom ezt csinálni. Hát tévedtek barátaim. Részegen is ugyanolyan vagyok, mint józanon.
- Én nem így emlékszem, de hát próbáljuk ki! - mondta Peter.
- Elfogadom a kihívást! - mondtam, majd hozzáláttunk a pia elfogyasztásához. Úgy egy óra múlva már csak üres üvegek hevertek a földön.
- Uhh Bryan elképzeltelek tütüben - mondta undorodó arccal Peter.
- Hát jobban néznék ki benne, mint te! - vágott vissza.
- Fiúk elég legyen! - nevettem.
- Te lennél a legszebb tütüben - fordult felém egy kicsit imbolyogva Bryan.
- Biztos.. - mondtam és már a fejemet fogtam.
- Tudod mit? Talán igaza van. Nincs valami balerina alkata - mért végig Peter.
- Teljesen balerina alkatom van, nézz má' rám - pattantam fel. Éreztem a fejemben és a véremben az ital hatását, ami felpezsdített -  Gyerünk csináljuk meg ezt a hülyeséget. Megmutatom én milyen balerina vagyok - mondtam, mire Bryan egy pár méterre tőlem megállt velem szemben. Én elkezdtem felé futni, mire ő feltartotta a két karját. Beleugrottam a karjaiba, azonban az adrenalin és a túl nagy lendület miatt átestem a másik oldalra, de szerencsére Peter, aki B mögött állt elkapott.
-Hát itt meg mi folyik?-állt Sophie az ajtóban , holtkóros fejjel , cuki kis kék pizsamájában. Elég érdekes látvány lehetettünk, de ahhoz képest Sophie elég jól tűrte. Peter helyre állított, majd Corn felé fordult.
-Na mi van megzavartunk titeket?-kérdezte, egy perverz vigyorral megspékelve.
-Nagyon vicces látványt nyújtotok, de azért nem kéne balett-társulatot indítanotok- kacsintott So és kiment.
-Még egyszer!- kiáltottam tapsikolva és visszaálltam előbbi pozíciómba.

*Másnap reggel*
- Lilian hogy a jó büdös életben vagy? - rontott be kiabálva Sophie a szobámba.
- Öhh.. - nyögtem és a másik oldalamra fordultam. Szörnyen fájt a fejem.
- Lil - kiáltott megint Sophie, majd rázni kezdett - Két óra múlva indul a gépünk kelj már fel.
- Mi van? - csak ennyit bírtam mondani, majd felültem - Baromira másnapos vagyok - suttogta
- Te problémád. Minek kell annyit inni, mikor tudod, hogy másnap utazunk haza? - bosszankodott -  Ti is tudjátok, hogy nem tudja hol vannak a határai, de inkább csak biztatjátok az ivásra - beszélt a földhöz. Ekkor lenéztem és Bryan és Peter ott feküdtek lent. Ők is eléggé másnaposnak néztek ki - Készülődj össze, én már elkezdtem bepakolni a cuccaidat, majd Zayn is segít, mert neki legalább volt annyi esze, hogy nem issza seggrészegre magát. Háromnegyed óra múlva indulunk a reptérre - mondta Sophie, majd kiviharzott.
- Uhh.. remek - keltem ki az ágyból, de amint felálltam elszédültem, úgyhogy inkább visszaültem az ágyra.
- Gyere segítek - állt fel Bryan. Ő bírta hármunk közül legjobban a piát. Peter a kemény esték után általában egész nap aludt és ha mégis felébresztették, akkor annak az embernek kapec. Bryan karjába kapaszkodtam, kiválasztottam milyen ruhát vegyek fel, ami a szokásos 10 perc helyett most csak felet vett igénybe, majd elbicegtünk a fürdőig.
- Bemehetek segíteni , ha akarod! - vigyorgott perverzen Bryan.
- Csak szeretnéd! - csaptam be előtte az ajtót. Miközben fürödtem zenét hallgattam. Jól esett a forróvíz, egy kicsit jobban éreztem magam tőle. Ekkor jutott eszembe, hogy az este óta nagyon nem is találkoztam Zayn-nel. Azt sem tudom mit csinált egész éjjel. Kicsit bűntudatom támadt, amiért nem vele töltöttem az éjszakát, de ő is kereshetett volna. Régen találkoztam már a barátaimmal, jó volt kicsit velük lenni és amikor részeg vagyok nem nagyon foglalkozok semmivel sem, úgyhogy ez az én indokom miért nem kerestem meg. De az övé mi, azt nem tudom.
Úgy döntöttem inkább abbahagyom a gondolkozást, mert sosem tett jót nekem és gyorsan felöltöztem, összeszedtem magam és nagyjából indulásra kész állapotba kerültem. Mikor visszamentem a szobámba Bryan  rendet rakott és csak a földön hortyogó Peter emlékeztetett a tegnap estére. Sophie pedig kivitte a cuccaimat. Körülnéztem, hogy tényleg nem maradt itt semmi, majd mikor nem találtam semmit leültem az ágyra. Megnyugtató volt Peter légzését hallgatni. Ránéztem az órára. Még volt negyed órám, a Sophie által kiadott időből. Bryan elterült a fotelemben és visszaaludt. Néztem a két fiút, ahogy egyenletesen lélegeznek. Halk neszt hallottam az ajtóm elől. Talán Zayn az.. Felpattantam és kimentem a folyosóra.
- Szia - suttogtam, mikor megálltam az ajtó előtt.
- Szia - lépett közelebb - Milyen éjszakád volt? - kérdezte.
- Öm... jó - mosolyodtam el - Egy kicsikét becsiccsentettem.
- Kicsikét? - vigyorgott.
- Jolvanna - nevettem - És neked? Nem is láttalak egész este - mondtam, majd lehajtottam a fejem.
- Összehaverkodtam pár korombeli sráccal és elvittek egy néhány helyre.
- Szóval te is leittad magad?
- Mondhatni - nevetett - Na gyere, indulnunk kéne.
- Oké, mindjárt megyek, csak még elbúcsúzok Bryan-től és Peter-től.
- Rendben. Lent találkozunk - mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra és lement. Visszamentem a szobába, majd leguggoltam a horkoló Peter-hez és megbokszoltam a vállát, mire felmordult.
- Peter. Megyek vissza Londonba - mondtam. Erre Bryan is felébredt.
- Máris?
- Igen, mindjárt mennem is kell.
- Gyere ide te lány - mondta, majd felállt, átölelt és megpörgetett a levegőben - Hiányozni fogsz, ugye tudod?
- Te is nekem. Ne keveredj bajba, jó?
- Értettem.
- Ki halt meg? - szólalt meg mögülünk Peter.
- Senki - nevettem - megyek haza.
- Mi a fasz? Ne szivass - mondta, majd szorosan megölelt mindkettőnket Bryan-nel.
- Majd skypolunk sokszor - ígértem.
- Mint eddig? - nézett rám Peter.
- Jajj te... nem most tényleg. Viszont mennem kéne, szóval... vigyázzatok magatokra - mindkettőjüket még egyszer megöleltem, majd nyomtam egy-egy puszit az arcukra és lementem a földszintre. Nem tudtam tovább a szobában maradni velük anélkül, hogy ne sírtam volna el magam.
- Minden rendben? - kérdezte Zayn.
- Persze. Csak.. kicsit hiányozni fog ez az egész - mosolyodtam el, Zayn átkarolt, majd elbúcsúztunk a szüleinktől és kimentünk a reptérre. Egy óra múlva már a repülőn ültünk.
A visszaút sokkal rövidebbnel tűnt, mint az odaút. Végig zenét hallgattam, néha Nophie-vel hülyéskedtünk és Zayn is mesélt az új haverokról, akikkel megismerkedett. De azt nem volt hajlandó elárulni , hogy pontosan hol jártak. Mindig kitért a válasz elől vagy azt mondta, hogy itt is meg ott is, vagy hogy nem emlékszik nagyon , mert eléggé bebaszott. Így telt el az út és nemsokára meg is érkeztünk Londonba.

*Harry szemszöge*

-Liam, baszki már megint takaríthatok utánad!-ordibáltam a konyhából. A koszos tányérok majd kidőltek a mosogatóból és a bűzük olyan intenzív volt, hogy szerintem kitalálhatnának rá egy új szót. Ez megy már a buli óta. Liam visszatért a depizős, piálos énjéhez. Rá se lehet ismerni. Az X-factorban még azt mondta utálja a piát és sose fog inni, most meg... Már az furcsa ha nem bűzlik a piaszagtól. Neki láttam a tányérok válogatásának, ami annyiból állt, hogy két kupacba rendezem őket, az elmosható és a "kukába vele!" kategóriákba. Taylor-ról nem sokat hallottunk ,max annyit , hogy megint számokat írogat. Meg gondolom elhord minket mindenféle szemét állatnak. Sorba dobáltam ki a tányérokat, amikről az életben le nem szedném a penészt és egyéb más , számomra ismeretlen baci telepeket. Göndör hajam folyton a szemembe ment , ami egy idő után elviselhetetlen lett és felkaptam ez egyik sapkát amit az asztalon találtam. Nyugodt csönd ült a házra. Liam valószínüleg fent alszik vagy csöndben piál, esetleg sír. El és Lou egy ideje elmentek , de nem mondták hova. Kevin-t is rég láttam. Allisn-ról azóta sincs hír. Már a kutyák zaja se bántotta fülem , mióta elvitte őket El Allisonhoz, hogy ne legyen egyedül. Szóval minden unalmas. Sophiék-nak is mostanában kéne megérkezniük, de még nem szóltak , hogy leszálltak-e. Sophie... A név emlékére muszáj volt abbahagynom a mosogatást. Rátámaszkodtam a konyhapultra . Olyan jó volt, hogy egy ideje nem jutott eszembe. Hiányzik. Hiányoznak a többiek is, de ő mintha egy kicsit jobban.
-Bassza meg!-csaptam a pultra. Muszáj elfelejtenem! Sose lesz az enyém! Találni fogok valakit , aki viszonozza a szeretetem... Mélyeket lélegeztem és próbáltam lenyugtatni magam. Nem szabad , Harry! Visszatértem a mosogatáshoz, ami megjegyzem , nem egy lekötő program. Az agyam folyton zakatolt, és olyan terveket szőttem , amik értelmes embernek az életben nem jutnak eszébe.  Terveket, amikkel megszerezhetném, de a terveim felében , benne volt Niall eltávolítása. Istenem te gyökér vagy Harry! Mosolyodtam el magamon. Oldalra pillantottam és megláttam a magnót a hűtőszekrény tetején. Odasétáltam , bekapcsoltam és feltekertem a hangerőt. Élvezetes volt ritmusra pakolgatni a tányérokat. Kéne írnom egy számot... Tettem le egy pillanatra a törölgető rongyot. Sietősen elraktam a barna tányérokat  a szekrénybe és felsiettem a szobámba. Rutinosan az asztalomhoz léptem, kihúztam a fiókot , ami már majdnem leszakadt a sok papírtól. Végre találtam egy üres lapot és egy tollat. Befészkeltem magam a párnák közé és nekiláttam az írásnak. Már 20 perce írtam , amikor megcsörrent a telefonom , így kizökkentett az írásból és a nyugalomból . Előkotortam a telefon, a kijelzőn Niall neve világított. Megnyomtam a fogadást.
-Szia-köszöntem boldogan.
-Szia Hazz, nemsokára otthon leszünk-mondta és hallottam az utca zaját. Gőzöm sem volt hol lehetnek.
-Rendben, akkor rendelek kaját.
-Zsír! Na akkor nem sokára. Cső!-köszönt  és kinyomta. Megkerestem a Nando's telefonszámát. Volt ott egy jó barátunk , aki mindig hozott nekünk egy kis kaját.
-Szia Steve! Hazz vagyok.
-Szia Harry. Niall megint éhes?-röhögött. Elmosolyodtam.
-Igen-igen , meg most jönnek haza Spanyolországból, biztos éhesek. Szóval, ha tudnál hozni valamit azt megköszönném.
-Persze , 20 perc és ott vagyok!-nyomta ki a telót.Vidáman tettem le a telefont az asztalra. Végre hazajönnek! Felpattantam az ágyról, majd ki a szobámból. Bekopogtam Liam-hez, de nemszólt semmit. Benyitottam.
-Liam?-dugtam be a fejem az ajtón. Semmi válasz. Beljebb mentem és akkor vettem észre, hogy füllhallgató van a fülén. Lassan , ritmusra mozgatta a fejét.  Léptem egyet és a mozgásra felfigylet. Lehúzta a fejéről a fülest . Egész józanul nézett ki.
-Harry! Kopogni luxus?-kérdezte , minden indulatosság nélkül. Nem tudtam megszólalni, azt hittem megint piált, vagy ideges. Tátott szájjal mutogattam, amikor valami értelmes is kijött a számon.
-Te, te nem vagy részeg?-teljesen idiótának éreztem magam.
-Nem , rájöttem , hogy hülyeség , ezért kidobáltam az összeset és lefürödtem. Sokkal jobban érzem magam-mosolyodott el. Jó volt végre látni a régi Liam-et is.
-Az jó-bólogattam.
-És miért is jöttél?-nézett rám értetlenül.
-Ja!-kaptama fejemhez- bocs, őő Niallék nemsokára itthon vannnak, csak szólni akartam.
-Király! Már úgyis hiányoztak-tette maga mellé a laptopot. Elindult az ajtó felé, megkerülve engem.
-Nem jössz?-fordult felém.
-Ja , de persze -indultam utána. Teljesen össze vagyok zavarodva. Én vagyok itt az egyetlen normális ember? Ki tudja... Lementünk a nappaliba és bekapcsoltuk a TV-t. Valami idióta főző műsor ment , ami Liam-et jobban szórakoztatta mint engem.
- Már vagy fél órája nézzük ezt a hülye műsort. Hol lehetnek? - türelmetlenkedtem.
- Nyugi Harry, lehet Niall nem bírta ki hazáig és beugrottak enni.
- Tényleg és a kaja? Felhívom Steve-t - azzal elindultam a telefonomhoz és a Nando's-t tárcsáztam - Szia Steve. Merre késel a kajával?
- Szia. Niall idetelefonált, hogy eljönnek érte, de még nem értek ide. Próbáltam hívni, de nem veszi fel a telefonját. Egy kicsit aggódom.
- Kösz, Steve. Mindjárt megpróbálom én is. Addig megtennéd, hogy kihozod a kaját?
- Persze. Máris indulok.
- Mi történt? - kérdezte Liam.
- Niall betelefonált, hogy elhozzák a kaját, de még mindig nem mentek el érte. Meg próbálom felhívni.

*Niall szemszöge*
- Mi az, hogy elfelejtett tankolni? - ordibált Zayn a taxisofőrrel.
- Én.. én.. sajnálom, csak nem figyeltem. Eddig még soha nem fordult elő ilyen.
- És most itt ragadtunk a semmi közepén. Remek. Ezt maga fogja megtéríteni - kiabált tovább Zayn.
- Héj, nyugi! - simogatta meg a karját Lil.
- Haver, majd kitalálunk valamit! - nyugtattam, de sajnos a helyzet tényleg elég reménytelen volt. Szó szerint a semmi közepén voltunk, ahol még térerő sem volt. Sophie épp az úton sétált, telefonját a magasba tartotta és kereste a térerőt. Sajnos nem néztük meg és a visszafele úton, egy Londontól kb. 2 órára lévő kis városban szállt le a gépünk. Innen kellett volna hazajutnunk, de a taxis kezdő és egyáltalán ne m ismerte a terepet. Őszintén szólva, én is elég ideges lettem, aminkor minderre rájöttem, de próbáltam lenyugodni, mert ki kellett találnunk valamit. Odasétáltam Sophie-hoz.
- Na? - kérdeztem.
- Semmi. Még mindig nincs térerő. 
- És akkor most mégis mit fogunk csinálni? - jött oda hozzánk Zayn. 
- Nem tudom. - mondtam reménytelenül. 
- Hát ez remek! Sophie mi francért nem lehetett megnézni, hogy hova száll re az a rohadt gép? 
- Ember, hátrébb az agarakkal! Nem kell mindjárt őt hibáztatni - próbáltam lenyugtatni Zaynt.
- Akkor mégis ki a hibás? BASSZA MEG! - ordította Zayn. Egyszer csak Lil rohant el mellettem, kiállt az út közepére és mint egy őrült ugrálni kezdett. Eközben kezével integetett. Nem értettem mit csinál, de mikor arrébb léptem, megláttam, hogy Sophie mögött egy autó közeledik.
- Te mégis mit csinálsz? - nézett furcsán Lil-re Zayn is.
- Próbálok valami megoldást találni arra, hogy hogy jussunk haza, amíg ti veszekedtek. - az autó egyre közelebb ért, majd lefékezett Lil előtt.
- Maga mégis mi a francot képzel, hogy megáll az út közepé... - egy kb. 18 éves, szőke hajú lány szált ki a kocsiból és ordibálni kezdett Lil-lel. Azonban amikor meglátott engem elcsuklott a hangja.
- Szentséges marhalábszár, Niall Horan? Mond, hogy ez nem csak egy álom. Úristen, úristen, úristen! Én vagyok a leggigantikusabb rajongód - mondta, majd odajött hozzám és olyan szorosan megölelt, hogy alig kaptam levegőt. Keze a hátamról a fenekemre csúszott és jól megmarkolta. Sophie idegesen toporgott, de muszáj volt valahogyan hazajutunk, így óvatosan levettem a kezét a fenekemről és tovább mosolyogtam.
- Héj.. héj, hogy is hívnak? - kérdeztem tőle.
- Úgy hívsz, ahogy akarsz hercegem! - mondta, mire én próbáltam mosolyt erőltetni a számra, pedig legszívesebben elhánytam volna magam a csajtól.- Rendben, akkor 'fogalmam sincs hogy hívják', megtennéd, hogy elviszel minket Londonba?
- Minket? - nézett rám kérdőn. Talán csak akkor vette észre, hogy mások is vannak ott rajtunk kívül - Ezek kik? - suttogta, de úgy hogy ők is hallották.
- A menyasszonyom Sophie, a bandatársam Zayn Malik és a barátnője Lil. Ja és a taxi sofőr.
- Mind... jönni akarnak? - nézett rém ijedt képpel a szőke csaj. Magabiztosan bólintottam, mire egy sóhajjal megadta magát. Beültünk a kocsijába. Sophie, Lil, Zayn és a taxisofőr hátul nyomorogtam, nekem pedig kötelezően előre kellett ülnöm, 'még mindig nem tudom, hogy hívják mellé'.
- Amúgy Miriam vagyok. - mutatkozott végre be a megmentőnk. Az út elég érdekesen telt. Miriam egész végig arról csacsogott, hogy mennyire jól énekelek, mennyire jó testem van és néhány mondatánál elfelejtette, hogy a menyasszonyom a hátsó ülésen ül. Mire hazaértünk azt hittem Sophie ki fogja tépni Miriam haját. 
- Na végre! - mondták egyszerre négyen hátulról, amikor megérkeztünk a házunk elé.
- Te komoly itt laksz? - bámult tátott szájjal.
- Ja... - mondtam.
- Ez gigantikusan szupcsi! - kiáltott fel - Bemehetek? - nézett rám - Végül is nélkülem nem jutottatok volna haza.  
- Ömm...igen köszi Miriam. Tényleg, de most nem a legalkalmasabb. Talán, majd legközelebb - azzal próbáltam elmenekülni, de nem volt ilyen egyszerű.
- Legalább hadd kukcsizzam meg a szobádat! - könyörgött .Miriam.
- Jó, de után tényleg menned kell, mert nincs valami rend és ez..szóval.. na gyere! - mondtam végül. Amíg a többiek bepakolták a cuccokat, én felvittem és körbevezettem a szobámban.
- Ez kurcára jó! Nagyon lájkolom!
- Öm.. köszi - mosolyogtam.
- Héj, nem hoznál nekem egy pohár vizet, eléggé kiszáradtam.
- Persze - azzal leszaladtam a konyhába.
- Na mikor megy már el a cicababa? - jött oda hozzám Sophie.
- Nyugi kicsim, sietek! - nyomtam egy puszit a homlokára, majd felvittem a vizet. Amikor benyitottam a szobába, Miriam az ágyamon feküdt... teljesen MEZTELENÜL. 
- Ó, istenem! - kiejtettem a vizet a kezemből és a pohár nagy csörömpöléssel esett le a földre.
- Tudom, hogy erre vágysz csődöröm! - mondta, majd végig simított csupasz testén és megnyalta az ujját. Amilyen gyorsan csak tudtam elfordultam. A csaj olyan helyeken is szőrös volt.... amelyeket nem akartam látni.
- Tűnés innen most! - kiáltottam.
- Gyere paripa és lovagolj meg! Had kényeztessem az ostorodat! 
- Kifelé a szobámból! - erre zajra Harry is feljött.
- Harry, ne gyere be!- figyelmeztettem, de már késő volt.
- Te jóságos szent szar! - takart el a szemit, amikor meglátta az ágyamon fekvő rusnyaságot. Erre már a lányok is feljöttek.
- Mi a szőr..? - kiáltott fel Sophie. Lil csak tátott szájjal bámult, majd elrohant a wc-be. Kezét szája elé tartotta.
- Az.. az.. ágyunk... a mi ágyunk... - Sophie teljesen kiborult. Óvatosan hátrapillantottam és megláttam valami nedvesség volt az ágyon.
- Te elmebeteg ribanc. Hívom a rendőrséget, ha nem mész ki innen!

26. fejezet

Sziasztok! Még egyszer bocsi a múltkori kiborulásom miatt... Megtudtuk, hogy van egy olvasónk Kamilla , aki még komizott is! Szóval , köszönjük neki ^^ Múltkor kitöröltük a képeinket a szereplők közül, de már visszaállítottam :) Ez a rész elég változatos , reméljük tetszik! Ja és aki felvételizett , reméljük jó eredményeitek lettek,  én különösen örültem az enyémnek :D Ha van kedvetek megírhatjátok nekünk a pontjaitokat is :D a akkor nem rizsázok tovább , itt az új rész! Jó olvasást!   Zsó, Lici




"Épp a szekrényemnél állt és a fehérneműimet (!) nézegette.
-Hé!!-szóltam rá- Te mit csinálsz?-szaladtam oda és kikaptam a kezéből a melltartóm.
-Gondolkodom mit vegyél fel este-kacsintott.
-Majd én eldöntöm jó?-boxoltam a vállába- Nem gondolod, hogy túl kaján vagy mostanában?-fordultam felé, miután elraktam a ruhadarabot a helyére.
-Ugye tudod , hogy minden fiú álma egy ilyen csaj-húzott magához- Jó fej vagy, kedves és még a durva terepektől sem ijedsz meg-nyomta forró száját az enyémre.
-Jó tudni-kacsintottam miközben a ruhás szekrényem felé vettem az irányt . Gondoltam még se megyek egy ilyen szerelésben a partira."

*Lil szemszöge*
*A partin*

Anya és apa a grillsütőnél álltak és épp pár rokonnak mesélték mitől lesz jó  a hús.
Zayn szerzett magának pár barátot a 2-3 évesek körében. Félix büszkén mutatta be őt mindenkinek.
Én azt hiszem, hogy a másod unokatesóimmal beszélgettem. (jólvanna, nem gyakran találkozok velük és most teljesen máshol járt az agyam. Jelenleg épp Sophie-n . Reméltem, hogy nem toppannak be az állítólagos régi "barátaink" mert akkor engem nem érdekel, de én jelenetet rendezek.)
- És aztán Zac azt mondta, hogy én vagyok neki az igazi. Most mit kénne tennem? Mégiscsak megcsalt. Szerinted Lil? - nézett rám, Anastazia, ez egyik uncsitesóm.
- Tessék? - ráztam meg a fejem és néztem rá.
- Figyelsz te egyáltalán rám? - kérdezte felháborodottan, de ekkor elvonta valami a figyelmemet. 2 magas alak lépett be az udvarunkba. Magas..csak nem?!
- Bocsássatok meg! - mondta, majd odafutottam hozzájuk, de mielőtt az óriási öröm miatt a nyakukba ugrottam volna, megtorpantam. Vajon ők is haragszanak? Kétségek fogtak el. Sophie barátaival is egész jóban voltam szoktunk együtt bandázni, de az igazi barátaim itthon Peter és Bryan voltak. Peter-rel volt egy időszak, amikor több volt köztünk, mint barátság, de aztán inkább megállapodtunk, hogy barátok maradunk.Végig mértem őket és nem változtak semmit. Még mindig olyan cukik.... Emlékszem az irigykedő tekintetekre amikor csak velem lógtak. Bryan magas , kevésbe kigyúrt, de szálkás barna hajú már-már félisten , de én mindig barátként tekintettem rá. És Peter... Magasabb mint Bryan , viszont izmosabb is a kosár miatt. Szőke haja ügyesen volt belőve, pont úgy mint Bryan-é.
Peter


Bryan



Kérdőn néztek rám, mivel kicsit kettős jeleket adtam.
- Lil? - lépett közelebb Pet. Nem bírtam tovább odarohantam és mindkettőjüket szorosan megöleltem.
- Úgy hiányoztatok - suttogtam.
- Te is nekünk. Mégis hol találnánk még egy ilyen hülye lányt? - nevetett Bryan, mire belebokszoltam a vállába. Valaki megköszörülte a torkát mögöttünk. Megfordultam és Zayn állt ott. Feszülten figyelt.
- Zayn.. - mondtam kicsit meglepetten - Srácok... ő itt.. - de Zayn a szavamba vágott.
- Zayn Malik - majd kezet nyújtott Bryan-nek.
- Bryan.
- Peter. - fogott kezet vele is. Szerencsére ekkor Niall szakította meg a kínos pillanatot.
- Héj Lil.. - mikor odaért egy pillanatig végig mért minket, de inkább gyorsan túltette rajta és folytatta, amit elkezdett - Sophie kicsit kiborult, beszélned kéne vele - mondta és láttam a szemébe, hogy mennyire aggódik érte - Kérlek - tette hozzá szinte már könyörögve.
- Beszélek vele - mosolyogtam Niall-re és a vállára tettem a kezem. Visszafordultam a a fiúkhoz - Bryan, Pet feljöhetnétek velem! - mondtam, mire Zayn ökölbe feszítette a kezét.
- Nyugi - adtam egy puszit az arcára, majd elindultam, a két fiú pedig jött utánam.
- Szóóval... - kezdet Bryan - Mi is történt?
- Hát annyit tudok, hogy Sophie találkozott pár régi barátunkkal, akiknek nem nagyon tetszett, hogy Corn csakúgy elköltözött.
- Corn? - nézett rám kérdőn Peter.
- Sophie. Mindegy hosszú történet - legyintettem - De ugye ti nem haragszotok? - álltam meg So ajtaja előtt.
- Neeem... annyira - mondta Peter.
- Ha valahogy kiengesztelsz minket, akkor nem - vigyorgott 'If you know what I mean' fejjel.
- Öööö... nem - nevetettem - és vidd arrébb a perverz fejedet, mert be akarok kopogni - mondtam komolyan, de a végét elröhögtem, ahogy mindketten csalódott fejet vágtak.
- Akkor megcsikizünk - mondta Bryan és elkapott a derekamnál.
- Ne, ne, hagyjál! - sikítoztam és összevissza kapálóztam.  
- Peter, fogd le - utasította Bryan, mire helyet cseréltek, Pet megfogta a kezeimet és a hátamhoz szorította, miközben mögöttem állt, Bryan pedig csikizni kezdett.
- Ezt még visszakapjátok, ti.. - próbáltam szabadulni, de nem sikerült. Peter sokkal erősebb volt nálam, hiszen kosarazik, meg amúgy is fiú. És az sem segített közben, hogy Bryan lehúzta a magassarkúm és a talpamat kezdte csikizni - Ez így nem ér, kettő egy ellen. Meg foglak rúgni Bryan - figyelmeztettem, de nem hallgatott rám, így mikor ravaszan összepillantottak Pet-tel,  gyomron rúgtam. Inkább a meglepetéstől, de elterült. Ezután rátapostam Peter lábára, ami miatt ő is elengedett.
- Na mégse voltak olyan haszontalanok az óráid Bryan - vigyorogtam, ugyanis Bryan és néha nekem is tanított pár fogást.
- Hallod te lány, sokat fejlődtél - kacsintott Bryan, mikor feltápászkodott.
- Tudom - vágtam egy ilyen 'cupcake' fejet.
- Ezt még visszakapod - morgolódott Pet.
- Jajj gyere - azzal Bry felsegítette, majd bekopogtunk So-hoz.
- Bejöhet...ek? - mondtam végül. Lehet Sophie nem engedett volna be, ha tudja, hogy nem egyedül vagyok.
- Egyedül akarok lenni - szólt ki.
- Beszélnünk kell - mondtam, majd benyitottam. Intettem a fiúknak, hogy maradjanak kint - So.. - koromsötétben gubbasztott a földön.
Felkapcsoltam a kislámpát, majd végignéztem rajta. Szemei kisírtak voltak és a szemfestéke elkenődött. De nem ez volt a legrosszabb. Mellette a földön egy kis bicska feküdt. A kezein mindenhol vágások voltak. A fiók ki volt húzva és a tartalma a földön hevert. Gondolom ezek annak a jelei voltak, amikor a kést kereste.
- Corn...-mondtam elszörnyedve.
- Ne mond így a nevem! - rivallt rám.
- Sophie vannak olyan barátaink, akik megértenek minket. Ebből látszik kik azok, akik tényleg törődnek velünk. Akik,..
- Szeretett. - szakított félbe.
- Mi? - néztem rá értetlenül. Mély levegőt vett és megismételte:
- Szeretett engem -  egy könnycsepp gördült le az arcán.
- De ki? - kérdeztem, bár sejtettem a választ.
- Ő - nézett el másfele - Akiről gyerek koromban mindig azt hittem, hogy ő lesz az igazi. És részben miatta mentem el, mert annyira szerettem, de azt hittem, hogy ő nem szeret és ezt nem bírtam. Akkor is vagdostam magam. Ezt tette velem, de aztán sikerült észhez térnem és végül elmentem. Miatta. Amikor szeretett, csak nem mondta el. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? - zokogott. Leültem mellé a földre és átkaroltam. Az ölembe hajtotta a fejét, én pedig a haját simogattam.
- Szerintem életed legjobb döntése volt, hogy elmentél. Tudom, hogy nagyon jó volt itt, de tavasszal mindkettőnkkel történt pár dolog, ami miatt jobb volt, hogy elmentünk. Mennyire jó volt ott. Senki nem bántott, végre olyan életünk lehetett, amilyet mindig is akartunk. És rátaláltál arra, akit igazán szeretsz. Vagy nem? - néztem rá. Szemében bizonytalanság tükröződött - Sophie? - nem értettem, hogy most mi játszódhat le a fejében. Most jöttem rá, hogy igazából sosem beszéltünk egymással őszintén. Megbeszéltük a fiúkat, meg mindent, de az igazi érzéseinkről nem beszéltünk egymásnak - Nekem elmondhatod bármi van - suttogtam és még jobban magamhoz szorítottam.
- Furán érzem magam - motyogtam.
-Lil én nem akarom...-bújt hozzám és újra elkezdett sírni. Még jobban magamhoz akartam szorítani, de nem tudtam.
-Én itt vagyok neked, nem kell félned-csitítgattam . Nem értettem mitől fél. Nem tudom , hogy ő hogyan gondolkozik.
-Hozol nekem sebtapaszt?-mutatta meg a kezét. Nem hiszem el ,hogy ezt a nővérem csinálta. Gyorsan felálltam és elszaladtam a fürdőjükbe. Kinyitottam a szekrényt és mint egy idióta kidobáltam mindent belőle, amíg meg nem találtam a gézt. Amilyen sebeket ejtett magán, 100% , hogy nem lett volna elég a sebtapasz. Viszamentem,de addigra már az ágyon ült és a kezét nézegette. Kibontottam a gézt, elétérdeltem , majd óvatosan körbetekertem csuklóját. Felszisszent, amikor jobban megszorítottam. Az agyam még mindig nem fogta föl, hogy miért tette ezt magával.
-Niall hol van?-suttogta.
-Kiment az udvarra-kétségbeesett pillantásán minden ember szíve megszakadna, pont úgy mint az enyém.
-Azért vagy így kiborulva , mert nem tudod , hogy itt maradj-e vagy visszamenj Londonba?-kérdeztem. Lesütötte szemét, majd gondolkodóba esett.
-Lehet.
-Sophie-simítottam meg a vállát- Ha Scottal vagy mit érzel?
-Fájdalmat-törölte le arcáról a könnyeket.
-És ha Niall-el.
-Örömet-nyögte ki valahogy .Nem szerette az ilyen szituációkat.Nem az az érzelgős típus.
-Akkor nem egyértelmű?
-De igen, csak ..csak sajnálom Niall-t, hogy ilyen eszembe jutott-makogta és a haját birizgálta.
-De ő nem tudja, hogy te gondoltál ilyenre..
-De én tudom ! És nem akarok hazudni neki...-megint elkezdett sírni. Rá se ismertem.
-Akkor elmondod neki?-félve kérdeztem.
-El szeretném , csak azt nem tudom mikor...-dőlt el az ágyon.
Szólásra nyitottam a szám , de nem tudtam mit mondjak, ezért becsuktam. És akkor az ösztöneimre hallgattam és nem az agyamra.
-Most!-pattantam fel és kirohantam a szobából. Sophie csak ült és nézett utánam.Leszaladtam a lépcsőn , félúton összetalálkoztam a két régi barátommal ,de nem álltam le. Kirohantam a kertbe és kétségbeesetten keresni kezdtem Niall-t. Niall, Niall...Áhá , ott van . Szaladtam ahogy csak bírtam és elkaptam a karját.
-Menj..fel ..a .. szobába-lihegtem . Ijedten nézett rám majd elsietett.


*Niall szemszöge*
Nagyon megrémített Lil. Sose láttam ilyen kétségbeesettnek.Szaladtam , ahogy csak a lábam bírta. A lépcsőket is hármasával ugrottam át. Kicsaptam az ajtót. Sophie az ágyon ült, bekötözött kézzel. Sminkje teljesen eltorzította .Csak néztem , de ő nem nézett fel. Elkezdte felemelni a fejét és egy könnycsepp folyt le arcán.
-Ni..Niall-nyökögte. Elkezdte leszedni a gézt a kezéről. Közelebb léptem . Elakadt a lélegzetem. Piros vágások terítették be az egész csuklóját. Felnéztem az arcára, de ő csak nem akart a szemembe nézni. Letérdeltem elé, megfogtam a csuklóját és apró puszit nyomtam rá. Elmosolyodott. Végre!! Visszaraktam a gézt.Felültem mellé az ágyra. Átkaroltam , mire ő ráhajtotta fejét a vállamra. Nem fért az eszembe, hogy-hogy tudott ilyet csinálni. Vagy miért?
-Figyelj...tudom , hogy fájni fog, de...-szünetet tartott, én pedig előre rettegtem- Scott szerelmes belém és én nem akartam ,de eszembe jutott mi lenne ha itt maradnék..de ha itt maradnék akkor csak fájdalmat éreznék , viszont te boldoggá teszel és nem is tudom mi ütött belém-nézett fel rám. Felment bennem a pumpa. Megfordultam , kicsaptam az ajtót majd bevágtam. Lecsúsztam hátamat az ajtónak támasztva. Szavai a fülemben csengettek. Megfontolta , hogy itt marad...Megráztam fejem. De boldoggá teszem és ez  nekem a legfontosabb. Felálltam majd benyitottam.
-Tényleg boldoggá teszlek?-felemelte fejét . A könnyek még mindig potyogtak a szeméből.
-Sosem voltam még ilyen boldog-válaszolt halkan.Szívem melegség öntötte el.
-Amíg szeretsz , én mindent megteszek érted , mert szeretlek-léptem közelebb . Megnyugvást láttam az arcán, majd leültem mellé az ágyra- És nem érdekel ez a Scott ügy-nyomtam számat az ő puha ajkaira. Elakartam söpörni a fájdalmat. Neki és nekem se tett volna jót. Csókunk elég hosszúra sikerült , de ezt egyikünk se bánta. Lábát átrakta a másik oldalamra és az ölembe ült. Kis sóhaj jött ki a számon amikor rám ereszkedett. Elmosolyodott, majd ujjait a hajamba csúsztatta. Játszadozott a fürtjeimmel, ami nekem nagyon tetszett.Megfogtam a pólója alját , mire ő felemelte a kezét. Lassan lehúztam róla. Megfogtam derekát és hátra dőltem, magammal húzva őt is. Végig simított a pólóm alján, majd egy rántással lehúzta rólam. Zajt hallottam az ajtó felől. Nem foglalkoztam vele, jobb dolgom is volt. Halk susmorgást hallottam megint, miközben So a nyakamat szívogatta.
 -Sz..szivem-húztam el a arcát a nyakamtól- Ki van az ajtónál?- Vállat vont. Felült és halkan lemászott rólam. Odalopódzott az ajtóhoz, lehajolt és kikukucskált a kulcslyukon.
-Lil az- suttogta-meg még valaki , de nem tudom ki- rárakta kezét a kilincsre.
- Khmm, szivem nem felejtettél el valamit? - mutattam felsőtestére, mivel a pólóját nem vette vissza.
 - Ja, de- odaszaladt hozzám és felkapta a pólóját. Nyomott egy puszit az arcomra . Visszament az ajtóhoz és hirtelen kicsapta az ajtót.
-Ó , baszki-hallottam egy férfi hangot. Mi?Férfi? Erre már én is felkeltem.
-Én mondtam , hogy fogd be , Bryan!-mondta Lil a barna hajú  srácnak, akit ezek szerint Bryan-nek hívnak. Mintha hallottam már volna a nevét...
-Hát ti mit csináltok?-kérdezte megtorpanva Sophie.
-Hát ...ööö.. Lil elejtette a kulcsát és segítünk megkeresni...-füllentett a szőke gyerek.
-Peteer! Ennél jobb kifogás nem jutott eszedbe?-vágta tarkón Lil  Petert.
-Srácok!-ölelte meg Sophie a két fiút- Bemutatom nektek a vőlegényem, Niall Horan-állt el előlem.
-Helló-fogtam kezet mindkettőjükkel.
-Bryan-nyújtotta kezét a barna, aki elég barátságosnak tűnt.
-Peter-mosolygott a másik fiú is. Jó tudni, hogy vannak a csajoknak még jó barátjaik is-Haver , szépen elcsavartad Sophie fejét-veregetett vállon Peter.
-Nem volt nehéz dolga-bújt hozzám Sophie.
-Niall, látom megszakítottunk titeket-mosolygott perverzen Lil.
-Ja máskor, halkabban lécci-kacsintottam rá, csak a játékosság kedvéért.
-Le kéne menni...-fordultam Sophie felé és átkaroltam derekánál.
-Nincs kedvem...-kicsit hisztisen mondta, de megértem  nekem sincs semmi kedvem.
-Tartsunk egy privát party-t itt fent!-adta az ötletet Peter. Mindenki helyeselve bólogatott, majd bementünk Lil szobájába.

*Sophie szemszöge*

Niall-el felkucorodtunk Lil ágyára a többiek pedig a földre.
-Úú nem kéne pia?-lelkesedett Lil.
-De majd én hozok!-szálltam le az ágyról. Kimentem a folyosóra, majd a lépcső tetejéről lenéztem a nappalira. Huh, mindenki kint van. Lassan , óvatosan lopakodtam ,nehogy kintről észrevegyenek. A hideg padló miatt felszisszentem , kissé didregve folytattam akciómat.Beslisszoltam a konyhába, megkerestem apuék dugi piáját, majd a pulcsim alá rejtettem. Kidugtam a fejem a konyhaajtón. Körbenéztem, és a szívem megállt. Az ablakban megpillantottam Scott-ot. Mi a fészkes fenét keres ez itt? Nem volt neki elég mára?! Meglegyeztem az arcom , hogy lenyugodjak. Felosontam a lépcsőn , majd gyorsan bevágtam az ajtót magam mögött.
-Na végre!-pattant fel Bryan .
-Tessék-nyújottam neki az üvegeket. Sorra adogattam neki, szegénynek alig fért el a kezében. Minimum 10 üveget felvittem . Csoda , hogy nem estek ki a pulcsimból!
- Igyunk meg párat aztán üveg pörgetőzzünk- ajánlotta Peter , mire mindenki helyeslően bólogatott. Lil felbontott egy vodkát, meghúzta majd tovább adta Peternek. Így ment mindenkin végig az üveg míg el nem fogyott.
-Én kezdek!-mondta Lil, csöppet már hatott nála a pia. Bryan egész jól tűrte , viszont Peter... már most dülöngélt. Lil megpörgette az üveget és Peter-t pörgette ki.
-Felelsz vagy mersz?-fészkelődött Lil.
-Me..he..rek-mondta enyhén bebaszott állapotában Peter. Lil elgondolkodott. Niall mellettem ült . Egy ideig néztem az arcát , majd visszafordultam a többiekhez, amikor odahajolt a fülemhez.
-Este folytathatnánk...-búgta a fülembe , majd nyomott egy puszit a fülem mögé. Rákacsintottam visszajelzés gyanánt.
-Úúú, megvan!-mutatta fel mutató ujját Lil- Vedd fel az egyik pólómat , majd menj le és kérdezd meg a nagyit , hogy hol a hajvasaló!-kuncogott Lil.
-Höhö, oké-állt fel Peter, kiturkászott egy apró pólót Lil gardóbjából. Röhejes látványt nyújtott, az izompacsirta Peter egy S-es,  fehér kis pólóban.
-Ki megy le vele?-kérdeztem.
-Én nem szalasztok el egy ilyen lehetőséget! pattant fel Bryan.
-Én is jövök! -mondta Lil , majd az ajtón keresztül lementek a grill party-ba. Amint becsukódott az ajtó, Niall hátradöntött az ágyon. Szenvedélyes csókcsatába kezdtünk, mikor megint elkezdte lehúznia pólóm. Megfogtam a csuklóját , jelezve , hogy ennek nincs itt a pillanat. Mikor meghallottam kintről Lil hangos kuncogását és a fiúk öblös röhögését, feltoltam Niallt. Szomorúan vállt el tőlem , ezért ráhajtottam fejem a vállára. Így ha unatkozom, csak könnyedén oldalra fordíthatom és játszadozhatok az idegeivel.  A srácok bedőltek az ajtón , egyenesen le a földre. Hagytuk őket röhögni egy ideig.
-Na mi volt?-kérdeztem izgatottan.
-Peter kiment , megkérdezte a nagyit, erre a nagyi elkezdi , hogy fiam a te nevedet is sokan ismerhetik a Kék Osztrigában ( egy meleg bár-szerk.)-és itt megint elkezdtek szakadni.  Mi is eleresztettünk pár nevetést Niall-el, de szerintem egyikünk se erre vágyott.
-Figyu srácok, nekünk holnap délután indul a gépünk és még nem pakoltunk össze, szóval mi most mennénk-húztam fel Niall-t az ágyról.
-Gumi kell?-kérdezte röhögve Bryan. Niall rosszallóan csóválta a fejét, Lil megakart fulladni, Peter pedig egy másik világban lehetett már. Lassan odasétáltam Bryan mögé , aki a kezeivel próbált védekezni, de a nevetés elgyengítette , így egy pontosan becélzott ütéssel eltaláltam a tarkóját. Más testrészét akartam , de annyira nem vagyok gonosz. Visszasétáltam Niall-höz, oldalról átkarolt és így mentünk ki. Kiléptünk az ajtón , mire én hallgatva a hormonjaimra , nekilöktem Niall-t a falnak . Féloldalasan elmosolyodott. Hajamat a nyakam egyik oldalára hajtottam , miközben a nyakát harapdáltam. Hirtelen lehajolt, karjait összekulcsolta combjaim körül és így vitt be a szobámba. Kirúgta az ajtót , majd kulcsra zárta. Óvatosan letett az ágyamra, majd fölém tornyosult. Kezeit a nyakam vonalában rakta ,úgy támaszkodott fölöttem. Kezeim az arcára csúsztattam , hüvelykujjammal végigsimítottam arccsontján. Tekintetünk egymásén időzött, amikor nem bírta tovább és újra megcsókolt. Beletúrtam hajába, majd  megsimítottam a tarkóján, végig a gerince mentén ,   s mikor visszafele húztam a kezem ,megfogtam pólójának alját . Kibújt a ruhadarabból, majd a hátam mögé nyúlt. Lassan rólam is lehúzta a pólómat, melltartómat kipattintotta.  Miközben támaszkodott olyan távol éreztem , ezért tarkójánál fogva magamhoz húztam. Meleg bőre bizsergető érzés volt.
-Gyönyörű vagy-simított végig az arcomon, mire én elpirultam. Nem szeretem , ha nyálaskodnak ,de ez kifejezetten jól esett. Elvigyorodott, és tovább folytatta az úgymond "kínzásom" . Megfogtam vállánal, és magam alá gyűrtem.
-Szeretlek-csókoltam meg most én.

...

Srácok! Egy ideje azon gondolkodom, hogy miért van az, hogy vannak blogok ahol van pl. 6 fejezet meg 30 hozzászólás minden részhez. Nálunk van 25 fejezet és 27 hozzászólás , aminek a fele azok , amiket mi írtunk. Csak én tartom ezt igazságtalannak? Ennyire rosszak lennénk? Nem akarjuk bevezetni azt, hogy mondjuk 5 komi után rész, mert tuti nem jönne össze. És mi csak hozzuk a részeket, de semmi visszajelzés. Nem vagyunk ismertek , ezt tudom , de néha-néha egy komi jól esne. Nem akarjuk abbahagyni a blogot, mivel itt levezethetjük a feszültséget,de vannak olyan blogok is , ahol csak a szereplők vannak meg és még ahhoz is több hozzászólás van mint a mi egész blogunkon. Sokat dolgozunk vele, lehet nem vagyunk túl jók, de én ezt tényleg igazságtalannak érzem....És kezdem azt érezni , ha abbahagynánk senkit nem érdekelne. Bocsánat a kiborulásomért, de már nem bírtam ki. Csak ennyit szerettem volna, sziasztok! Zsó.