20. fejezet

Na gyerekek, új fejezet. Van benne drámai, érzelmes és néhány perverz rész is. Azért remélem tetszeni fog. Ha nem, ha igen komizzatok!! Nagyon örülünk a dicsérő komiknak, de a kritikákat is megírhatjátok, mert így tudjuk minél jobbá tenni a blogot. Nos, jó olvasást!! :DD
                                                                        Pussz:szerk.

*Lil szemszöge*
A következő napok nagy készülődésben teltek. Corn és Niall intézték a kaját (természetesen). Lou, Alli és Zayn a díszítést, a hangosítást és a stb-t, amihez én nem értek. Mi pedig Harryvel a vendéglistát állítottuk össze. Egész hamar elkészültünk, így elkezdtük meghívni a sajtót és a többi vendéket.
- Nos hol kezdjük? - nézett Harry a vagy 2 méter hosszú listára.
- Hát..... uhh biztos kellenek nekünk ide újságírók? - néztem rá kérlelően.
- Nyugi, csak egy órára néznek be még az este elején, mikor senki sem annyira részeg - nevetett.
- Jóhh - egyeztem bele - Akkor kezdjük velük. Hívod? - néztem rá bociszemekkel.
- Persze - Harry kezébe vette a telefont és vagy egy fél óra alatt elintézte, hogy az összes fontos újságtól ide jöjjenek fél 8-ra. Én addig írtam egy sms-t Flo-nak, hogy 7-re jöjjenek és a címet is elküldtem. Valamint kiírtam Harry twitterjéről néhány fontos embernek, hogy szombat este medencés parti lesz az 1D-nél. Ekkor jöttek le a lépcsőn Nophie (Sophie és Niall).Niall kezében egy még a miénknél is hosszabb lista volt.
- Ööö.. Niall teljesen biztos vagy benne, hogy kell annyi kaja?
- 100%-ig. Kétszer annyi kaja kell, mint ahány ember lesz - mondta olyan komolyan, mintha egy tudományos tényt közölt volna. Ezen Corn és én is elkezdtünk szakadni - Mi van? - nézett ugyanolyan komoly fejjel.
- Na induljatok, mert sose fogjátok összevásárolni azt a sok mindent - jött le a lépcsőn Lou - Van rá még két napunk, hogy összehozzuk ezt a bulit- ugyanis ma csütörtök volt.
- Jólvan, jólvan - nevetett tovább Corn - Ti hogy álltok a többi dologgal?
- Most megyek a hangosítóért, Zayn és Alli pedig még szervezik a díszítést, aztán hamarosan ők is elindulnak - magyarázta Lou.
- Oks, akkor mi megyünk - fogta meg Corn Niall kezét és láttam, hogy a még mindig telefonáló Harry nyelt egyet. Odamentem hozzá, hogy megnyugtassam.
- Rendben, akkor fél 8-kor várjuk - tette le a telefont.
- Nos?
- Minden oké. - még mindig a telefonját bámulta, amíg Nophie és Lou ki nem léptek a házból. - Én ezt nem bírom - roskadt le a kanapéra.
- Nyugi, Harry - simogattam a hátát - Figyelj, előbb-utóbb találsz valakit - néztem rá.
- Tudom, persze, hogy jön más, de nekem ő kell -  erre nem tudtam mit mondani. Csak szorosan átöleltem.
- Héj, srácok nem láttátok azt a fekete toll.... ööö, megzavartam valamit? - nézett le ránk Zayn a lépcsőről.
- Nem dehogyis - rebbentünk szét.
- Nem úgy látszott.... na mindegy, szóval toljátok fel a seggeteket, ha esetleg megtaláltátok azt a rohadt tollat- mondta flegmán majd visszafordult.
- Zayn......... - néztem utána - Áhh mindegy, majd később beszélek vele. Most csináljuk ezt.
- Biztos?? - nézett rám Harry. Bólintottam. Bántott, hogy ilyen bunkó, de egyben utáltam is, amikor ilyen, így azért se mentem utána. Oké, kicsit fura helyzet volt, de anélkül dühödt így be, hogy megkérdezte volna, hogy mi is történt.
Harryvel elosztottuk listát kétfelé és elkezdtük felhívogatni az embereket.

*Corn szemszöge*

Mikor beszálltunk a kocsiba, még felnéztem a nagy házra. Az ablakban láttam, hogy Lil és Harry  ölelkeznek. Mi van, ezek újra összejöttek?! Na mindegy, majd ha hazaértünk rákérdezek.

*A boltban*
-NIALL! Teszed azt le!-ordibáltam.
-Miért?-nézett rám kiskutyaszemekkel,miközben egy delfin plüssöt szorongatott.
-Mert félek tőlük...-kezdtem pirulni. Itt álldogáltunk a gyerekosztály közepén és látszott, hogy Niall-ből kezd kitörni a röhögőgörcs.
-De.. hogy lehet félni tőlük?
-Egyszer azt álmodtam ,hogy megharap egy és azóta...de azt  most tedd vissza és menjünk fizetni! És nehogy meglássak valami delfines cuccot otthon!-indultam a  kasszák felé. Visszatette majd odaszaladt hozzám és megfogta a kezem. Felnéztem és rámosolyogtam. Ahhoz képest mennyi minden volt felírva egész gyorsan végeztünk. Egyelőre csak azokat a kajákat vettük meg, amelyek nem romlandók. Majd megyünk még egy körútra szombaton is. Jó csapat vagyunk mi a kis Niall-ömmel.
- Jó csapat vagyunk tudod? - néztem rá, miközben már kifelé mentünk a boltból.
- Igen? - mosolygott - Szerintem tökéletes csapat vagyunk - majd lehajolt hozzám és megcsókolt. Ezután hazahajtottunk.
Épp egy óriási teherautó állt a ház előtt.
- Hát ez meg mi? - néztem Niall-re.
- Gondolom a hangosítás - nézett ő is nagy szemekkel. Zayn és All jöttek felénk.
- Halii - integettem nekik. Zayn csak intett. Látszólag nem volt valami jó kedve. Ezután beült a kocsiba, de Alli még odajött hozzánk.
- Végeztetek is?
- Egy részével, a többit majd szombaton - mondta Niall, majd az egyik zacskót bevitte a házba.
- Ti hova indultok? - kérdeztem Allit.
- Megvesszük a díszítést. Pontosabban mondhatnám, hogy megveszem. Zayn nem csinál semmit. Hiába szólok rá, csak azt hajtogatja, hogy hagyjam békén. Fogalmam sincs mi baja. Most is csak azért jött el velem, mert Lou ráparancsolt.
- Allison jönnél már? - ordított ki Zayn a kocsiból.
- Na bocsi, de most mennem kell - bökött a fejével Zayn felé - Majd még beszélünk - azzal elrohant a kocsi felé és amint becsukta maga mögött az ajtót el is indultak. Én egy ideig fura fejjel bámultam utánuk, majd bementem a házba.
Itt már nagyban ment a készülődés. Szinte rá sem ismertem a nappalira és a konyhára. Bekerült egy DJ pult és még vagy 5 hangszórót.Behoztak még egy plazmát és egy Xbox-ot is.  A kanapét is áthelyezték és még csomó olyan műszert hoztak be, amelyeket még sosem láttam.
- Huhuu - néztem körül.
- Ugye?? - haladt el mellettem Louis egy dobozzal a kezében.
- Nagyon jól haladunk.
- Igen. Most néztem meg Harryt és Lilt már a vendéglista negyedénél tartanak - jött oda hozzám Niall.
- Ez remek. Annyira várom már ezt a partyt. - ugrándoztam.
- Én is - nyomott egy puszit a homlokomra - De most gyere segíts behozni a cuccokat - mondta, majd együtt behoztuk a cuccokat. Ezután kb az egész délután azzal telt el, hogy segítettünk beüzemelni a gépeket. Niall-lel kitisztítottuk a medencét, majd mikor olyan 5 körül hazaért Zayn és All is, a fiúk elkezdtek próbálni, mivel azt tervezték, hogy a bulin meglepik a közönséget egy kis koncerttel. Sajnos ezt most Liam nélkül kellett csinálniuk.
Így elindultunk mindannyian a stúdióba egy kicsit kikapcsolódni.
- Húú már annyit telefonáltam, hogy zeng a fülem - nevetett Lil, mikor a fiúk bementek a stúdióba, mi pedig egy üvegen keresztül néztük őket.
- De a lényeg hogy jól haladunk - mondta Alli. Végig néztem a listán, amin a fiúk által énekelt számok voltak.
1. What makes you beautiful
2. More than this
3. One thing
4. Moments
5. Another world
6.Taken
..... és végül egy ráadásként bemutatják az új számukat a novemberi albumukról.
7. Live while we're young
Ez annyira titkos volt, hogy még mi sem hallgathattuk meg. Pedig már nagyon, de nagyon kíváncsi voltam rá.
Így mikor ezt énekelték, levették a kinti hangot.
- Jajj, Istenem annyira várom már, hogy halljam az új dalukat - ugrándozott Lil.
- Én is - mondtam, majd csatlakoztam hozzá. Alli csak röhögött rajtunk.
- Hozok valamit inni - mondta és elment az automatához. Kettesben maradtunk Lil-lel. Itt volt az idő, hogy rákérdezzek arra, amit reggel láttam.
- Te Lil.. - kezdtem - ... szóval csak azt akartam, hogy reggel láttam, hogy te és Harry... ölelkeztek és.. nehogy azt hidd , hogy zavar, mert egyáltalán nem és ezt már meg is beszéltük, csak nem akarom, hogy bajod essen. Szóval most megint együtt vagytok? - kérdeztem végül rá. Lil látszólag meglepődött a kérdésen.
- Öhh... nem, egyáltalán nem. Csak barátok vagyunk - nézett rám - Nem értem miért csinál mindenki olyan nagy ügyet egy ölelésből - fakadt ki.
- Miért még ki csinált?
- Áhh, senki, tudod mit inkább hagyjuk. Én most megnézem Alli hol tart már azokkal az italokkal.- és kiviharzott. Ott ültem a stúdióban és néztem ahogy a srácok "tátogtak". Igazából csak levették a kinti hangot, ezért mi nem hallottuk őket , csak látni láttam őket.Furcsa volt , hogy mindenki engem nézett.
-Corn!
-Igen?-ordibáltam az ajtón ki. Alli nyitott be.
-Bementünk a kórházba, jössz?
-Nem , majd bemegyek később én is-mosolyogtam.
-Oké-ment ki én pedig visszafordultam a pörgős székkel a fiúk felé. Lou éppen Niall-el verekedett és úgy énekeltek. Nem értettem hogy tudnak így énekelni, de ők tudják. Zayn csak bambult és egy kissé fájdalmas arcot vágott. Kicsit dobolt a lábával ,úgy énekelt. És Harry. Harry az egyenesen engem bámult. Mikor én is ránéztem ő még mindig csak engem nézett és elmosolyodott, én pedig viszonoztam.Mikor végeztek meghajoltak és ezzel jelezték nekem hogy vége. Elkezdtem tapsolni amikor kijöttek.
-Ügyesek voltatok, már mint kinézetileg-röhögtünk.
-Nagyon fog tetszeni-karolt át Nialler és nyomott egy puszit az arcomra. Egy érzés futott végig rajtam , amit mindig is éreztem de megfogalmazni nem lehet. Talán mint ahogy sokan mások mondanák pillangók voltak  a gyomromban. És igen , ennyi idő után is kihozza ezt előlem Niall.
-Az biztos-ültem vissza-Akkor most jöjjön a Taken!-bólintottak és visszamentek. Most már én is hallhattam őket.

*Harry szemszöge*

Aha. Köszi Corn , pont a Taken. Észre fogja venni , hogy én csak rá gondolok egész szám alatt. És elkezdték ...http://www.youtube.com/watch?v=8g-QsGWLm9I Végig Corn-t néztem , mint mindig.  Most legalább nem néz annyira hülyének. Barna bakancsban, bordó csőgatyában és egy fehér kis csontvázas pólóban volt. Nézegetett minket közben megigazította újonnan beszerzett bordó fullcap-jét. Nagyon vágyott már egyre és végre vett egyet.  Végig cukin mosolygott , amitől boldog lettem ,hogy ő is boldog, de fájt , hogy tudom nem miattam boldog ennyire. Igazam lett, a hangomban is érezni lehetett. Ez a szám annyira igaz erre a szitura.Csak kár , hogy én voltam az aki elakart venni valakit valakitől. Mondjuk inkább csak a cím, mert nálam nem pontosan ez a helyzet. Nekem nem tetszett , vagy legalábbis nem tudtam róla , mielőtt összejött Niall-el. Ezek kavarogtak az agyamban , amikor Niall énekelte az utolsó 2 sort, ugye helyettesítette Liam-et. Itt Sophie szemébe nézett és mindenki őket bámulta, ettől kissé elpirult. Megint tapsolt és odahajolt a mikrofonhoz.
-Nagyon jó volt , de menjünk már haza!-mondta fáradtan.
-Oké!-szóltam vissza mielőtt Niall tudott volna. Kivánszorogtunk a kis szobából . Nophie persze megint kiakart készíteni és egymás kezét fogva mentek ki.
-Hol van Lil és Alli?-kérdeztem.
-Mit érdekel az téged?-mordult rám Zayn.
-Jó, bocs haver...-itt motyogott valamit és megint maga elé bambult.
-Elmentek a kórházba-nézett fel rám Sophie,mivel Niall és köztem sétált. Olyan kis alacsony, vagy én vagyok ilyen felhőkarcoló?
-Te mióta vagy ilyen alacsony?-néztem le rá.
-Héé- fonta össze karjait és bevágta a durcát.
-Bocs...-mondtam megbánóan.
-Jól van megbocsájtok colos -vigyorgott rám .
-Kösz..-néztem vissza kissé szomorúan.
-Bocsi-ölelt meg. Úristen megölelt!! Váá , repes a szívem! Sajnos csak 2 másodpercig ölelt, majd visszament Niall-hez. Egyből jobb kedvre derültem , ami abból is látszott , hogy végig vigyorogtam a kocsi utat a kórházig. Már befelé battyogtunk a kórterem felé.
-Nenenene!-szaladt előre Corn , amikor Niall elkezdte csikizni. Hirtelen felkapta és úgy vitte be Liam-ékhez.
-Hát itt mi történt?-kérdezte El, miután Lou megölelte és megcsókolta.
-Kínzás-mondta Corn lihegve. Még beszélgettünk kicsit majd hazamentünk. Ez a két nap készülődéssel telt. El-t és Liam-et már pénteken hazaengedték . Liam még át volt  kötözve , ugye a bordatrés miatt, viszont a feje gyorsan begyógyult. El-t pedig ugyanolyan viccesen és mosolygósan kaptuk vissza mint ahogy bevitték.

*Lil szemszöge*
*Szombat*

Már fél hét és mindenki partylázban égett. Az egész ház ki volt világítva. Nophie a kajákat rendezgették, Lou és Harry az utolsó simiításokt végezte a díszítésen Alli és El pedig Liammel dumálgattak kint a teraszon. Én Zaynt kerestem. Az utóbbi két napban alig beszéltem vele, de most összeszedtem magam.
- Sziasztok srácok.Nem láttátok Zaynt? - dugtam ki a fejem a teraszra.
- Ö, asszem felment átöltözni - mondta Liam.
- Oké. köszi - azzal felmentem az emeletre és néhány másodperc gondolkodás után bekopogtam Zayn ajtaján.
- Ki az? - hallatszott ki a hangja.
- Lil.
- Gyere be - sóhajtott. Lassan kinyitottam az ajtót. Zayn ott állt a szoba közepén egy szál alsógatyában.
- Ohh, majd később visszajövök - suttogtam.
- Nem, gyere csak. Segíthetnél nekem. Fogalmam sincs mit vegyek fel - állt tanácstalanul a szekrénye előtt.
- Rendben. Nézzük csak - sétáltam közelebb a ruhatárához.Egy kis keresgélés után választotta neki egy sima fehér pólót, hozzá egy kék farmerdzsekit, meg egy sötétkék gatyát.
- Tessék. Ez jó lesz - nyújtottam oda neki - Ja és a kalapodat el ne felejtsd - tettem nevetve a fejére egy fekete kalapot, amit úgy imádtam rajta.
- Köszi - nézett a szemembe, majd közelebb lépett.
- Zayn... azt hiszem beszélnünk kéne valamiről - mondtam neki.
- Tudtam! Megcsalsz, mi? - dobta le a ruhákat a földre.
- Dehogyis. Hogy gondolhatsz ilyet?
- Hát... nem én lennék az első - motyogta.
- Mit mondtál? - néztem rá.
- Semmit. Tudod mit, felejtsük el az egészet.
- Zayn, végig se hallgattad, amit mondani akartam.
- Igen, mert nem akarom azt hallgatni, hogy Harry így meg úgy. Tudom, hogy én csak egy kaland voltam és rájöttél, hogy Harryt szereted jobban. Csakhogy ehhez nem kellett volna, hogy mindkettőnket összetörj. És ha tényleg tudni akarod, hogy mit mondtam az előbb, akkor tessék: Nem én vagyok az első, akit megcsalsz. Csak játszol velünk, aztán.......... - itt nem bírtam tovább. Meglendítettem a kezem és az arcán csattant.
- SOHA, NEM CSALNÁLAK MEG ÉS NEM IS TETTEM, TE IDIÓTA - ordibáltam és a könnyeim kezdtek kicsordulni - Azt akartam elmondani, hogy Harry csak egy barát és én téged szeretlek, de tudod mit  nem érdemled meg. Egy csöppet sem bízol bennem- folytak könnyeim patakokba.
- Lil, én..... - fogta meg a karomat.
- HAGYJ BÉKÉN! - kiabáltam megint, majd fogtam magam és kirohantam a szobából, le a lépcsőn, majd becsaptam magam után a bejárati ajtót. Egy kis levegőre volt szükségem, hogy összeszedjem magam.Nem akartam elrontani a bulit, így a sírógörcsömmel küszködve ültem le a fűbe. Csak tépkedtem a fűszálakat és próbáltam megnyugodni, de legszívesebben berohantam volna és minden egyes dolgot a földhöz vágtam volna. Ekkor hallottam, hogy valaki kijött utánam. Harry volt az.
- Harry, azt hiszem jobb lenne, ha most visszamennél - motyogtam és a könnyeim elkezdtek potyogni.
- Azt már nem - ült le mellém - Te is mellettem álltál, amikor Corn miatt éreztem magam rosszul. Most én jövök.
- Köszönöm- dőltem neki - Nagyon lehallatszott a kiabálásunk? - kérdeztem.
- Áhh, annyira nem is volt vészes - mosolygott - A lényeg, hogy a buli előtt csináltátok, mert ezt még a zene sem tudta volna túlüvölteni.
- Jajj - csaptam meg, de aztán mindketten nevetni kezdtünk.
- El akarod mondani mi történt? - kérdezte, miután kicsit lenyugodtunk.
-Azt hiszem. A lényeg, hogy Zayn nem képes megérteni, hogy mi csak barátok vagyunk és amikor féltékeny bunkón viselkedik és olyan dolgokat vág a fejemhez, amik nagyon rosszul esnek.
- Tudod , hogy nem gondolja komolyan.
- De mi van ha igen? Néhány emberből pont akkor jön az igazság,a mikor nagyon dühös.
- Figyelj Zayn nem ilyen. Ő csak......... nem bírja, ha valaki elveszi, ami az övé.
- De hisz pont ez az. Nem történt semmi. Ő meg már olyanokat gondol, hogy én megcsaltam őt. És hogyha azokat a dolgok, amiket mond nem gondolja komolyan, akkor csak azért mondja, hogy bántson? - nem bírtam tovább, előtört belőlem a zokogás.
- Lil..... héj, nyugi - karolt át Hazza. Olyan jó volt, hogy volt valaki, akivel csak ilyen egyszerű volt együtt lenni. Egyikünk sem akart többet a másiktól, mert mindegyikőnk másba volt szerelmes, de mégis bensőséges volt a kapcsolatunk.
- Köszi - engedtem el. Letöröltem a könnyimet.

- Beszéljek Zaynnel? - kérdezte vigyorogva.

- Isten ments. Még csak az kéne - nevettem - Mesélj inkább, te hogy vagy?

- Corn ma megölelt, úgyhogy most egész vidám vagyok.

- Jajj, te kis hősszerelmes - borzoltam meg a haját. Ekkor eszembe jutott, amikor So csinálta ugyanezt, mikor mi még együtt voltunk Harryvel és hogy az milyen rosszul esett. Egy kicsit kezdtem átérezni Zayn helyzetét. De ez nem ugyanaz. Mi Harryvel majdnem két hónapig jártunk. Szerettem őt, ezért nem olyan könnyű csakúgy figyelmen kívül hagyni. Csakhogy Zayn ezt nem tudja megérteni.

- Én is ilyen voltam, amikor Corn miatt akadtam ki? - néztem Harryre.

- Hát.... nem teljesen. Azért mi akkor nem ordibáltunk ennyire. Ráadásul neked volt igazság alapod, így utólag visszetekintve, Zaynnek pedig nincs - ha belegondoltam, tényleg így volt.

- Igazad van - sóhajtottam - Még egyszer köszönöm Harry.

- Jajj, ne köszöngesd már - nevetett.

- Jó,de most már be kéne mennünk, mert mindjárt itt vannak a vendégek - pillantottam az órámra.18:44 volt.

- Gyere - vigyorgott, azzal visszamentünk a házba. Gyorsan szóltam a csajoknak és felmentünk felvenni a fürdőrucinkat és a partyruhánkat. ;)  


*Corn szemszöge*

Felhúztam a bikinim , majd egy csipke-szerű hosszú kardigánt, amit még Eleanor adott kölcsön. Lementem a többiekhez és a srácokat kezdtem el keresni. A nappaliban nem találtam őket, ezért kimentemaz udvarra. Na itt már találtam érdekes dolgokat... Lou beöltözött Michael Jackson-nak (!?) és próbálta utánozni, viszont amikor megpróbált bedőlni szépen pofára esett. Ha jól tudom ezt a pózt úgy hívják , hogy skorpió. Először is azért mert Rob Dyrdek , a profi gördeszkás ezt ordibálta, másodszor pedig szoktam nézni a Ridiculousness című műsorát. Ez meg hogy került ide? Mindegy is  biztos a srácok hívták meg.... De akkor meg hogy került Londonba??  Jól van nem értem , de ha már itt van köszönök.
-Helló-mondtam röhögve Louis-on.
-Sziaa-hallatszott kicsit Rob hangján a pia- Hát te ki vagy? És miért vagy ilyen lengén?
-1. Sophie-ráztunk kezet- 2 mert talán ez egy medencés buli?!-próbáltam hangosan beszélni, mivel a zene , amit Zayn szolgáltattt elég hangos volt.
-Ja jól van- röhögött.
-De én csak köszönni jöttem , megyek megkeresem Niall-t-mosolyogva elköszöntem. Körbenéztem , de nem láttam Niall-t sehol. Szóval , kezdjünk logikusan godolkodni. Mit szeret Niall? Engem! És másodszor? A kaját. Persze, csaptam fejbe magam. Odanéztem a kőből kirakott grill sütőre, aminek a tetején ott csücsült a szöszikém. Nincs ott melege? Gondolkodtam miközben felé sétáltam. Néha leálltam köszönni embereknek. Vagy 20 hírességgel találkoztam .  Hirtelen Niall sikitozva ugrott le a kemencéről mivel Harry begyújtotta.
-Meghibbantál haver?-ordított kiakadva Niall.
-Bocs , de valahogy kaját kell adnom az embereknek-mondta kissé megbánóan Hazza.
-Jól van mindegy-jött el morogva Niall és belém jött.
-Jajj bocsánat... Óh helló-mondta vigyorogva.
-Szia-adtam egy kis puszit az arcára- nem hagyjuk Alli-re a kaját?-hajoltam ki Niall mellől Harry felé, aki szomorkásan nézte a földet, viszont amikor meghallotta a hangom felkapta a fejét és elmosolyodott.n
-Jó ötlet! ALLI!-ordította el magát és az udvar másik feléből jött a válasz.
-MIT AKARSZ?-ordibálta vissza kissé dühösen ( gondolom enyelgett Liam-el) .
-GYERE FŐZNI SZAKÁCSNŐ!-ordibállták át a zenét és az udvart.
-Jövök-hallottuk már közelebbről All-t. Odaállt a grill-hez és munkához látott. Nagyon jól éreztem magam. Ittunk is eleget.  Niall végig mellettem volt és fogta a kezem. Nagyon jól esett , hogy így vigyáz rám. Jól is jött volt pár eléggé részeg barátunk , akik hát kissé rám másztak ,de ha jól láttam a többi lányt is megtámadták. Javában folyt a buli, mindenki megkajált már. Asszem még a The Wanted-os fiúk is eljöttek. Tom hozott egy üveg foszforeszkáló festéket is. Mindenki tiszta festék lett, de szerencsénkre lejött vízzel. Ami annyira nem is volt szerencse mert mindenki beleugrott a medencébe és a festék a víz felszínén úszott, gyönyörű volt , viszont nem tudtam hogy a halálba fogjuk mi ezt eltakarítani. Nagyon összehaverkodtam a Wanted-os srácokkal, irtó jó fejek. Már eléggé volt bennünk pia és éppen Niall-el táncolgattam. Néha-néha megcsókolt.  
-Elmegyek sörért-mondta Niall közel a fülemhez.
-Rendben , nekem is hozz egy narancsosat- kacsintott és elment a pult felé. Táncoltam egy kicsit egyedül is, amikor valaki lehelletét éreztem a nyakamon.
-Szeretlek..-suttogta. Megakartam fordulni, viszont amit láttam az sokkolt. Megállt bennem az ütő, földbe gyökerezett a lábam , minden amit el lehet képzelni. 
-Te..te..te...-néztem elkerekedett szemekkel és csak hebegtem. Éreztem ahogy felmegy bennem a pumpa. Egyre gyorsabban és gyorsabban. Akkora késztetést éreztem , hogy pofon csapjam , viszont inkább törni-zúzni volt kedvem. Megfogtam egy széket és hozzávágtam a földhöz, teljes erőmmel. A szék recsegve ropogva tört össze, amire mindenki felfigyelt és elcsendesült. Érzéstelen arcot vágtam , mivel nem voltam tisztában az érzéseimmel. Vagyis igen, csak össze voltam zavarodva. Beviharoztam a házba ,de mielőtt becsuktam volna az ajtót, kiordibáltam az udvarra.
-A BULI LEFÚJVA!-ordibáltam torkom szakadtából , bár felesleges volt mivel mindenki lehalkult és elindult az ajtó felé , amit előre kinyitottam nekik. Felmentem a szobánkba és levágtam magam az ágyamra. A gondolataim csak úgy kavarogtak. Miért kell elrontania? Nem tudja magában tartani? Nem tud valaki mást találni? Miért pont ő? Miért lakok vele egy házban? Miért az egyik legjobb haverom? Miért a pasim egyik legjobb haverja? MIÉRT? Ezek a kérdések nem hagytak békén.
-Miért?-ordítottam el magam.Nem érdekelt ha meghallja valaki. Oké , próbálj megnyugodni Sophie és térképezd fel a történtetek. Elköltöztél Spanyolországból Londonban, megismerkedtél az 1D-vel , Niall James Horan barátnője vagy és mindenkinél jobban szereted. Harry Edward Styles 10 perce vallotta be neked hogy szerelmes beléd, miután szakított a testvéreddel , valószínűleg miattad. De nem értem engem sose szerettek a fiúk. 1 barátom volt, ő is 2 hónapig. Teljesen átlagos vagyok, átlagos külsővel. Nem sajnáltatni akarom magam , de ez az igazság. Nincs jó alakom , se szép arcom. Különleges arcom van a magam módján. Nem az a tökéletesen szép arc , hanem olyan kis normális féleség. Nem is csúnya , nem is szép. És erre nézd meg , 2 srác is belém zúgott.  Méghozzá nem is akármilyen srácok. Viccesek, cukik, aranyosak és helyesek. De Niall  iránt 100x-szor többet érzek. Harry-t megölelni nem olyan mint Niall-t. Sajnáltam Harry-t , mivel tudom milyen ha szerelmes vagy valakibe és ő mással van. Régebben velem is megtörtént. Nagyon nehéz. És most hogyan tovább? A legnehezebb kérdés. Meg van! Tudom gonosz vagyok mindenkivel, hogy ezt mindenkivel , de nekem se lesz könnyű. Nem akarom elhagyni őket, mint ahogy más tenné. Dehogy is! Csak kifejezéstelen leszek velük. Közömbös, mindenkivel. Keveset fogok beszélni és kifejezni az érzéseimet. Furcsa lesz nekik mivel elég szókimondó lettem mostanában. Sokat pofázok és nem is halkan. Ránéztem az órámra és már fél 12 volt. OMG , így elrepült az idő. Átöltöztem pizsibe és ledobtam magam az ágyra. Bebújtam a takaróm alá és pityeregni kezdtem. Nagyon nem szokásom, de egyre többször jön. Csak úgy, mondjuk most volt is miért. Olyan jó meleg volt a takaróm és az ágyam mintha reggel lenne és suliba kéne mennem. Álomba merültem , de a fejem egész este lüktetett.


*Reggel*

Kinyitottam a szeme és a fény majdnem kiégette. Elég ideges formámban voltam reggel , a tegnap történtek miatt.
-Ó , hogy a rák enné ki a szívedet..-szitkozódtam a Napnak (!). Kimásztam az ágyból. Nem volt mellettem Niall, gondolom látta a kiborulásom és inkább hagyott hogy lenyugodjak, meg eléggé bunkó lettem volna vele. Elmentem zuhanyozni és felöltözni. Gyorsan megvoltam, felhúztam az egyik szürke melegítőmet meg egy Mickey egeres pólót. Rátatettem a kezem a kilincsre , de nem mertem lenyomni. Hogy leszek képes közömbös lenni? Egyszer élek ,kipróbálom színészi tehetségem , ami persze nincs :DD Kiléptem az ajtón, és semmit. Semmi érdekes. Egy kis kő esett le a szívemről. Félve mentem le a lépcsőn. Volt is miért... Niall ott aludt a kanapén , fejét betakargatta takarójával. Úgy odamentem volna, de nem. Bementem a konyhába és kerestem valami ehető dolgot. Egy joghurt mellett döntöttem. Kivettem egy kanalat és megettem. Elkezdtem mosogatni, amikor két kéz fonódott a derekamra. Tudtam , hogy Niall éreztem a jellegzetes illatát, de nem reagáltam semmit, max. annyit hogy megremegtem érintésétől. Ha nem érezte meg akkor jól végzem a munkám , ha pedig megérezte , tudja , hogy még mindig szeretem és nem miatta vagyok közömbös. Tovább mosogattam , amikor maga felé fordított. Ránéztem és nagyon kellett küzdenem , nehogy valamit reagáljak. És sikerült! Kihámoztam magam a karjai közül és felmentem a szobánkba. Leültem az ágyra és pár könnycsepp legördült arcomon. Gyorsan letöröltem őket, és elővettem a laptopom. Megnéztem a twitterem , facebookom és minden ilyen "fontos" dolgomat. Az egész nap ezzel telt el számomra. 9-kor bebújtam az ágyba és el is aludtam.

*3 nappal később*

Így teltek napjaim. Jártam néha a nappaliban , de akkor is kifejezéstelen arccal néztem a tv-t. A többiek 2 óra próbálkozás után rájöttek , hogy semmire se mennek vele. Még Harry is odatolta a képét, de ez is csak annyit váltott ki, hogy mikor visszamentem a szobámba jobban sírtam. Igen egy bőgő masina lett belőlem . Mindennap csak sírtam a többiek háta mögött. A mai nap is ilyennek kezdődött. Lementem a nappaliba és egy újságot olvasgattam.
-Elég! Elegem van abból , hogy nem csinálsz semmit és nem érzékelsz semmit. A szívem szakad meg , hogy így látlak...
 Hirtelen kikapta a kezemből az újságot Niall. Letérdelt elém... NEM..HISZEM ..EL! Ez most megfogja kérni a kezem??!! Előhúzott egy kis dobozt... Kész . Végem . Most.
-Sophie , hozzám jössz feleségül?- az állam súrolta a padlót. Niall-nek megcsillant a szeme, hogy reagáltam valamit.
-Igen!-borultam a nyakába és elsírtam magam az örömtől. Hirtelen megcsókolt és annyira jól esett! Már nagyon hiányzott. 19 évesen férjhez megyek. Nem ez lehetetlen.
-Niall, nem lesz furcsa 19 évesen férjhez menni?
-Ha szeretnéd az esküvőt tarthatjuk akkor amikor szeretnéd , felőlem egy év múlva is! A lényeg, hogy szeretlek mindennél jobban , és nem akarlak elveszteni , vagy szomorúnak látni téged-nézett mélyen a szemembe. Én újra megcsókoltam és felhúzta az ujjamra a gyűrűt, amitől újra elsírtam magam és ő letörölgette e könnyeimet.
-Hát itt meg mi folyik?-jött le kómás fejjel El. Én csak felé mutattam a gyűrűmet , és hallani lehetett ahogy az álla koppan egyet a padlón. Odaszaladt , megnézte a gyűrűt majd megölelt.
-Úristen , gratulálok!!-ugrándozott és Niall-t is megölelte.
-Köszi-vigyorogtunk Niall-el.
-Eleanor , nem lehetne halkabban , valaki aludni szeretne!-jött le mogorván Lou. El a szája elé tette a kezét és már ő is a sírás határán volt. Elkezdett mutogatni a kezemre , mivel ,g mindig úgy tartottam ,hogy a gyűrű jól látható legyen. Lou nagyot nézett, először rám aztán Niall-re. Ő is odajött és megölelt.
-Gratula haver-ölelgette meg Niall-t is.
-Köszi-mondta Nialler és büszkén kihúzta magát. Én visszamentem mellé és átkarolt.
-Na akkor tarthatunk dupla esküvőt-röhögött Lou.
-Igazából , mi később szeretnénk az esküvőt, mivel még csak 19 évesek vagyunk-mondtam és Niall bólogatott.
-Értem, akkor ezt most megünnepeljük palacsintával.
-Igen!!-rohant be Niall a konyhába.
-Még mindig egy nagyra nőtt , folyton éhes gyerek-mosolygott El.
-Nem baj az-ültem Niall ölébe. Lou leült mellénk , amíg El nekilátott a palacsinta készítésnek. A többiek lassan beszállingóztak , viszont mi megbeszéltük , hogy mindenkinek egyszerre mondjuk el. Utoljára Harry lépett be. Mikor meglátta, hogy mosolygok, mintha megkönnyebbült volna. Ránéztem a szemeire. 
-Nem haragszom- préseltem ki a szavakat a számból.Ezalatt az idő alatt volt időm gondolkodni. Nem haragudhatok rá, ő csak őszinte volt. Viszont nem fogom elhagyni Niall-t. Szegénynek össze fogom törni a szívét, viszont ő is összetört. És ha megtudja a leánykérést... Teljesen romokban lesz. A szívem megszakadt szegény fiúért. Majdnem elsírtam magam. Felálltam és megöleltem. Nagyon megijedt.
-Figyelj, köszönöm , hogy őszinte voltál, de én Niall-t szeretem és a szívem rohadtul fáj miattad , annyira sajnállak. Főleg azok után , hogy... Niall megkérte a kezem.
Síri csönd. Harry elképedve nézett. Istenem az a fájdalom a szemében.
-Gratulálok-ölelt meg nagyon szorosan.
-Srácok, miről is van szó?-kérdezte Alli.Baszki, ők nem is tudnak semmiről. Felnéztem Hazzá-ra aki ugyan úgy rájött.
-Menjünk a nappaliba-hajtottam le a fejem és intettem a srácoknak , hogy jöjjenek. Szépen sorban leültek a kanapén, én pedig a tv elé álltam.
-A helyzet az, hogy -sóhajtottam- pár napja a bulin Harry szerelmet vallott nekem- mindenki arca teljesen megváltozott. Mindenki nagyokat pislogott köztem és Harry között. Elkerekedett szemek és tátva maradt szák erre számítottam. De a legrosszabb, amire számítottam Niall reakciója volt. 
-HOGY MICSODA??!!-állt fel üvöltözve. Sose láttam még ilyennek- Mit tettél?-lépett közelebb Harry-hez. A srácok már készülődtek , hogy elkapják haverjukat.
-Őszinte voltam-mondta Harry félve- és hibát követtem el.
-Hát egy kurva nagyot barátom!-mondta Alli.
-Sajnálom ,de beleszerettem Sophie-ba és nyugalom el fogom felejteni- megkönnyebbültem egy kicsit. Odaléptem Niall-höz aki reszketett az idegtől , de nem ment neki Harry-nek. Lenyomtam a kanapéra a vállánál fogva, próbáltam gyengéd lenni. Még mindig gyilkos tekintettel meredt Harry-re, aki lehajtott fejjel állt. Mindenki hitetlenkedve bámult rá, csak Lil arca maradt kifejezéstelen. Már-már azt mondanám olyan arcot vágott, mint aki mindjárt elsírja magát Harry miatt. Vajon ő tudott róla? Mármint azt gondolom, hogy emiatt szakítottak, de ő Harry mellett állt. Kezdtem felidegesedni.
- Te tudtál róla?!!

*Lil szemszöge*
- Te tudtál róla?!! - Sophie vészesen közeledett felém - Csak azt ne mond, hogy te biztattad, hogy mondja el nekem. Attól még, hogy a te kapcsolatod tönkre ment, nem kéne az enyémet is gajra vágnod - meg se bírtam mukkanni. Még soha nem ordított így velem.
- Szóval igazam van - So csalódottnak látszott. Valószínűleg a lelke mélyén ő sem hitte el, amit mondott - Nem én tehetek róla, hogy a pasid belém szeretett. Ettől még nem kellene így viselkedned.
- Én egyáltalán nem akartam tönkretenni a kapcsolatodat Niall-lel, csak azt akartam, hogy végre Harry is boldog lehessen, mert igenis megérdemli.
- Persze, hogy megérdemli, mindenki megérdemli, de nem velem. - úgy látszik kezdett kicsit megnyugodni, de még mindig villámló tekintettel bámult rám. Eközben Niall ide-oda tekingetett köztem és Harry között. Liam a karjára tette a kezét és így próbálta lenyugtatni. Egy pár pillanatig síri csönd lett és mindenki minket figyelt. Nem hittem, hogy lehet ennél nagyobb balhé is ,de tévedtem.
- Szóval, ezért voltál annyit Harry-vel, együtt szövögettétek a terveteket, hogy hogyan hálózzátok be Sophie-t, mi? Ez engem annyira nem is zavar. Jobban bánt, hogy ezzel töltötted az idődet, ahelyett, hogy velem legyél - állt fel Zayn.
- Zayn, ezt nem most - néztem rá komolyan.
- Akkor mikor? Kezd elegem lenni. Együtt vagyunk..... vagyis voltunk Lil-lel. Vagy tudom is én - tálalt ki ő is. Most mindenki Zaynre és rám nézett. 
- Hát ez egyre jobb - bámult tágra nyitott szemekkel El.
- Akkor ezért szakítottál Jade-del? - kérdezte Lou.
- Egyrészt. Másrészt, mert kiderült, hogy drogozik - ez még jobban lesújtotta a többieket, ugyanis rajtam és Cornon kívül más nem tudott róla - De azt hiszem nem érte meg, hogy szakítsak vele - nézett vissza rám Zayn.
- Zayn, azt se tudod mi történt - fakadtam ki.
- Igen? Akkor valaki árulja már el - nézett körül.
- Na nekem elegem van - szólt közbe Harry - Mindenki nyugodjon le és majd én elmondom a teljes igazságot.
- Pont te, mi? - Niall most szólalt meg először. Harry kérlelően nézett rá, majd elkezdte mondandóját.
- Szóval az egész kb fél hónapja kezdődött. Ekkor kezdett megtetszeni Corn és aztán......... beleszerettem. Lil pedig szerelmes lett Zaynbe, így közösen úgy döntöttünk, hogy szakítunk és barátok maradunk. Ő segített nekem átvészelni, hogy akit szeretek mással van és tudom ez nagyon bunkón jön ki, mivel nincs jogom hozzá, hogy szeresselek Sophie, de....... nehéz visszafordítani. Ígérem megpróbálom - nézett a nővéremre, majd egy kis hatásszünet után folytatta - De Zayn elkezdett féltékenykedni és én pedig ezen segítettem át Lil-t, amivel azt hiszem inkább rontottam a helyzeten, mint segítettem, de Zayn őszintén mondom semmi nem történt köztünk Lil-lel. A többit már a ti dolgotok megbeszélni. Ja és még valami. Lil-nek semmi köze ahhoz, hogy én elmondtam neked az érzéseimet. Ő tudta, hogyha elmondom te összeroppansz, így nem akarta, hogy eláruljam neked, de nem hallgattam rá. És most pedig, hogy elkezdjem jóvátenni, amit tettem, átadom a szót Sophie-nek és Niall-nek, akik szeretnének valamit bejelenteni - azzal Harry leült az egyik fotelbe. Nophie egy ideig tanakodtak, de aztán elálltak és a nappali közepére sétáltak. 
- Mond, hogy nem szakítotok. Ennél több botrányt ma már nem élnék túl - sóhajtott Alli. Én se tudtam elképzelni, hogy mi lehet az a nagy bejelentés. Csaknem terhes Sophie is?
- Nem dehogyis - egy halvány mosoly jelent meg Niall arcán - Akarod mondani vagy mondjam? - fordult Corn felé, miközben átölelte.
- Mondom - mosolygott So - Az a helyzet gyerekek, hogy ......... - hatás szünetet tartott, amitől én még idegesebb lettem. Mond már!!!!!! - ...... összeházasodunk!
- Wááááááá!! - sikítotozott Alli és először Corn, majd Niall nyakába ugrott, majd a többiek is odamentek gratulálni. Én először Harry-t néztem, aki csak kifejezéstelen arccal ült. Lassan odasétáltam Nophie-hoz és szorosan megöleltem. 
- Figyelj - fordultam vissza Corn-hoz, miután Niall-t is megölelgettem - Ne haragudj, én nem akarnék soha rosszat neked! - azt hittem mindjárt kicsordulnak a könnyeim - És örülök, hogy végre boldog vagy! - mosolyodtam el, mire So is elvigyorodott és a nyakamba ugrott.
- Nagyon szeretlek hugicám -  azzal egy barackot nyomott a fejemre.
- Én is. De tudod, hogy utálom, amikor barackot nyomsz a fejemre - vigyorodtam el.
- Csak a régi idő emlékére - nevetett. Újra megöleltük egymást.
- Na jól van, nagyon cuncik vagytok, meg minden, de most már elég legyen a nyáladzásból - szólt közbe a fotelban ülve Zayn.
- Na igen, vele is lesz még egy beszélgetésem - sóhajtottam.
- Ja igen. Mi az, hogy nekem nem mesélsz semmit az új pasidról?! Anyának megígértem, hogy vigyázni fogok kikkel jössz össze, erre most nem is tudok róla - nézett rám morcosan Corn, de aztán hozzátette - Na mindegy, majd később megbeszéljük, végül is nem te vagy menyasszony. Ezt hogy fogom én elmondani nekik? - ráncolta a homlokát Corn. 
- Nyugi, majd segítek. Ha megismeri Niall-t meg fogja érteni - biztattam.
- Na most menj és beszélj azzal a nagy melákkal, mert a végén még rám lesz féltékeny- nevetett Corn, majd visszafordult a többiekhez és tovább tárgyalták a mai nap izgalmait, amiből hát...... volt bőven. XDD És még finoman fejeztem ki magam. Csak Harry és Zayn ültek a kanapén és csendesen bámultak maguk elé.
- Mi van fiúk? - ültem le közéjük. Harry-ben még volt annyi erő, hogy felpillantson és elmosolyodjon, de Zayn...... rám se bagózott.
- Kimegyek rágyújtani - kellett nekem megemlíteni a cigit. Felállt a kanapéról és kisétált a teraszra. Tudtam, hogy ezt a beszélgetést nem húzhatom tovább, így intettem Hazz-nek és elindultunk kifelé.
- Harold! Te hova mész? - vált ki a tömegből Niall.
- Niall, ne csináld! - nézett rá ijedten Sophie és megfogta a kezét. Niall látszólag egy kicsit lenyugodott So érintésétől.
- Majd később megbeszéljük - morogta, majd visszafordult a többiekhez, mi pedig Harry-vel tovább sétáltunk.
- Köpöd ki! - kaptam ki Zayn szájából a cigit, amikor odaértünk hozzá. A korláton támaszkodott. 
- Hülye vagy? - horkant fel és egy másik után keresgélt. 
- Zayn, hagyd már abba a cigizést - néztem rá komolyan.
- Majd abbahagyom, amikor akarom. Tudod.... - elgondolkodva nézett a távolba - Amikor Jade-del voltam egyszer sem cigiztem. Valahogy... nem volt szükségem rá. Harry, neked is muszáj végig hallgatnod ezt a beszélgetést? - nézett a mellettem álló Hazza-ra.
- Igen, neki is muszáj, legalábbis, amíg ki nem békültök - válaszoltam helyette - Nem elég, hogy még lesz egy kemény beszélgetés Niall-lel, most kb az összes odabent lévő ember, talán Sophie-t kivéve lenézni, még te is fújsz rá - valahogy, amikor Zaynnel beszélgettem, mindig ilyen dolgok jöttek ki belőle és ez indította el a veszekedéseket.
- Figyu, én inkább most elmegyek és majd később, ha megbeszéltétek visszajövök - simította meg Hazz a karom és visszament a házba.
- Cöhhh.. micsoda úriember - ciccentett Zayn. 
- Nem értem, hogy lehetsz még mindig ilyen bunkó. Harry épp az előbb mondta el, hogy semmi nem történt köztünk és talán neki köszönheted, hogy most itt állok melletted és még érdekel, hogy mi van veled - az arcát tanulmányoztam, de a haragon kívül mást nem láttam rajta. Próbáltam visszafogni magam, de nem sokon múlott, hogy nem vágtam a képébe, hogy "Fújodj fel" és rohantam el. Pár percig csak csendben álltunk egymás mellett, ő tovább szívogatta a cigijét, mintha ott se lennék - Mondj már valamit! - löktem oldalba.
- Tényleg.... - szólalt meg - .... komolyan gondoltad, amikor azt mondtad, hogy szeretsz? - kicsit meglepett a kérdése. Azt hittem a szemembe vág megint valami gorombát.
- Igen - néztem magabiztosan a szemébe, amikor felém fordította a fejét, de nem tartott sokáig, mivel csoki barna szemeitől elolvadtam.  Úgy kívántam már vagy egy hete, de néha undorodtam saját magamtól, hogy ilyet érzek.
- Én......... nem tudom, hogy képes vagyok-e még kimondani - a földet nézte, majd hirtelen magához rántott - De talán jobb is ha nem én beszélek - a szája egyre közelebb került az enyémhez.
- Zayn..... várj - eltoltam magamtól. Olyan nehezemre esett, de muszáj volt - Ezt meg kellene beszélnünk. Én nem értem miért voltál olyan bunkó velem. Tényleg komolyan gondoltad azokat a dolgokat, amiket mondtál? - néztem rá. Mélyet sóhajtott. Meg tudtam érteni, nekem sem volt könnyű leállni.
- Azt hiszem egy kicsikét túlságosan féltékeny voltam és elszállt az agyam. Azt akartam, hogy neked is annyira fájjon, mint ahogy nekem is fájt, amikor Harryvel láttalak. És bár a lelkem mélyén tudtam, hogy nincs köztetek semmi, egy kis hangocska bedumálta nekem, hogy ő jobb nálam. Cserben  hagyott az egóm - nevetett fájdalmasan.
- Zayn......
- Várj, had fejezzem be. De nem volt igazam az előbb. Kitudom mondani, csak féltem a jelentésétől, de már nem félek. Szeretlek Lil - tovább nem tudtam ellenállni neki. A korláthoz nyomtam. Olyan jól csókolt. Egy kicsit durva volt, de mégis szenvedélyes.
- Héj, srácok, végezte..... uhh bocsánat, azt hiszem zavarok - pirult el Harry, miközben én nagy nehezen lemásztam Zaynről és felé fordultam.
- Harry haver később megbeszéljük és ígérem nincs harag, de légyszi add kölcsön a kocsikulcsot - mondta Zayn néha kicsit elfúló hangon. Hazz odadobta neki a kulcsot, Zayn pedig felkapott a hátára és a kocsihoz futott velem.
- Zayn tegyél le - csapkodtam a hátát.
- Azt már nem - beültetett gyengéden a kocsiba, majd ő is beült mellém -  Ugye a durva tereptől sem ijedsz meg? - vigyorgott.
- Nemhát - vigyorodtam el én is.
- Jó, csak mert akkor most nem költök hotelra. Nem is bírnám odáig - azzal nyomott egy csókot a számra, majd beindította a kocsit - Vigyázz, kicsit húzós menet lesz! - azzal beletaposott a gázba és
 vagy 150-nel hajtott végig az egész városon, mígnem egy elhagyatott, erdős részen leparkolt és nekem ugrott. Az első üléseket ledöntöttük fekvőre, így nagyobb helyünk volt. Fehér ujjatlanomat Zayn szó szerint letépte rólam. A nyakamat csókolgatta, majd haladt egyre lejjebb. Mikor elért ODÁIG, lehúzta rólam a gatyát, én pedig a pólójától szabadítottam meg. De hiányoztak már ezek a kockák. Vigyorogva nézte, ahogy a hasát bambulom.
- Jajj, el is felejtettem bemutatni neked őket. Hatan vannak, Zayncunci, Zaynbébi, Zaynkedvence, ZaynJunior, PiciZayn és végül Layn.
- Te hülye vagy - nevettem, de nem hagyott rá sok időt, mert a bugyimhoz nyúlt és innentől.... a képzeletetekre bízom. XDD


*Pár órával később*
- Hümm... - Zayn apró csókokat hintett a nyakamra és a hasamra,a sokadik menet után, majd számhoz hajolt és szenvedélyesen megcsókolt - Nem akarok, tényleg nem akarok ünneprontó lenni, de nem kéne már haza mennünk?- kérdeztem, mivel kint már teljesen sötét volt.
- Neeem... - mormolta Zayn a nyakamba. A lehelet megcsiklandozott. Olyan jó, földöntúli érzés volt - Harry-nek biztos nem hiányzik a kocsi. Még törleszt nekem és ezt ki is fogom használni.
- Ne légy ilyen gonosz - mondtam, miközben átfordultunk, így én kerültem fölülre - Nem is csinált semmit.
- Én gonosz? Ne viccelj már. - vigyorgott.
- Jajj, egyem az egódat - nevettem, mire ő csak megrázta a fejét, majd hirtelen a hátamra fordított és újra csókolgatni kezdett, majd egyre haladt lejjebb és lejjebb.
- Zayn....
- Még mindig gonosz vagyok?
- Igen, az vagy - újra végig ment a testemen. Egyszerűen tudta, hogy ennek nem tudok ellenállni.
- Még mindig? - mormolta.
- Egyre jobban - nevettem. A makacsságom már csak az övén tett túl.
- Jajj, te hát nem tudlak meggyőzni? - könyökölt le mellém. 
- Nem... - suttogtam, de közben szemem a hasára, pontosabban a kockáira vándorolt. Átkarolt és a hátamat simogatta.
- Mit szólnál, ha itt töltenénk az éjszakát?
- Nem is tudom.... mit szólna Sophie. Na meg nappal, hogy menjek haza póló nélkül, mivel VALAKI -itt szúrós szemekkel ránéztem, de bociszemeitől el kellett mosolyodnom, majd folytattam - széttépte.
- Majd hazamész az enyémbe - vigyorgott.
- És te?
- Engedem, hogy mindenki megbámulja a kockáimat. UUU a címlapon Zayn Malik kockákat villantott vaagy a szívdöglesztő éneked lányok millióit kápráztatta el kidolgozott felsőtetével, vaagy forró napunk volt ma Londonban, áhh még gondolkodnom kell rajta - és úgy csinált, mint aki nagyban gondolkodik a legjobb főcímen.
- Teee.... szívdglesztő, mi? - döntöttem le, majd rámásztam.
- Miért talán nem vagyok az?
- De egy szexuál állat vagy hallod - vigyorogtam rá - De ha mindenki megbámulna, utána már nem biztos, hogy úgy akarnának, mintén. Azt mondanák, áhh én már láttam Zayn Malik kockáit - simogattam lehajtott fejjel a hasát, majd a hajamat átdobtam a másik oldalra. Éreztem, hogy kezdem elcsavarni a fejét. Beleharaptam az ajkamba és végig simítottam az arcát, majd lassan, tényleg nagyon lassan egyre közelebb hajoltam a szájához. Ahogy gondoltam nem bírta tovább és átfordított, hogy ő kerüljön felülre. Nagyon szeretett irányítani. Vadul csókolt, szinte már harapta a számat.
- Szóval akkor maradunk estére? - kérdezte két csók között.
- De még mennyire - adtam be a derekam. 


*Eközben otthon*
*Corn szemszöge*

A szívem még mindig repesett a leánykéréstől. Folyton Niall-t néztem és ahogy büszke magára . 
-Na , akkor főzzünk valami jó kis vacsit!-álltam fel , mivel kezdett kínos lenni, hogy csak ülünk a nappaliban. Mindenki maga elé bambult és feldolgozta a történéseket. El megrázta a fejét , hogy felébredjen .
-Én segítek -mosolygott rám.
-Köszi-és bementünk a konyhába. Féltem mi fog történni kint, reméltem Niall nem ugrik Harry-nek. Mondjuk ott van Lou és Liam , de nem hiszem hogy Liam sokat tudna segíteni Lou-nak. Mindegy is. 
-Te is félsz?-kérdeztem mert El is az ajtót nézte.
-Nagyon-nézett rám- És mit csinálunk?-próbálta oldani a feszültséget.
-Öööö...fogalmam sincs-röhögtem.
-Csináljunk lasagne-t az könnyű és mindenki szereti-tárta szét karjait.
-Oké-mentem a hűtőhöz és kivettem minden szükséges dolgot. Asszem..
-Kell még valami?-néztem ki a hűtőből.
-Mondjuk  hús?-röhögött. Rácsaptam a fejemre és kiturkáltam a darált húst. Egyszer csak egy hangos puffanást hallottunk kintről. Összenéztünk és mindkettőnkön halálos félelem jelent meg. Kicsaptuk az ajtót. Én mentem elől. Annyit láttam , hogy Alii a szája elé tartja a kezét és átöleli Liam-et. Niall-t nem láttam sehol. Aztán egy vérzőorrú Harry. Mi? Vérzőorrú? 
-Úristen , mi történt?-szaladtam Harry-hez.
-Niall behúzott neki egyet , majd kiment az udvarra-mutatott az ajtóra Alli.
-Jó ég!-szaladt oda El is.
-Nagyon csúnya?-húzta el a kezét Harry. Csak úgy ömlött belőle a vér. Kissé eldeformálódott.
-Sztem eltört..-nézegettem jobbról-balról.
-Hát az szar ügy..-motyogta Harry, annyira fájt neki még beszélni se tudott. Nagyon sajnáltam szegény gyereket. Fizikailag és mentálisan is összetörött.
-Gyere beviszlek a kórházba-kapta fel a kulcsokat Lou. Eddig nem is vetttem észre.
-Hát te hol voltál?-kérdeztem.
-Próbáltam beszélni Niall-el, de nem hagyja csak folyton elküld a p...-ba, na de mindegy gyere Hazz beviszlek, már törzsvendégek leszünk a kórházban -ment ki az előtérbe.
-Várjatok én is megyek!-állt fel nehézkesen Liam - úgyis mostanában akarták leszedni a kötést , majd most megmondják pontosan- mosolygott ,  mint mindig.
-Akkor mi is megyünk-szólt Alli és El egyszerre.
-Addig én beszélek Niall-el..-sóhajtottam.
-Sok sikert-veregetett vállon Liam.
-Szükségem lesz rá-húztam el a hátsó ajtót. Hallottam ahogy Lou elindítja a kocsit. Remélem nem komoly Harry orra...Körbenéztem , hol lehet Niall. Persze megint a sütő tetején ült és lehajtotta a fejét, mint egy kisfiú aki tudja anyukája megfogja dorgálni. Odamentem és leültem mellé.Felnézett rám és farkasszemet néztünk.
-Jobb vagy bal?-kérdeztem.
-Jobb -mosolygott féloldalasan.
-Akkor az fájhatott..
-Az biztos...
-Szeretlek.
-Én is téged-ölelt át.
-Ugye tudod , ohgy eltörött.
-Reméltem is- horkantott.
-Nem gondolod , hogy elég volt neki ennyi egy napra?-suttogtam.
-Nem! -vágta rá egyből, én pedig ránéztam egy "gondolkodjmielőttválaszolsz" nézéssel- Na jó , de megérdemelte!
-Igen , de ezek után légyszíves , békülj ki vele, képzeld magad az ő helyébe!
-Én mindenáron megszereznélek!
-Épp ez az, ő meg nézd, kibírta másfél hónapig, és tovább is bírta volna csak hát nem jól áll az alkohollal.
-Jó oké , kibékülök vele, de csak te érhetsz hozzá , ha ő hozzás ér, kap meg egy jobbost-szorította ökölbe a kezét.
-Köszönöm-öleltem meg. Átkarolt és megcsókolt.
-Szeretlek asszony-vigyorgott és várta a reakcióm.
-Én is papus - vigyorogtam.
-Ugye tudod, hogy ma elloptam a vezetékneved?
-Igen-mosolyogtam- Mrs. Sophie Horan-mondtam ki nevemet.
-Pontosan-döntötte homlokát az enyémnek, kissé túl gyorsan. szóval lefejelt.
-Istenem te szerencsétlen!-röhögtem amíg fogtam a fejem. Hirtelen kibillentem az egyensúlyomból és majdnem lezúgtam a kb. 1,5 méteres sütőről. Szerencsémre még időben elkapott. A hátamnál tartott. Fölém hajolt és megcsókolt. Visszahúzott, de most nem engedte el a derekam.
-Bocsi-mosolygott szívdöglesztően.
-Semmi gond-csókoltam meg. Egyre durvább lett és értettem a célzást. Leugrottam a sütőről és ő is így tett. Széttártam a karom , ő meg felkapott és elkezdett szaladni. Be a házba , fel a lépcső és be a szobánkba. Ott ledopott az ágyra , persze óvatosan. Levette a pólóm én pedig az övét. Újra nekem esett, de furcsa szagot éreztem. Rátettem kezem a mellkasára és kissé eltoltam. Szippantottam párat.
-Mi ez?-ő is szimatolt.
-A lasagne!!-döbbentem rá és kicsusszantam alóla. Le a földszintre és gyorsan kicsaptam az ajtót. Az egész konyha füstben úszott. Kinyitottam a sütőt és egy kesztyűvel kiszedtem a szénné égett lasagne-t. Kinyitogattam az ablakokat. Ma elég hűvös lett az idő. El is kezdtem dideregni. Hallottam ahogy kinyitódik a bejárati ajtó.
-Ki az?-ordítottam ki.
-Zayn és Lil-jött a válasz , egyre közelebbről. Már majdnem kinyitottam az ajtót , amiikor rájöttem nincs rajtam póló. Bazdmeg, mint egy hal , akkora agyam van! Kerestem egy törölgető kendőt és magam elé fogtam.
-Zayn ! Voltam a szobádban és ráférne egy takarítás!-nem jutott más az eszembe.
-És?
-Lil , nem segítenél neki?-könyörgöm Lil!
-De, persze! Gyere!-szaladtak fel az emeletre. Kikukkantottam az ajtón, szerencsémre nem volt ott senki. Amilyen gyorsan csak tudtam felszaladtam és bevágódtam a szobánkba. 
- Huhh.. - fújtam ki magam.
- Na mi van megkergetett a lasagne? - nevetett Niall.
- Hehe, de vicces valaki. Zayn és Lil hazajött, én meg egyszál melltartóban, meg bugyiban voltam lent a konyhában. 
- Hümm, szólhattál volna és lemegyek - nyalta meg a száját.
- Húú, de kanos valaki - mentem közelebb hozzá és megsimítottam az arcát - De azt hiszem beszélnem kéne Lil-lel. De utána folytatjuk, ígérem! - mondtam, majd gyorsan felhúztam a pólómat. Niall a hátam mögé osont és árkarolt.
- De siess aztán. 
- Megígérem - nyomtam egy puszit a szájára, majd átmentem Lil-ékhez.

*Lil szemszöge*
- Mit izélt Sophie? Nincs is itt kupi - heveredett le az ágyra Zayn, mikor beléptünk a szobájába.
- Á, egy kicsit sem - szedtem fel egy lyukas és mellesleg nem kicsit büdös zoknit a földről, ami beleragadt valami nyúlós szarságba - Látszik, hogy nem gyakran szoktál lányokat felhozni - nevettem.
- Hehe, találunk mi jobb helyet is ARRA - karolta át a derekamat, amikor odasétáltam hozzá - Kár, hogy az a nénike félbeszakított minket - sóhajtott.
- Ne is emlékeztess rá. Azt hittem szörnyet halok, amikor megláttam bebámulni az ablakon.
- Hülye vén banya - morgolódott tovább Zayn.
- Ne izélj, csak nem tudta, hogy mit keres az este nyolckor egy autó az elhagyatott erdőnél.
- És ő mit keresett ott?
- Tudom is én. Mért nem kérdezted meg tőle? - nevettem. Lerántott az ágyra és forró száját az enyémre tapasztotta. Ekkor kopogtattak és már nyílott is az ajtó.
- Gyerekek, hogy haladtok a szoba....?? Ó - torpant meg az ajtóban. Nem szólt semmit, csak bámult ránk. Mi Zaynnel gyorsan visszatértünk eredeti ülő helyzetünkbe.
- Öhh.. - próbáltam mondani valamit, de semmi nem jutott eszembe.
- Nos, ha már így szépen összejöttünk - szólalt meg Zayn - kerülj beljebb Sophie - monda, mint egy jó házigazda.
- Oké.... - Corn még mindig furcsán nézett egy kicsit - Tééényleg nem akartam zavarni és tudom milyen szar érzés, amikor így rátok törnek. Ja és bocsi a bámulásért, de pár napja még azt láttam, ahogy a húgom Harry száján lóg, most meg már a tiéden. Nem könnyű az átállás - magyarázta, majd leült velünk szemben egy székre. Tisztára olyan volt, mint amikor az anyuka és az apuka beszélget el a lányukkal és a pasijával.
- Majd csak sikerül - mosolygott Zayn. Furcsálltam, hogy ennyire nyugodt volt.
- Jól van, szóval.... mióta is vagytok együtt? - nézett rám, majd Zayn-re So.
- Ez most egy kikérdezés? - néztem rá - Talán anya felhívott, vagy mi?
- Nyugi - tette Zayn a kezét a kezemre - Hát... ha úgy vesszük ma óta.
- Ma óta???? - kerekedtek el Corn szemei.
- Igen - néztem rá bátran.
- És.. és... már itt... Huhh ez nekem egy kicsit sok - kapkodott levegő után.
- Miről be.... - kezdtem, de Zayn befogta a számat.
- Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy már akkor összejöttünk, amikor Lil szakított Harry-vel, vagyis inkább miután én szakíottam Jade-del, de aztán voltak hullámvölgyeink, amiken szerencsésen túljutottunk, így most lehetünk normálisan együtt - nagyon hálás voltam neki, amiért azt a pici tényt, hogy én tulajdonképpen megcsaltam Harry-t, ő pedig Jade-t kihagyta.
- Jól van... Tudjátok mit nem akarom tudni, hogy jöttetek össze vagy mióta.  A lényeg, hogy most együtt vagytok, ugye? - úgy látszott kicsit lenyugodott.
- Igen - vettem el Zayn kezét a szám elől mosolygova.
- Rendben. Lil, beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte.
- Peersze - mondtam egy kicsit aggódva. So elindult kifelé a szobából és én is mentem utána. Mikor felálltam Zayn megcsapta a fenekem.
- Héééjj!! - fordultam vissza.
- Csak ügyesen - mondta.
Sophie-val lementünk egyenesen a nappaliba. Én lehuppantam a kanapéra, de ekkor az ülésen észrevettem egy hatalmas vérfoltot.
- Uramisten, itt meg mi a franc történt?? - ugrottam fel.
- Az ráér, most inká..
- Mi az, hogy ráér? Niall bántotta Harry-t? - néztem rá.
- Nyugi, csak az orra bánta - valahogy nem tudtam elhinni, hogy Niall ilyenre képes. Mindig olyan jókedvű volt és cuki, pont ezért imádtam - De.. de.. egyáltalán most hol vannak a többiek? - most jöttem rá, hogy Corn-on kívül ,még senkivel sem találkoztam.
- Lou, El, Harry, Liam és Alli a kórházban, Niall pedig fent a szobában - sorolta - Most már beszélhetnénk a Zaynes témáról?
- Be kell mennem Harry-hez - úgy álltam ott, mint egy féleszű. Még mindig hitetlenkedve bámultam a vérfoltot.
- Nem. Most szépen leülsz velem és ezt megbeszéljük - keményített be, de én továbbra is makacsan álltam - Figyelj Harry-nek semmi baja. 4 ember van bent vele a kórházban. Koncentrálj már egy kicsit magadra is. Kezdem érteni miért féltékenykedett Zayn.
- Hogy mi?? - kaptam fel a fejem - Hogy mondhatsz ilyet?
- Én csak őszinte vagyok. Ezen ne kapd fel a vizet - mondta és komolyan nézett rám.
- Szerinted túl sokat foglalkozok Harry-vel? - kérdeztem.
- Nem mondanám, csak néha... kicsit túlságosan is aggódsz érte - jó volt egy olyan emberrel beszélni,a ki szinte már jobban ismert, mint én saját magamat.
- Tudom. Azt hiszem bűntudatom van, hogy én megkaptam mindent, amit akartam, miután szakítottunk és boldog vagyok, ő viszont boldogtalan. Legalább , amíg együtt voltunk néha boldog volt, de most... próbálom neki pótolni ezt a boldogságot, de nem tudom úgy hogy Zayn ne legyen féltékeny- öntöttem ki a szívem.
- Jajj, te - simogatta meg a hátam, amikor leültem mellé - Közös döntésetek volt, hogy szakítotok. Ha nem tettétek volna, most mindketten boldogtalanok lennétek. Így legalább te boldog vagy. Barátként is mellette tudsz állni és előbb-utóbb ő is talál egy lányt,a kivel boldog lehet. Te meg tanulj meg egy kicsit többet magaddal foglalkozni - nevetett. Sosem szokott így beszélni, de mos csak ömlött belőle a bölcsesség.
- Mi van, ennyire megvilágosodtál, így menyasszonyként? - nevettem vele.
- Én eddig is ilyen voltam nem tudtad?? Valahol mélyen elveszett bennem egy pszichológus vagy tudom is én mi...
- Jó mélyen - nevettem megint.
- Szereted? - szólalt meg hirtelen.
- Tessék? - azt hittem rosszul hallok.
- Szereted Zaynt? - ezt most komolyan megkérdezte? Persze, hogy szeretem.
- Igen - vágtam rá.
- Jól van - azt hittem még faggatni fog, de úgy látszott erről a témáról ennyi volt - És.. ez most hülyén fog kijönni, de lefeüdtetek már?
- Corn.... - kiáltottam fel - Komolyan kezdesz megijeszteni. Olyan vagy, mint anya. Ezt hozza ki belőled az, hogy megkérték a kezed?? Uramatyám megkérték a nővérem kezét - ujjongtam. Most tudatosult bennem igazán.
- Igen igen, de ne ordibálj, mert a végén még a fiúk valami rosszra gondolnak - nevetett - Éééss ne tereld a szót. lefeküdtetek már?
- Muszáj?
- Igen.
- Hányszor?
- Corn!!
- Jól van na , csak viccelek - nevetett.
- Ne trollkodj velem, mert visszaszívatlak.
- Igen és mégis hogy?
_ hát, ha akarnám megkérdezhetném, hogy mit csináltatok itthon Niall-lel, ami miatt póló nélkül kellett rohangálnod a konyhában.
- Te ezt honnan tudod? - nézett rám elkerekedett szemekkel.
- Máskor ajánlatos lenne lehúzni a redőnyt, mivel villanyfényben kívülről mindent tökélestesen látni.
- És Zany is..?
- Nem. Szerencsédre, hogy is mondjam... lefoglaltam - vigyorodtam el.
- Jajj - fogta a fejét.
- Nyugi. tényleg nem látott semmit - nevettem.
- Akkor jó. Elég volt egyszer.
- Miről beszélsz? - néztem értetelenül.
- Inkább hagyjuk.
- Nem, nem mond csak el.
- Hát.. egyszer,. amikor niall-lel... szóval érted és Harry ránknyitott én meg póló és melltartó nélkül voltam.
- Huhuuu.. - nevettem - Hát Harry gyereknek jó napja volt!
- Nahh - csapta meg a fejem.
- Jó, bocsánat. Olyan nagy kezei vannak... ez most nem tudom,hogy jött ide.
- Azt mondják,akinek nagy a keze, annak nagy a ........-ja. - bámult maga elé Sophie is, majd mindkettőnkből kitört a nevetés.
- De amúgy tényleg Harrynek... óriási és Zayn...
- Niall se semmi. Ahhoz képest, hogy ő a legalacsonyabb, a méretei nem olyan kicsik - mindketten nagy gondolkozásba merültünk, de ezután újra kitört belőlünk a röhögőgörcs.
- Istenem, de jó témáink vannak - mondtam, mikor egy kicsit abba tudtam hagyni a nevetést.
- Hát az biztos, de én most megyek, mert Niall már.. eléggé kanos - vigyorgott, majd felszaladta alépcsőn.
- Ezt nem akartam tudni - nevettem és én is mentem utána.

*Corn szemszöge*
Meg akartam lepni valamivel Niallt, így először nem a szobánk, hanem a közös fürdő felé vettem az irányt. A napokban itt öltöztem, mert ugye próbáltam minél kevesebbet lenni a többiekkel, így mikor Niall is a szobánkban volt, átköltöztem ide. Csak felkaptam egy kupac ruhát, aztán berohantam ide. MAjd mikor már nagyon unatkoztam elkezdtem nézegetni és találtam pár szexi csipkefehérneműt, amik valószínűleg Lil-től kerültek hozzám, mivel én sosem vennék ilyet. Na aztán ezektől csak még jobban kívántam Niall-t, így a fürdő is tiltott terület lett. De most jól jött, hogy ott hagytam őket. 
Gyorsan bementem és kulcsra zártam az ajtót. Elkezdtem turkálni a cuccok között, majd végre megtaláltam, amit kerestem. Egy nővérke ruhát (fogalmam sincs, honnan van ilyene Lil-nek, de erről még elbeszélgetek vele , vagy lehet, hogy Alli-é?? mindegy is) vettem fel, alá egy szexi fekete csipketangával. Melltartót direkt nem vettem, mert tudtam Niall így szereti. Mikor végeztem fürdőköpenyben kiosontam. Mikor elhaladtam Lil-ék szobája előtt érdekes hangok szűrődtek ki.
- Feljebb, bébi, feljebb - oks, őszintén nem akartam tudni, hogy mi folyik ott, úgyhogy k*rva gyorsan nyúlcipőt húztam és a mi szobánkhoz siettem. Vettem egy mély levegőt, mielőtt benyitottam.
- Na hol a beteg? - dobtam le a köpenyt. Niall az ágyon feküdt (mellesleg póló nélkül ;)
- Hát beléd meg mi ütött? - először furán nézett rám, de miután végig mért, megjelent az arcán az a jól ismert perverz mosoly - Az az igazság a jobb öklöm egy kicsit sajog, ma belém jött egy tulok fejjel - kicsit elferdítette a dolgot, de most nem érdekelt.
- Hadd nézzem meg - ledöntöttem az ágyra és végig csókoltam a mellkasát, majd mikor a gatyájához értem megtorpantam - Eddig rendben van! - mosolyodtam el, majd lehúztam a farmerét. A cuki, zöld, lóherés alsógatyája volt rajta.
- Mi lenne, ha én is megvizsgálnálak? - fordított át.
- Héj, én vagyok a nővér.
- Akkor talán szabadítsunk meg a jelmeztől - lehúzta rólam a nővérke ruhát, majd elámult, mikor megláttam a tangám és hogy nincs rajtam melltartó - Te aztán tényleg ki tettél magadért. - vigyorgott és ezután már nem lehetett leállítani. Vadul csókolni kezdett és.... történtek a dolgok... ;DD

*Lil szemszöge*
- Itt vagyook - libbentem be a szobába. Zayn már az ágyon feküdt. Én gyorsan bebújtam a takaró alá.
- Sziaa - nyomott egy puszit az arcomra - Na mit csináljunk?
- Nézhetnénk valami filmet - lelkesedtem be.
- Jóóó...Bourn hagyaték? Olyan régóta meg akartam nézni.
- Jajj, ne arról mesélt nekem Flo, van benne egy olyan rész, amikor egy ilyen örült emberke csakúgy lelövi az egész labort és csak egy csaj él túl.... morbid- remegtem meg - Nézzünk inkább horrort.
- Jajj, ez cikin fog hangzani, de..... félős vagyok. Úgy értem nappal akár fejen állva is végig nézek egy horrort, de éjjel..- most ő remegett meg - Mit szólnál a Feláldozhatók 2-höz?
- Még az egyet se láttam - hajtottam le a fejem.
- Nem láttad?? Azt a filmet muszáj megnézned. El van döntve, nincs több alkudozás. Feláldozhatókat nézünk.
- Jól van, de az egyet, ugye?
- Ahha, aztán jöhet a kettő - vigyorgott. Elővette a laptopot, gyorsan megkereste, majd már kezdtük is. Egyszer csak felszálltak egy helikopterre a főszereplők, majd az egyik elkezdi: "Feljebb bébi, feljebb!"
- UUuu, feljebb, bébi feljebb -nevettem.
- Ahogy kívánod - Zayn elkezdte csókolgatni a nyakamat - De én azt hiszem inkább lejjebb haladok - vigyorgott.
- Zayn, így nem tudok a filmre koncentrálni - nevettem, miközben már a melleimnél állt.
- Jó, meggyőztél, de később folytatjuk - a vállához dőltem és azt hiszem ott is aludhattam el, mert az utolsó emlékem, hogy egy kosárpályán vannak, aztán putty.... teljes sötétség.

*Reggel*
Korán ébredtem. Óvatosan kimásztam Zayn mellől. Olyan cukin aludt , nem akartam felébreszteni. Lent a konyhában szembejött velem egy alsógatyás Niall.
- Váhh. Óvatosan azzal a tálcával - sikítottam fel, amikor a kajával teli tálcával majdnem feldöntött.
- Ne haragudj, de azért nem kell sikítozni. Mindenkit felébresztesz - morogta.
- Hé, Niall, most tényleg haragszol rám? - állítottam meg.
- Kérlek ne fárassz. Tele van a kezem - vágott egy fáradt fintort. Elvettem tőle a tálcát és letettem az asztalra, majd kérdőn néztem rá. Ő csak pókerarccal bámult rám, így farkasszemet néztünk.
- Nem Nialler. Utálom, ha dühös vagy rám. És nem is értem miért.
- Áhh, semmiség, csak azért, mert annyira fontos neked ez a Harry gyerek, hogy még azt is engedted volna, hogy tönkre tegye a kapcsolatunkat So-val.
- Én tényleg nem akartam ezt. Mondtam, hogy ne mondja el.
- Tudod mit kellett volna tenned? Jól pofán vágnod és megmondani neki, hogy nem szabad, hogy ilyet érezzen. Ja és hogy verje ki a fejéből, hogy elmondja Corn-nak vagy egyáltalán a közelébe megy- mondta haragosan.
- Nem gondolod, hogy egy kicsit szigorú vagy hozzá? - néztem rá.
- Nem - makacskodott.
- Niall, megígérem, hogy ezután még csak azt sem fogom megendgedni neki, hogy RÁ gondoljon, csak bocsáss meg nekem.
- Ezen előbb kellett volna gondolkodnod - elindult a tálca felé, de én elálltam az útját.
- Miért vagy igazából mérges rám? - lassan kifújta a levegőt.
- Azt hittem, miután szakítottak engem jobban kedvelsz, mint őt. Úgy értem, hogy egy ilyen helyzetben mellettem állnál ki - sóhajtott.
- Mindkettőtöket ugyanúgy szeretlek. De neki nem volt senkije és ő is meg volt ijedve a saját érzéseitől. Segítenem kellett neki. De ettől még soha nem akartam, hogy bármi is éket verjen közéd és a nővérem közé. És nagyon kedvellek téged is - mosolyogtam - Ölelés? - tártam szét a kezem.
- Gyere -adta be a derekát és szorosan megöleltük egymást.
- Na menj, mert még hűl Corn reggelije, és akkor kiakad - nevettem.
- Hát még én - nevetett ő is, majd felkapta a tálcát és felment az emeletre. Én gyorsan megreggeliztem egy kis piritóst, aztán felmentem a szobámba és felöltöztem. Mivel még mindig csk fél 9 volt, gondoltam bemegyek a kórházba. Hagytam Zayn-nek egy cetlit, majd hívtam egy taxit . Azt nem értettem, hogy hova lettek a többiek. Egy orrtöréssel nem szoktak bent maradni a kórházban, főleg nem öten... XDD
Tulajdonképpen azt sem tudtam hova megyek, így elbóvitettem magam a kórházhoz. Itt megakadt a napi újság címlapján a szemem. "Harry Styles törött orral bulizott a Dark Angel-ben"
- Ahha, nem bújsz el előlem Harry Styles - kicsit sem volt fura, hogy magamban beszéltem. Már tudtam a következő úti célom
 - A Dark Angel-be - mondtam a taxi sofőrnek. Öt perc múlva ott is voltunk - Köszönöm - szálltam ki. Egy óriási épület volt. Előtte piros szőnyeg terült el, amelyen néhány részeg ember feküdt, Húzós este lehetett. 
- Mond, hogy nem csináltatok semmi hülyeséget - már megint magamban beszéltem. Ezt nem hiszem el. Bementem a nagy üvegajtón. Bent teljesen sötét volt.
- Hahó van itt valaki, aki még él? - kiáltottam el magam.
- Ehh - egy nyöszörgést hallottam jobb oldalról. Elővettem a telefonom is azzal világítottam. Az ajtón nem jött be sok fény , az ablakokon meg mindenhol le volt engedve a redőny. Ekkor egy vörös hajzuhatag kezdett mozgolódni. Nagy nehezen megkpaszkodott egy szék lábában és felhúzta magát, majd lerogyott a székre.
- Alli?
- Ne ordibálj - suttogta.
- Uramisten jól vagy? - siettem oda hozzá. Útközben majdnem átbukfenceztem egy emberkén- Hupsz.
- Nem igazán. Kurvára hasogat a fejem. Nincs egy fájdalom csillapítód.
- Bocsi, de otthon hagytam a táskám - pont most -.-.
- Remek.
- Mi volt itt este? - néztem körül - Hol vannak a többiek?
- Hadd gondolkozzak. Elmentünk a kórházba.. aztán bekötötték Henrik orrát.
- Harry - javítottam ki.
- Ja igen az, el is tört. Aztán azt mondták, pénteken kell visszamennie Liam-nek, hogy levegyék a kötését. Majd.... - gondolkozóba esett - Ja igen, úgy döntöttünk hagyjuk egy kicsit kettesben Nophie-t, ami Harry-nek nem igazán tetszett, így megígértük neki, hogy ma este jól kibulizzuk magunkat. Jaigen. előtte még elvittük a kis Kevint Paul-ékhoz, majd Harry elhozott minket ide. Kicsit iszogattunk, csak Liam nem. Majd Lou és El úgy dntöttek olyan hajnali kettő körül, hogy haza mennek, vagyis Paul-ékhoz, így Liam elvitte őket, én viszont addigra már eléggé becsiccsentettem, így maradni akartam. Harry megígérte vigyáz rám, ezért itt maradtunk. Aztán találtunk egy kedves társaságot, majd feles ivó versenyt tartottunk, amit nem kellett volna és....... ennyi, többre nem emlékszem. Fogalmam sincs hol van Harry, de szerintem valahol itt kéne lennie - nézett körül.
- Húúúúú, hát érdekes estétek volt- bámultam tátott szájjal - Na most keressük meg Harry-t.
- Én inkább ittt maradok. Nem volt könnyű felmászni ide - nevetett fájdalmasan - Várj csak, egy hosszú szőke hajú lány.... - mondta.
- Mi van vele? - néztem rá.
- Vele ment el Harry. Arra. Ott lesz valamelyik szobában - mutatott egy hosszú folyosór.
- Hát ez szuper - morogtam. Be kell nyitnom mindegyik szobába és ki tudja mik vagy inkább kik lesznek ott -  Na akkor kezdjük. - az első néhány üres volt, de aztán jöttek a szebbnél szebb képek, amikről inkább nem számolnék be. Már vagy a 15.-ik szobánál tartottam, amikor végre megtaláltam a fürtöskét. Egy ágyban feküdt nem is egy, hanem két szőke csajjal.
- HAROLD EDWARD STYLES. KELSZ FEL MOST RÖGTÖN - ordítottam és teljes erőből csapkodni kezdett. Már majdnem visszaütött, amikor észrevette, hogy én vagyok az.
- Mi a faszomnak kell itt üvölteni?! Egy ilyen este után már a normális kelés is kurva szar - morgolódott.
- Akkor talán nem kéne ennyit inni -  a fülénél fogva rángattam ki. Útközben megtaláltam az alsógatyáját és odadobtam neki, mivel szó szerint semmi nem volt rajta.
- Bocsánat, hogy káromkodtam veled, de ez igazán nem volt szép - nézett rám,miközben gyorsan felhúzta boxerét.
-Ne haragudj, de attól még, hogy szerelmi bánatod van, nem kell így viselkedni - böktem a fejemmel a szoba felé, ahonnan kirángattam - És komolyan  mondtam, kicsit vissza kéne venned az alkoholból, mert nem lesz ez így jó. Emiatt kotyogtad el a kis titkodat is - mondtam, miközben kiértünk a bárba és kerestem  neki egy pólót, mivel az ő ruháit valószínűleg többet nem látjuk viszont.
- Tudom - hajtotta le a fejét. Odadobtam neki egy sima fehér pólót.
- Tessék, szerintem ez jó lesz.
- De ez nem is az enyém.
- Leszarom. Ha megtalálod felveheted, de amíg hazaérünk kibírod ebben.
- Jó, bocsánat! - emelte fel a két kezét, mire én hozzávágtam egy gatyát is, ami a fején landolt.
- Ne haragudj - nevettem el magam. Nem tudtam tovább a szigorú barátot játszani - Tudod, hogy szeretlek, de ezentúl jobban oda kell figyelnem rád! - néztem rá komolyan.
- Igenis , hölgyem - vigyorgott.
- Na öltözni - gyorsan felkapta a pólót és a gatyát, majd összekapartuk Alli-t, akinek szerencsére megvolt minden ruhája. Hívtunk egy taxit és elindultunk hazafelé.