30. fejezet part 2

Na és akkor itt is van az előző rész folytatása! Ne haragudjatok a csúszásért. Ez se lett valami hosszú, de próbáltuk izgisra és megpróbáljuk a kövit, minél hamarabb hozni :DD na jó olvasást, puszii !! :33



Gyorsan bementem a fürdőbe és felvettem a kis csipkét, ami alig takart valamit. Végignéztem magamon a tükörben és most először éreztem azt, hogy minden tökéletes. Szeretem. De úgy, mint még soha senkit. És mellette tökéletesnek, egy hercegnőnek érzem magam. Óvatosan kinyitottam a fürdőajtót, majd kiléptem és az ajtófélfának támaszkodtam. Niall köpni-nyelni nem tudott. Csak tágra nyitott szemekkel bámult engem. Éreztem, ahogy centiméterről centiméterre végigmér. Én lassan lépkedni kezdtem felé. Mielőtt odaértem volna, tettem egy kitérőt és kapcsoltam egy ideillő zenét.
Újra a szerelmem felé fordultam, majd lassan megközelítettem, hátat fordítottam neki és ritmusra mozgatni kezdtem a csípőm. Végül egyre közelebb mentem hozzá és a fenekem már szinte az orrát súrolta. Ekkor megfordultam, pólójánál fogva felhúztam magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam. Ezután odahúztam egy széket és lenyomtam rá. Kezemmel mellkasát simogatva jártam körbe a széket, majd mikor újra elé értem megálltam és előrehajoltam. Szája a mellemet súrolta. Ezután megfordultam, az ölébe ültem és hozzádörgöltem a fenekem egyre keményedő férfiasságához. Így ringatóztam egy ideig, majd szembefordultam vele és az ölébe ültem. Néha felálltam , majd újra leültem , s ezt ismételgettem, vagy csak az ölébe ritmusra mozgattam a csípőm. Ezután hirtelen felálltam , majd előre hajoltam. Nem tudom mi vezérelt, de még, amikor 13-14 éves voltam, néztem egy filmet, amiben sztriptíz táncosok voltak és ez a mozdulat megmaradt bennem. Úgy éreztem magam, mint egy profi, de ezt csak Niall miatt volt. Láttam a vágyat a szemeiben és én is akartam őt, de a játékra kellett koncentrálnom. Még egy kicsit riszáltam magam , meg visszaültem az ölébe, de vége lett a zenének, úgyhogy most én kérhettem valamit. Persze Niall-nek először nem volt ínyére, hogy abbahagytam a táncolást.
- Héééj mit csinálsz? Még csak most kezdtem beindulni - vigyorgott perverzen.
- A-aa drága, most én jövök - mondtam , majd megpusziltam az arcát és gondolkozni kezdtem.
- Próbálj meg elcsábítani - mondtam végül.
- Mi? - nézett rám csodálkozva - Hisz az nem lesz nehéz. Ilyen testtel - húzta fel a pólóját és nem mondom egy pillanatra megakadt a légzésem, de próbáltam rezzenéstelen arccal nézni rá.
- Majd meglátjuk. Nem lesz olyan könnyű dolgod - kacsintottam.
- Csak figyelj - mondta, majd megfogta pólója alját és levette, így újra megvillantva kockáit.Én tartottam a pókerarcom, bár elég nehéz volt. Ezután mögém jött, oldalra tűrte a hajam, ezzel szabaddá téve a vállamat, majd a fülemhez hajolt, eközben erős karjai előre vándoroltak és a melleimet simogatták.
- Szerintem nem lesz olyan nehéz dolgom - suttogta a fülembe, amikor kiszaladt egy kis sóhaj a számon. Erre azonnal észhez tértem és rendszereztem a vonásaimat.
- Csak ennyit tudsz? - kérdeztem vigyorogva. Ekkor hirtelen nyakamra tapadt majd először gyengéden csókolgatni kezdte, aztán pedig erősebben szívni.Már majdnem megfordultam, hogy megadjam magam, amikor Harry rontott be.

- Srácok..óóó..nem néztem oda, nem láttam semmit esküszöm - fordult el rögtön, amikor meglátta, hogy én egy szál fehérneműben ülök az ágyon, Niall pedig félmeztelenül térdel mögöttem. Nem igaz , neki mindig ilyenkor kell ránk nyitnia - Nem akartam zavarni tényleg, de vészhelyzet van. Liam rosszul van.

- Mi ? - ugrottunk fel Niall-lel egyszerre. Ő gyorsan felkapta a pólóját,én meg egy melegítőt, meg egy rövid ujjast. Bár elég kényelmetlen volt ez a csipketanga, de most nem volt időm foglalkozni vele. Egész nap fájlalta a veséjét, aztán most begörcsölt neki vagy nem tudom mi van, de a földön fekszik és alig bír megmozdulni. Lou-ék már hívták a mentőket.

- Úristen - tettem a kezem a szám elé. Mindhárman olyan gyorsan rohantunk le, ahogy csak tudtunk. Mire leértünk Lou és Zayn már feltették Liamet a a kanapéra. Összegörnyedve feküdt és az arca teljesen lesápadt. Lil mellette ült, fogta a kezét és nyugtatgatta, hogy nem sokára itt lesz a mentő. Igaza is volt, ebben a pillanatban meghallottuk az ismerős szirénázást. Niall gyorsan kinyitotta az ajtót a mentősöknek, akik behozták a hordágyat. Ellenőrizték Liam állapotát, majd úgy döntöttek jobb ha kórházba viszik, hogy elvégezhessenek pár vizsgálatot. Liam-et hordágyra rakták és kivitték.

- Nem baj, ha én velük megyek? - mutatott a mentősök felé Niall. Láttam az arcán mennyire aggódik Liam-ért.

- Dehogyis, nyugodtan! - mosolyogtam és megszorítottam a kezét. Mikor elindult a mentő, mi is gyorsan kocsiba pattantunk és elindultunk a kórház felé. Louis is tisztára kiborult a történtektől, így Eleanor nem hagyta vezetni, úgyhogy egy kocsival mentünk. Hazz vezetett, én ültem mellette elől. Zayn, Lil, Louis és El pedig hátul nyomorogtak. Nem sokat beszéltünk az út alatt, mindenki ideges volt, hiszen tudtuk, hogy nem jelent jót ha Liam-nek fáj a veséje, mivel már csak egy van neki. Nagyon remélem nem lesz baja.

Mikor megérkeztünk a kórházhoz és kiszálltunk a kocsiból, Harry megfogta a kezem és félrevont.

- Héj, még egyszer bocsi, hogy rátok nyitottam.

- Nem, semmi baj, ez most fontosabb - mosolyogtam erőltetetten, mert valahol belül azért mégis zavart, hogy Harry már megint majdnem meztelenül látott.  

Amikor beértünk a kórházba, Niall az információs pultnál várt minket.
- Bevitték egy terembe, azt mondták elvégeznek pár vizsgálatot, és ha megvan az eredmény tájékoztatnak minket is - mondta - Felhívtam az anyukáját, már úton vannak ide.
Mikor befejezte én odamentem mellé és szorosan megöleltem.
- Ne félj , minden rendben lesz - suttogtam.
- Nagyon remélem.

30.fejezet

Sziasztok!
Tudom , hogy erre nincs magyarázat, de nagyon sajnáljuk a késést. Az igazság az , hogy eléggé felpörögtek a dolgok az életünkben. Mindketten túl vagyunk egy szakításon. Az enyém egy rövidebb kapcsolat volt, viszont Lilláé elég hosszú, ezért őt eléggé megviselték a történtek. Túl vagyok az Amerikai úton is , sőt a zeneiskolás nagyobb vizsgáimon is, szóval most újra neki állok írni. A rész ilyen késői megjelenését az is megnehezítette , hogy már a 3/4-e meg volt amikor kitörlődött. Szóval kezdhettem újra az egészet, de megéri mivel látom vannak még akik olvasnak minket :) Szóóval itt a várva-várt rész! :D Ja és a már tőlünk megszokott módon van benne perverz rész XDD

http://www.youtube.com/watch?v=HqWlUiYwhwg <--- One Direction- Irresistible
 Ezt ajánlom alá zenének , én speckó elsírtam magam amikor meghallottam.


*Niall szemszöge*

Fejfájás. Hányinger. Hasgörcs. Ez a három dolog zúdult rám egyszerre mikor felkeltem. Borzalmasan másnapos voltam.
-Azt a rohadt..- álltam fel fejemet fogva. Mikor kinyitottam szemem még jobban megszédültem. Egy óriási kertben voltam , egy még nagyobb házzal. Lassan elkezdtem tántorogni az ajtó felé. Elhúztam az üveg ajtót, amikor megcsapott az őrületes pia szag. Aztán megláttam Őt. A lányt akivel tegnap majdnem megcsaltam a barátnőm. Elnyúlva feküdt a kanapén, haja kócos volt, ruhája össze-vissza állt.
-Héj!-pöcögtettem meg vállát. Ő csak nyammogva megfordult- Héj!-fordítottam vissza.
-Mi van?-ült fel idegesen.
-Hol vagyok?
-Honnan tudjam?! Egyébként is ki a fene vagy?!- nézett rám kialvatlan szemekkel.  
- Akivel tegnap táncoltál - néztem rá idegesen.
- Remek. És akkor mi van? Mit akarsz?
- Megtudni, hogy hol vagyok - a csaj lassan, nagyon lassan feltápászkodott és körbenézett.
- A házamban - mondta egy kis gondolkodás után.
- És hogy kerültem ide?
- Honnan tudjam? Hagyjál már aludni - mondta, majd visszafeküdt. Én meg gyorsan összeszedtem pár cuccom, amit megtaláltam, aztán elindultam hazafele. Az úton többször is meg kellett állnom, mert gyötört a bűntudat. Nem emlékszem, hogy mit csináltam..hogy megcsaltam-e a barátnőmet vagy nem. Egyszerűen nem tudtam a tükörbe nézni. Hogy lehettem ilyen? Tudom, hogy bántott, hogy miközben én mindent megadtam neki és eközben neki Harry tetszett, de nem kellett volna ezt csinálnom. Megbeszélhettem volna vele.. Hogy fogok így a szemébe nézni..Mindent őszintén el kell mondanom neki és meglátjuk mi lesz.Befordultam az utcánkon , a szívem egyre gyorsabban vert , tenyerem izzadt. Nem tudom magam kibeszélni, nem tudom magam kibeszélni... ez járt a fejemben . Minden egyes lépés nehéznek tűnt. Házunk elé érve megálltam a piros ajtónk előtt. Nincs visszaút. Nagyot sóhajtottam és benyitottam. Síri csönd, sehol egy lélek. Kabátomat ledobtam a szekrényre, viszont a nyugalmat egy alak zavarta meg. A kanapén egy kócos, göndör hajú srác, akit tegnap még a sírba kívántam , ma meg örülnék ha nem verne halálra.  Lassan hátranézett , szeme elkerekedett.
-Niall?-kérdezte . Hangjában meglepődöttség és idegesség hallatszott.
-Harry-néztem rá magabiztosan. Lassan feltápászkodott a kanapéról, elém állt . Tudtam , hogy nem fog széjjel verni , de hogy fájdalom nélkül nem úszom ezt meg, az is tuti volt. Kezeit megropogtatta, majd egy jobb egyenessel behúzott nekem. Köptem egy kis vért, majd visszaegyenesedtem.
-Ezt kibaszottul megérdemelted, mert nem tudom elképzelni , hogy lehetsz akkora köcsög , hogy csak úgy itt hagyod szegény lányt, hogy sírjon miattad egész este-köpte a szavakat az arcomba, majd lenyugodott-DE , jó látni , hogy még épségben vagy-fogott velem kezet, majd megölelt.
-Hazz-szóltam neki, mikor elindult vissza a kanapéra, mire visszafordul- Merre van?-kérdeztem üveges tekintettel.
-Elvitte Eleanor és Lilly egy kis bevásárlásra. Tudod, az kicsit eltereli a figyelmét- zuhant bele a kanapéba és tovább nézte a tv-t. Gyötrődtem belül, a bűntudat fojtogatta a torkom. Az a bizonyos gombóc egyre csak nőtt. Lassan besétáltam a konyhába , majd leültem egy bárszékre. Gondoltam itt megvárom. Előkaptam telefonom , és végig néztem közös képeinket.
Ausztráliában



Egy jól elkapott pillanatunk

Kis szórakozás a tengerparton


Mikor ér már haza?Mit fogok mondani neki? Megbocsát-e? Mikor csókolhatom meg újra? Tele volt a fejem kérdésekkel. És ekkor egy kattanás az ajtózárban. Ezerrel dübörögni kezdett a szívem , a pulzusom az egekben , lélegezni majdnem elfelejtettem. Egyre csak nyílt az ajtó, amikor megpillantottam. Ott állt, mikor meglátott lefagyott. Csak bambult ki abból a gyönyörű fejéből, amit sose fogok megérteni. Lélegzetem elakadt amikor megláttam abban a csodálatos ruhában , ami kiemelte barna bőrét. Vöröses haja a vállán omlott le, barna szemei csillogtak.




Nem bírtam megszólalni, egyszerűen nem ment. Kapkodni kezdte a levegőt, ujjai elengedték a szatyrokat . Lassan tett egy lépést, majd még egyet . Egyre gyorsabban , a végére már futott hozzám. Az én szépségem hozzám fut. Felálltam , lábaim kissé remegtek. Egyenesen a nyakamba ugrott. Úgy szorítottam mintha az életem múlna rajta. Mellkasa reszketni kezdett. Sír. Miattam.  Arcát kezeim közé fogtam , bele néztem könnyes szemébe, hüvelykujjammal letöröltem a kicsorduló könnyeit.
-Ne sírj-adtam puszit homlokára. Azt a fájdalmat amit éreztem nem lehet leírni. Mellkasom összeszorult, a gombóc a torkomban mint egy focilabda. És kigördült egy könnycsepp. Férfi létemre itt sírok a barátnőm előtt. Mikor meglátta , szét nyíltak ajkai , majd ujjaival letörölte .
-De akkor te se-mosolyodott el. Én is megmosolyogtam ezt a gesztust.
-Bocsáss meg, nem tudom mi járt a fejemben amikor tegnap elmentem. Elöntött a düh , de ez is csak az én hibám meg a kíváncsiságomé.
Szemei tágra nyíltak, ledöbbentette amit mondtam. Értetlenség látszott rajta.
-Menjünk fel, majd ott megmagyarázod-fogta meg kezem és az emelet felé húzott. Közben a többiek besunnyogtak a nappaliba és gondolom ott nézték és hallgatták végig mindezt. Sophie egyenesen felfele ment , én oldalra pillantva megláttam Harry-t amint egy "Sok sikert" tátog. Az emeletre érve , behúzott a szobánkba. Becsukta az ajtót , majd szembe fordult velem. Bólintott, hogy kezdhetem a magyarázkodást.
-Huhh-fújtam ki a levegőt- Először úgy kezdődött , hogy hallottam amit Harrynek mondtál egyik este - Itt megint szét nyílt a szája , kapkodta a levegőt . Nyelt egy nagyot, megrázta fejét és tovább figyelt- És az rátett még egy lapáttal amikor reggel megláttalak titeket. Egész nap dühös voltam. Azt hittem a pia majd megoldja, ezért elmentem bulizni és hozzácsapódtam ehhez a bandához , ahol ott volt az a csaj. És Istenre esküszöm , nem történt semmi. SEMMI , még egy puszi se, csak bocsáss meg nekem-a szavak csak ömlöttek belőlem. A végén megint a sírás kerülgetett , de elfojtottam. Éreztem szívem összes dobbanását, míg vártam mit reagál. Oldalra fordult, lehunyta szemeit. Fújt egy naghyot, majd felállt velem szembe.
-Megbocsátok-ölelt át. Akkora kő esett le a szívemről, hogy még a koppanását is hallani lehetett .( -bocs , de ez csak úgy jött xDD-szerk.) Szorítottam magamhoz, érezni akartam a személyt akit szeretek.
-Szeretlek- néztem bele szemébe- mindennél jobban-nem moccantam , vártam , hogy ő közeledjen felém. Teljesen biztos akartam lenni benne , hogy megbocsátott. Nem is kellett sokat várnom, egy szempillantás alatt éreztem meleg ajkait az enyémeken. Megint az a jó érzés fogott el, mint mindig. Nem hittem soha az ilyesfajta szerelemben ,a mi mesébe illő, de most úgy éreztem én megtaláltam . Lehet nem fog sokáig tartani , de most itt van érzem és ez a lényeg. Csókunk lassú volt, nem kapkodtuk el , élvezni akartuk , hogy itt vagyunk egymásnak, tele érzelmekkel.Elhatároztam mostantól ő lesz a mindenem, amikor csak tudom ellopok egy csókot.

*Sophie szemszöge*

Mint egy madár , aki a felhők közt repdes, úgy éreztem magam. Őszinte volt velem és nekem ez bőven elég volt.Itt volt velem , a karjaiban tart míg lágyan csókolt. Kell ennél több? Szerelmes vagyok , de nagyon. Ajkaink lassan táncoltak , amikor beleharapott alsó ajkamban. Ó igen, Horan? Játszadozni akarsz? Akkor vágunk bele. Jól megszívtam felső ajkát, mire elhúzódott és felvont szemöldökkel, huncut mosolyával elárulta , hogy benne van a játszmában. Megint visszatértünk a jól ismert perverz pár témához. Imádjuk egymást , meg persze edzeni is kell valamikor ;D
-Akarsz játszani?-kérdeztem számba harapva.
- Hogy a viharba ne?-nőtt egyre jobban a mosoly az arcán.
-Játszunk olyat,-kezdtem  bele , ő feszülten figyelt-hogy azt mondasz amit csak akarsz a másiknak meg kell tennie, de mindenki csak egyet mondhat-húztam sunyi mosolyra a szám.
-Benne vagyok. Én kezdem-mondta izgatottan. ,majd rávetette magát az ágyra. Mutató ujját a szájára nyomta és úgy gondolkozott.
-Oké akkor kérek egy öltáncot, mert más nem jár a fejemben-kissé megijedtem , de miért ne? Már indultam is felé amikor:
-A-a-a - rázta mutató ujját- A szexy fehérnemű alapkövetelmény-bökött fejével a szekrény felé. Sóhajtottam egyet , majd elkezdtem kutatni a kedvenc fehérneműje után . 2 perc után meg is találtam.


Ésss bocsi , de itt vége, holnap jön a folytatás, anyámék nem engedtek tovább gépezni :/ szóval holnap folytatódik :D

Puszi: Zsó és Lilla

29.fejezet

Sziasztok itt az új rész! Most nem dumálok sokat, jó olvasást és komizzatok!:33

Aztán Harry. Már megint ő az utolsó akire gondolok. Őt mindig is talpraesettnek tartottam, de néha úgy érzem ő itt a legfiatalabb, pedig ha jól tudom Lil az. Hezitáltam , de végül úgy döntöttem nem nyitok be. Nem merek. Hirtelen kinyitódott előttem az ajtó...


*Harry szemszöge*

Egyszerűen nem tudtam elaludni. Egész éjjel Sophie-n járt az agyam.De most nem ábrándoztam róla. Rájöttem, hogy úgy tudok lemondani róla, ha elmondja valójában mik az érzései irántam. Ha nem érez irántam semmit, akkor tudom, hogy nincs esélyem és őszintén lemondok róla! Most rögtön beszélni akartam vele. Tudom, hogy éjjel van, de muszáj volt most beszélnem vele, mert féltem, hogy holnapra meggondolom magam. Gyorsan el is indultam az ajtó felé, azonban amikor kinyitottam az ajtóban ott állt Sophie.

- Hát te? - csak ennyit tudtam kinyögni.Félve nézett föl rám.

- Nem... igazán tudtam aludni - mosolyodott el.

- Ó... - motyogtam. Nem tudtam, mit kéne mondanom - Beszélhetnénk? - kezdtem végül.

- Persze - mondta.


*Sophie szemszöge*

Úristen beszélni akar velem. Tudtam, hogy túl nagy ez a nyugodtság. Ez sosem jelent jót. Mondd, hogy nem azt akarja. Könyörgöm Harry, ne zavarj be!

- Szóval?- kérdeztem tőle és a szívem úgy dobogott, mintha most futottam volna le a maratont.

- Sophie. Én... figyelj tudnom kell, hogy érzel-e irántam valamit - Ne!Ne!Ne! Miért Harry??

- Harry.. - mondtam keserűen, majd elfordítottam a fejem .

- Csak most az egyszer légy velem őszinte - hezitáltam, de végül úgy döntöttem, hogy megérdemli az igazságot.

- Kár lenne tagadnom, de amikor elmondtad, igen éreztem valamit irántad, de ez már elmúlt. Amúgy sem lenne jelentősége. Ne haragudj! - mondtam, majd letöröltem a kicsorduló könnycseppet.

- Oké, akkor tudnál újra a barátom lenni? - kérdezte egy enyhe mosollyal az arcán.

- Az én örömömre szolgálna - vigyorogtam és örültem, hogy végre minden rendeződött. Kezet ráztunk, majd megfordultam és visszasétáltam a szobánkba. Rácsúsztattam kezem a kilincsre, amikor mocorgást hallottam  bentről. Kifújtam a levegőt és benyitottam. Niall édesen szunyókált az ágyon. Elmosolyodtam, megindultam az ágy felé, óvatosan bemásztam és mivel háttal volt nekem  köré fontam karjaimat. Mélyet sóhajtott , majd visszaaludt, remélhetőleg. Megsimogattam mellkasát. Jó volt tudni , hogy itt van nekem mindig. Erősebben öleltem , és lassan én is álomba szenderültem.



*Niall szemszöge*

Azt hittem sírva fakadok. Az a szemétláda Harry! Csavargatja itt el a barátnőm , ó várj mégse a menyasszonyom (!) fejét. Ja , hogy miért is vagyok kiakadva? Mindent hallottam. Egyből felkeltem amikor Sophie kiment, láttam ahogy magára húzza a pólóm és a tea illata is felszökött a szobába. Hallottam lépteit  amikor végigment a folyosón. Mindezt csukott szemmel halgattam, de mikor meghallottam Harry hangját egyből szemeim kipattantak és az ajtóhoz osontam. Mindent hallottam. Mindent. Nem is Sophie-ra vagyok mérges, vagyis... Rá is. Miért hülyítenek az emberek? Ennyire hülyének néznék ki, vagy talán naív-nak?  Pedig nagyon is józanul gondolkodom. Az Isten szerelmére, hogy érezhet iránta valamit?! Az ideg szétvetett miközben hallgatóztam. Akkor kaptam észhez, amikor Sophie lépéseit meghallottam. A fénysebességénél is gyorsabban futottam az ágyhoz, bevágódtam a helyemre, fejemre húztam a takarót és próbáltam visszaaludni.


Reggel, mikor felébredtem Sophie már nem volt mellettem. Rögtön átfutott az agyamon, hogy mi van ha Harry-vel van. A szemeim kipattantak, kiugrottam az ágyból és lerohantam a konyhába. Igazam volt.. Harry és Corn az asztalnál ültek és békésen nevetgéltek.
- 'Reggelt! - mondtam mogorván, majd a hűtőhöz mentem, benéztem és becsuktam. Ezt még kétszer megismételtem, majd üres kézzel ültem le az asztalhoz.
- Ömm..Niall minden rendben? - kérdezte Harry.
- Mért ne lenne? - mondtam flegmán.
- Csinálok neked reggelit - simította meg Sophie a kezem.
- Nem vagyok éhes - mondtam, majd felálltam, kimentem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t. Valami hülye rajzfilm ment, amiért normális esetben odavagyok, de most nagyon nem érdekelt. Csak el kellett foglalnom magam valamivel.
- Hogy mit mondott? - nézett Corn Harry-re és a szemem sarkából láttam, hogy a világ legértelmetlenebb fejét vágja, de nem érdekelt csak bámultam tovább a televíziót.

*Corn szemszöge*
- Komolyan azt mondta, hogy nem éhes? - néztem tágra nyílt szemekkel Harry-re. Niall még sosem csinált ilyet. Nem tudom, mi baja lehet tegnap óta, de aggódom érte.
- Majd én beszélek vele. Lehet csak valami hülye játékot űz velünk- ajánlotta Harry.
- Remélem - mondtam, majd rámosolyogtam. Hazz megfogott egy banánt, majd a nappaliba sétált és leült a Szöszi mellé. Én pedig bementem a lenti fürdőszobába, ahonnan jobban tudtam hallgatózni.
- Banánt? - hallottam Harry hangját.
- Nem kösz- Niall még mindig morcos volt.
- Héj, Niall mi a baj? Nekem elmondhatod.
- Nincs semmi baj. Nem lehet valakinek csakúgy rossz napja?
- Dehogynem, de te akkor sem vagy ilyen.
- És most hova szarjak? - ez nagyon nem Niall-re vallt.
- Ez Corn-nak is nagyon rosszul esik.
- Mert te tudod mit érez Corn. És ne hívd Corn-nak, így csak én hívhatom.
- Hogy mi?
- Hallottad. És most hagyj tv-t nézni kérlek - Niall ezzel lezárta a beszélgetést és szerintem Harry-nek sem volt kedve tovább ott maradni, így hallottam, ahogy felment. Megijesztett Niall viselkedése, de fogalmam sem volt róla, hogy mi baja lehet. Harry-vel van baja megint vagy ma mindenkivel ilyen? Nem akartam vele veszekedni, ezért úgy döntöttem, hogy hagyom lenyugodni.
Miután felöltöztem és elkészülődtem, kedvem támadt vásárolni. Felrohantam és berontottam Lil, vagyis, mint utólag rájöttem Lil&Zayn szobájába.
- Oooo.. - mondtam és elfordultam, mikor megláttam, hogy az ágyon falják egymást. Erre már nem volt jobb szó - Bocsánat, nem akartam zavarni, de Lil nem akarsz eljönni velem vásárolni?
- Ömm..most? - kérdezte finnyásan.
- Nem a temetésemen......igen most! - mondtam szarkasztikusan.
- Öö, nem. Bocsi.
- Istenem - morgolódtam, majd becsaptam az ajtót. Előkerestem a pénztárcám, egy táskát a telóm, majd lementem a nappaliba, ahol Niall még mindig a kanapén gubbasztott.
- Niall, elviszel a plázába? - kérdeztem és kiskutyaszemeket vágtam, de rám se nézett.
- Nem, más dolgom van.
- Azt látom - forgattam a szemeim és mérgesen a Mickey egeres mesére néztem a tv-ben.
- Most megyek bevásárolni a városba. Elvigyelek? - kérdezte Harry.
- Aha, köszi. Látod? Ő elvisz - vágtam Niall-höz, majd Harry-vel kimentünk a kocsihoz.

*Niall szemszöge*
Rosszul esett, hogy Sophie Harry-vel ment el vásárolni, de végülis az én hibám. Egy hülye barom vagyok, amint hazaér bocsánatot kérek tőle. Mérgemben már a tv sem tudott lenyugtatni, ezért felmentem a szobámba és gépezni kezdtem. Már egy fél órája böngésztem, amikor twitteren megláttam egy posztot.
"Harry Styles és Niall Horan barátnője együtt vásárolnak"
Egy képet is csatoltak hozzá. Harry, Sophie és egy rajongó, majd egy másik, amin Corn épp egy melltartót tart a kezében és nevetve mutatja Harry-nek. Ezt már nem bírtam tovább. Lecsaptam a laptopot, majd azon gondolkoztam, hogy most mihez kezdjek magammal. Ránéztem az órára. Már 3 óra volt. Hirtelen újra felnyitottam a gépet. Körülnéztem a helyi szórakozóhelyek között. Az egyikbe pont valami híres DJ jött és óriási buli lesz ma este. Valószínűleg nekünk is küldtek meghívót, de mostanában nem nagyon járunk bulizni. Eldöntöttem, hogy ma elmegyek és Corn nélkül fogom jól érezni magam. Igen..ezt fogom tenni! Már csak azt nem tudtam, hogyan fogom elütni addig az időt. Végül videojátékozni kezdtem. Az mindig eltereli a gondolataimat. Ilyenkor kikapcsol az agyam. Lejátszottam pár menetet és mikor az órára néztem, hála istennek, már 6 óra volt. Corn és Harry viszont még mindig nem voltak itthon. Mi a francot csinálnak ennyi ideig együtt?
- Áhh.. - kiáltottam, majd belecsaptam a falba. Nekem meg se kottyant, viszont a falnak annál inkább - Francba! - ordítottam el magam. Nem tudtam tovább itt maradni tétlenül. Ki kellett mennem az utcára, így elmentem sétálni. Elindultam a park felé, mert ott általában sokan vannak és sok képet készítenek. Igazam is lett. Rajongók százai rohantak le. Ezzel rendesen el is telt az idő. Mire visszaértem már fél 9 volt. Már Corn is otthon volt.
- Harry? - kérdeztem, mikor beléptem.
- Fent van. Mert? - nézett fel a magazinjából. Én csak megvontam a vállam - Mindegy is. Megmutassam miket vettem? - kérdezte felcsillanó szemmel.
- Bocs, de most nem igazán van hozzá se kedvem, se időm. Ne várj korán haza! - mondtam, majd elindultam fölfelé. Még sosem viselkedtem vele így, de most úgy éreztem megérdemli.
- Mi? Hova mész?
- Valahova - válaszoltam.
- Niall, elmondanád mi bajod? - rohant utánam - Egész nap bunkóskodsz mindenkivel. Ha valami bánt, nekem nyugodtan elmondhatod - fogta meg a kezem.
- Nincs semmi baj - mondtam tömören.
- Niall... - kezdett bele még egy utolsó próbálkozásba, de elrántottam a kezem és folytattam utam a szobánk felé. Előkerestem egy világoskék inget, meg egy vajszínű nadrágot, jó sok arcszeszt tettem magamra, felkaptam a telóm és 9 körül már indulásra készen voltam. Lebattyogtam a földszintre. Corn a kanapén gubbasztott. Elindultam az ajtó felé, de nem tudtam úgy elmenni, hogy ne adjak neki egy puszit. Odamentem hozzá, homlokon pusziltam, majd kiléptem az ajtón. hívtam egy taxit és elindultam a buli helyszíne felé.

Mikor odaértünk, már rengeteg ember volt ott.
- Csá haver! - jött oda hozzám egy szőke hajú, nálam is magasabb gyerek, amikor kiszálltam a taxiból.
- Csá - köszöntem vissza, habár nem ismertem, de ez most kicsit sem érdekelt.
- Azt hittem az ilyen sztárok limóval járkálnak - nevetett.
- Hehh.. csak amikor Harry is velünk van.
- Mi? - nézett rám kitágult szemekkel.
- Felejtsd el! - legyintetettem.
- Ha ez megnyugtat, szerintem te vagy a legmenőbb, haver! - veregette meg a vállam.
- Kösz....hogy is hívnak?
- James.
- Kösz, James - vigyorogtam rá - Na, keresünk valami jó piát?
- Még szép - azzal miután a biztonsági őr beengedett minket, rögtön a bárpulthoz mentünk. Rendeltünk két whiskey-t, majd James bemutatott a többi haverjának. Nagyon jól elbaromkodtunk, teljesen elfeledtették velem Corn-t. Amikor egy csapat mi korunkbeli, dögös csaj lépett be az ajtón, mindannyian füttyögni kezdtek.
- Niall, te válathatsz először! - mondta azt hiszem George.
- Hogy mi?
- Melyiket szeretnéd? - bólintott a lányok felé.
- Ja nem, azt hiszem én most nem vagyok abban a hangulatban.
- Ne már, haver. Szerintem az a vöröske neked integet - mutatott egy hosszú, göndör vörös hajú lányra. Valami különleges volt benne, ami megkülönböztette a barátnőitől. Kitűnt közülük. Valami még engem is megfogott benne. Még nem tudom, hogy jó vagy rossz értelemben, de határozottan volt benne valami.
- Nem, inkább nem - fordítottam el tőle a fejem.
- Csak nem....? - néztek rám mind kérdőn.
- Nem vagyok meleg - nézem rájuk, majd mind nevetésben törtünk ki - Na jó egy tánc nem árthat senkinek - egyeztem bele. Még ittam egy kortyot az azt hiszem 4. pohár whiskeymből, majd odasétáltam a Vöröskéhez.
- Nem táncolunk? - súgtam a fülébe. Csak bólintott. Megfogtam a kezét és behúztam a tömegben. Először kicsit feszélyezetten éreztem magam, még ennyi pia ellenére is. Azonban mikor elkezdett táncolni, én is elengedtem magam. Eszméletlenül mozgott, jó érzés volt hozzásimulni a testéhez.
- Imádom ezt a számot! - kiáltott fel, amikor megszólalt Pitbull-tól a Party ain't over.
- Én is. Amúgy nagyon jól táncolsz - mondtam.
- Köszi - a villogó fényben is láttam, hogy egy kicsit elpirult. Táncoltunk egy pár számig, aztán ittunk valami jó erős koktélt és a zenét túlordibálva próbáltunk beszélgetni. Láttam, hogy többen megbámultak, gondolom felismertek, de most kicsit sem érdekelt. Eközben a többi srác is felszedett egy-egy csajt és csatlakoztak hozzánk. Játszottunk ivóversenyt és marha jól elvoltunk. Egyszer a Vöröske, mint megtudtam Claire, annyira nevetett, hogy kiköpte a piáját. Ezen én is elkezdtem nevetni és nem bírtam abbahagyni. A többiek pedig már azon nevettek, ahogyan én nevetek. Miután meguntuk a partit, átmentünk James-hez egy kis privát bulira.

*Reggel*
*Corn szemszöge*
Reggel a kanapén ébredtem. Este azon töprengtem, hogy Niall miért viselkedhet így, illetve, hogy hova mehetett. Aztán inkább megnéztem valami dokumentum filmet. hogy eltereljem a gondolataimat és bealudtam rajta. De most reggel újra eszembe jutottak ezek a gondolatok. Vajon itthon van már? Felmentem, hogy megnézzem a szobánkba, de az ágy üres volt. Benéztem a fürdőkbe is reménykedve, de sehol senki. Visszamentem a nappaliba és leroskadtam a kanapéra. Elővettem a telefonom, hátha küldött egy sms-t vagy hívott, de ez sem talált. Felnéztem twiterre és facebookra is, hátha találok valamit. Itt sem volt semmi. Úgy döntöttem megreggelizek, aztán felöltözök, de aztán reggelinél eszembe jutott, hogy az újság mindig az asztalon szokott lenni. Mindig az hozza be, aki legelőször kel fel. Most rajtam volt a sor, így kibattyogtam a postaládához, kivettem az újságot és visszamentem a konyhába. Sosem érdekeltek igazán a hírek, de most megakadt a szemem a címlapon.

"Niall Horan, tegnap este egy sztriptíz táncossal bulizott"

Megkerestem a cikket. Nagyjából annyi volt benne, hogy tegnap Niall valami Big City nevű szórakozóhelyen volt, ahol egy Claire Archibald nevű sztriptíztáncossal látták egész este, majd vele és a barátaival távozott. Egy képet is csatoltak hozzá.



A szemem könnyekkel telt meg. Próbáltam visszatartani, de már nem ment. Túl sokáig bírtam ezt. Nem tudtam tovább. Könnyeim végigfolytak az arcomon. A kezemben az újság remegett. Dühöt éreztem és bosszúvágyat. Összetéptem a képet, majd utána az egész újságot is és mindenfele szétszórtam. Ordítottam egyet. Olyan jó lett volna, ha minden bajom úgy elszáll, mint a hang. Ha nem érezném, hogy megbántottak. Nem tudtam, mi történt, csak azt, hogy nem ezt érdemlem, de reménytelenül szerelmes vagyok belé. Azt akartam, hogy neki is úgy fájjon, mint nekem. De nem tudnám megtenni. Nem tudnám megcsalni. Túlságosan szeretem. Ami neki fáj, nekem is fáj és utálom ezt az érzést. Tehetetlennek éreztem magam. Ekkor valaki lejött a lépcsőn.
- Corn? - szólalt meg mögöttem Lil. Felé fordultam. Mikor meglátta az arcom, rögtön tudta, hogy valami nincs rendben. Szótlanul odarohant hozzám és megölelt. Én zokogni kezdtem a vállán.
- Shhh.. - nyugtatott. Mikor egy kicsit abbahagytam a sírást, elengedett és a szemembe nézett - Sophie, mi történt?
- Niall történt - mondtam, majd lehajtottam a fejem.
- Mond el! - kérlelt. Leültem az egyik székre, mélyet sóhajtottam és felidéztem a tegnap történteket. Minden egyes mondata visszhangzott a fejemben. Olyan volt, mintha egy filmet néznék, ahogy visszapörgettem az emlékeket. De tudtam, hogy ez tényleg megtörtént. Elmeséltem Lil-nek mindent. Nehézkesen, de végül elérkeztem a ma reggelhez. Elmondtam, amit az újságcikkben láttam.
- Corn.....Niall nem lenne rá képes - suttogta Lil.
- Még ezek után is azt mondod? Tegnap elment, anélkül, hogy megmondta volna hova és mint kiderült, az egész estét egy sztriptíztáncossal töltötte, ahelyett, hogy velem is lehetett volna. Ha bulizni akar, azt nekem is megmondhatja. Tudja, hogy én is imádom a partikat és nagyon szívesen elmegyek vele, de ez..... és ráadásul vele ment el. Kitudja hova mentek és mi történt.... - nem tudtam folytatni. A hangom elcsuklott és a könnyeim újra folyni kezdtek. A fejemet Lil ölébe hajtottam. Ő csak simogatta a fejem és azt mondogatta, hogy 'Nem lesz semmi baj' , de nem hittem neki. Nem akartam mozdulni. Csak feküdtem. Olyan volt, mintha egy nagy űrben lennék, ahol normális lenne, hogy a könnyeim csak úgy maguktól potyognak, mint az eső. És folyamatosan...soha nem akar abbamaradni......

28.fejezet

- Az.. az.. ágyunk... a mi ágyunk... - Sophie teljesen kiborult. Óvatosan hátrapillantottam és megláttam valami nedvesség volt az ágyon.
- Te elmebeteg ribanc. Hívom a rendőrséget, ha nem mész ki innen!

*Harry szemszöge*
- Niall eltüntetnéd innen ezt az izét? - néztem kétségbeesetten Niall-re, miközben még mindig az ajtóban álltunk, háttal az ágyon fekvő "csajnak".
- Miriam kérlek most menj el! - próbált Niall hatni rá.
- Niall bébi te is tudod, hogy nem ez, amit akarsz. Felőlem csinálhatjuk többen is, csak lányok nem jöhetnek.
- Komolyan kihívjuk a rendőrséget! - ordibáltam.
- Niall? - nyöszörgött a kis szörnyeteg az ágyról.
- Add a telefont! - mondta Niall határozottan, én pedig keresni kezdtem a zsebemben.
- Oksika nem kell úgy felkapni a vizecskét. Elmegyek - mondta, majd hallottuk, ahogy feláll az ágyról és remélhetőleg felöltözik, miután végzett kiment az ajtón, de előtte jól megmarkolta Niall fenekét. Ezt sajnos Sophie is látta és egy nagy kiáltással rávetette magát.
- NE. MERJ. HOZZÁÉRNI. A VŐLEGÉNYEMHEZ!! - ordította és a szemei szikrákat hánytak. Tépni kezdte a csaj haját, karmolta, harapta, ahol csak tudta. Bunkó dolog, de egy részem mérges volt rá, amiért ennyire féltékeny Niall miatt. Miért nem miattam féltékeny? Talán, mert nincs kire. Itt van a tökéletes terv. Találnom kell valakit, akire féltékeny lehet vagy csak megnézném a reakcióját, hogy van-e egy icipici esélyem. Úristen Harry! Legszívesebb agyon csaptam volna magam, hogy ilyenek eszembe jutottak. A legjobb barátod menyasszonyáról beszélünk. ÉS amúgy is már rég túl vagyok rajta. Legalábbis azt hittem..vagy csak reméltem..
Miközben én gondolkoztam egyre durvább dolgok történtek. Miriam sem hagyta magát. Felülkerekedett Sophie-n és olyan pofonokat adott neki, ami még nekem is fájt volna. Azonban mikor egy pillanatra nem figyelt, Corn egy ügyes jobbossal orrba ütötte. Miriam nyafogva tapogatta orrát, amiből ömlött a vér. Ezután újra nekiugrott Sophie-nak és úgy hemperegtek a földön, mint két macska. Ekkor eszméltünk rá, hogy szét kéne választani őket. Niall megragadta Sophie derekát és így próbálta visszatartani a kapálódzó lányt, míg nekem Miriam maradt, akihez undorodva értem hozzá. Én is megfogtam a derekánál, levittem a lépcsőn, majd kitettem az ajtó elé és becsaptam.
- Na végre. Sophie jól vagy? - futottam vissza az emeletre.
- Még soha, de soha nem verekedtem ilyen jót! - ugrándozott, miután Niall elengedte.
- Kicsim minden rendben? - nézett rá Niall felhúzott szemöldökkel.
- Miért ne lenne? Gyere kész vagyok az újabb menetre - tette maga elé a karjait, mint a bokszolók.
- Jól van szerintem pihenj le egy kicsit! - javasolta Niall.
- De ha visszajön az a ribanc én úgy szétverem a seggét - mondta Corn mérges arccal és amíg Niall a szobájukba vezette, tovább magyarázta milyen módszerekkel kínozná meg a csajt. Hogy lehet valaki ennyire cuki? Oké, Harry hagyd abba! Elkezdtem verdesni a saját fejem. Ekkor jött ki a fürdőből Lil.
- Harry? - nézett rám - Minden rendben?
- Persze, persze. Te jól vagy? - kérdeztem, mivel elég fehér volt.
- Jobban - mondta - Mi történt? - kérdezte.
- Úristen te lemaradtál az egészről - nevettem, majd elmeséltem neki részletesen a történteket.
- Ez komoly?? - nézett tágra nyílt szemekkel - Az én nővérem! - mondta büszkén, majd nevetni kezdett és én is vele akartam nevetni, de valamiért nem ment.
- Hazz, mi a baj? - kérdezte elkomorodva.
- Semmi, semmi csak... nem tudom kiverni a fejemből - néztem keserűen So szobája felé.
- Hazz..-simított végig a vállamon.
- Tudom, de egyszerűen nem megy. Az utóbbi napokban nem is gondoltam rá és azt hittem már túl  vagyok rajta, de amióta csak eszembe jutott, hogy ma jön haza, nem tudok másra gondolni-sóhajtottam és a padlót kezdtem tanulmányozni.
- Ezért voltál Taylor-ral is?
- Talán. Nem tudom. Akkor nem igazán érdekelt, hogy mit csinálok. Taylor-ral az első találkozások mindig könnyűek voltak. Csak szex és semmi más. Utána kezdett csak nagyon kötődni hozzám és ez volt az, amit nem bírtam. Talán elakartam felejteni vele Sophie-t, de erre csak most jöttem rá.
- Harry, Sophie boldog Niall-lel és tudom, hogy ezt tudod, de néha nem veszed figyelembe, hogy neki ő az igazi - tudtam, hogy nem akart megbántani, de ez a felismerés nagyon rosszul esett - ÉS - folytatta - te is megfogod találni, aki iránt így érzel.
- Éreztem már egyszer így... vagyis azt hittem, hogy így érzek, aztán jött Sophie és mindent megváltoztatott. Nem tudom, hogy volt képes rá. De úgy érzem mintha ő csak illúzió lenne, ami nem akar békén hagyni. Mi kapcsolatunkat is ez rontotta el. Pedig te megváltoztattál, de én nem értékeltelek eléggé.
- Harry ez nem csak a te hibád! - tette a kezét az enyémre.
- De ha én nem szeretek bele Corn-be, akkor nem leszek olyan bunkó veled és te nem csalsz meg.. - elcsuklott a hangom. Nem így akartam elmondani neki, hogy tudom, de már nem tudtam magamban tartani.
- Mi? Te ezt honnan tudod? - nézett rám. Olyan szép gesztenyebarna szemei voltak. Mondhatnám úgyis, hogy őzike szemek. Hatalmas megbánást láttam bennük és egy kis értetlenséget.
- Liam elmondta - suttogtam.
- Ooo.. - csak ennyit tudott mondani, majd pár másodperc múlva megszólalt - Harry, én... nagyon sajnálom. Nem akartam neked fájdalmat okozni, de akkoriban nagyon gorombán viselkedtél velem és Zayn-nel... csak megtörtént. Utána pedig már szakítottunk és mivel kiderült, hogy már te sem vagy szerelmes belém, úgy éreztem nem szükséges elmondani. Nem igazán tudtam mit tegyek és aztán csak magától megoldódtak a dolgok, így hagytam inkább - kicsordult egy könnycsepp a szeméből.
- Lil.. gyere ide! - átöleltem - Rosszul esik, hogy nem tiszteltél annyira, hogy szakíts velem, mielőtt lefekszel Zayn-nel, de ha belegondolok abban az időben talán én is ezt tettem volna, ha nem lett volna Niall. Szóval te se haragudj, hogy gondolatban megcsaltalak - mondtam, majd elvigyorodtam.
- Hééj.. - bokszolt vállba Lil, majd nevetni kezdett.
- Túlságosan fontos vagy nekem ahhoz, hogy haragudni tudjak rád. Amúgy is ami megtörtént megtörtént. Kezdjünk tisztalappal, jó?
- Jó - mosolyodott el.

*Lil szemszöge*
- Srácok, ki halt meg? - jött fel Zayn a lépcsőn és ezt gondolom arra értette, hogy nekem még mindig könnyes volt az arcom és Harry-t öleltem.
- Senki - nevettünk Harry-vel - Csak lelkiztünk egy kicsit.
-Oh , ééértem-dolgozta fel Zayn- Jó téged újra látni haver!-ütögette meg Harry hátát.
-Hiányoztatok már - ölelt meg mindkettőnket Hazz. Már 2 perce csak álltunk , de Harry nem akart elengedni minket.
-Na ez jól esett-végre levette rólunk hosszú karjait.
-Srácok, mikor forgatjátok a klippet?-néztem végig a folyosón lévő naptáron.
-Valamikor mostanában-néztek össze , majd vállat vontak.
-Augusztus 15!-szólt föl Liam a nappaliból.
-Tényleg!-néztek megint össze a srácok és elkezdtek röhögni.
-Khhm, fiúk az holnap van-mutattam a naptárra.
-Akkor jól időzítettünk-húzott magához Zayn. Furcsa szagot éreztem. Odahajoltam Zayn-hez , de nem ő volt. Aztán megszagoltam magam. Ó-ó. Rólam jött ez a bűz. Olyan szagokat éreztem mintha egy hétig egy szemétdombon éltem volna.
-Fúj!Mitől van ilyen szagom?-köhögtem.
-Ja, lehet miattam, tudod Liam koszos tányérjait mosogattam ma..-vakargatta bűnbánóan Hazz a tarkóját.
-És te nem érezted?
-Nem , tudod a buli óta nem nagyon érzem a szagokat-nevetett fel kínjában.
-Jújj, én inkább lezuhanyzok!-indultam a fürdő felé.
-Jövök veled!-kapott föl Zayn és így cipelt be a fürdőbe.


*Sophie szemszöge*

-Azt...aztán -lihegtem-aztán nem tudom mit csinálok-terültem el az ágyon , mivel már körülbelül 20 perce ugrálhattam rajta, amíg Niall az ágy mellett állva nézte ahogy fel-le pattogok-Úristen!! Ez az az ágy-pattantam fel hirtelen és Niall-höz futottam. Ő csak röhögve magához ölelt. Felnéztem rá , ő pedig le rám.
-Többet az életben nem stoppolunk!-ráztam a fejem.
-Az egyszer szent!-bólogatott- Na gyere , cseréljük ki ezt a sok mindent megélt ágyneműt-indult meg én pedig mellé álltam és együtt húztuk le az ágyneműt. Összehajtottuk , ledobtuk a földre majd hoztam egy másikat. Gyorsan felhúztuk .
-És mi lesz vele?-mutattam a kupacra a földön.
-Szívem , ez csak egy ágynemű, ne nézz rám ilyen szomorúan , mint egy kiskutya - lépett közelebb és megfogta kezeimet.
-De olyan sok mindenen mentünk keresztül együtt-néztem rá szomorú kiskutyapofival.
-Oké...leesett , csak hülyítesz-mosolyogva lehajtotta fejét.
-Nem is!-öleltem át fejét jó szorosan. Hirtelen elkapta a derekam és felvett a vállára.
-Ne Niall tegyél le!-kapálództam- Ne velem akarj súlyzózni , majd elmegyünk a kondiba!
-Nem-nem , kölcsön kenyér visszajár! - sóhajtottam és hagytam magam. Karjaim lustán lógtak Niall hátán. Megfordult és az ajtót vette célba. Lassan kiértünk a folyosóra.
-És most hova?-sóhajtottam. Megrázta fejét és lerakott a földre.
-Köszönöm-sétáltam vissza a szobába , durcás fejjel és összefont karokkal.
-Na , most ennyire megbántottalak?-szaladt utánam kétségbeesetten. Szemeiben kisebb félelmet véltem látni.
-Dehogy, de jó tudni hogy így aggódsz , hogy haragszom rád-mosolyodtam el. Belenéztem azokba a gyönyörű szemeibe és megöleltem.
-Nem tudok betelni az illatoddal-motyogta nyakamba. Még szorosabban öleltem , az összes levegőt kiszorítva közölünk.
- Niall... - kezdtem.
- Igen? - emelte fel a fejét a vállamról és nézett a szemembe.
- Azt hiszem, készen állok, hogy a feleséged legyek. Tartsuk meg az esküvőt még idén.
- Ezt komolyan mondod? - vigyorodott el.
- Ennél komolyabban már nem is mondhatnám - vigyorodtam el én is.
- Nagyon- nagyon szeretlek - mondta, majd felkapott az ölébe és pörögni kezdett velem.
- Én is Niall, de kezdek szédülni - nevettem, mire megállt, majd letett a földre. Csak nézett rám meseszép kék szemeivel. Éreztem, ahogy elvörösödik az arcom, amikor végig mért.
- Én vagyok a világ legszerencsésebb embere, hogy kiérdemeltem a szerelmed - suttogta, majd két kezébe fogta az arcom és gyengéden megcsókolt. Még soha senki nem mondott nekem ilyet azelőtt.  Nagyon jól esett, hogy annyira szüksége van rám, mint nekem rá. Tudom általában magabiztosnak tűnök, de még senki mellett nem éreztem így. Tudtam, hogy tényleg szeret és amit mond, azt komolyan is gondolja. Gyengéd csókunk a végéhez közeledett, de én többet akartam. Oda akartam neki adni mindenem, mert tudtam, hogy megbízhatok benne, hogy sose engedné, hogy bántódásom essen.
- Niall, most akarlak! - talán furán hangzik, de ez nem olyan volt, mint máskor. Olyan volt, mintha most csinálnánk először. A szívem a torkomban dobogott. Láttam a szöszin, hogy ő is érzi, hogy ez most más. Remegő kezét végigcsúsztatta a derekamon, majd a térdem alá és felkapott az ölébe. Eközben végig tartotta velem a szemkontaktust. Lassan vitt fel a lépcsőn, majd mikor megékeztünk a szobánkba talpra állított. Megfogta mindkét kezem, majd a vállaira tette őket. Keze a derekamra, majd a hátamra csúszott és közelebb húzott. Ajkait lassan, de durván érintette az enyémhez. Egyik kezemmel beletúrtam a hajába, a másik lecsúszott a mellkasára. Lassan keze a fenekemre vándorolt, majd megmarkolta, mire én belekuncogtam csókunkba. Ezután benyúlt a pólóm alá és a hátamat simogatta. Egy gyors mozdulattal lerántotta rólam a pólót. Most én következtem. Lehúztam róla a pólóját, kevesebb ügyességgel, mint ő, de sikerült. Kockáin, mint mindig most is elámultam. Vadul csókolni kezdtem, azonban most nem jött az az ismerős érzés, amikor tudtam, hogy mit kell tennem. Most úgy éreztem, hogy ez az egész új nekem. Nem tudtam, hogy hogyan kéne tökéletessé tenni. Niall viszont tudta. Lehámozta rólam a melltartóm, majd mielőtt lefektetett volna az ágyra, gyorsan végig mért és egy elismerő pillantással nyugtázta idomaimat. Én csak megráztam a fejem és még mindig hevesen dobogó szívvel feküdtem el az ágyon.A melleimet kezdte masszírozni, miközben a nyakamat csókolgatta. Eközben a nadrágot is leügyeskedte rólam.  Hagytam neki, mert tökéletesen megbíztam benne. Az érintésétől a bőröm bizseregni kezdett. Lassan lehúzta saját gatyáját is, majd a fehérneműktől is megszabadultunk.



Egy jó 10 percbe telt mire észhez tértem az előbb történt élményből. Leírhatatlan volt nekem , és neki is. A plafont bámulva takaróztunk be. Kezeinket összekulcsoltuk a takaró alatt és így nyomott el az álom minket. Bár az este folyamán Niall "furcsa" módon hátulról átölelt . Mikor karjait összefonta körülöttem , felébredtem  és gondolkozni kezdtem. Túl nagy a nyugodtság mostanában és ez azt az érzést keltette bennem , hogy valami történni fog. Valami, de még nem tudom mi. Óvatosan kihámoztam magam a kis haspók karjai közül. Kikászálódtam az ágyból és a szekrényhez osontam. Felhúztam egy bugyit és Niall egyik pólóját. Halkan kinyitottam az ajtót, a folyosón keresztbe fontam ujjaimat nehogy valaki felébredjen. Csönd borult az egész házra. Lábujjhegyen lelépkedtem a lépcsőn, be a hideg konyhakőre. Főzni kezdtem egy teát. Mosolyogva  néztem ahogy a kancsóból felszáll a gőz. Kinyitottam a polcot és ezer meg ezerféle tea tárult elém. Louis te tea fanatikus! Becsuktam a szemem és ráböktem egy dobozra. Mentás, tökéletes! Kivettem egy filtert és belelógattam a forró vízbe. Bögrémet szorongatva mentem ki a nappaliba. Felkapcsoltam az egyik állólámpát     és felkucorodtam a kanapéra. Lábaimat felhúztam , így szürcsölve tovább tűz forró teám. Körbenézve eszembe jutottak az emlékek. Milyen egy mázlista emberek vagyunk a húgommal. Soha nem képzeltem , hogy ilyen jó életünk lesz. Eddig se volt rossz, de most úgy éreztem beteljesült. Minden rendben. Niall és én megvagyunk, Lou és El nem is lehetne boldogabb , Lil és Zayn pedig kezdik egyenesbe hozni kapcsolatukat a zavaros kezdés ellenére. Liam hála a jó istennek már nem iszik. És Harry. Harry , akinek már nem ugyanolyan számomra , mint régen. Ha rá gondolok nem az jut eszembe, hogy ordibáltam vele a plázában , hanem az a buli. Nagyot sóhajtva pillantottam fel a plafonra. A legrémisztőbb dolog számomra az, hogy egy ideig én is vonzódtam Harryhez, ami valószínűleg csak a külseje miatt volt. Nem akarom felidézni a vonásait, de minden lánynak megakad rajta a szeme. De én nem adtam fel , mert tudtam én Niall-t , és csak is őt szeretem. A véletleneknek és a szerencsének köszönhető, hogy most boldog vagyok. Nem minden lánnyal történik ilyen ,de velem igen. Velem , aki mindig is szerencsétlen volt , de mégis,a világ legnagyobb szerencséje történt velem. Imádtam így gondolkodni a dolgokon , este a csöndben , egy meleg teával, ami felmelegít. Úgy döntöttem teszek egy túrát a fönti folyosón a szobákat végignézve. Üres bögrémet gyorsan beraktam a mosogatóba, majd elindultam visszafelé, az emeletre. A falépcső halkan nyikorgott talpam alatt. Első szoba: Zayn. Valószínűleg Lil is itt lesz. Halkan nyomta le a kilincset. Fél szemmel bekukkantottam. És bingó. Lil és Zayn halkan szuszogva aludtak egymás karjaiban. Elmosolyodtam , majd hagytam őket tovább aludni, békében. Következő szoba már Liam-é volt. Szerencsétlen gyerek. Nem ismerek nála jobb embert , mégis a lányok nem ismerik eléggé, és csak egy hírességet  látnak szegény fiúban. Pedig ő sokkal több ennél. Nem nyitottam rá. Most nyugalom kell neki, és nem akartam felkelteni. A másik oldalon El és Louis aludta VOLNA az igazak álmát , ha Kevin nem sír fel 20 percenként. El is határoztam , mostantól átvállalom tőlük néha az éjszakai műszakot. Nappal mindenben segítünk nekik, de amilyen makacs fejük van sose engedik. A következő szoba a miénk volt. Igen , nem Niall-é, hanem a miénk és ezt jó volt "kimondani". Aztán Harry. Már megint ő az utolsó akire gondolok. Őt mindig is talpraesettnek tartottam, de néha úgy érzem ő itt a legfiatalabb, pedig ha jól tudom Lil az. Hezitáltam , de végül úgy döntöttem nem nyitok be. Nem merek. Hirtelen kinyitódott előttem az ajtó...

27.fejezet

 Na sziasztok gyerekek! Ez a rész egy kicsit rövidebb lett a szokottnál, de a vége elég öm hogy is mondjam érdekes állapotomban íródott és hát... Na mindegy jó olvasást! És komizzatok!:))
                                                                                                         Puszi: Zsó, Lici

Miközben támaszkodott olyan távol éreztem , ezért tarkójánál fogva magamhoz húztam. Meleg bőre bizsergető érzés volt.
-Gyönyörű vagy-simított végig az arcomon, mire én elpirultam. Nem szeretem , ha nyálaskodnak ,de ez kifejezetten jól esett. Elvigyorodott, és tovább folytatta az úgymond "kínzásom" . Megfogtam vállánal, és magam alá gyűrtem.
-Szeretlek-csókoltam meg most én.

*Sophie szemszöge* 
Éjjel egy óriási sikításra ébredtem és azonnal kipattantak a szemeim. Felültem, majd a telefonomhoz kaptam. Még csak hajnali egy volt. Niall mellettem hortyogott. Óvatosan kimásztam mellőle és kiosontam a folyosóra. Az ablakon keresztül kinéztem a kertre, ami még mindig tele volt emberekkel.
" Nem is tudtam, hogy anyáék ilyen partyarcok" - gondolkoztam, majd elmosolyodtam, hogy azt mondtam rájuk partyarcok. Ekkor újabb sikítást , majd hangos nevetést és egy puffanást hallottam. Lil szobája felé vettem az irányt, mert onnan jöttek a hangom. Mikor beléptem azt hittem álmodom. Bryan a szoba közepén állt, feltartotta a kezét. Eközben Lil felé rohant, majd mikor odaért felugrott, Bryan megfogta a derekát és feje fölé emeltem. Vagyis akarta volna, de mikor felemelte, túl nagy volt a lendület, így Lil hátraesett. Szerencsére ott állt mögötte Peter, aki felfogta az esését.

*Lil szemszöge*
*Másfél órával korábban*
- Na ezek elmentek baszni! - mondta Bryan, én pedig csak szakadtam a röhögéstől.
- Haver, mi is el lehetünk, pia van, csaj van, no problem! - röhögött Peter.
- Te hülye... - mentem oda és elkezdtem csapkodni. Ő meg csak a feje fölé tartotta a kezét. Ekkor Bryan megragadta a derekam és felemelt.
- Tegyél le! - ordibáltam és kapálóztam a lábammal, de nem sok mindent értem el vele. Végül letett a fotelre és egy darabig lefogta a kezem, amíg le nem nyugodtam. Úgy döntöttem jobb ha abba hagyom a ficánkolást. Amikor elengedett, csekkolta, hogy biztos nyugton maradok, majd mikor elfordult, felordítottam és a hátára ugrottam. Annyira meglepődött, hogy hátra vágódott a a fotelben , szerencsétlenségemre rám.
-Száll...le..megfulladok!- toltam Bryan hátát, mivel a súlyával szinte már fojtogatott. Végre lemászott rólam , ezért elterülhettem a fotelben.
- Ez tök olyan volt, mint valami balett mozdulat - nézett tátott szájjal Peter -  Mint amikor a pasi így a feje fölé emeli a csajt.
- Próbáljuk már ki! - lelkesedett Bryan.
- Dehogy! Hülye vagy? - mondtam, majd megfogtam egy piás üveget és meghúztam. A két fiú sejtelmesen összenézett, de nem értettem mi bajuk van.
- Ivóverseny? - nézett rám Peter.
- Szóval azt hiszitek, ha leitattok, akkor majd megfogom ezt csinálni. Hát tévedtek barátaim. Részegen is ugyanolyan vagyok, mint józanon.
- Én nem így emlékszem, de hát próbáljuk ki! - mondta Peter.
- Elfogadom a kihívást! - mondtam, majd hozzáláttunk a pia elfogyasztásához. Úgy egy óra múlva már csak üres üvegek hevertek a földön.
- Uhh Bryan elképzeltelek tütüben - mondta undorodó arccal Peter.
- Hát jobban néznék ki benne, mint te! - vágott vissza.
- Fiúk elég legyen! - nevettem.
- Te lennél a legszebb tütüben - fordult felém egy kicsit imbolyogva Bryan.
- Biztos.. - mondtam és már a fejemet fogtam.
- Tudod mit? Talán igaza van. Nincs valami balerina alkata - mért végig Peter.
- Teljesen balerina alkatom van, nézz má' rám - pattantam fel. Éreztem a fejemben és a véremben az ital hatását, ami felpezsdített -  Gyerünk csináljuk meg ezt a hülyeséget. Megmutatom én milyen balerina vagyok - mondtam, mire Bryan egy pár méterre tőlem megállt velem szemben. Én elkezdtem felé futni, mire ő feltartotta a két karját. Beleugrottam a karjaiba, azonban az adrenalin és a túl nagy lendület miatt átestem a másik oldalra, de szerencsére Peter, aki B mögött állt elkapott.
-Hát itt meg mi folyik?-állt Sophie az ajtóban , holtkóros fejjel , cuki kis kék pizsamájában. Elég érdekes látvány lehetettünk, de ahhoz képest Sophie elég jól tűrte. Peter helyre állított, majd Corn felé fordult.
-Na mi van megzavartunk titeket?-kérdezte, egy perverz vigyorral megspékelve.
-Nagyon vicces látványt nyújtotok, de azért nem kéne balett-társulatot indítanotok- kacsintott So és kiment.
-Még egyszer!- kiáltottam tapsikolva és visszaálltam előbbi pozíciómba.

*Másnap reggel*
- Lilian hogy a jó büdös életben vagy? - rontott be kiabálva Sophie a szobámba.
- Öhh.. - nyögtem és a másik oldalamra fordultam. Szörnyen fájt a fejem.
- Lil - kiáltott megint Sophie, majd rázni kezdett - Két óra múlva indul a gépünk kelj már fel.
- Mi van? - csak ennyit bírtam mondani, majd felültem - Baromira másnapos vagyok - suttogta
- Te problémád. Minek kell annyit inni, mikor tudod, hogy másnap utazunk haza? - bosszankodott -  Ti is tudjátok, hogy nem tudja hol vannak a határai, de inkább csak biztatjátok az ivásra - beszélt a földhöz. Ekkor lenéztem és Bryan és Peter ott feküdtek lent. Ők is eléggé másnaposnak néztek ki - Készülődj össze, én már elkezdtem bepakolni a cuccaidat, majd Zayn is segít, mert neki legalább volt annyi esze, hogy nem issza seggrészegre magát. Háromnegyed óra múlva indulunk a reptérre - mondta Sophie, majd kiviharzott.
- Uhh.. remek - keltem ki az ágyból, de amint felálltam elszédültem, úgyhogy inkább visszaültem az ágyra.
- Gyere segítek - állt fel Bryan. Ő bírta hármunk közül legjobban a piát. Peter a kemény esték után általában egész nap aludt és ha mégis felébresztették, akkor annak az embernek kapec. Bryan karjába kapaszkodtam, kiválasztottam milyen ruhát vegyek fel, ami a szokásos 10 perc helyett most csak felet vett igénybe, majd elbicegtünk a fürdőig.
- Bemehetek segíteni , ha akarod! - vigyorgott perverzen Bryan.
- Csak szeretnéd! - csaptam be előtte az ajtót. Miközben fürödtem zenét hallgattam. Jól esett a forróvíz, egy kicsit jobban éreztem magam tőle. Ekkor jutott eszembe, hogy az este óta nagyon nem is találkoztam Zayn-nel. Azt sem tudom mit csinált egész éjjel. Kicsit bűntudatom támadt, amiért nem vele töltöttem az éjszakát, de ő is kereshetett volna. Régen találkoztam már a barátaimmal, jó volt kicsit velük lenni és amikor részeg vagyok nem nagyon foglalkozok semmivel sem, úgyhogy ez az én indokom miért nem kerestem meg. De az övé mi, azt nem tudom.
Úgy döntöttem inkább abbahagyom a gondolkozást, mert sosem tett jót nekem és gyorsan felöltöztem, összeszedtem magam és nagyjából indulásra kész állapotba kerültem. Mikor visszamentem a szobámba Bryan  rendet rakott és csak a földön hortyogó Peter emlékeztetett a tegnap estére. Sophie pedig kivitte a cuccaimat. Körülnéztem, hogy tényleg nem maradt itt semmi, majd mikor nem találtam semmit leültem az ágyra. Megnyugtató volt Peter légzését hallgatni. Ránéztem az órára. Még volt negyed órám, a Sophie által kiadott időből. Bryan elterült a fotelemben és visszaaludt. Néztem a két fiút, ahogy egyenletesen lélegeznek. Halk neszt hallottam az ajtóm elől. Talán Zayn az.. Felpattantam és kimentem a folyosóra.
- Szia - suttogtam, mikor megálltam az ajtó előtt.
- Szia - lépett közelebb - Milyen éjszakád volt? - kérdezte.
- Öm... jó - mosolyodtam el - Egy kicsikét becsiccsentettem.
- Kicsikét? - vigyorgott.
- Jolvanna - nevettem - És neked? Nem is láttalak egész este - mondtam, majd lehajtottam a fejem.
- Összehaverkodtam pár korombeli sráccal és elvittek egy néhány helyre.
- Szóval te is leittad magad?
- Mondhatni - nevetett - Na gyere, indulnunk kéne.
- Oké, mindjárt megyek, csak még elbúcsúzok Bryan-től és Peter-től.
- Rendben. Lent találkozunk - mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra és lement. Visszamentem a szobába, majd leguggoltam a horkoló Peter-hez és megbokszoltam a vállát, mire felmordult.
- Peter. Megyek vissza Londonba - mondtam. Erre Bryan is felébredt.
- Máris?
- Igen, mindjárt mennem is kell.
- Gyere ide te lány - mondta, majd felállt, átölelt és megpörgetett a levegőben - Hiányozni fogsz, ugye tudod?
- Te is nekem. Ne keveredj bajba, jó?
- Értettem.
- Ki halt meg? - szólalt meg mögülünk Peter.
- Senki - nevettem - megyek haza.
- Mi a fasz? Ne szivass - mondta, majd szorosan megölelt mindkettőnket Bryan-nel.
- Majd skypolunk sokszor - ígértem.
- Mint eddig? - nézett rám Peter.
- Jajj te... nem most tényleg. Viszont mennem kéne, szóval... vigyázzatok magatokra - mindkettőjüket még egyszer megöleltem, majd nyomtam egy-egy puszit az arcukra és lementem a földszintre. Nem tudtam tovább a szobában maradni velük anélkül, hogy ne sírtam volna el magam.
- Minden rendben? - kérdezte Zayn.
- Persze. Csak.. kicsit hiányozni fog ez az egész - mosolyodtam el, Zayn átkarolt, majd elbúcsúztunk a szüleinktől és kimentünk a reptérre. Egy óra múlva már a repülőn ültünk.
A visszaút sokkal rövidebbnel tűnt, mint az odaút. Végig zenét hallgattam, néha Nophie-vel hülyéskedtünk és Zayn is mesélt az új haverokról, akikkel megismerkedett. De azt nem volt hajlandó elárulni , hogy pontosan hol jártak. Mindig kitért a válasz elől vagy azt mondta, hogy itt is meg ott is, vagy hogy nem emlékszik nagyon , mert eléggé bebaszott. Így telt el az út és nemsokára meg is érkeztünk Londonba.

*Harry szemszöge*

-Liam, baszki már megint takaríthatok utánad!-ordibáltam a konyhából. A koszos tányérok majd kidőltek a mosogatóból és a bűzük olyan intenzív volt, hogy szerintem kitalálhatnának rá egy új szót. Ez megy már a buli óta. Liam visszatért a depizős, piálos énjéhez. Rá se lehet ismerni. Az X-factorban még azt mondta utálja a piát és sose fog inni, most meg... Már az furcsa ha nem bűzlik a piaszagtól. Neki láttam a tányérok válogatásának, ami annyiból állt, hogy két kupacba rendezem őket, az elmosható és a "kukába vele!" kategóriákba. Taylor-ról nem sokat hallottunk ,max annyit , hogy megint számokat írogat. Meg gondolom elhord minket mindenféle szemét állatnak. Sorba dobáltam ki a tányérokat, amikről az életben le nem szedném a penészt és egyéb más , számomra ismeretlen baci telepeket. Göndör hajam folyton a szemembe ment , ami egy idő után elviselhetetlen lett és felkaptam ez egyik sapkát amit az asztalon találtam. Nyugodt csönd ült a házra. Liam valószínüleg fent alszik vagy csöndben piál, esetleg sír. El és Lou egy ideje elmentek , de nem mondták hova. Kevin-t is rég láttam. Allisn-ról azóta sincs hír. Már a kutyák zaja se bántotta fülem , mióta elvitte őket El Allisonhoz, hogy ne legyen egyedül. Szóval minden unalmas. Sophiék-nak is mostanában kéne megérkezniük, de még nem szóltak , hogy leszálltak-e. Sophie... A név emlékére muszáj volt abbahagynom a mosogatást. Rátámaszkodtam a konyhapultra . Olyan jó volt, hogy egy ideje nem jutott eszembe. Hiányzik. Hiányoznak a többiek is, de ő mintha egy kicsit jobban.
-Bassza meg!-csaptam a pultra. Muszáj elfelejtenem! Sose lesz az enyém! Találni fogok valakit , aki viszonozza a szeretetem... Mélyeket lélegeztem és próbáltam lenyugtatni magam. Nem szabad , Harry! Visszatértem a mosogatáshoz, ami megjegyzem , nem egy lekötő program. Az agyam folyton zakatolt, és olyan terveket szőttem , amik értelmes embernek az életben nem jutnak eszébe.  Terveket, amikkel megszerezhetném, de a terveim felében , benne volt Niall eltávolítása. Istenem te gyökér vagy Harry! Mosolyodtam el magamon. Oldalra pillantottam és megláttam a magnót a hűtőszekrény tetején. Odasétáltam , bekapcsoltam és feltekertem a hangerőt. Élvezetes volt ritmusra pakolgatni a tányérokat. Kéne írnom egy számot... Tettem le egy pillanatra a törölgető rongyot. Sietősen elraktam a barna tányérokat  a szekrénybe és felsiettem a szobámba. Rutinosan az asztalomhoz léptem, kihúztam a fiókot , ami már majdnem leszakadt a sok papírtól. Végre találtam egy üres lapot és egy tollat. Befészkeltem magam a párnák közé és nekiláttam az írásnak. Már 20 perce írtam , amikor megcsörrent a telefonom , így kizökkentett az írásból és a nyugalomból . Előkotortam a telefon, a kijelzőn Niall neve világított. Megnyomtam a fogadást.
-Szia-köszöntem boldogan.
-Szia Hazz, nemsokára otthon leszünk-mondta és hallottam az utca zaját. Gőzöm sem volt hol lehetnek.
-Rendben, akkor rendelek kaját.
-Zsír! Na akkor nem sokára. Cső!-köszönt  és kinyomta. Megkerestem a Nando's telefonszámát. Volt ott egy jó barátunk , aki mindig hozott nekünk egy kis kaját.
-Szia Steve! Hazz vagyok.
-Szia Harry. Niall megint éhes?-röhögött. Elmosolyodtam.
-Igen-igen , meg most jönnek haza Spanyolországból, biztos éhesek. Szóval, ha tudnál hozni valamit azt megköszönném.
-Persze , 20 perc és ott vagyok!-nyomta ki a telót.Vidáman tettem le a telefont az asztalra. Végre hazajönnek! Felpattantam az ágyról, majd ki a szobámból. Bekopogtam Liam-hez, de nemszólt semmit. Benyitottam.
-Liam?-dugtam be a fejem az ajtón. Semmi válasz. Beljebb mentem és akkor vettem észre, hogy füllhallgató van a fülén. Lassan , ritmusra mozgatta a fejét.  Léptem egyet és a mozgásra felfigylet. Lehúzta a fejéről a fülest . Egész józanul nézett ki.
-Harry! Kopogni luxus?-kérdezte , minden indulatosság nélkül. Nem tudtam megszólalni, azt hittem megint piált, vagy ideges. Tátott szájjal mutogattam, amikor valami értelmes is kijött a számon.
-Te, te nem vagy részeg?-teljesen idiótának éreztem magam.
-Nem , rájöttem , hogy hülyeség , ezért kidobáltam az összeset és lefürödtem. Sokkal jobban érzem magam-mosolyodott el. Jó volt végre látni a régi Liam-et is.
-Az jó-bólogattam.
-És miért is jöttél?-nézett rám értetlenül.
-Ja!-kaptama fejemhez- bocs, őő Niallék nemsokára itthon vannnak, csak szólni akartam.
-Király! Már úgyis hiányoztak-tette maga mellé a laptopot. Elindult az ajtó felé, megkerülve engem.
-Nem jössz?-fordult felém.
-Ja , de persze -indultam utána. Teljesen össze vagyok zavarodva. Én vagyok itt az egyetlen normális ember? Ki tudja... Lementünk a nappaliba és bekapcsoltuk a TV-t. Valami idióta főző műsor ment , ami Liam-et jobban szórakoztatta mint engem.
- Már vagy fél órája nézzük ezt a hülye műsort. Hol lehetnek? - türelmetlenkedtem.
- Nyugi Harry, lehet Niall nem bírta ki hazáig és beugrottak enni.
- Tényleg és a kaja? Felhívom Steve-t - azzal elindultam a telefonomhoz és a Nando's-t tárcsáztam - Szia Steve. Merre késel a kajával?
- Szia. Niall idetelefonált, hogy eljönnek érte, de még nem értek ide. Próbáltam hívni, de nem veszi fel a telefonját. Egy kicsit aggódom.
- Kösz, Steve. Mindjárt megpróbálom én is. Addig megtennéd, hogy kihozod a kaját?
- Persze. Máris indulok.
- Mi történt? - kérdezte Liam.
- Niall betelefonált, hogy elhozzák a kaját, de még mindig nem mentek el érte. Meg próbálom felhívni.

*Niall szemszöge*
- Mi az, hogy elfelejtett tankolni? - ordibált Zayn a taxisofőrrel.
- Én.. én.. sajnálom, csak nem figyeltem. Eddig még soha nem fordult elő ilyen.
- És most itt ragadtunk a semmi közepén. Remek. Ezt maga fogja megtéríteni - kiabált tovább Zayn.
- Héj, nyugi! - simogatta meg a karját Lil.
- Haver, majd kitalálunk valamit! - nyugtattam, de sajnos a helyzet tényleg elég reménytelen volt. Szó szerint a semmi közepén voltunk, ahol még térerő sem volt. Sophie épp az úton sétált, telefonját a magasba tartotta és kereste a térerőt. Sajnos nem néztük meg és a visszafele úton, egy Londontól kb. 2 órára lévő kis városban szállt le a gépünk. Innen kellett volna hazajutnunk, de a taxis kezdő és egyáltalán ne m ismerte a terepet. Őszintén szólva, én is elég ideges lettem, aminkor minderre rájöttem, de próbáltam lenyugodni, mert ki kellett találnunk valamit. Odasétáltam Sophie-hoz.
- Na? - kérdeztem.
- Semmi. Még mindig nincs térerő. 
- És akkor most mégis mit fogunk csinálni? - jött oda hozzánk Zayn. 
- Nem tudom. - mondtam reménytelenül. 
- Hát ez remek! Sophie mi francért nem lehetett megnézni, hogy hova száll re az a rohadt gép? 
- Ember, hátrébb az agarakkal! Nem kell mindjárt őt hibáztatni - próbáltam lenyugtatni Zaynt.
- Akkor mégis ki a hibás? BASSZA MEG! - ordította Zayn. Egyszer csak Lil rohant el mellettem, kiállt az út közepére és mint egy őrült ugrálni kezdett. Eközben kezével integetett. Nem értettem mit csinál, de mikor arrébb léptem, megláttam, hogy Sophie mögött egy autó közeledik.
- Te mégis mit csinálsz? - nézett furcsán Lil-re Zayn is.
- Próbálok valami megoldást találni arra, hogy hogy jussunk haza, amíg ti veszekedtek. - az autó egyre közelebb ért, majd lefékezett Lil előtt.
- Maga mégis mi a francot képzel, hogy megáll az út közepé... - egy kb. 18 éves, szőke hajú lány szált ki a kocsiból és ordibálni kezdett Lil-lel. Azonban amikor meglátott engem elcsuklott a hangja.
- Szentséges marhalábszár, Niall Horan? Mond, hogy ez nem csak egy álom. Úristen, úristen, úristen! Én vagyok a leggigantikusabb rajongód - mondta, majd odajött hozzám és olyan szorosan megölelt, hogy alig kaptam levegőt. Keze a hátamról a fenekemre csúszott és jól megmarkolta. Sophie idegesen toporgott, de muszáj volt valahogyan hazajutunk, így óvatosan levettem a kezét a fenekemről és tovább mosolyogtam.
- Héj.. héj, hogy is hívnak? - kérdeztem tőle.
- Úgy hívsz, ahogy akarsz hercegem! - mondta, mire én próbáltam mosolyt erőltetni a számra, pedig legszívesebben elhánytam volna magam a csajtól.- Rendben, akkor 'fogalmam sincs hogy hívják', megtennéd, hogy elviszel minket Londonba?
- Minket? - nézett rám kérdőn. Talán csak akkor vette észre, hogy mások is vannak ott rajtunk kívül - Ezek kik? - suttogta, de úgy hogy ők is hallották.
- A menyasszonyom Sophie, a bandatársam Zayn Malik és a barátnője Lil. Ja és a taxi sofőr.
- Mind... jönni akarnak? - nézett rém ijedt képpel a szőke csaj. Magabiztosan bólintottam, mire egy sóhajjal megadta magát. Beültünk a kocsijába. Sophie, Lil, Zayn és a taxisofőr hátul nyomorogtam, nekem pedig kötelezően előre kellett ülnöm, 'még mindig nem tudom, hogy hívják mellé'.
- Amúgy Miriam vagyok. - mutatkozott végre be a megmentőnk. Az út elég érdekesen telt. Miriam egész végig arról csacsogott, hogy mennyire jól énekelek, mennyire jó testem van és néhány mondatánál elfelejtette, hogy a menyasszonyom a hátsó ülésen ül. Mire hazaértünk azt hittem Sophie ki fogja tépni Miriam haját. 
- Na végre! - mondták egyszerre négyen hátulról, amikor megérkeztünk a házunk elé.
- Te komoly itt laksz? - bámult tátott szájjal.
- Ja... - mondtam.
- Ez gigantikusan szupcsi! - kiáltott fel - Bemehetek? - nézett rám - Végül is nélkülem nem jutottatok volna haza.  
- Ömm...igen köszi Miriam. Tényleg, de most nem a legalkalmasabb. Talán, majd legközelebb - azzal próbáltam elmenekülni, de nem volt ilyen egyszerű.
- Legalább hadd kukcsizzam meg a szobádat! - könyörgött .Miriam.
- Jó, de után tényleg menned kell, mert nincs valami rend és ez..szóval.. na gyere! - mondtam végül. Amíg a többiek bepakolták a cuccokat, én felvittem és körbevezettem a szobámban.
- Ez kurcára jó! Nagyon lájkolom!
- Öm.. köszi - mosolyogtam.
- Héj, nem hoznál nekem egy pohár vizet, eléggé kiszáradtam.
- Persze - azzal leszaladtam a konyhába.
- Na mikor megy már el a cicababa? - jött oda hozzám Sophie.
- Nyugi kicsim, sietek! - nyomtam egy puszit a homlokára, majd felvittem a vizet. Amikor benyitottam a szobába, Miriam az ágyamon feküdt... teljesen MEZTELENÜL. 
- Ó, istenem! - kiejtettem a vizet a kezemből és a pohár nagy csörömpöléssel esett le a földre.
- Tudom, hogy erre vágysz csődöröm! - mondta, majd végig simított csupasz testén és megnyalta az ujját. Amilyen gyorsan csak tudtam elfordultam. A csaj olyan helyeken is szőrös volt.... amelyeket nem akartam látni.
- Tűnés innen most! - kiáltottam.
- Gyere paripa és lovagolj meg! Had kényeztessem az ostorodat! 
- Kifelé a szobámból! - erre zajra Harry is feljött.
- Harry, ne gyere be!- figyelmeztettem, de már késő volt.
- Te jóságos szent szar! - takart el a szemit, amikor meglátta az ágyamon fekvő rusnyaságot. Erre már a lányok is feljöttek.
- Mi a szőr..? - kiáltott fel Sophie. Lil csak tátott szájjal bámult, majd elrohant a wc-be. Kezét szája elé tartotta.
- Az.. az.. ágyunk... a mi ágyunk... - Sophie teljesen kiborult. Óvatosan hátrapillantottam és megláttam valami nedvesség volt az ágyon.
- Te elmebeteg ribanc. Hívom a rendőrséget, ha nem mész ki innen!

26. fejezet

Sziasztok! Még egyszer bocsi a múltkori kiborulásom miatt... Megtudtuk, hogy van egy olvasónk Kamilla , aki még komizott is! Szóval , köszönjük neki ^^ Múltkor kitöröltük a képeinket a szereplők közül, de már visszaállítottam :) Ez a rész elég változatos , reméljük tetszik! Ja és aki felvételizett , reméljük jó eredményeitek lettek,  én különösen örültem az enyémnek :D Ha van kedvetek megírhatjátok nekünk a pontjaitokat is :D a akkor nem rizsázok tovább , itt az új rész! Jó olvasást!   Zsó, Lici




"Épp a szekrényemnél állt és a fehérneműimet (!) nézegette.
-Hé!!-szóltam rá- Te mit csinálsz?-szaladtam oda és kikaptam a kezéből a melltartóm.
-Gondolkodom mit vegyél fel este-kacsintott.
-Majd én eldöntöm jó?-boxoltam a vállába- Nem gondolod, hogy túl kaján vagy mostanában?-fordultam felé, miután elraktam a ruhadarabot a helyére.
-Ugye tudod , hogy minden fiú álma egy ilyen csaj-húzott magához- Jó fej vagy, kedves és még a durva terepektől sem ijedsz meg-nyomta forró száját az enyémre.
-Jó tudni-kacsintottam miközben a ruhás szekrényem felé vettem az irányt . Gondoltam még se megyek egy ilyen szerelésben a partira."

*Lil szemszöge*
*A partin*

Anya és apa a grillsütőnél álltak és épp pár rokonnak mesélték mitől lesz jó  a hús.
Zayn szerzett magának pár barátot a 2-3 évesek körében. Félix büszkén mutatta be őt mindenkinek.
Én azt hiszem, hogy a másod unokatesóimmal beszélgettem. (jólvanna, nem gyakran találkozok velük és most teljesen máshol járt az agyam. Jelenleg épp Sophie-n . Reméltem, hogy nem toppannak be az állítólagos régi "barátaink" mert akkor engem nem érdekel, de én jelenetet rendezek.)
- És aztán Zac azt mondta, hogy én vagyok neki az igazi. Most mit kénne tennem? Mégiscsak megcsalt. Szerinted Lil? - nézett rám, Anastazia, ez egyik uncsitesóm.
- Tessék? - ráztam meg a fejem és néztem rá.
- Figyelsz te egyáltalán rám? - kérdezte felháborodottan, de ekkor elvonta valami a figyelmemet. 2 magas alak lépett be az udvarunkba. Magas..csak nem?!
- Bocsássatok meg! - mondta, majd odafutottam hozzájuk, de mielőtt az óriási öröm miatt a nyakukba ugrottam volna, megtorpantam. Vajon ők is haragszanak? Kétségek fogtak el. Sophie barátaival is egész jóban voltam szoktunk együtt bandázni, de az igazi barátaim itthon Peter és Bryan voltak. Peter-rel volt egy időszak, amikor több volt köztünk, mint barátság, de aztán inkább megállapodtunk, hogy barátok maradunk.Végig mértem őket és nem változtak semmit. Még mindig olyan cukik.... Emlékszem az irigykedő tekintetekre amikor csak velem lógtak. Bryan magas , kevésbe kigyúrt, de szálkás barna hajú már-már félisten , de én mindig barátként tekintettem rá. És Peter... Magasabb mint Bryan , viszont izmosabb is a kosár miatt. Szőke haja ügyesen volt belőve, pont úgy mint Bryan-é.
Peter


Bryan



Kérdőn néztek rám, mivel kicsit kettős jeleket adtam.
- Lil? - lépett közelebb Pet. Nem bírtam tovább odarohantam és mindkettőjüket szorosan megöleltem.
- Úgy hiányoztatok - suttogtam.
- Te is nekünk. Mégis hol találnánk még egy ilyen hülye lányt? - nevetett Bryan, mire belebokszoltam a vállába. Valaki megköszörülte a torkát mögöttünk. Megfordultam és Zayn állt ott. Feszülten figyelt.
- Zayn.. - mondtam kicsit meglepetten - Srácok... ő itt.. - de Zayn a szavamba vágott.
- Zayn Malik - majd kezet nyújtott Bryan-nek.
- Bryan.
- Peter. - fogott kezet vele is. Szerencsére ekkor Niall szakította meg a kínos pillanatot.
- Héj Lil.. - mikor odaért egy pillanatig végig mért minket, de inkább gyorsan túltette rajta és folytatta, amit elkezdett - Sophie kicsit kiborult, beszélned kéne vele - mondta és láttam a szemébe, hogy mennyire aggódik érte - Kérlek - tette hozzá szinte már könyörögve.
- Beszélek vele - mosolyogtam Niall-re és a vállára tettem a kezem. Visszafordultam a a fiúkhoz - Bryan, Pet feljöhetnétek velem! - mondtam, mire Zayn ökölbe feszítette a kezét.
- Nyugi - adtam egy puszit az arcára, majd elindultam, a két fiú pedig jött utánam.
- Szóóval... - kezdet Bryan - Mi is történt?
- Hát annyit tudok, hogy Sophie találkozott pár régi barátunkkal, akiknek nem nagyon tetszett, hogy Corn csakúgy elköltözött.
- Corn? - nézett rám kérdőn Peter.
- Sophie. Mindegy hosszú történet - legyintettem - De ugye ti nem haragszotok? - álltam meg So ajtaja előtt.
- Neeem... annyira - mondta Peter.
- Ha valahogy kiengesztelsz minket, akkor nem - vigyorgott 'If you know what I mean' fejjel.
- Öööö... nem - nevetettem - és vidd arrébb a perverz fejedet, mert be akarok kopogni - mondtam komolyan, de a végét elröhögtem, ahogy mindketten csalódott fejet vágtak.
- Akkor megcsikizünk - mondta Bryan és elkapott a derekamnál.
- Ne, ne, hagyjál! - sikítoztam és összevissza kapálóztam.  
- Peter, fogd le - utasította Bryan, mire helyet cseréltek, Pet megfogta a kezeimet és a hátamhoz szorította, miközben mögöttem állt, Bryan pedig csikizni kezdett.
- Ezt még visszakapjátok, ti.. - próbáltam szabadulni, de nem sikerült. Peter sokkal erősebb volt nálam, hiszen kosarazik, meg amúgy is fiú. És az sem segített közben, hogy Bryan lehúzta a magassarkúm és a talpamat kezdte csikizni - Ez így nem ér, kettő egy ellen. Meg foglak rúgni Bryan - figyelmeztettem, de nem hallgatott rám, így mikor ravaszan összepillantottak Pet-tel,  gyomron rúgtam. Inkább a meglepetéstől, de elterült. Ezután rátapostam Peter lábára, ami miatt ő is elengedett.
- Na mégse voltak olyan haszontalanok az óráid Bryan - vigyorogtam, ugyanis Bryan és néha nekem is tanított pár fogást.
- Hallod te lány, sokat fejlődtél - kacsintott Bryan, mikor feltápászkodott.
- Tudom - vágtam egy ilyen 'cupcake' fejet.
- Ezt még visszakapod - morgolódott Pet.
- Jajj gyere - azzal Bry felsegítette, majd bekopogtunk So-hoz.
- Bejöhet...ek? - mondtam végül. Lehet Sophie nem engedett volna be, ha tudja, hogy nem egyedül vagyok.
- Egyedül akarok lenni - szólt ki.
- Beszélnünk kell - mondtam, majd benyitottam. Intettem a fiúknak, hogy maradjanak kint - So.. - koromsötétben gubbasztott a földön.
Felkapcsoltam a kislámpát, majd végignéztem rajta. Szemei kisírtak voltak és a szemfestéke elkenődött. De nem ez volt a legrosszabb. Mellette a földön egy kis bicska feküdt. A kezein mindenhol vágások voltak. A fiók ki volt húzva és a tartalma a földön hevert. Gondolom ezek annak a jelei voltak, amikor a kést kereste.
- Corn...-mondtam elszörnyedve.
- Ne mond így a nevem! - rivallt rám.
- Sophie vannak olyan barátaink, akik megértenek minket. Ebből látszik kik azok, akik tényleg törődnek velünk. Akik,..
- Szeretett. - szakított félbe.
- Mi? - néztem rá értetlenül. Mély levegőt vett és megismételte:
- Szeretett engem -  egy könnycsepp gördült le az arcán.
- De ki? - kérdeztem, bár sejtettem a választ.
- Ő - nézett el másfele - Akiről gyerek koromban mindig azt hittem, hogy ő lesz az igazi. És részben miatta mentem el, mert annyira szerettem, de azt hittem, hogy ő nem szeret és ezt nem bírtam. Akkor is vagdostam magam. Ezt tette velem, de aztán sikerült észhez térnem és végül elmentem. Miatta. Amikor szeretett, csak nem mondta el. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? - zokogott. Leültem mellé a földre és átkaroltam. Az ölembe hajtotta a fejét, én pedig a haját simogattam.
- Szerintem életed legjobb döntése volt, hogy elmentél. Tudom, hogy nagyon jó volt itt, de tavasszal mindkettőnkkel történt pár dolog, ami miatt jobb volt, hogy elmentünk. Mennyire jó volt ott. Senki nem bántott, végre olyan életünk lehetett, amilyet mindig is akartunk. És rátaláltál arra, akit igazán szeretsz. Vagy nem? - néztem rá. Szemében bizonytalanság tükröződött - Sophie? - nem értettem, hogy most mi játszódhat le a fejében. Most jöttem rá, hogy igazából sosem beszéltünk egymással őszintén. Megbeszéltük a fiúkat, meg mindent, de az igazi érzéseinkről nem beszéltünk egymásnak - Nekem elmondhatod bármi van - suttogtam és még jobban magamhoz szorítottam.
- Furán érzem magam - motyogtam.
-Lil én nem akarom...-bújt hozzám és újra elkezdett sírni. Még jobban magamhoz akartam szorítani, de nem tudtam.
-Én itt vagyok neked, nem kell félned-csitítgattam . Nem értettem mitől fél. Nem tudom , hogy ő hogyan gondolkozik.
-Hozol nekem sebtapaszt?-mutatta meg a kezét. Nem hiszem el ,hogy ezt a nővérem csinálta. Gyorsan felálltam és elszaladtam a fürdőjükbe. Kinyitottam a szekrényt és mint egy idióta kidobáltam mindent belőle, amíg meg nem találtam a gézt. Amilyen sebeket ejtett magán, 100% , hogy nem lett volna elég a sebtapasz. Viszamentem,de addigra már az ágyon ült és a kezét nézegette. Kibontottam a gézt, elétérdeltem , majd óvatosan körbetekertem csuklóját. Felszisszent, amikor jobban megszorítottam. Az agyam még mindig nem fogta föl, hogy miért tette ezt magával.
-Niall hol van?-suttogta.
-Kiment az udvarra-kétségbeesett pillantásán minden ember szíve megszakadna, pont úgy mint az enyém.
-Azért vagy így kiborulva , mert nem tudod , hogy itt maradj-e vagy visszamenj Londonba?-kérdeztem. Lesütötte szemét, majd gondolkodóba esett.
-Lehet.
-Sophie-simítottam meg a vállát- Ha Scottal vagy mit érzel?
-Fájdalmat-törölte le arcáról a könnyeket.
-És ha Niall-el.
-Örömet-nyögte ki valahogy .Nem szerette az ilyen szituációkat.Nem az az érzelgős típus.
-Akkor nem egyértelmű?
-De igen, csak ..csak sajnálom Niall-t, hogy ilyen eszembe jutott-makogta és a haját birizgálta.
-De ő nem tudja, hogy te gondoltál ilyenre..
-De én tudom ! És nem akarok hazudni neki...-megint elkezdett sírni. Rá se ismertem.
-Akkor elmondod neki?-félve kérdeztem.
-El szeretném , csak azt nem tudom mikor...-dőlt el az ágyon.
Szólásra nyitottam a szám , de nem tudtam mit mondjak, ezért becsuktam. És akkor az ösztöneimre hallgattam és nem az agyamra.
-Most!-pattantam fel és kirohantam a szobából. Sophie csak ült és nézett utánam.Leszaladtam a lépcsőn , félúton összetalálkoztam a két régi barátommal ,de nem álltam le. Kirohantam a kertbe és kétségbeesetten keresni kezdtem Niall-t. Niall, Niall...Áhá , ott van . Szaladtam ahogy csak bírtam és elkaptam a karját.
-Menj..fel ..a .. szobába-lihegtem . Ijedten nézett rám majd elsietett.


*Niall szemszöge*
Nagyon megrémített Lil. Sose láttam ilyen kétségbeesettnek.Szaladtam , ahogy csak a lábam bírta. A lépcsőket is hármasával ugrottam át. Kicsaptam az ajtót. Sophie az ágyon ült, bekötözött kézzel. Sminkje teljesen eltorzította .Csak néztem , de ő nem nézett fel. Elkezdte felemelni a fejét és egy könnycsepp folyt le arcán.
-Ni..Niall-nyökögte. Elkezdte leszedni a gézt a kezéről. Közelebb léptem . Elakadt a lélegzetem. Piros vágások terítették be az egész csuklóját. Felnéztem az arcára, de ő csak nem akart a szemembe nézni. Letérdeltem elé, megfogtam a csuklóját és apró puszit nyomtam rá. Elmosolyodott. Végre!! Visszaraktam a gézt.Felültem mellé az ágyra. Átkaroltam , mire ő ráhajtotta fejét a vállamra. Nem fért az eszembe, hogy-hogy tudott ilyet csinálni. Vagy miért?
-Figyelj...tudom , hogy fájni fog, de...-szünetet tartott, én pedig előre rettegtem- Scott szerelmes belém és én nem akartam ,de eszembe jutott mi lenne ha itt maradnék..de ha itt maradnék akkor csak fájdalmat éreznék , viszont te boldoggá teszel és nem is tudom mi ütött belém-nézett fel rám. Felment bennem a pumpa. Megfordultam , kicsaptam az ajtót majd bevágtam. Lecsúsztam hátamat az ajtónak támasztva. Szavai a fülemben csengettek. Megfontolta , hogy itt marad...Megráztam fejem. De boldoggá teszem és ez  nekem a legfontosabb. Felálltam majd benyitottam.
-Tényleg boldoggá teszlek?-felemelte fejét . A könnyek még mindig potyogtak a szeméből.
-Sosem voltam még ilyen boldog-válaszolt halkan.Szívem melegség öntötte el.
-Amíg szeretsz , én mindent megteszek érted , mert szeretlek-léptem közelebb . Megnyugvást láttam az arcán, majd leültem mellé az ágyra- És nem érdekel ez a Scott ügy-nyomtam számat az ő puha ajkaira. Elakartam söpörni a fájdalmat. Neki és nekem se tett volna jót. Csókunk elég hosszúra sikerült , de ezt egyikünk se bánta. Lábát átrakta a másik oldalamra és az ölembe ült. Kis sóhaj jött ki a számon amikor rám ereszkedett. Elmosolyodott, majd ujjait a hajamba csúsztatta. Játszadozott a fürtjeimmel, ami nekem nagyon tetszett.Megfogtam a pólója alját , mire ő felemelte a kezét. Lassan lehúztam róla. Megfogtam derekát és hátra dőltem, magammal húzva őt is. Végig simított a pólóm alján, majd egy rántással lehúzta rólam. Zajt hallottam az ajtó felől. Nem foglalkoztam vele, jobb dolgom is volt. Halk susmorgást hallottam megint, miközben So a nyakamat szívogatta.
 -Sz..szivem-húztam el a arcát a nyakamtól- Ki van az ajtónál?- Vállat vont. Felült és halkan lemászott rólam. Odalopódzott az ajtóhoz, lehajolt és kikukucskált a kulcslyukon.
-Lil az- suttogta-meg még valaki , de nem tudom ki- rárakta kezét a kilincsre.
- Khmm, szivem nem felejtettél el valamit? - mutattam felsőtestére, mivel a pólóját nem vette vissza.
 - Ja, de- odaszaladt hozzám és felkapta a pólóját. Nyomott egy puszit az arcomra . Visszament az ajtóhoz és hirtelen kicsapta az ajtót.
-Ó , baszki-hallottam egy férfi hangot. Mi?Férfi? Erre már én is felkeltem.
-Én mondtam , hogy fogd be , Bryan!-mondta Lil a barna hajú  srácnak, akit ezek szerint Bryan-nek hívnak. Mintha hallottam már volna a nevét...
-Hát ti mit csináltok?-kérdezte megtorpanva Sophie.
-Hát ...ööö.. Lil elejtette a kulcsát és segítünk megkeresni...-füllentett a szőke gyerek.
-Peteer! Ennél jobb kifogás nem jutott eszedbe?-vágta tarkón Lil  Petert.
-Srácok!-ölelte meg Sophie a két fiút- Bemutatom nektek a vőlegényem, Niall Horan-állt el előlem.
-Helló-fogtam kezet mindkettőjükkel.
-Bryan-nyújtotta kezét a barna, aki elég barátságosnak tűnt.
-Peter-mosolygott a másik fiú is. Jó tudni, hogy vannak a csajoknak még jó barátjaik is-Haver , szépen elcsavartad Sophie fejét-veregetett vállon Peter.
-Nem volt nehéz dolga-bújt hozzám Sophie.
-Niall, látom megszakítottunk titeket-mosolygott perverzen Lil.
-Ja máskor, halkabban lécci-kacsintottam rá, csak a játékosság kedvéért.
-Le kéne menni...-fordultam Sophie felé és átkaroltam derekánál.
-Nincs kedvem...-kicsit hisztisen mondta, de megértem  nekem sincs semmi kedvem.
-Tartsunk egy privát party-t itt fent!-adta az ötletet Peter. Mindenki helyeselve bólogatott, majd bementünk Lil szobájába.

*Sophie szemszöge*

Niall-el felkucorodtunk Lil ágyára a többiek pedig a földre.
-Úú nem kéne pia?-lelkesedett Lil.
-De majd én hozok!-szálltam le az ágyról. Kimentem a folyosóra, majd a lépcső tetejéről lenéztem a nappalira. Huh, mindenki kint van. Lassan , óvatosan lopakodtam ,nehogy kintről észrevegyenek. A hideg padló miatt felszisszentem , kissé didregve folytattam akciómat.Beslisszoltam a konyhába, megkerestem apuék dugi piáját, majd a pulcsim alá rejtettem. Kidugtam a fejem a konyhaajtón. Körbenéztem, és a szívem megállt. Az ablakban megpillantottam Scott-ot. Mi a fészkes fenét keres ez itt? Nem volt neki elég mára?! Meglegyeztem az arcom , hogy lenyugodjak. Felosontam a lépcsőn , majd gyorsan bevágtam az ajtót magam mögött.
-Na végre!-pattant fel Bryan .
-Tessék-nyújottam neki az üvegeket. Sorra adogattam neki, szegénynek alig fért el a kezében. Minimum 10 üveget felvittem . Csoda , hogy nem estek ki a pulcsimból!
- Igyunk meg párat aztán üveg pörgetőzzünk- ajánlotta Peter , mire mindenki helyeslően bólogatott. Lil felbontott egy vodkát, meghúzta majd tovább adta Peternek. Így ment mindenkin végig az üveg míg el nem fogyott.
-Én kezdek!-mondta Lil, csöppet már hatott nála a pia. Bryan egész jól tűrte , viszont Peter... már most dülöngélt. Lil megpörgette az üveget és Peter-t pörgette ki.
-Felelsz vagy mersz?-fészkelődött Lil.
-Me..he..rek-mondta enyhén bebaszott állapotában Peter. Lil elgondolkodott. Niall mellettem ült . Egy ideig néztem az arcát , majd visszafordultam a többiekhez, amikor odahajolt a fülemhez.
-Este folytathatnánk...-búgta a fülembe , majd nyomott egy puszit a fülem mögé. Rákacsintottam visszajelzés gyanánt.
-Úúú, megvan!-mutatta fel mutató ujját Lil- Vedd fel az egyik pólómat , majd menj le és kérdezd meg a nagyit , hogy hol a hajvasaló!-kuncogott Lil.
-Höhö, oké-állt fel Peter, kiturkászott egy apró pólót Lil gardóbjából. Röhejes látványt nyújtott, az izompacsirta Peter egy S-es,  fehér kis pólóban.
-Ki megy le vele?-kérdeztem.
-Én nem szalasztok el egy ilyen lehetőséget! pattant fel Bryan.
-Én is jövök! -mondta Lil , majd az ajtón keresztül lementek a grill party-ba. Amint becsukódott az ajtó, Niall hátradöntött az ágyon. Szenvedélyes csókcsatába kezdtünk, mikor megint elkezdte lehúznia pólóm. Megfogtam a csuklóját , jelezve , hogy ennek nincs itt a pillanat. Mikor meghallottam kintről Lil hangos kuncogását és a fiúk öblös röhögését, feltoltam Niallt. Szomorúan vállt el tőlem , ezért ráhajtottam fejem a vállára. Így ha unatkozom, csak könnyedén oldalra fordíthatom és játszadozhatok az idegeivel.  A srácok bedőltek az ajtón , egyenesen le a földre. Hagytuk őket röhögni egy ideig.
-Na mi volt?-kérdeztem izgatottan.
-Peter kiment , megkérdezte a nagyit, erre a nagyi elkezdi , hogy fiam a te nevedet is sokan ismerhetik a Kék Osztrigában ( egy meleg bár-szerk.)-és itt megint elkezdtek szakadni.  Mi is eleresztettünk pár nevetést Niall-el, de szerintem egyikünk se erre vágyott.
-Figyu srácok, nekünk holnap délután indul a gépünk és még nem pakoltunk össze, szóval mi most mennénk-húztam fel Niall-t az ágyról.
-Gumi kell?-kérdezte röhögve Bryan. Niall rosszallóan csóválta a fejét, Lil megakart fulladni, Peter pedig egy másik világban lehetett már. Lassan odasétáltam Bryan mögé , aki a kezeivel próbált védekezni, de a nevetés elgyengítette , így egy pontosan becélzott ütéssel eltaláltam a tarkóját. Más testrészét akartam , de annyira nem vagyok gonosz. Visszasétáltam Niall-höz, oldalról átkarolt és így mentünk ki. Kiléptünk az ajtón , mire én hallgatva a hormonjaimra , nekilöktem Niall-t a falnak . Féloldalasan elmosolyodott. Hajamat a nyakam egyik oldalára hajtottam , miközben a nyakát harapdáltam. Hirtelen lehajolt, karjait összekulcsolta combjaim körül és így vitt be a szobámba. Kirúgta az ajtót , majd kulcsra zárta. Óvatosan letett az ágyamra, majd fölém tornyosult. Kezeit a nyakam vonalában rakta ,úgy támaszkodott fölöttem. Kezeim az arcára csúsztattam , hüvelykujjammal végigsimítottam arccsontján. Tekintetünk egymásén időzött, amikor nem bírta tovább és újra megcsókolt. Beletúrtam hajába, majd  megsimítottam a tarkóján, végig a gerince mentén ,   s mikor visszafele húztam a kezem ,megfogtam pólójának alját . Kibújt a ruhadarabból, majd a hátam mögé nyúlt. Lassan rólam is lehúzta a pólómat, melltartómat kipattintotta.  Miközben támaszkodott olyan távol éreztem , ezért tarkójánál fogva magamhoz húztam. Meleg bőre bizsergető érzés volt.
-Gyönyörű vagy-simított végig az arcomon, mire én elpirultam. Nem szeretem , ha nyálaskodnak ,de ez kifejezetten jól esett. Elvigyorodott, és tovább folytatta az úgymond "kínzásom" . Megfogtam vállánal, és magam alá gyűrtem.
-Szeretlek-csókoltam meg most én.

...

Srácok! Egy ideje azon gondolkodom, hogy miért van az, hogy vannak blogok ahol van pl. 6 fejezet meg 30 hozzászólás minden részhez. Nálunk van 25 fejezet és 27 hozzászólás , aminek a fele azok , amiket mi írtunk. Csak én tartom ezt igazságtalannak? Ennyire rosszak lennénk? Nem akarjuk bevezetni azt, hogy mondjuk 5 komi után rész, mert tuti nem jönne össze. És mi csak hozzuk a részeket, de semmi visszajelzés. Nem vagyunk ismertek , ezt tudom , de néha-néha egy komi jól esne. Nem akarjuk abbahagyni a blogot, mivel itt levezethetjük a feszültséget,de vannak olyan blogok is , ahol csak a szereplők vannak meg és még ahhoz is több hozzászólás van mint a mi egész blogunkon. Sokat dolgozunk vele, lehet nem vagyunk túl jók, de én ezt tényleg igazságtalannak érzem....És kezdem azt érezni , ha abbahagynánk senkit nem érdekelne. Bocsánat a kiborulásomért, de már nem bírtam ki. Csak ennyit szerettem volna, sziasztok! Zsó.

25.fejezet

Sziasztok!! Ez egy csöppet rövid rész lett , de gondoltuk felrakjuk mert hátha valaki várja :D Vége a felvételis időknek, kissé elb*asztuk szerintem ,de majd kiderül felvesznek-e :D Szóval itt az új , majd kövire próbálunk egy kicsit hosszabbat hozni ! Jó olvasást!! Zsó és Lici



25. fejezet
*Sophie szemszöge*


A régi barátaim nagy nevetgélve, kajás dobozokkal a kezükben jöttek ki az ajtón. Ezek szerint még mindig ide járnak. Az sem változott, hogy a kaját elcsomagoltatják, régen is mindig így volt, aztán utána rendszeresen átmentünk hozzánk vagy a legjobb barátnőmhöz, Cara-hoz. Mikor megláttak elhalkultak, majd Cara szólalt meg gúnyos vigyorral a száján.
- Kit látnak szemeim? Csak nem Ms. London tért vissza közénk? Hiányoztak a bolháid, amiket itt hagytál vagy csak az orrunk alá akarod dörgölni, hogy milyen jó életed van? - tudtam, hogy haragszanak rám, de azt nem, hogy ennyire.Ezek az emberek régen az erőt tartották bennem , most meg épp fordítva, ők akarják elszívni.
- Ami mellesleg semmi azokhoz a bulikhoz képest, amik itthon zajlanak. Pénteken akkora parti volt Mike-nál, hogy a fél város ott volt. Videóm is van, majd ha akarod megmutathatom, mikből maradsz ki - mesélte lelkesen és emellett kicsit felsőbbrendűnek tettetve magát Cody.
- Te a barátodnak nem akarsz bemutatni? Vagy szégyellsz minket? - kapcsolódott be Mike is.
- Dehogynem.. - most tudtam először megszólalni, amióta megláttam őket. Valahogy lefagytam és fájt, hogy ennyire megharagudtak rám, amiért itt hagytam őket - Srácok ő itt Niall, a barátom és Niall, ők itt Cara, Mike, Annie, Cody, Leila és Scott.
- Sziasztok - köszönt kedvesen Niall.
- Csá - üdvözölték egyhangúan.
- Szóval most már a One directionnel nyomulsz? - forgatta meg szemeit Annie.
- Niall menj be én is mindjárt megyek, csak még van egy kis megbeszélnivalóm a "barátaimmal" - rajzoltam macskakörmöket a levegőben.
- Nem hagylak itt - mondta határozottan.
- Menj csak, nem lesz semmi baj.
- Biztos? - nézett rám aggódva. Bólintottam, mire bement,de éreztem, hogy az üvegen keresztül is minket figyelt.
- De félt téged a barátod - jegyezte meg Cara.
- Skacok mi van veletek? - néztem végig rajtuk - Olyan mintha vérig lennétek sértve. Tudom, hogy elmentem és azóta nagyon nem beszéltünk,de...
- Nagyon nem beszéltünk? - szakított félbe Leila - Egyszer sem beszéltünk, mióta elmentél.
- Igen, mivel én próbáltalak hívni titeket, de sosem vettétek fel, üzentem is nektek, de arra se válaszoltatok, mert be voltatok sértődve már akkor, amikor elmentem.
- Talán, ha nem mentél volna el, akkor ez az egész nem lenne... - jegyezte meg Cara.
- Menjünk srácok - Scott most szólalt meg először.Jó volt hallani a hangját, de most nem csengett benne az a kedvesség , mint régen.
- Nem, ezt meg kell besz.. - kezdte Leila, de keményen félbe szakította.
- Nem! Menjünk - mondta határozottan és egy pillantásra sem méltatott. Mikor még itt éltem nagyon közel álltunk egymáshoz. Mindenki azt találgatta mikor jövünk már össze. Sőt, igazából mi is. Elterveztük, hogy majd együtt megyünk egyetemre, hogyan spórolunk a közös lakásra stb. De aztán a tervek változtak és mikor megtudta, hogy Angliába megyek nyárra, elég mélyen érintette. Úgy volt, hogy az egész nyarat partizással és lógással töltjük, a lényeg, hogy mind együtt legyünk, de éreztem, hogy nekem valami többre van szükségem. Ezt persze nem vallottam be nekik, de mást akartam, mint ők, így elmentem Angliába. Azóta már semmi sem a régi. És valószínűleg már azt is tudják, hogy tovább maradok, mint nyár.
Ezt így mind nyugtáztam magamban, amíg elmentek, majd bementem és leültem Niall mellé az asztalhoz. Fejemet a vállára hajtottam és halkan sírni kezdtem. Nem gyakran csinálok ilyet, de most nem bírtam.
- Menjünk haza - súgta, de megráztam a fejem. A haza volt az utolsó hely, ahova most menni akartam. Még csak az kéne, hogy ott anya, apa, meg a nagyi közösen elkezdjenek kérdezgetni.
- Menjünk el a parkba - mondtam, majd felálltunk és elsétáltunk a város legszebb parkjába. Egy tó partján volt, amiben kacsák úszkáltak. Megálltam a tó előtt és csak néztem a csillogó víztükröt . Hagytam, hogy a könnyek elárasszák az arcom. Niall hátulról átkarolt. Meleg borzongás futott végig rajtam, de a könnyek azért sem akartak megállni. Csöndes perceket töltöttünk el, néztük a tavat.
-Khmm-köhintést hallottam a hátunk mögül. Kissé megremegtem a hirtelen hangtól-Sophie?-ismerős volt a hang, de ne tudtam beazonosítani. Lassan hátrafordultam.
-Scott?-lefagytam. Az előbb egy pillantásra sem méltatott, most meg egyedül keresett meg.

-Beszélhetnénk?-bökött a fejével , hogy menjek vele sétálni. Ránéztem Niallre, aki idegesen nézett Scott-ra. Megsimítottam a vállát, hogy nyugodjon meg.
-Nem lesz semmi-súgtam a fülébe és nyomtam egy puszit az arcára. Elengedett én pedig Scott-hoz sétáltam. Elindultunk az egyik ösvényen. Csendben haladtunk , kissé kínos volt , de egyikünk se mert megszólalni.
-Miért mentél el?-törte meg a csendet, én meg újra összerándultam. Egyre idegesebben reagálok minden kis neszre.
-Az igazság az...az igazság az , hogy nekem itt túl unalmas-mondtam halkan , már-már nyöszörögve a szavakat, mivel a gombóc a torkomban  nem engedte ki a hangom. Oldalról rásandítottam és szomorúságot véltem észrevenni az arcán-Nagyon kiakadtatok amikor elmentem?
-Igen-válaszolt komolyan- A lányok napokig sírtak, a fiúk meg 2 hétig nem mentek bulizni ami náluk nagy szó-mosolyodott el. Hirtelen megálltam.
-Ennyire rosszul esett?-néztem fel rá. Azok a régi zöld szemek fogadtak.
-Igen. Mindenkinek a szíve megszakadt amikor elmentél. Főleg nekem..-tette hozzá suttogva és elnézett a távolba.
-Nekem is nehéz volt. De annyira érdekelt egy másik város, tele izgalmas emberekkel és helyekkel. De a szívem nekem is fájt értetek. Sokáig gondolkodtam , hogy hazajövök ,de akkor történt valami...-néztem le a földre. Visszatért az a fájdalom amit akkor éreztem. Itt hagyni mindent, mindenkit egy ismeretlen városért. Visszatekintve az volt életem legjobb döntése. Nem tudom mi lenne velem Niall nélkül. Talán Scott-tal lennék, talán nem.
-Találkoztál vele ugye?-nézett a túlsó partra ahol Niall ült és a vizet fürkészte.
-Igen-válaszoltam és szembe fordultam Scott-tal,amikor eszembe jutott egy érdekes kérdés- Ha elmondanám neked, hogy ő a mindenem , te akkor is itt tartanál?-fürkésztem arcát. Gondolkodóba esett, majd felnézett rám.
-Igen-válaszolt bizonytalanul. A szívem mintha megállt volna egy pillanatra.
-Miért?-mondtam már a zokogás szélén álltam.Nem tudtam elképzelni, hogy aki egyszer a másik felem volt, most megfosztana a boldogságtól.
-Mert ...-nézett el a távolba- szerettelek és kíváncsi vagyok , hogy mi lenne ha itt maradnál.
-Szerettél?-folyt le egy könnycsepp az arcomon, le az államig.
-Igen-közelebb lépett , ösztönösen hátráltam egy lépést.
-És miért nem mondtad el?-hajtottam le a fejem és a köveket néztem a lábam alatt. Én is szerettem őt, de nem mertem bevallani neki. Ő volt az akit kis korom óta ismerek és féltem ha bevallom, elveszítem. Eszembe jutottak a sírással töltött esték, amikor mondjuk aznap megfogta a kezem valamiért.Amikor keservesen zokogtam a szobám ablakpárkányán és azon töprengtem miért nem merem neki elmondani. Ha volt barátnője, akkor teljesen össze voltam törve. A lányt legszívesebben elátkoztam volna, ami most visszatekintve hülyeség. A szomorú zenékkel töltött hosszú percek is beugrottak.Azok a napok amikor egész nap csak feküdtem és terveztem mi lenne ha... A barátnőim vigasztalása, hogy egyszer találok valakit, és én folyton csak azt mondom , hogy "Ti ezt nem értitek..."Pedig őkc sak jót akartak nekem. És most, inkább haragszom Scott-ra, hogy elmondta. Oldalra fordítottam a fejem és zokogni kezdtem.
-Mert igazából...tudod...hagyjuk...-zsebre tette a kezét és ő is a földet nézte. Köpni-nyelni nem tudtam. A szívem összeszorult. Nem hogy elmondaná, hogy javítson a helyzetén , amit immár visszafordíthatatlanul is elcseszett.
-Miért nem?-mondtam enyhe felháborodással a hangomban.
-Mert , hát nem tudtam, te mit mondanál...-hazudott. A szemében és a hangjában is látszott. Ismertem már annyira, sokszor füllentett a tanároknak is . Miért nem? Gondolkodóba estem.
-Én ezt nem bírom...-mondtam halkan és készültem megfordulni , de elkapta a kezem.
-Figyelj.. én ... -közeledett felém , én ösztönösen hátraléptem. Aztán leesett. Eddig nem kellettem neki, amint visszajövök , aránylag több pénzzel és hírnévvel máris bevallja. Kezeim ökölbe szorultak.
-Scott! Már értem miért nem mondtad el! Nem voltam neked elég menő, de most , hogy többen is ismernek és nem úgy öltözök mint egy tini, máris jó lettem neked!-keltem ki önmagamból. Ez a kis hírnév éhes srác, csak azért akar most összejönni velem , mert ismerik a nevem. Kirángattam a kezem szorításából és elszaladtam. Nem mertem hátranézni , hátha követ, de tudtam ,hogy le tudnám előzni. Kellet nekem hazajönni!! Csak futottam , amikor rájöttem ott hagytam Niallt. A könnyektől nem láttam tisztán, de jól kivehető volt a szőke haja . Elindultam felé, amikor megtorpantam ,mivel Scott-nak is szőke haja van. Megtöröltem a szemem, és végre normálisan láttam. Megkönnyebbültem  amikor Niall állt előttem. Csak néztük egymást és olyan megható volt. Odaléptem hozzá és átkulcsoltam kezeimet a nyaka körül. Karjait derekam köré fonta és magához húzott.
-Haza megyünk-súgta a fülembe és kivételesen rábólintottam. Nem akartam még több ismerőssel találkozni.Egyik kezét lecsúsztatta oldalamra, míg én végig öleltem. Csöndben sétáltunk végig az utcákon, bennem leforogtak a régi emlékek képei, amint az ismerős házakon néztem végig. Niall az arcomat nézte, amibe én kissé belepirultam.
-Ne nézz már-fordítottam el a fejét.
-Muszáj!-fordította vissza és nyomott egy puszit az arcomra, amibe belemosolyogtam. A házunk elé értünk . Mélyet sóhajtottam , majd Niall szembe állt velem és mindkét kezem megfogta.
-Jól vagy?-megráztam a fejem és hozzábújtam. Beszippantottam az illatát . Hátranyúlt és lenyomta a kilincset. Hirtelen felkapott és úgy cipelt be mint egy menyasszonyt. Anyuék egyből kérdésekkel záporoztak minket , hogy mi a bajom , jól vagyok-e stb... Niall egy szomorú fejrázással lerázta őket és felvitt a szobámba. Befektetett az ágyba és betakargatott. Mennyi szíve van ennek a fiúnak... Elindult kifelé a szobámból, de még időben elkaptam a kezét.
-Hova mész?-néztem fel rá nagy , csillogó szemekkel.
-Engedek fürdővizet , nemsokára jövök-nyomott egy lágy puszit a homlokomra  és kiment. Elfészkelődtem az ágyamban és lehunytam a szemeim, amik fájtak a sírástól. Eltelt egy 10 percbe mire elaludtam , de olyan mélyen, hogy még egy buldózer se tudott volna kiszakítani az álmok világából.

*Niall szemszöge*
*Még az étteremben*
Nem szívesen hagytam ott Sophie-t. Figyeltem az ablakból, reméltem a haverjai nem veszik észre. Mindegyikük lekezelően nézte,őt , aki senkinek sem ártott. Csak egy srác volt aki még rá se nézett. Aztán elindultak. Sophie-n látszott , hogy nem érti mi történt. Elindult az étterem ajtaja felé. Benyitott és mikor körülnézett a szeme csillogott. A sírástól. Odajött hozzám, fejét vállamra hajtotta és meleg könnyei ellepték pólómat. Végig simítottam a haján és a füléhez hajoltam.
-Menjünk haza-súgtam, de ő megrázta a fejét.Ötletem nem volt hova tudnánk menni.
-Menjünk a parkba-suttogta fájdalommal teli hanggal, ami nekem tövisként fúródott a lelkembe ( Fú de költői vagyok gyerekek XDD -szerk.) Felálltunk és elhagytuk az éttermet. Vállánál szorosan magamhoz szorítottam Sophie-t, hogy érezze vigyázok rá. Elvezetett egy parkba ahol egy nagy tó volt. Elengedtem , előre sétált és csak nézte a vizet. Halk volt, de én tudtam, hogy zokog. Odaosontam mögé és magamhoz öleltem. Egy-két percig meghitten álltunk, pont mint a filmekben. Köhintést hallottam mögülünk.
-Sophie?-egy férfi hang volt, mire Sophie hátra fordult.
-Scott?-lepődött meg szerelmem. Nem néztem hátra.
-Beszélhetnénk?-állkapcsom megfeszült e szavak hallatán.
 Megsimította vállam, érintése után meleg bizsergés fogta el a bőröm.
-Nem lesz semmi-búgta a fülembe, lehelete csiklandozta fülemet. Egy gyors puszit nyomott az arcomra és elengedtem. Leültem egy padra , végig figyeltem mozdulataikat. Egyszer a srác rám nézett, aztán Sophie megállt és egymással szemben álltak. Nem láttam jól őket, elég messze voltak. A srác tett egy lépést felé, mire ő hátrált egyet. Sophie el akart jönni, de Scott elkapta a kezét. Éreztem , ha nem áll le a srác közbe lépek. Felálltam a padról, hogy jobban lássam őket. Scott Sophie felé hajolt, viszont ő lerángatta a fiú kezét magáról és futni kezdett. Elindultam felé, viszont egyszer még hátranéztem a srácra. Ott állt,megkövülten. Visszakaptam a fejem Sophie-ra. Futott, futott aztán hirtelen megállt és körbenézett. Odaszaladtam hozzá. Szemeiből patakokban zúdult a könny. Megtörölte a szemét, majd meglátott . Pár másodpercig néztük egymást, amikor a nyakamba ugrott. Olyan erősen öleltem ahogy csak bírtam.  Nem szerettem, sőt kifejezetten utáltam amikor sír. Ha sír, belül én is sírok. Miden boldogságot amit ő adott nekem , most átakartam adni neki. Odahajoltam a füléhez.
-Haza megyünk-leheltem a fülébe. Kezem lecsúszott oldalán, ő pedig kezeit körém fonta. Hazafele csak az arcát tudtam nézni. Ő a tökéletes ember nekem. Nem tudnék mást elképzelni. Mikor észrevette , hogy nézem elpirult.
-Ne nézz már-fogta arcomat kicsi kezei közé és elfordította.
-Muszáj-hebegtem , visszafordítottam a fejem és egy puszit nyomtam puha arcára. Elmosolyodott, ami az én szívemet melegséggel töltötte el.


*Sophie szemszöge*
- Mmmm.... - nyújtózkodtam ásítva. Úgy éreztem, hogy iszonyú jót aludtam. Azonban ekkor beugrottak az emlékek, majd beérintettem a szemem. Be volt dagadva. Hirtelen minden szomorúságom visszajött és könnyekkel telt meg a szemem. Halkan hüppögni kezdtem.
- Sophie? - ekkor megmozdult valami mellettem.  Úristen Niall! Felébresztettem.
- Ne haragudj, aludj csak tovább! - suttogtam könnyeimmel küszködve, hogy hogy lehetek ennyire tapintatlan.
- Dehogyis. Gyere ide! - mondta, majd magához húzott és fejem mellkasára hajtottam. Pár percig így maradtunk, majd halkan megszólaltam.
- Hány óra? - kicsit elvesztettem az idóérzékem.
- Ömm.. - Niall a telefonját kereste - Fél 7 - mondta végül.
- Te jó isten! És mióta alszom? A grillparti is elkezdődött már, nem? - teljesen kétségbeestem. Kibújtam Niall öleléséből. Időközben valaki levetkőztetett, így csak egy bugyi és egy ujjatlan volt rajtam. A gatyámat kezdtem keresni, de a könnyeimtől alig láttam. Hirtelen Niall átkarolta a derekamat és maga felé fordított.
- Semmi baj. Gyere ide. Kb fél 12 óta alszol. Amióta hazajöttünk. Anyukáddal mindent megbeszéltem. Megérti, ha ma nem mész a partira.
- De.. de muszáj.. - mondtam, majd megtöröltem a szemem és folytattam a kutatást. Ekkor jöttem rá, hogy koromsötét van és ésszerűbb lenne felkapcsolni a villanyt. Így elindultam felé, de útközben nekimentem a szekrény sarkának.
- Bazd meg! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen - tört ki belőlem és leroskadtam a földre.
- Corn, egyáltalán ne...
- Ne Niall! Most csak hagyj, kérlek - mondtam, de leült mellém és átölelt. Jólesett az ölelése, de most jobban szerettem volna egyedül lenni - Niall.... kérlek most menj ki egy kicsit. Szeretnék egyedül lenni. Ne haragudj! - még a sötétben is láttam az arcán, hogy milyen rosszul esett neki, amit mondtam, de nyomott egy puszit az arcomra, szó nélkül felállt és kiment. Én pedig ottmaradtam a sötétben a gondolataimmal....

*Lil szemszöge*


Miután felöltöztünk célba vettük a medencéket. Volt egy jó hosszú medence, azoknak akik sportszerűen szerettek volna úszni és nem csak lazulásból. Felálltam az egyik kőre és vártam , hogy Zayn is jöjjön.
-Na nem jössz?-intettem , hogy indulhat.
-Hát tudod.. nem tudok úszni-mondta enyhén piruló arccal. Leszálltam a kőről és odamentem hozzá.
-De édes vagy!-öleltem meg. A hátunk mögül valaki egy óriásit sikoltott, mire mi ijedten kaptuk oda tekintetünket. Egy kislány volt és egyenesen felénk rohant. Rajongó.
-Ó-ó -sóhajtotta Zayn és elkezdtünk rohanni az öltözők felé. Gyorsan kikaptam a szekrényünkből a ruháinkat . Megragadtam Zayn kezét és behúztam egy öltözőbe, majd bezártam. Felhúztam a ruháimat , Zayn pedig a nadrágját.
Kimentünk az előtérbe , és szerencsékre már fizettünk amikor bejöttünk. Megkönnyebbültem sóhajtottunk fel amikor  a parkolóba kiérve, már egy lány se követett minket.
-Forró nyári nap volt ma Londonban , mi?-böktem meg Zayn kockás hasát , mivel a marhám elfelejtett pólót húzni. Lenézett magára, majd vissza rám és elmosolyodott.
-Tetszik , mi?-kacsintott, magához húzott és egy csókot nyomott a számra. Hozzá nyomott az autó oldalához és innentől szoktak a dolgok felforrósodni, de jelenleg egy parkolóban álltunk, így megállítottam, mikor keze a derekamról a fenekemre csúszott.
- Zayn.... ez egy parkoló - mondtam enyhén mosolyogva.
- Áhh, igazad van. Azt hiszem ki kéne bérelnünk egy hotelszobát - vigyorgott rám.
- Nem rossz ötlet, de már fél 3 van és anya azt mondta fél 4-re legyünk otthon. De talán majd Londonban édes! - mondtam, majd kibújtam kezei közül és átsétáltam a kocsi másik oldalára. Tudtam, hogy ezzel megőrjítem. Tekintete elsötétült és amint kinyitottam a kocsi ajtót, ő is ugyanezt tette .Beültünk, majd elkapott a derekamnál és az ölébe húzott. Zayn kocsija elég speckó volt, így lehúzta az ablakokon a sötétítőket, amitől nem lehetett belátni.
- Talán megmutathatnád mit fogunk csinálni a hotelszobában egész nap - vigyorgott rám. Közelebb húzott és gyengéden megcsókolt. Ahhoz képest, hogy az előbb mennyire gyorsan akart mindent, most furcsa volt, hogy így letudott nyugodni. Mostanában amúgy is mindketten elég vadak voltunk, úgyhogy jólesett, amikor lassan haladt le a nyakamon apró csókokat hintve, először a fülem mögé, majd végig a nyakamon és a kulcscsontomon. Csak egy derékig érő fehér melltartószerű topp volt rajtam, amit könnyen lehámozott rólam, így nyugodtan haladhatott tovább a testemen. Eközben egyik keze a derekamon pihent, a másik pedig lecsúszott a fenekemre. Kicsit megemeltem a csípőmet több teret adva neki. Lassan lefektetett a másik ülésre és fölém hajolt. Végig simítottam kemény hasán és még mindig letudott nyűgözni.Most egyik keze a combomat simogatta és érintése nyomán bizsergett a bőröm. Keze a lábam közé tévedt, gyengéden megsimította, majd az ágyékomtól kezdve apró csókokat hintett a hasamon, majd a mellemen. Mire én nevetni kezdtem, mert csikizett.
- Mmm.. szóval csikis vagy? - nézett fel rám kacéran. Ő is átmászott a másik ülésre és az ölébe ültetett, majd szenvedélyesen megcsókolt és innen már nem tudtunk megállni.

*Fél órával később*
Leparkoltunk a anyáék háza előtt. Sophie és Niall már itthon voltak.
- Remélem nem késtünk sokat - gondokoztam el.
- Még csak negyed négy van és hát fürdés közben elveszti az ember az időérzékét - vigyorgott Zayn és beleharapott alsó ajkába. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam, majd kiszálltam. Mérgesen nézett, amiért otthagytam őt, de aztán követte a példámat. Mikor bementünk anya és a nagyi a konyhában beszélgettek.
- Fogalmam sincs mi baja lehet, de aggódom érte. Kezdem azt érezni, hogy nem kellett volna elengedni itthonról.
- Jasmine, a lányod már felnőtt. El tudja dönteni mit szeretne. Szerintem pont az nem tett neki jót, hogy hazajött. Neki ott van az élete és szereti azt, de ezt itthon nem tudják megérteni. Még a saját szülei sem - hallottam nagyi vádló hangját.
- Mert hiányoznak nekünk. Lil még csak nemrég múlt el tizennyolc. Attól még, hogy ez már felnőttnek számít, még egy kislány. Az életük legnagyobb részéből kimaradok.
- Anya mi történt? - léptem be a konyhába.
- Ó, hát ti már itthon vagytok? - nézett rám anya meglepetten - Hol hagytad Zayn-t?
- Felment lefürödni, de mi baj van? - utáltam, amikor elterelte a kínos témát.
- Sophie kicsit kiakadt, de nem tudjuk min. Most felment Niall-lel, azt hiszem alszanak, úgyhogy ne zavard őket,de később beszélhetnél vele. Talán veled szóba áll -  magyarázta anya.
- Jasmin, ne tégy úgy mintha nem tudnád mi baja. Nem tett jót neki, hogy visszajött. Sokan még mindig nem bocsátották meg neki, hogy elment. És ebben ti sem segédkeztetek. - ez volt nagyi végszava, majd felállt, belém karolt és kivezetett a konyhából.
- Anyádnak egy részben igaza van. Több dolgot kéne elmondanotok neki. Például szerintem még mindig úgy hiszi, hogy szűz vagy - mért végig -  De ne engedd neki, hogy megváltoztassa a terveiteket. Ja és beszélj azzal a lánnyal. Ne legyen ilyen kis réti nyuszi, akire csak úgy vadászhatnak. Álljon ki maga mellett és félemlítse meg a rókát.
- Nagyi! Elég a hasonlatokból - nevettem -  De köszönöm - mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam az arcára és felmentem Zayn-hez. Épp a szekrényemnél állt és a fehérneműimet (!) nézegette.
-Hé!!-szóltam rá- Te mit csinálsz?-szaladtam oda és kikaptam a kezéből a melltartóm.
-Gondolkodom mit vegyél fel este-kacsintott.
-Majd én eldöntöm jó?-boxoltam a vállába- Nem gondolod, hogy túl kaján vagy mostanában?-fordultam felé, miután elraktam a ruhadarabot a helyére.
-Ugye tudod , hogy minden fiú álma egy ilyen csaj-húzott magához- Jó fej vagy, kedves és még a durva terepektől sem ijedsz meg-nyomta forró száját az enyémre.
-Jó tudni-kacsintottam miközben a ruhás szekrényem felé vettem az irányt . Gondoltam még se megyek egy ilyen szerelésben a partira.