Amúgy itt vannak a twittereink: Zsó: https://twitter.com/tothzsofi
                                              Lilla: https://twitter.com/LiciSzocs

Ha van új rész mindig kiírjuk!

13.fejezet

13. fejezet


-Nana,ne kanoskodj nekem itt megint!- tettem kezemet a mellkasára.
-Hova gondolsz?-nèzett egy nagy kaján vigyorral , azon a cuki fején .
-Hallod, nem is adtunk Lou-éknak ajándékot!-próbáltam elterelni a gondolatait .
-Tényleg!-gondolkodott el.
-Na gyere  menjünk haza- karoltam át madj rá vigyorogtam . Nem tudom mi ütött belém, de elkezdtem gondolkodni, hogy  hogy a fenébe vagyok ilyen szerencsés? Régebben nem sok sikerem volt a fiúknál most meg én el se hiszem , de nagyon szerelemes vagyok. Igen furcsa, de most először vallottam be igazán magamnak , hogy szerelmes vagyok. Eddig nem is gondoltam rá.
-Szeretlek- mondtam ki csak úgy, amit gondoltam.
-Én is szeretlek- húzott közelebb Niall. Ráraktam kezemet a mellkasára, de hirtelen el is húztam.
-Úhh, kicsit izzadt vagy!-ráakartam kenni, de nem volt hová, ezért csak leráztam.
-Bocsi...-vakargatta a fejét, és tudja , hogy olyankor ellenállhatatlan. Ez volt az egyik kedvenc mozdultaom tőle, amitől gyorsabban vert a szivem.
-Jajj, ne csináld ezt velem...- suttogtam mert ennyi jött ki.
-Tessék?-hajolt közelebb és rossz fiúsan rám mosolygott.
-Niall James Horan , most hagyd abba a kínzásom és ne legyél ilyen szívdöglesztő!-löktem meg egy picit nevetve.
-Jajj , elnézést hölgyem , hadd engeszteljem ki!- közelebb húzott a járda közepén és megcsókolt.
-Ne...itt .... -szóltam bele a csókunkba.
-Mert?-húzodott el egy picit, de tényleg nagyon picit.
-Mert meglátnak...-suttogtam.
-Na és? Azt akarom , hogy mindenki tudja ki az én mindenem!-mondta és a végét elkiabálta.
-Jól van - mosolyodtam el- de most menjünk tényleg  haza!-kulcsoltuk össze ujjainkat.

*Niall szemszöge*
 Az út többi részét csendben töltöttük és gyönyörködtünk a tájban és egymásban. Igen , szeretem őt.
-Jé , már haza is értünk!-mondta a szivem csücske nagy mosollyal. Tisztára olyan volt mint aki bedrogozott. Folyton vigyorog és mindennek örül.
-Na , hát akkor szerintem öltözzünk át és  menjünk el venni valamit Louéknak-adtam az egyszerű választ majd nyomtam egy puszit a homlokára.
-Stipi-stopi enyém a fürdő meg a háló  először!
-Nem kell előttem szégyenlősködnöd-fogtam meg a derekát. Tudtam , hogy szereti ha átkarolom.
-Nem akarom , hogy ott nézegess miközben öltözöm , még a végén bevadulsz!-majd elszaladt a szobánkba.
Elmentem a konyhába  keresni valami harapnivalót. Egyszer csak a moziteremből (mert nekünk olyan is van ;D) furcsa hangokat hallottam. Fogtam egy almát majd elindultam a szoba felé. Résznyire kinyitottam az ajtó , éppen csak , hogy betudjak kukkantani. Mikro belátást nyertem , majdnem dobtam egy hátast.

*Szerintem innen kiraknák egy 16 vagy 18-as karikát :D*

 Lil a kis szinpadon volt hozzákötözve (!) egy székhez, amikor egy alsógatyában táncolgató Hazza jött fel a szinpadra. Hát én ott helyben mentem le hídba. Nem is tudom , de valamiért ott  maradtam nézni. Nem félreérteni nem vagyok ferdehajlamú, csak hát fiú vagyok... Remélem megértitek és nem ítéltek el :D
Harry egyszer csak egy hirtelen mozdulattal lerántotta alsóját én meg elejtettem az almám , annyira megijedtem. Azonnal bebújtam az ajtó möge, így nem vettek észre a kis perverz barátaim. Szerencsére Harry háttal volt nekem így nem láttam a tudjátok milyét... Na szóval , elkezdte vetkőztetni Lil-t és itt indult be a fantáziám. Sajnálom , ha ezért elítélnek , de elég jól nézett ki. Nem jobban , mint a szerelmem , de azért Harry is lehetett mire büszke. Neszt hallottam a hátam mögül , ezért becsuktam az ajtót és megfordultam . Megnyugodtam amikor láttam , hogy csak egy macska van a hátsó üvegajtónál. Gondoltam megmentem Harry-éket attól , hogy Sophie kiboruljon és kiüsse szegény Harry-t. Halkan kinyitottam a bejárati ajtót és kimentem. Vártam 2 másodpercet és kicsaptam az ajtót jó hangosan.
-Szaisztoook!-ordibáltam el magam.
-Hát , te kinek köszöngetsz?-jött le Corn ebben a szerelésben , ami nekem nagyon tetszett rajta .

-Ja ja, senkinek , mehetünk is...- próbáltam leplezni , hogy hazudok .
-Aha, szóval akkor mit titkolsz?- fonta össze karjait.
-Semmit...-nézegettem a földet.
-Niall! Mondd már el - jött oda hozzám és megfogta a vállamat.
-Na jó...-kifújtam a levegőt -láttam Harry-t és Lilly-t ...- nyögtem ki valahogy. Nem szeretek hazduni, főleg neki. Neki nem bírok csalódást okozni.
-Igen és?- kérdezte értetlen fejjel. Jajj , de kis értetlen.
-Háty ÚGY-próbáltam hangsúlyozni, hogy ő is értse. Vártam , hogy begurul , de nem.
-Óóóó, értem, akkor menjünk-indult el az ajtó felé , de megint rám nézett- Szivem, nekem nagyon tetszel így, de azért valamit magadra kaphatnál- vigyorgott.
-Rendben szaladok-nyomtam egy puszit arcára és felsiettem a lépcsőn.


*Corn szemszöge*
Niall gyorsan felszaladt az emeletre.
-Fúúúú- ütöttem bele a falba. Szétvet az ideg. Már megint?? De legalább most is miért úgy kellett , hogy valaki lássa? Nem hiszem el este , vagy titokban vagy amikor mondjuk nem vagyunk otthon. Legalább akkor.
-Nyugi, nyugi- legyezgettem az arcom. Nem akartam felidegesíteni Niall-t ezzel , így nem nagyon dühöngtem tovább. Muszáj innom valamit. Lassan besétáltam a konyhába.  Odamentem a hűtőhöz és kivettem egy üveget. Nagyon jól esett a hideg víz , le is higgadtam . Ekkor Niall nyitott be a konyhába , én meg mint mindig majdnem megfulladtam , ahogy megláttam. Egy vízcsepp folyott le a nyakamon és láttam , hogy a szőkeség ökölbe szorítja a tenyerét. Letettem az üveget majd odamentem hozzá . Kezem közé fogtam kócos fejét és lassan közeledtem felé. Látszott rajta , hogy beleéli magát. Elmosolyodtam kicsit mert tudtam hogy ő nem látja, mivel szemeit becsukta. Mikor már majdnem megcsókoltam egy gyors puszit adtam neki és röhögve kiszaladtam a kocsihoz. Úgy szaladtam , ahogy csak bírtam. Szeretem őt szivatni, mert tudom , hogyha megkap úgy jobban élvezi. Utánam rohant , de félúton visszafordult , mert bent hagyta a kocsikulcsot. Tipikus Niall . Na jó annyira nem , de én mégis ezt gondoltam.
-És mire gondoltál?- kérdezte, közben beszálltunk a kocsiba és már el is indultunk.. Louis-ét vettük kölcsön. Csak nem fog haragudni... Félúton járhattunk, mivel elég közel volt a pláza.
-Tessék-fordultam meg de a hajammal megcsikiztem Niall orrát.  Megremegett a keze.
-Jajj, Niall erősen tartsd azt a kormányt mert kezdek félni- igazat mondtam. Kiskoromban volt egy kisebb balesetünk, de semmi komoly nem történt. Tél volt és csúszott az aszfalt.
-Sajnálom- látta rajtam a félelmet- Tényleg neked van jogsid?-kérdezte , de szemét egy pillanatra , se vette le az útról.
-Igen, már megvan.
-Nem akarod átvenni?
-Nem hiszem- mondtam semlegesen.
-Na mi a baj?- állította le a motort mert a plázához értünk. Nem tudtam mi a bajom, de valahogy rossz kedvem volt. Megesik velem. Elég sokszor.
-Nem tudom-mondtam és arcomat beterítettem kezemmel. Majdnem elsírtam magam a nagy semmiért. Egyszerűen ilyen kedvem volt. Sajnáltam Niall-t mert ő sem értette mi a bajom.
-Bocsi, én se tudom mi a bajom, csak...csak ilyen kedvem van- fordultam felé , de nem néztem rá.
-Semmi gond- átölelt jó szorosan , majd eltolt. egy kicsit- Hazamenjünk?-nézett azokkal a szép szemeivel.
-Ha nem gond...- még mindig őt bámultam, mikor elfordította a kulcsot és elindultunk. Most sokkal hamarabb hazaértünk.
-Mennyi az idő?-kérdeztem miközben leraktam a táskám a kanapéra.
-Fél hét asszem..
-Akkor még korán van lefeküdni.
-Akkor mit csináljunk?- huppant le mellém a kanapéra.
-Hiányoznak a többiek!-jöttem rá a bánatom forrására.
-Nekem is, pedig nem rég láttuk őket...ez de fura- merengett el.
-Nem csinálunk egy nagy közös vacsit?- jött az isteni ötletem.
-Ez egy remek ötlet-nyomott egy puszit a homlokomra majd felkapott a karjaiba és kivitt a konyhába.
-És most?-megfogtam egyik kezemmel a másik könyököm .  Niall nagyon nézett valamit a hátsó üvegajtón.
-Mi az?-mentem oda hozzá.
- Semmi, de látod ott azt a macskát?- mutatott az egyik fa tövéhez.
-Igen.
-Egyre többet látom, meg olyan kicsit ... -gondolkozott.
-Hát akkor nézzük meg!- nyitottam ki gyorsan az ajtót és odaszaladtam a fához.
-Niall, te hülye vagy ez nem is macska , hanem egy kiskutya!-ordbiáltam vissza neki , mivel ő nem jött velem -M?? Hát az meg hogy?-jött már ő is oda, mikor én felemeltem a kis jószágot.
-Milyen kis flegma fejet vág !-vittük be a lakásba és letettük a kanapé közepére.

-Megtartjuk?-néztem nagy kérlelő szzemekkel a szöszire.
-Háátt...
-Lééégysziii-bújtam hozzá.
-Na jó rendben-adta be a derekát.
-Köszi-köszi- puszilgattam össze-vissza.
-Tényleg Zazu hol van?-próbálta türtőztetni magát.
-Elvittük egyik rokonunkhoz aki itt él Londonban. A nyaralás alatt is ő vigyázott rá.
-Ó , és az új kis kedvencünket hogy hívjuk?- vakargatta meg a buksiját (a kutyusnak).
-Nem tudom.
-Mi? Neked mindig van ötleted!
-De, most nem tudom.
-Akkor majd én... Legyen marha pöri!-mondta izgatottan (!) amit nem értettem.
-Ez most egy enyhe célzás akart lenni , hogy a ma esti menüben szerepeljen a marha pöri?-löktem oldalba.
-Nem, de jó ötlet-kacsintott rám.
-Na jó , ne szívtipróskodj itt nekem , hanem találjunk ki egy életerős nevet ennek a kis gombócnak!-mondam és elnevettük magunkat.
-Legyen ... mondjuk Dumledore!-jutott valami hihetlenül nagy hülyeség az eszembe , ezért elröhögtem magam.
-Nekem tetszik!-mondta Niall röhögve .
-Rendben, akkor megegyeztünk. De hol fog lakni?
-Lakhat itt is.
-De Harry nem fog félni tőle?-kérdeztem kicsit félően, mivel tudni illik Harry barátunkat nem nagyon kedvelik az állatok, de a cicákat szereti, ha jól tudom.
-Nemm  hiszem , majd csak megszokja-vont vállat a szöszikém.
-Jó , akkor vegyünk neki cuccokat-felpattantam és az ajtóra mutattam, míg másik kezemet a derekamra raktam, úgy nézhettem ki mint Superman.
-Jó, gyere te kis szuperhős-vett a hátára Niall.
-Ú-ú a többieknek nem kéne szólni a kutyáról, mert ha hazajönnek akkor...
-Ja , jó persze, nézzünk körül hátha itthon van valaki.
-Oké ! -szálltam le a hátáról és elindultam a kertbe.
-Én lent nézem , te meg fent-adtam ki a parancsot.
-Igenis!-szalutált egyet majd felszaladt az emeletre.

*Jade szemszöge*
Éppen a kocsiban ültünk Zaynie-vel , mivel haza kellett mennünk. Sajnos a plázában fellöktek a rajongók és elkezdett vérezni a karom.
-Tényleg sajnálom...-mondta bűnbánóan Zayn.
-Nyugi , semmi komoly csak egy kis horzsolás-legyintettem.
-Jajj, ne legyezgess nekem itt, mert még pofán csapol-mondta röhögve.
-Jajj, elnézést uram, hadd engeszteljem ki!-már hajoltam hogy megpusziljam ,de ő elhajolt.
-Na?-néztem rá sértődötten.
-Vezetek-adta az egyszerű választ-De már itt is vagyunk szóval...-húzta el a szót.
-Jajj!-mosolyogtam rá és megpusziltam.
Eleredt az eső, ami errefelé már megszokott volt. Még romantikusabbá tette a jelenetünket, mivel már csókoloztunk. Végig simitotta kezét a kezemen , úgy mint múltkor.
-Kopp-kopp - hallottam a mellettem lévő ablakon. A szivem majd megállt annyira megijedtem. Persze! Ki más, mint a mi kis Harry barátunknak kellett minket megzavarnia.
-Mi van?-húztam le idegesen az ablakot.
-Semmi-mondta egyszerűen , majd az ajtó felé indult.
-Hát ennek meg mi a baja?-kérdezte Zayn.
-Nem tom-mondtam és elkezdtem csámcsogni a szendvicsemen , amit még a plázában vettem.
-Kaphatok?-mutatott a szendvicsre.
-Persze!-nyújtottam oda neki , de amikor beleharapott valami folytán, az arcába nyomtam.
-Héjj!- törölgette  a kajamaradékot , arról a cuki ki fejéről.
-Bocsi-néztem rá aranyosan, tudtam , hogy így meg tudom lágyítani a szívet.
-Na jól van-sóhajtott- menjünk!- kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. Odanyújtotta a kezét én pedig elfogadtam.
-Óh, köszönöm - kacsintottam rá. Komolyan, mi ütött belém? Tiszta dilis lettem valamiért.
-Nincs mit- és visszakacsintott. Jajj sitenem , Jade nyugi , ne ess össze! Próbáltam nyugtatni magam.



Besétáltunk , de senkit nem találtunk a nappaliban . Harry gondolom gyorsan felrobogott a szobájába twitterezni.
-Körülnézünk , ki van itthon?-néztem fel Zayn-re.
-Rendben-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Enyém a földszint , tiéd az emelet- bólintott és elindultam a konyhába. Senki. Akkor az udvaron. Na itt már volt. Corn egy kis fekete-fehér kutyát  kergetett.
-Gyere ide te kis... Na megvagy!-elkapta a kiskutyát majd észrevett engem- Óh szia Jade, mizu?-jött oda .
-Hát ez meg?-mutattam a kis "dögre" ( bocsi, minden kutyust így becézek, de csak viccből, imádom őket )
-Ja , ma találtuk , amúgy most mennyi az idő?
-Fél nyolc- itt kicsit megtorpant.
-Hűha, gyorsan elment az idő...
-Niall-el el is hiszem-vágtam egy perverz kis mosolyt és oldalba böködtem.
-Na gyere ide , ezért most úgy megcsikizlek, hogy beszélni se tudsz majd!- tette le a kiskutyát én pedig elkezdtem befele szaladni.
-Ne , légyszi ,ne!-sikítottam , de ő elkapott és elkezdett csikizni.Nem tudtam abbahagyni a röhögést.
-Ne..-elcsuklott a hangom annyira röhögtem már.
-Áhá , megmondtam -állt fel diadal ittasan.


* Zayn szemszöge*
 Elválltam Jade-től. Nem tudom leírni , milyen érzéseket hoz ki belőlem , de egyszerűen imádtam.
Benyitogattam az összes szobába. A végére csak Harry-é maradt. Benyitottam és nem egy, hanem 2 kedves kis bandatagomat is megtaláltam. Éppen nagyban beszélgettek valamikor , amikor megszakítottam a társalgást.
-Hali! -mondtam.
-Szia, mizu?-kérdezte Niall , miközben köszönésképpen kezet fogtunk.
-Semmi, Jade-el hazajöttünk , mert a rajongók ellökték és meghorzsolta a karját.
-Uhh , tényleg a rajongókat el is felejtettem már.
-Ja, én is -mondta Harry, amikor nagy visitozásra  figyeltünk föl.
-Hát ez meg?- ment ki Niall először utána én és Hazza indultunk le a lépcsőn. Ott megláttam Jade-t és Corn-t ahogy épp kínozza az én szerelmemet. Valamiért, tisztára beindultam . Láttam Niall-ön is hogy ő is gyötrődik kicsit. Harry , megforgatta a szemét és visszament a szobájába.
-Áhá, megmondtam-mondta Corn és büszkén hagyta abba a csikizést-Ohh sziasztok!-integett , miközben felsegítette Jade-t.  Niall-el csak bámultunk.
-Hát ti?-nyögte ki valahogy Niall.
-Ja semmi, csak Jade próbált vicces lenni-lökte oldalba Jade-t.
-Óh , értem-majd odasétáltam és nyomtam egy puszit Jade homlokára aztán félig átkaroltam.

*Liam szemszöge*
-Tuti, nem lesz baj , hogy nem hívtuk a többieket?-kérdeztem All-t.
-Nem , dehogy , megértik, hogy csak ketten akarunk lenni- piszkálta a hajamat amíg sétáltunk- de nézd itt is vagyunk!- odaszaladt a pénztárhoz és vett két jegyet. A vidámparkba. Hát igen elég fura randi hely, de sebaj.
-Na gyere-húzott magával.
-Oké-oké-mondtam nevetve. Mindenre felültünk. Mondom MINDENRE! Esküszöm ,nem is tudom mennyi az idő, de nem is zavart amíg vele lehettem. Mostanában úgyis sok munkánk lesz, addig is hadd töltsem vele az időt.
-Huhh, nem megyünk haza?-kérdeztem miközben lerogytam egy padra.
-De, jó ötlet - ült le mellém és fejét a mellkasomra rakta. Elkezdtem simogatni a haját.
-Na , gyerünk!-mozdultam meg , mire ő felült. Én odaáltam elé és felállítottam a padon. Megfordultam és vártam.
-Mivan?-kérdezte.
-Gyere! Ugorj!
-Óh , értem-majd ráugrott a hátamra. Olyan könnyű volt, mint a hátizsákom , szóval meg se éreztem .
Így mentünk a kocsiig majd ott besegítettem az autóba.
-Többször is hozhatnál így!-nevetett.
-Megegyeztünk!-nyomtam egy puszit arcára. Beindítottam a kocsit és gyorsan hazamentünk.
-Szerintem én lezuhanyzok-mondta miközben kinyitotta a bejárati ajtót. Megtorpantunk, mivel Niall és Corn csókoloztak, de ez semmi mert mellettük Zayn meg Jade is.
-Okké, mi felmentünk-mondta All és én felkísértem.
-Na hát akkor én...-majd megfogott egy törülközőt. Valamiért megfogtam a kezét és magam felé fordítottam.
-Mehetek én is?-kérdeztem és vágtam egy kis mosolyt, amitől remélem megengedi.
-Gyere!-húzott be a fürdőbe.


*Corn szemszöge*

-Te?- húzodtam el Niall-től- nem jött be az előbb valaki?-kérdeztem a szöszit.
-Hát nem tom, mással voltam elfoglalva...-mosolygott már megint rosszfiúsan.





-És ti?-kérdeztem kicsit remegő hanggal Jade-t és Zayn-t.
-Nem mi se figyeltünk...
-Akkor nézzünk megint körül..-sóhajtottam.
-Amúgy a kutyának nem kéne venni valamit, szerintem már elég éhes-mondta Zayn és a tarkóját vakargatta, amit sosem szokott.
-De, elmentek helyettünk?-kérdeztem és nagy szemekkel néztem rá.
-Ez engem nem hat meg, talán Niall-t - itt ránézett Niall-re , de ő csak egy szúrós pillantással viszonozta- de elmegyünk attól függően , ugye?- fordult Jade-hez.
-Persze!
-Na  , hát akkor mi itt se vagyunk!-és elindultak, gondolom a Tesco-ba mert már fél 9 volt.
-Hogy szalad az idő...-nézegettem az órám.
-Hát igen, na de gyere nézzünk körbe!-megfogta a kezem és elindultunk az emeletre. Mér két szobába benyitottunk, és a harmadikban meg is találtuk Harry-t, aki éppen törölgette a könnyeit.
-Mi a baj?-ültem mellé és megkérdeztem tőle halkan- Mi történt?-rám emelte kicsit piros szemeit , ugyebár a sírástól.
.
-Semmi...-mondta mikor visszanézett a telefonjára. Ránéztem a kis kütyüre és láttam , hogy twitterezik.
-Mondtak valami rosszat?-böktem a telefonra.
-Ühümm-bólogatott.
-Jajj, már megint...-jött oda Niall is és rátette a kezét Harry vállára- figyelj haver, ne foglalkozz vel...-nem tudta befejezni mondatát mert félbe szakítottam.
-Shh... szivem megnéznéd Liam-éket?-böktem a fejemmel az ajtóra, és enyhén céloztam rá hogy húzzon ki. Tudtam, hogy Harry-nek most nem hiányzik Niall kioktatása, hogy ne figyeljen rájuk. Én tudtam , mit érez , mert engem is nagyon sokat piszkálnak azért, mert azzal vagyok akit szeretek. Mondjuk , én inkább jókat röhögök rajtuk, nem veszem komolyan. De akkor is , ha az embernek rossz kedve van, ezek ráraknak még egy lapáttal. Niall vette a célzást és kiment . Megfogtam Harry fejét és ráfektettem a lábamra. Elkezdtem simogatni a fejét , amíg ő sírt egy kicsit. Abbahagyta és felült.
-Jobban vagy?-tettem kezem a vállára és belenéztem a szemébe.
-Igen, jobban..-mondtam  majd megint megtörölte a szemét.
-Akkor , hozok egy kis forró csokit jó?-bólogatott- aztán megbeszéljük és ki is dühöngheted magad ha akarod.
Lementem a konyhába, bár nehezen hagytam ott Hazzát, hátha még kárt tesz magában, de reménykedtem , hogy nem fog. Gyorsan megcsináltam a forró csokit, dobáltam bele egy kis mályvacukrot , mert így az igazi.
Visszamentem és szerencsémre még ott ült az ágyon és bambult. Odaültem és a kezébe nyomtam a bögrét.
-Fenékig!-mondtam neki és ő belekortyolt.
-Áháháhá! Forró!Forró!-legyezte nyelvét és nekem adta a bögrét. Én röhögtem rajta egyet  és láttam ,hogy neki is jobb kedve lett. Igen! Ez volt a célom.
-Jó, jó mindjárt elmúlik!-csitítottam , mert elkezdett ugrálni - igyál rá egy kis hideg vizet-mutattam a fürdőjének az ajtajára. Gyorsan beszaladt majd kijött egy megnyugodott fejjel.
-Uhh, köszi-ült vissza.
-Nincsmit, de tényleg nem csináltam semmit-néztem értetlenül.
-Azt köszi, hogy felvidítottál....-vágott egy "Jajjdehülyevagy" fejet.
-Na jól van na!-boxoltam vállba.
-Aúú! Mivan gyúrni jársz Niall-el?-kérdezte röhögve.
-Nem , de még egy ilyen fej és elköszönhetsz egy fogadtól!- mutattam meg izmaimat, amire rettentő büszke voltam-Mindegy is , akkor elmondod mi az eredeti baj?-néztem komolyan.
-Muszáj?-hajtotta le a fejét.
-Igen, tudom ,hogy akkor jobb lesz!-mondtam és kihúztam magam.
-Na jó, veszekedtem a húgoddal...
-Mi? És min?-kérdeztem meglepődve.
-Hát azon a hajborzoláson...-mondta elpirulva.
-He?-vágtam egy nagyon idióta fejet-Jaaa, hogy a kosárpályánál! Hát én nem értem a húgomat.
-Mert?-ezt úgy kérdezte, mintha tudnom kéne.
-Hát, mert csak hülyéskedtem és semmi félreérthető nem volt benne!-mondtam kicsit hangosabban. Miket gondolnak ezek? Hogy én rámozduljak Harry-re? Megbuggyantak vagy mi?
-Ohh-mondta Harry csalódottan (!) Mi a fasz van?? Csalódott??!!
-Mi.. mi van?-néztem elkerekedett szemekkel.
-Semmi, semmi!-tette maga elé kezét védekezés képpen. Nagyon felhúztam magam!
-Nyugi, nyugi...-simogatta a kezemet.
-Ne, Harry ne nyúlj hozzám még a drágalátos húgom félre érti!-és kiviharoztam a szobából. Bementem a mi közös szobánkba és rávetettem magam az ágyra. Beleordítottam a párnámba, mire Niall kijött a fürdőnkből egy szál törülközőben.
-Mi történt?-jött oda , de én csak bámultam a vízcseppeket felsőtestén.
-Ohh jajj bocsi, mindjárt magamra kapok valamit!- és elindult a szekrény felé.
-Nem kell!-mondtam kicsit gyorsabban mint akartam.
-Ohh, öhhm oké-leült mellém- Na mi a baj?-karolt át a vállamnál.
-Nem fogod elhinni! Lilly azt hitte , hogy én rámozdultam Harry-re mert múltkor beletúrtam a hajába! Ekkora marhákat !-csóváltam a fejem.
-Szóval ez volt a baja!-mondta Nialler - De ugye nem..?-kérdezte félbe. Hát én ott helyben robbantam fel! Hogy képzelheti ezt!??
-Nem dehogyis meghibbantál?!-pattantam fel és felé fordultam.
-Jó, jó sajnálom!-nézett a szemembe és látszott rajta , hogy nem gondolta komolyan.
.Jó, megbocsátok!
-Köszönöm!-és megcsókolt.

Háty gyerekek... eléggé elszontyolodtam , amikor megtudtam , hogy nincs egy rendszeres olvasónk se ! Na de nem is ez a legrosszabb, hanem hogy én itt vártam egész nap a gép előtt és vártam , hogy legyen egy bátor emberke aki ír nekünk egyetlen-egy aprócska kis hozzászólást, de nem. Remélem az új részhez kapunk 1-et... Na mindegy ,  de azért aki olvas annak nagyon köszönjük szépen! Szóval, nem várakoztatlak titeket itt az új rész!
UI. Sorry Lilla , hogy nem szóltam mi van a részben, de már nagyon unatkoztam ezért fel kellett raknom , majd még beszélünk!

Sziasztok! Légyszives aki szeretné a kövi részt az hagyhatna egy ici-pici komit valamelyik részhez! Komolyan nekünk egy sima "A" betű is elég! Akkor öröm lenne ez számunkra, hogy azt elmondani sem lehet! Előre is köszönjük annak a bátor embernek aki majd írni fog!

Zsófi voltam ! :D

12.fejezet

               

Komizzatok , ha van kedvetek ! Ez elég hosszú lett, bocsi , de nem figyelünk sajnos és elfelejtjük felrakni, ezért lesznek ilyen hosszúak. De reméljük tetszik, jó olvasást!Most szeretnénk kicsit kedvezni a kosarasoknak is ;D


                                                  

*Harry szemszöge*

-Szia-szóltam bele a telefonba.
-Szia-köszönt vissza Corn-tudnál foglalni jegyeket mára vagy holnapra?-kérdezte teljes nyugoddsággal.
-Mi? Minek?-kérdeztem kicsit idegesen. Minek akar ez hazamenni?
-Vajon miért? Hát hazamenni észlény!-mondta röhögve. Hát ez mindig ilyen lökött?
-Jó, jó de minek akarsz hazamenni?
-Mert ideje lenne, Alli itt fekszik a kórházban és visszakéne zökkenteni a valóságba, mert a végén még elfelejti hol is dolgozik.
-Mi??!! Kórházban??-most már eléggé ideges lettem- Nekünk mikor akartatok szólni?
-Sajnálom, csak gondoltam nem keltelek fel titeket...-majd egy picit csöndben maradt- de semmi baja , csak kicsit besokalt a piával, de szerintem már el is engedik, mert itt jönnek Liammel.
-Ohh, akkor jó-fújtam ki a levegőt-Akkor keresek repcsit.
-Rendben,, köszi , nemsokára hazaérünk.
-Oké szia.
-Szia-tette le a telefont.
-Sziveeem-kiabáltam kicsit , mivel Lil a fürdőben volt.
-Tessék?-sétált ki egy szál törüközőben. Nyeltem egyet miközben végignéztem.
Elmosolyodott és megcsókolt.
-Na mivan?-kérdezte újra.
-Ja, ja-szedtem össze magam- Képzeld Alli kórházban volt de már kiengedték, mert túl sokat ivott és Corn haza akar menni-mondtam el egy szuszra, ő csak elkerekedett szájjal nézett.
-Hogy mi van??-kérdezte idegesen.
-Tudom - karoltam át- nekem is most szóltak telefonon.
-De én nem akarok hazamenni...-nézegett lábfejét.
-Én se , de vár a munka-elhúztam a számat-hidd el én örökre itt maradnék veled-majd megcsókoltam. Ez most különösen jól esett, nem mintha a többi nem, de ez valamiért különleges volt és ezt ő is érezte.
-Te is érezted?-nézett rám ragyogó barna szemeivel.
Én csak bólintottam és újra megcsókoltam, de ekkor Liam nyitott be.
-Sziasztok-nézegetett valamilyen listát-Nincs véletlenül paradicsomotok?-nézett fel. Kicsit megijedt , hogy Lil csak törülközőben én meg alsóban voltam. Általában így vagyok otthon.
-Csak nem megint megzavartam valamit?-kérdezte .
-Nem-nem, gyere adok paradicsomot-mondta Lil, de amikor megfordult rám kacsintott. Úristeeen!! Hát én elolvadtam ott helyben . Le is kellett ülnöm a kanapéra. Eddig mindig csak én akartam ( vagyis szerintem) és most ő is... Gyerünk Harold szedd össze magad. Megráztam a fejem és utánuk mentem.
-Öhhmm szivem-felém fordult én pedig rámutattam a törcsire.
-Jajj tényleg-kicsit fejbe csapta magát-mindjárt jövök!-majd elszaladt.
Én tovább néztem arra amerre elment és Liam elkezdett legyezni az arcom előtt.
-Hahó! Hős szerelmes nekem kéne egy kis paradicsom!-mondta és egy kicsit toporzékolt.
-Ja jó ok..-odasétáltam a hűtőhoz majd odaadtam neki a hőn szeretett paradicsomjait.
Kikisértem az ajtóig. Félig kilépett .
-Aztán védekezzetek!-röhögött és mielőtt meg tudtam volna ütni kiszaladt és bevágta az ajtót.
-A kis..-majd elröhögtem magam. Hirtelen Lil megcsikizett hátulról.


*Később*

Ohh.. Ez nagyon jó volt! - sóhajtott föl, miután kidőlve feküdtünk az ágyon, de még most sem tudta, semmi másra csak rá gondolni. Odahajoltam és megcsókoltam, közben a kezem a fenekére csusszant - Hé, héj.. - kuncogott - Ráadás is kell? - vigyorgott rám.

- De még mennyire, sőt... - már a nyakát csókolgattam, amikor leállított.

- Hidd el én is szivesen folytatnám, de rá kéne beszélnünk Cornt, hogy maradjunk még pár napot.

- Csak pár perc.... - egyre lejjebb és lejjebb mentem.

- Harry - nevetett fel - Elég. Ne haragudj, de tényleg beszélnünk kell vele. - mosolygott és a fejemet feljebb húzta, majd egy gyors csókot nyomott a számra és megpróbált szabadulni alólam. Mikor kimászott a takaró alól, azt hittem megőrülök, hogy ha most nem kapom meg. utána ugrottam, elkaptam és magamhoz húztam.

- Tényleg csak pár perc, annyit tudnak várni. - suttogtam a fülébe.

- Harr... - kezdte, de tovább már nem ellenkezett.

- Hihetetlenül meggyőző tudsz lenni, tudod? - kérdezte Lil, miközben a pólóját vette föl.

- Tudom hát. De te pont ezt szereted bennem, nem? - vigyorogtam, miközben én is felhúztam a nadrágom és készültünk Sophiékhoz.

- Persze - nyomott egy puszit a számra, majd elindultunk a szomszédba. Niall nyitott ajtót.

- Sziasztok! Na megvannak a jegyek? - kérdezte.

- Épp erről akartunk beszélni, de előbb bemehetnénk? - kérdeztem, majd Niall kitárta az ajtót.

- Na szóval, arra gondoltunk - kezdte Lil, miközben már Corn is kijött a nappaliba - ,hogy még nem kéne hazamennünk, tök jól elvagyunk és All is jól érzi már magát, két napot még maradhatnánk.

- Jó, végülis az nem sok idő... - mondta Corn, majd miután Niall is beleegyezett, úgy döntöttünk lazulunk egy kicsit, amíg Alli kipiheni a másnaposságot és elmehetünk valahova.

*Jade szemszöge*

Jó volt végre itthon lenni. Már alig várom, hogy Zayn is hazajöjjön Ausztráliából. Addig is úgy döntöttem, hogy mivel jelenleg nincs hova mennem, bekéreckedem Louisékhoz. Nem akartam zavarni őket, de tênyleg nem tudtam máshova menni. Szerencsére be is fogadtak és nagyon kedvesek és megértőek voltak velem. Sőt miután elmeséltem nekik mindent, Louis még meg is dicsért, amiért így kiosztottam Perriet. Most épp elment bevásárolni, amíg én tv-ztem, Eleanor pedig a konyhában gépezett. Egyszer csak egy nagy puffanást hallottam, majd nyögéseket. A hangok a konyhából jöttek, úgyhogy gyorsan berohantam. El a földön feküdt és a fájdalotól összegörnyedt és a hasát fogta.

- Úristen! Eleanor! - odarohantam hozzá és megtámasztottam a hátát, hogy fel tudjon ülni. Gyorsan a mentőket tárcsáztam.

- Halló, itt Jade Thirlwall, egy terhes nő Eleanor Calder rosszul lett, hasi fájdalmai vannak. Kérem siessenek, a Fighter Street 107- ben vagyok. - hadartam őrült módon.

- Remdben máris ott vagyunk - hangzott a válasz.

- Kérlek, Eleanor tarts ki, mindjárt itt lesznek - El arca teljesen elsápadt és egyre csak a hasát fogta és néha-néha felnyögött. Egyszercsak eltorzult az arca és a földre hányt. Lehetett volna csak egy normális terhességi rosszullét is, de nem annak tűnt. Felsegítettem Elt, majd a kanapéra fektettem, de összegörnyedt a fájdalomtól. Gyorsan Louist tárcsáztam.- Szia Jade! Egy pillanat, csak épp fizetek. - szólt bele Lou.

- Louis azonnal haza kell jönnöd, Eleanor rosszul van, már hívtam a mentőket, mindjárt ideérnek és beviszik, én

 vele megyek, neked is a kórházba kéne jönnöd.

- Rendben rögtön ott vagyok - mondta és éreztem a halálos félelmet a hangjában. Ekkor megjöttek a mentők, így letettem a telefont és gyorsan ajtót nyitottam nekik. Feltették egy hordágyra Eleanort, majd már vitték is a mentőautóba,

én is gyorsan beszálltam és szirénázva elindultunk a kórház felé.

*Liam szemszöge*

- Kösz, hogy segítettél az este bevinni a kórházba - tettem a kezem Zayn vállára, miközben az édesen alvó Allit néztem.

- Áá, semmiség ez csak természtes! - ekkor megcsörrent a telefonja - Bocs, egy pillanat, Jade hív! - vigyorodott el.

 Felvette, majd elvonult, de pár perc múlva, halálra vált fejjel jött vissza.

- Azonnal indulnunk kell haza! - mondta.

- Miért Zayn? Mi történt? - komolyan kezdtem aggódni.

- Eleanor rosszul lett és bevitték a kórházba.

- Ó, Istenem! - sétált be Allison a konyhába, én csak legfagyva bambultam magam elé, majd gyorsan feleszméltem, magamhoz húztam Allt, adtam egy puszit a homlokára, majd a hajába suttogtam, hogy kezdjen pakolni, a legközelebbi géppel indulunk.

 Zayn átment szólni a többieknek, én pedig megnéztem mikor megy a legközelebbi gép.

A 11- es géppel már indultunk is hazafelé. Mindenki sokkos állapotban ült a gépen és maga elé meredt. Én átkaroltam Allt és próbáltam minél közelebb húzni magamhoz. Nem akartam Louis helyzetében lenni, ha bármi történne Allisonnal, én.....

Én nem tudom mit csinálnék.

Mikor megérkeztünk Londonban olyan este 7-8 óra lehetett. Rögtön a kórházba mentünk. Megkérdeztük melyik folyosón van

Eleanor, majd felmentünk. Louis kint várakozott az egyik padon. Arcát kezeibe temette. Jade épp kávét vitt neki.

- Sziasztok! - mondta Jade, mikor meglátott minket.

- Helló! - köszöntünk mindannyian.

- Na mondtak már valamit? - kérdezte Sophie.

- Nem, még semmit - emelte fel a fejét Louis - Már vagy 8 órája itt rohadunk, de még semmit sem tudtak mondani.

Nem orvosok ezek? Nem kéne tudniuk, hogy mi lehet a baja?- vágta a kávés poharat a falhoz Lou, amiből (szerencsére)

 már megitta a kávét.

- Ne aggódj, minden rendben lesz! - próbálta nyugtatni Harry.

- Ne aggódjak?! Hogy mondhatsz ilyet? Te nem tudod.... Nem tudod milyen êrzés ez. - fakadt ki Loui. Ekkor kinyilott

 a korterem ajtaja, és egy orvos jött ki rajta. Louis azonnal felpattant és odarohant hozzá. Pár perc múlva kissé

 sokkos állapotban jött vissza.

- Eleanor szülni fog. - mondta.

- Mi? De hisz még csak a második hónapban van! - suttogta Niall és mindannyian elképedtve bámultunk. Louis a fejét rázta.

- Már a hetedikben - csak ennyit tudott kinyögni - Most bemegyek hozzá. - mondta, majd követte a rá váró orvost a műtőbe.

- De hisz ez lehetséges? - kérdezte Lil.

- Én már hallottam ilyenről. Volt már olyan is, hogy a nő nem is vette észre, hogy terhes, amíg meg nem született a gyereke. - magyarázta Alli.

- De ez a baba akkor is koraszülött. Hét hónap.... - sóhajtott Jade.

- Csak reménykedni tudunk hogy minden rendben megy majd - mondta Zayn, majd átölelte Jadet. Vagy 3-4 órája várakozhattunk

a műtő előtt, amikor egy nővér lépett ki az ajtón egy csöppnyi, hangosan síró kis csodát tartott a kezében. Mindannyian felálltunk, de nem volt időnk megszemlélni a kisbabát, mert a nővér már be is vitte az intenzív osztályra. Pár perccel

 később Lou is megjelent. Arcán az aggodalom keveredett a cseppnyi örömmel.

- Na? - kérdezte Harry.

- A baba jól van, csak még gyenge az immunrendszere, ezért pár hétig intenzíven tartják megfigyelésen. És Eleanor... -

 itt elcsuklott a hangja

 - Elméletileg jól van, de miután megszülte a kis Kevint, El elkezdett vérezni, így elaltatták és elkellett végezni egy kisebb műtétet, de még nem ébredt fel. Az orvosok azt mondják nem lesz semmi baja, de szerintük is már fel kellett volna ébrednie.

- Lou, hidd el fel fog ébredni, Eleanor erős lány! - karoltam át barátomat.

- Remélem! - sóhajtott Louis.

- És ezek szerint fiú lett? - kérdezte félénken Lil.

- Igen - mosolyodott el BooBear.

- De fura, pedig El azt mondta lány lesz! - mondta Zayn, majd miután mindenki furcsán nézett rá, hozzátette - Eleanor véletlenül elkottyintotta, de ezek a mai orvosok... Már a baba nemét sem tudják megállapítani! - ekkor egy doktor lépett ki az ajtón.

- Mr Tomlinson, a menyasszonya felébredt! - Louis mint akit kergetnek, úgy rohant be a terembe, mi is mentünk volna utána, de az orvos azt egyelőre csak 1 ember mehet be hozzá, így várnunk kellett.

Miközben vártunk egyszer csak egy lány odarohant Allihez.

- Vanessa te vagy az? – kérdezte és a kezét All karjára tette.

- Tessék? – fordult meg Allison – Valószínűleg összetéveszt valakivel – mondta az ismeretlennek. Alacsony volt, barna rövid tüsi haja volt és szinte már ijesztően nagy, tengerkék szemei. Leginkább egy tündérkére hasonlított, de én kicsit megrémültem tőle.

- Vanessa. De rég nem láttalak. Annyira hiányoztál! – azzal átkarolta a barátnőmet. All próbált kibújni a lány szorításából.

- Elnézést, de én nem az vagyok, akit keres! – szerencsére egy nővér a segítségére sietett.

- Ó, ne haragudjon! – kért elnézést, majd elvitte onnan a fura lányt, aki még mindig azt a bizonyos Vanessát szólógatta.

- Valószínúleg szegény az elmegyógyászatra jár ide! – mondta Allison komoran és látszott rajta, hogy megivselte ez az esemény, ezért átkaroltam.

- Ne aggódj, azért van itt, hogy segítsenek rajta! – nyugtattam, ekkor kijött Louis és egyesével mi is bementünk Eleanorhoz. Még egy kicsit kómás volt, de amúgy minden rendben ment,

így Eleanornak semmi baja nem lett. Mikor bementem már egész vidám volt.

- Szia El! Hogy vagy? – ültem le az ágy mellé. Furcsa volt itt lenni. Régen rengeteget jártam ide a vesém miatt. Nem nagyon szerettem ezt a helyet, de hát ki szereti a kórházakat?

- Egyre jobban. Niall annyi viccet mondott, ha eddig nem is fájt volna a hasam, mostanra biztosan fájna – nevetett, majd kezét hasára tette – Még nem olyan könnyű mozogni! – fintorodott el kicsit.

- Nyugi, pár nap és elmúlik! – biztattam – Addig is nézd mit hoztam neked és a kis Kevinnek! – majd előhúztam a hátam mögül egy kis babaruhát – Allison segített választani, amíg várakoztunk, remélem tetszik.

- Ó, Istenem milyen csöpp! – fogta meg a kis kék ruhadarabot – És….. mi van a fiammal? – kérdezte és egy könnycsepp gurult le az arcán.

- Jól van, pár napig az intenzív osztályon lesz, mert még gyenge az immunrendszere, de egészséges! – mondtam és a kezére tettem a kezem.

- Annyira szeretném már látni! – törölgette a könnyeket az arcán.

- Tudod mit? Egy perc és visszajövök! – mondtam, majd kirohantam a szobából, az intenzív osztály ablakához. Megkerestem a sok kisbaba között Kevint,

elővettem a telefonom és készítettem róla egy fényképet, majd visszafutottam Eleanorhoz

– Tudom, hogy egy ideig nem láthatod, de addig csináltam róla neked egy képet. Ez talán nem kárpótol teljesen, de….

- Ez csodálatos! Köszönöm Liam! – húzott magáhot és ölelt át. Kimentem, hagytam had csodálgassa a kis Kevint.

*Egy héttel később*

*Jade szemszöge*

- Gyerünk még pár lépés és otthon vagyunk! – biztatta Lou Eleanort, aki épp a házhoz vezető ösvényen lépkedett. Most engedték haza a kórházból. Én a karomban tartottam a legnagyobb csodát, amit valaha láttam. A kis Kevin is most jöhetett haza. Olyan kis pici volt mindene. Eddig végig a befelé haladó Louist és Eleanort nézte, de most felém fordította a fejét és rám mosolyott.

- Igen, nekem is tetszel! – mosolyogtam vissza rá. Ekkor Zayn lépett oda mellém.

- Nagyon aranyosak vagytok együtt! – súgta a fülembe.

- Olyan….. pici! – mosolyodtam el, miközben odanyújtottam a mutató ujjamat és a kis Kevin megfogta.

- Igen, hihetetlen! – mondta. Olyan gyönyörű volt ez a kisbaba, de én még nem tudtam elképzelni, hogy nekem valaha  gyerekem legyen. De jó érzéssel töltött el, hogy egyszer nekem is lehet gyermekem. Zaynre emeltem a tekintetem és éreztem, hogy egyszer majd, bárki is legyen a szerelme, jó apuka lesz. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Tulajdonképpen ez volt az első igazi csókunk egy párként. Olyan jó érzés volt, mintha már századszorra csinálnánk, de mégis annyira különleges, hogy megborzongtam és libabőrös lett az egész testem, ahogy a keze végig simította az én karomat. Mikor hosszú másodpercek után elengedett, elmosolyodtam. Nyomott egy puszit az arcomra, majd elindult El csomagjaiért. A többiek már bementek a házba, így én is elindultam befelé, hiszen Eleanor már alig várta, hogy otthon is kezébe foghassa kisfiát.

Mikor beléptem az ajtón mindenki Elt állta körül, aki épp próbált leülni a kanapéra Lou segítségével. Mikor sikerült odamentem és átadtam neki a kis Kevint. Louis is leült menyasszonya és kisfia mellé és olyan édesek voltak, hogy mindenkinek legördült egy könnycsepp az arcán. Lil gyorsan hozta a fényképezőt és csinált róluk vagy ezer képet. Ekkor Zayn lépett be az ajtón:
- Mi van itt? Meghalt valaki? – kérdezte, mikor látta, hogy mindenki a szemét törölgeti. Erre mindenki elnevette magát, én pedig belebokszoltam a karjába.

*Corn szemszöge*

-I’m sexy and i kn…-szólalt meg Hazza telója. Hát szerintem ennél nagyobbat még sose röhögtem. Harry bosszúsan felvette a telefonját majd elvonult a szobájába.

-huhh-töröltem meg a könnyes szemem- ez jól esett-fújtam ki a levegőt.

Egyszer csak dörögtt egy hatalmsata és én (mivel félek a vihartól) egyből Niall-höz futottam és szorosan átöleltem.

-Nézdd meg még Kevin se fél a vihartól-mutatott kezével a kisbaba felé.

-Jó, de .. de-nem jött ki egy értelmes válasz se a számon.

-Mondjuk én nem bánom!-majd jól megszorongatott.

-Légyszi , ne a gyerek előtt-takarta el Lou a kis Kevin szemét aki erre megfogta apukája kb. 5-ször nagyobb kezét. Mindenki elérzékenyült egy kicsit.

-Én most felmegyek aludni- elengedtem Niall-t de ő visszahúzta a kezemet és megcsókolt.

-Hát nézzd meg , már megint kezdik-csóválta feját Zayn. Rányújtottam a ynelvem és felmentem Niall szobájába. Éppen nyitottam be az ajtón amikor nagy ujjongatást hallottam Harry-től. Kicsapta az azjtót oodaszaladt hozzám és megpörgetett a levegőben.

-Haaaaaryyyyyyy-órditottam röhögésemben.

-Úristen – tett le-nem hiszem el gyere!-majd megfogta a kezem , ami megjegyzem eléggé furcsa volt , és lehúzott a nappaliba.

-Na hát itt meg mi folyik??-pattant föl Niall mikor meglátta a kezünket. Harry gyorsan elengedte.

-Jajj bocs, de képzeljétek , most hívtak a producerek és azt mondták kaptunk egy lehetőséget , hogy megjelenjen egy új számunk és klipp is készül hozzá-ugrált örömében a göndörke.

-Hát ezt nem hiszem el!!-pattant fel Zayn is majd visszafordult Jade-hez és hirtelen megcsókolta. Nem is láttam még őket csókolozni, bár nekem tetszettek együtt. Aranyosak. Gondoltam magamban.

-Tudom-súgta oda Niall. Kérdőn ránéztem.

-Te honn..-akartam kérdezni, de ő megelőzött.

-Tudod, hangosan is szoktál gondolkodni.

-T-tényleg??-néztem rá nagy szemekkel. Eddig nem is tudtam róla, csak régen volt olyan szokásom , hogy álmomban beszélek , de nem szoktam hangosan gondolkodni.

-Igen, rengetegszer beszélsz álmodban is. Nem kis beszélőkével áldottak meg- röhögött rajtam . Én csak bevágtam a durcát és mgütöttem a vállát. Nem is reagált.

-Kezdesz egyre kisebbet ütni-nézegette a kezét, ami gondolom nem is fájt neki-te régen sportoltál vagy valami?-nézett rám kérdően. A többiek közben ujjongtak egy keveset , majd elmentek keresni egy kis kaját. Azt hiszem HJarry és Lil elmentek a boltba. A többiek felmentek az emeletre , gondolom enyelegni , mert most már szabály , hogy egymást közt nem lehet. Úgy értem a többiek előtt.

-Öhhm..ja igen kosaraztam egy ideig-nyögtem ki , mert azon gondolkoztam , hogy nem vettünk észre semmit amit a többiek csináltak. Csak ő és én. Mindig ez van. Kizárjuk őket.

-Tényleg? Az remek szeretem a kosarasokat-közelebb húzott magához.

-Igen? És játszani tudsz?- hívtam ki .

-Jobban . mint gondolod-próbált megcsókolni ,de elhajoltam.

-Igen? Na kkor öltözz át és 15 perc után itt lent találkozunk-majd eltáncikáltam a szobánkba és előkerestem valami melegítő vagy kosaras cucc féleséget. Sajnos , nem volt nálam ezért csórtam egy kosaras gatyát Niall-től. Nem is tudtam , hogy van neki, hiszen nem is szokott kosarazni.

-Tudom, de kényelmes itthonra-megfordultam és ott volt a szőkeség az ajtófélfának támaszkodva , mint valami rosszfiú.

-Ne mondd , hogy megint?-néztem rá és vártam hogy azt mondja amit akarok.

-De sajnos igen-lökte el magát és felém kezdett sétálni.

-Baszki, le kell szoknom- csóváltam a fejem a földet nézve.

-Szeretem , ha csúnyán beszélsz-nyomta homlokát az enyémhez.

-Akkor arról is leszokok, nem akarom , hogy egész nap ilyen kis kanos legyél-mondta röhögve , majd elszaladtama fürdőbe. Kulcsra zártam az ajtót, nehogy rámtörjön az a kis perverz manó.

-HALLOTTAM!!-ordibálta , hogy én is haljam.

-ÖRÜLÖK NEKI!

-Te kis..-majd hallottam , hogy elneveti magát.

Nem volt kedvem zuhanyozni, ezért csak felvettem az előbb elcsórt gatyát és egy szürke toppot. Kicsit előnyt akartam szerezni, hiszen többet mutatott belőlem ez a felső , mint amit általában hordok.

Kiléptem a fürdőböl és majdnem beleütköztem az én félmeztelen szerelmembe. Ha nyálas akartam volna lenni ( ami egyre többet vagyok) azt mondtam volna, hogy egy kidolgozott felsőtestű félistenbe botlottam.

-Most áruld már el, te játsz kondiba?-böktem a felsőtestére.

-Nem-vágta rá egyből.

-Na perszeeee- húztam kicsit .

-Na jó , de csak a te kedvedért…-hajtotta le a fejét. Hát persze én hülye! Mielőtt elkezdtünk járni nem nagyon láttam a kockáit a képeken , és azon a bizonyos estén pedig meg is fogtam őket, és fel se tűnt.

-Jajj te buta-borzoltam meg a haját-nekem nem az istencsászár tinipopsztár Niall kell, hanem a kis haspók és folyton röhögő Niall. Engem nem érdekel , hogy nézel ki, értem nem kell megváltoznod-mondtam ki amit gondoltam.

-Jó , de szégyelltem , hogy a fiúk mind olyan izmosak , meg minden és hát nem is tudom, tudod gondoltam így vonzóbb vagyok-motyogta gondolom, mert ciki volt neki.

-Jajj de cuki vagy ha szégyenlősködsz-ölelgettem mint egy plüssmacit jobbra-balra dölöngélve-előttem akármit kimondhatsz! Mitn ahogy megtudtuk én is mindig kimondom-mosolyogtam a szép szemeibe.

-Rendben-adott egy puszit.

-Na , de most menjünk nézzük meg mit ért az a kondizás-majd kiszaladtam a szobából egy szürke pulcsival. Niall szép nyugodtam jött utánam.

-Héjj, megint ne a gyerek előtt –fordította el a kicsit Lou , mikor leértünk a nappaliba.

-Mért most mit csináltunk-néztem körbe riadtan  , de aztán rájöttem. Niall még mindig póló néküln és egy kosaras gatyában volt.

-Mi az?-nézett értetlenül Niall. Én még mindig őt bámultam , mint egy 5 éves a cukorka poltban.

-Jól van engem nem érdekel ki hogy néz ki csak huzzatok innét és kész-hadonászott a kezével Lou mivel gondolom El éppen elakart aludni.

-Okké szia-suttogtam és nagyban integettem. Olyan jó kedvem lett kisütött a nap is és nézz rám. Itt ségálgatok a nekem legkedvesebb emberrel az utcán  és a nekem legkedvesebb dolgot foguk csinánli. Nem félreérteni , én kosarazni szeretek a legjobban. Olyan 13 évesen kezdtem el , egyik barátnőmmel. Sajnos nem volt külön lány csapat ezért a fiúkkal kellett edzenünk, de legalább keményebbek lettünk.

 -Hát te min mosolyogsz?-karolt át Niall a derekamat .

-Nosztalgiázok-adtam az egyszerű választ.

-Na és min ?

-A kosaras pályám kezdetein-nézegettem egy nagyon magas fa lombjait.

-Neked volt kosaras pályád? – kérdezte röhögve.

-Jajj , nem úgy hanem amikor megszerettem-löktem meg egy ici-picit.

-Ó , értem-nézett a távolba- nézdd itt is vagyunk!-mutatott egy kis elhagyatott, de nem elhanyagolt kosárpályára. Nem volt senki sem, de nem volt minden repedezett, teljesen jó állapotban volt.

-De aranyos kis hely-néztem körbe, és rájöttem megtaláltam a kedvenc helyemet Londonban.

-Hát igen, csak az én kedvemért építettük-mondta miközben felakasztotta a táskánkat egy fára.

-Mi? Épitettétek?-néztem rá kérdően.

-Igen, tudod kellett egy hely ahol nem zargat mindenki, és én ezt választottam-tárta szét a karját-na de kezdjük is- csapta össze tenyerét, majd előhúzta a táskából a labdátés nekem passzolta.

-Rendben , kezdheted te – dobtam vissza a labdát.

-Köszönöm a megtiszteltetést-hajolt meg előttem.

*20 perccel később*

-Fúhh-terültem el a földön.

-Na mivan? Nem bírod?-fölém hajolt a kis szöszi és rám villantotta a mosolyát.

-Pofád lapos!-mondtam idegesen, mert nagyon zavart , hogy veszítettem. Utálok fiúktól kikapni.

-Na, mi rosszat tettem?-nézett rám kiskutyaszemekkel . Nekem egyből meggyengült a szivem és megöleltem.

-Bpcsi, de nem szeretek kikapni, főleg nem fiúktól-nézegettem a földet-Jajj, ez olyan halál ciki, hogy itt menőztem , hogy majd én megverlek, erre beégtem-temettem az arcoma kezeim közé.

-Csak 2 ponttal vertelek meg-húzta el a kezeimet és közelebb hajolt.

-De akkor is..-nem tudtam mit mondani.

-Na gyere ide! –tárta szét karjait.

-Azt már nem!-szaladtam el mielőtt megölelhetett volna.

-Te tutira nagyon szeretsz fogócskázni-ált  egyhelyben miközben én hátrafordultam , de a szél belefújta hajamat az arcomba.

-Khmm..öhhm-próbáltam ki operálni a hajamat a számból, nem sok sikerrel.

-Elrontottad a pillanatot…-jött közben oda Niall és átkarolt.

-Milyen pillanatot?-néztem rá , de most nem vágtam hülye pofát, próbáltam „felnőttes” maradni.

-Ezt…-és megcsókolt. 2 percig álltunk ott , majd én vetettem véget a pillanatnak.

-Sajnálom-néztem rá egy picike mosollyal .

-Semmi gond…-nyomta homlokát az enyémhez.

-Húúúúhúúú-hallottuk a fütyülést a távolból. Megfordultunk és megláttuk Harry-éket. Én kecsesen felemeltem a kezem, és bemutattam neki, mire Lil kinyújtotta a nyelvét rám.Mindenki elnevette magát majd Harrza és Lil közelebb jöttek.

-Hát ti?-néztek rám és a félmeztelen Niall-re.

-Csak nem megzavartunk valamit?-vigyorgott  ránk a göndörke.

-Nem egészen!-bórzoltam meg a haját, mert annyira tetszett , hogy ilyen kis fürtjei vannak.

-Mindegy-húzta el kicsit a szót Lil – nekünk most mennünk kell mert a vettünk fagyit és nem akarom , hogy megolvadjon- megragadta Harry kezét és elhúzta.

-Sziasztook!-integettem nekik boldogan. Lil még visszakiabált, egy sziát, de Harry mikor megfordult kicsit furcsán nézett.

-Hát ebbe mi ütött?-karolt át ma már nagyon sokadszorra Niall. Bár én szerettem , ha átkarolt mert biztonságban éreztem magam.

-Nem tom-motyogtam- és most mit csináljunk?-fordultam vele szembe egy nagy vigyorral.

Mit szeretnél?-húzott közelebb.