9.fejezet

9.fejezet

Sziszasztok!! Itt a 9.fejezet! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást és komizzatok, ha akartok!! :D

*Lilly szemszöge*

Míg Harry a pultnál keverte a koktélokat, én leültem a fotelra, hogy megigyam a sajátom. Tényleg nagyon ó koktélokat csinált. Bár nem tudom mit rakott bele, de az enyémet megbolondította valamivel, amitől egyszerűen eszméletlen lett. Sophie és Niall már a sarokban falták egymást. Nem csodálom, felesz vagy mersz közben is alig bírtak magukkal. Jó volt látni, milyen boldogok. Amíg Allison az újabb adag koktáljára várakozott, Liam leült mellém.

- Azért láttam élvezted Harry kis mutatványát! – mondta vigyorogva.

- Liaaam! Barom vagy!! – mondtam neki és rácsaptam a kezére, azonban az izmaitól az én kezem fájdult meg – Aúúúú! – jajgattam – Értem már mit érezhetett Sophie, amikor belédütközött! – nevettem.

- Ez van, ha kötözködni akarsz velem! – mondta.

- Én kötözködök? Igen, igen?? – majd elkezdtem a fejét ütögetni.

- Héj srácok, elég! – jött oda hozzánk Allison. Megpróbált szétválasztani minket, de Liam az ölébe rántotta és már el is kezdődött a csókpárbaj.

- Ohh, te! Kihúzod magad a harc alól, mi? – viccelődtem, de rám se bagóztak, így inkább meg kerestem az én Harrymet – Szia édes! Még mindig koktélokat gyártasz?? – támaszkodtam rá a pultra.

- Igen, de ha van ötleted, csinálhatunk mást is! – jött oda hozzám a pult túloldalán és gyengéden megcsókolt.

- Nos, tulajdonképpen, nem volt rossz a mai produkciód! – mondtam mosolyogva – De én még csak egy koktélt kaptam és azt hiszem az nem lesz elég! – majd bementem a pulton belülre és felhörpintettem a legújabb italt, amit gyártott.

- Ó, az azt hiszem kicsit erős lesz neked… - mondta, de addigra én már az egészet megittam. Tényleg kicsit húzós volt és meg is szédültem egy pillanatra, de Hazza megtámasztott – Minden oké? – kérdezte és megsimította az arcomat.

- Most már igen! – mosolygtam és kezdett kitisztulni a kép. Egész jól voltam már. Olyan kellemes kábulatba estem – Kinek készült ez a koktél? – kérdeztem, mert éreztem, hogy ezt nem nekem szánták.

- Hát igazából Zaynnek. Niall mondta, hogy nincs valami jó passzban. Gondoltam felvidítom, de valaki megitta a piáját, ami nem mellesleg elég erős volt és azt hiszem ezt a valakit ez nemsokára kiüti. – mondta Harry és az egyik kezével megtámasztott, hogy el ne dőljek.

- Hát azt hiszem a mai terveinknek lőttek! – mondtam, majd magamhoz húztam – De ennyire még van erőm! – és megcsókoltam.

- Ekkor Zayn sétált be a nappaliba. Láthatóan elég részeg volt már.

- Uhh.. hányingerem van ettől a sok gerlice pártól! – mondta, majd az ajtó felé indult. Az kezében egy cigi volt.

- Zayn hova mész? – szólt utána Liam.

- El! – válaszolta Malik flegmán és kilépett az ajtón.

- Valakinek utána kéne mennie, mert ebből még baj lesz! – mondta Harry.

- Áhh, majd én! – Liam felkaparta magát a kanapéról. Jelenleg ő volt a legjózanabb, úgyhogy én is jó ötletnek tartottam, hogy Leeyumm menjen. Alli viszont bánatosan nézett utána. Látszólag még marasztalta volna, hogy folytassák, amit elkezdtek…… :D

- Valahogy fel kéne vidítani – morfondírozott Sophie.

- Ja, lehet, hogy valahova el kéne mennünk nyaralni. Szerintem mindenkire ráférne egy kis kikapcsolódás.

- Ausztráliaaaaaaa! – kiáltott fel Harry és meghúzta a szóvégi ’a’ betűt – Egy rajongó úgyis írta, hogy hiányzunk Ausztráliának! – mondta – És ti is velünk jöhetnétek! – mutatott rám, Sophiera és Allire.

- Nem is rossz ötlet! Úgyis van még szabadságom, egyik egy napot sem használtam fel!! – mondta vidáman Alli.

- Ja nekem is! – holnap be is megyek és kiíratom magam. Tényleg mikor is megyünk? – tette fel a kérdést Corn.

- Öhmm.. már nézem a járatokat! – Niall az ipadján bogarászott – Holnap este 9-kor megy egy járat és este hatra ott is leszünk! – mondta boldogan Niall, de én csak tágra nyitott szemekkel bámultam rá, mint egy hülye.

- Este hatra?! Mármint másnap este hatra? Az… - elkezdtem a kezemen számolni az órákat – Az 21 egy óra! Nem is tudtam, hogy Ausztrália ilyen messze van!

- Nyugi, Liamnak le van töltve a Jó barátok 10 évada, Niallnek pedig az Így jártam anyátokkal 7 évada és én is ott leszek!  Ne féj, nem fogsz unatkozni! – nyugtatott Harry – Ahogy te sem! – mutatott Sophiera, mire ő kinyújtotta a nyelvét.

- Ahh, nem tudom, hogy fogjuk kibírni ezt az utat, de már alig várom! – ujjongott Niall ölében a nővérkém.

Ekkor Liam jött be az ajtón, mellette Zayn csoszogott.

- Na mi történt? – kérdezte Alli és aggódva rohant Liamhez.

- A nagy izmaimmal kicsit kiütöttem, de azt hiszem észhez tért! Nem volt vészes! – mosolygott halványan Liam.

- Sajnálom, amit az előbb mondtam rólatok, srácok! Igazság szerint egész édesek vagytok, így együtt! – tette hozzá Zayn. – És holnap hazajön Perrie. Most rá kell koncentrálnom!

- Ó, pedig mi már meg is terveztük neked a felvidító vakációt. Holnap indulunk Ausztráliába! – mondta boldogan Allison.

- Ez nagyon kedves tőletek, de én azt hiszem maradok. Ránk fér egy kis kettesben lét Perrievel. Már nagyon régóta nem csináltunk semmit ketten.

- Nem már Zayn! El kell jönnöd! – gőzködte Harry.

- Sajnálom Harry! Inkább maradok.

- Jól van. – egyeztünk bele szomorúan.

*Allison szemszöge*

*Másnap este*

Már a repülőtéren voltunk. Igazség szerint még sosem repültem . Londonba is busszal utaztam, így egy kicsit izgulok. A cuccomat fél óra alatt összepakoltam, de mi van, ha valamit itthon hagyok. Áhh, túl aggódom az egészet. Corn olyan nyugodt, még Lilen sem látszik, hogy ideges lenne. Csak én vagyok iylen szánalmas.

- Azért kár, hogy nincs itt mindenki. Jó buli lett volna együtt, de szerintem azért így is jól fogjuk érezni magunkat! – mondta Liam. Zaynt nem sikerült meggyőznünk, hogy jöjjön velünk és Louis és Eleanor is inkább otthon maradtak a baba érdekében és hogy együtt töltsenek egy kis időt. Liam megérezte a remegésem és a hátamra tette a kezét.

- Mi az? Minden rendben? Talán izgulsz? – bólintottam – Ne aggódj! Nem lesz semmi baj. Én végig ott leszek melletted.

- Repültél már nem? – kérdezte Niall.

- Neem – vallottam be.

- Héj, vigyázni fogok rád! – suttogta Liam és megpuszilta a fejemet. Ez egy kicsit megnyugtatott, de még mindig görcsösen szorongattam a kávémat a kezemben.

Fél óra múlva már a gépen ültünk. Még mindig rettegtem a felszállástól és mikor elindult a gép motorja Liambe kapaszkodtam.

- Én nem akarom ezt! Le akarok szállni! Le akarok szállni! – mondogattam.

- Nyugi, mindjárt felszállunk és meglátod nem is ijesztő! Csssss… - csitítgatott. Szorosan behunytam a kezem, majd elindultunk. 5 percig csak egyenesen mentünk, majd már nem éreztem az út döcögését.

- Mi történt? – kérdeztem Liamat.

- Repülünk – mondta és odaengedett az ablakhoz, hogy kinézhessek. Tényleg a levegőben voltunk és alattunk békésen úsztak a felhők. Előttünk Lil és Harry együtt csodálták az eget, mögöttünk pedig Niall kukucskált ki, majd átengedte a terepet Sophienak. Ezután még dumáltunk egy kicsit, majd Leeyummal el kezdtük nézni Jó barátokat, de én azt hiszem úgy az út háromnegyedénél bealudtam.

- Alli, All! éBredj, fél óra és leszállunk! – suttogta Liam.

- Hmmm… máris? – ébredeztem álmosan – Még aludtam volna – Liam csak mosolygott. Ahogy mondta fél óra múlva meg is érkeztünk Sydneybe. Hiábavaló volt az alvás, mert amikor leszálltam hullafáradtnak éreztem magam. Mondjuk ez nem is volt olyan furcsa, hiszen az időeltolódás miatt, itt hajnali 3óra volt. Beültünk egy taxiba.

- Aprópó hol is lesz a szállásunk? – kérdezte Corn.

- Egy tengerparti kis házikóban. Szerintem nagyon fogjátok imádni! – vigyorgott Niall. 10 perc múlva oda is értünk. Mikor kiszálltunk gyönyörű látvány tárult a szemem elé. 3 kis kivilágított bungaló állt egymás mellett a parton és a lábuk beleért a vízbe. Nyugodt környéknek tűnt, nem messze a házikóktól volt egy kisebb városrész, de nem hallatszódott ide a zaja. Taxival gyorsan be lehetett érni a központba is. A kis bungalók növényekkel voltak körül véve és benyúlottak az óceánba. Meseszépen nézett ki.

A gyönyörű ausztráliai szállásunk ;)

Ó, Istenem! Ez kárázatos! – sóhajtott Lilly. Bementünk a házakba, mindenki elfoglalta a saját bungalóját. Mikor benyitottam az ajtón, egy tágas nappali fogadott, amerikai konyhával. A nappaliból egy folyosó nyílott, ahol egy fürdő és egy háló foglalt helyet. Bementem a szobába és ledobtam magam az ágyra. Egy ultrakényelmes franciaágy volt, melyet baldachin vett körül. Előtte egy hatalmas szekrény állt tükrös ajtóval, a falon pedig tengerparti képek lógtak. Innen nyílt egy ajtó ki az erkélyre. Kimentem egy kis levegőt szívni és Liam is követett. 

- Nos? –kérdezte.

- Imádom!

- Tudtam! – mondta, majd átölelt és megcsókolt – Még mindig olyan álmos vagy? Csak mert gondoltam megnézhetnénk a napfelkeltét! Szerintem a holnapi napot, úgyis csak pihenéssel és fürdéssel töltjük.

- Hát, talán már nem vagyok olyan álmos! – mosolyogtam és leültem az erkélyen lévő napágyra. Liam hozott ki egy takarót, majd ő is bebújt mellém. Így vártuk, hogy felkeljen a nap.

*Corn szemszöge*

Már 20 perce elfoglaltuk a házikónkat. Én még mindig óriási mosollyal összevissza futkostam és nézelődtem. Persze Niall jót röhögött rajtam, de amikor meghallottam, hogy a hálóban röhög beszaladtam hozzá és elkezdtem csikizni.
- Hogy mersz rajtam röhögni-mosolyogtam rá-most ezért meghalsz - és elkezdtem csikizni. Szegény ott fulladozott a röhögéstől, de amikor én is elkezdtem röhögni gyorsan átfordult és most ő csikizett engem. Tudni kell rólam, hogy szörnyen csikis vagyok. Egyszer csak felhajtotta a pólóm és úgy kezdett el csikizni . Én meg csak fuldokoltam, amikor egyszer csak egy puszit nyomott a hasamra .Én ekkor felültem és megcsókoltam.
- Na mivan ennyi telik csak tőled? - kérdeztem mosolyogva és az arcát nézegettem. Nem tudtam betelni vele.
- Mért többet akarsz?-nézett rám rossz fiúsan.
- Majd ha elkapsz-felpattantam és elkezdtem szaladni amerre csak láttam.
"Sajnos" gyorsan elkapott és felvett e karjaiba.
- Nem is tudom,de kicsit de javu-m van-mosolyogtam megállás nélkül.
- Nekem is- mosolyogtunk egymásra. Olyan édes volt.- Csak valamit elfelejtettünk-majd fölém hajolt és megcsókolt. Ugyanolyan jó volt mint először. Csak itt éppen nem hagytuk abba. Egyszer csak leültünk a kanapéra Niall óvatosan letett, de a száját egy pillanatra sem vette le az enyémről. Közelebb húzott magához és megfogta a combom. Nekem még ez is csikis volt ezért belemosolyogtam a hosszú csókunkba. 
- Na mivan?- kérdezte és szerintem ő is olyan boldog volt, mint én, mert folyamatosan mosolygott.
- Semmi, csak szerintem nem itt kéne, mert ahogy Harry-t ismerem megles minket - kuncogtam.
- Igazad lehet- majd felvett, de most nem a karjaiba. Úgy vett fel mintha a hátán lennék, de most elölről. A lábaimat köré kulcsoltam, majd megint megcsókolt. Megfogta a fenekem, majd bevitt a hálóba. Letett az ágyra úgy kapcsolta fel a lámpát, hogy jól lássuk egymást, viszont kicsit sejtelmesebb lett a hangulat, mivel "különös " módon a szobában piros lámpaburák volt. Így minden vörös let , amitől én jobban beindultam kicsit. Mikor visszajött a lámpától én megfogtam a pólóját és magamhoz húztam. Megcsókoltam, miközben ő megfogta a derekam, majd a keze feljebb vándorolt a pólóm alá. Én is benyúltam az övé alá. Miközben ő megpróbálta leszedni rólam a pólómat én addig a kockáit simogattam, amitől kicsit elmosolyodott.

- Várj, hoztál magaddal, mert én nem - kérdeztem aggódva.
- Uhh, baszki tényleg-majd megcsapta a homlokát- az nagyon cikilenne ha Harrytől kérnék? Vagy Liamtől neki mindig van...- kérdezte majd elmosolyodott .
- Hát nem tom - húztam el oldalra a szám, mivel mindig így gondolkodom - De most tényleg mindig van nála? - kérdeztem és bevágtam egy idióta kérdő fejet.
- Aha múltkor még a próbára is hozott , berakta a zsebébe de miközben megfordult kiesett és mindenki röhögött össze-vissza ő meg csak egyszerűen felvette majd tovább gyakorolt .
 -Komoly?? - és elkezdtem röhögni - Szerintem, nem a fiúktól kéne kérni mert még írnak egy kör sms-t a többieknek.
- Akkor elugrok a kisboltba. Itt van egy köpésre – mondta kicsit szomorúan, amit persze észrevettem.
- Nyugi itt foglak várni- majd megcsókoltam- Siess vissza- súgtam a fülébe.
- Úgy sietek , ahogy csak lehet - majd nyomott egy puszit az arcomra és elszaladt.
- Hümm, meglepem - majd odamentem a bőröndömhöz. Nem sok szexi ruhám volt, de múltkor eszembe jutott valamiért Niall és vettem egyet. Tényleg nem szoktam, mert eddig csak egyszer voltam fiúval. De nem zavart, hogy nem Niall az első, mert gondolom már ő sem szűz hiszen volt barátnője . Szóval egy kis csipkés fehérneműt vettem fel , mert imádom a csipkét. Kicsit furán éreztem magam, de Niallért megteszem. Elkezdtem gondolkodni vajon a többiek mit csinálnak, de nem volt időm gondolkodni, mert a hercegem már meg is jött.
- Megjöttem- szólt és én egyből odafutottam hozzá. Láttam rajta a meglepődést, de tetszett neki.
- Ohh helóó- mondtam majd megint felkapott. Imád hurcolni valamiért.
Száját gyorsan az enyémre tapasztotta, de most nem sokat szöszmötöltünk mivel rajtam nem volt sok minden. A többi már nem publikus. :D 

*Lilly szemszöge*

Fél négy volt már, de én elkezdtem kipakolni a cuccaimat. Annyira tetszett ez a hatalmas szekrény, gyorsan belaktam.

- Nem vagy ehhez egy kicsit fáradt? – kérdezte Harry, majd odajött mögém és átkarolta a derekem.

- Nem. Valahogy föl vagyok pörögve – válaszoltam. Talán azért volt, mert vele voltam egy szobában, vagy mert még sosem voltam Ausztráliában, de nem tudtam volna most aludni.

- Akkor talán másra is felhasználhatnánk az energiádat! – majd megfordított és a szekrénynek döntött. Elmosolyodtam, majd lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Olyan kellemes és csodálatos volt, mintha most csókolóznánk először. Hosszú másodpercekig nem engedtük el egymást.

- Nem úgy volt, hogy várunk? – kérdeztem, miközben a szánk még mindig összeért.

- Szerintem már eleget vártunk - majd a kezét a derekamra tette és elkezdte lehúzni a pólómat. Hagytam neki, de aztán a kezem a mellére támasztottam és az ágy felé toltam. Mikor odaértünk ledöntöttem és rámásztam.

- Ohh.. micsoda vadmacska lett belőled! – suttogta a hajamba.

- Nem csak te tudsz meglepetéseket okozni! – erre a megszólalásomra, átfordított, lefogta a kezem és a hasamat kezdte puszilgatni. Ezután újra megcsókolt, én pedig lehúztam a pólóját és a lábamat a dereka köré fontam. Mikor a nyakamat csókolgatta, szemügyre vettem a kockáit és egy pillanatig elrévültem. Örökké itt tudtam volna maradni vele. Ezután a combomat kezdte simogatni, én pedig épp a nadrágját akartam kigombolni, amikor valaki berontott a szobánkba.

- Héj Harold nincs nálad valami pia? Óóó… megzavartam valamit? Ezer bocsánat! – torpant meg Liam, mikor meglátott minket az ágyon.

- Te is aztán tudod mikor kell rárontani az emberre Liam! – mérgelődött Harry, de nem mozdult rólam.

- Harry…. – kezdtem – Talán leszállhatnál rólam, amíg….

- Ja igen bocsánat! – látszólag cseppet sem volt neki ciki, hogy Leeyumm így látott minket. Ezek szerint ez nem először történt meg, velem viszont igen. Hazza inkább csak mérges volt, miért megzavartak minket. Lemászott rólam, majd odanyújtotta a pólómat.

- Én… addig kimegyek az erkélyre! – mondtam, majd gyorsan felkaptam a pólómat és elindultam az erkélyre. Húú, még egy ilyen ciki esetet. Ha Liam holnap folyton emlékeztetni fog erre, nem tudom, hogy fogom ezt túlélni. Mondjuk szívesen befejeztem volna, amit Harryvel elkezdtünk, de nem ma. Mára elég volt ennyi izgalom. Harry pár szót beszélt Liammal és adott neki egy üveg pezsgőt, majd Liam távozott és a göndörke kijött hozzám a teraszra.

- Nem fázol? – kérdezte, majd rám terítette az egyik jó meleg pulcsiját, amit úgy imádtam – Ne haragudj Liam miatt! Ha akarod én…. én tudok még várni! – mondta és láttam, hogy őszinte velem.

- Csak egy-két napot kérek Harry! Én is nagyon szeretném, de ez így nem fog menni!

- Oké, értem. Rád megéri várni! – mosolygott és előbukkantak a gödröcskéi, amiket annyira szerettem. És azok a gyönyörű smaragdzöld szemek. Teljesen elvesztem bennük. Magához húzott és lassan lehajolt hozzám, majd megcsókolt. Én a kezembe fogtam az arcát és teljesen a testéhez simultam. Lassan elengedett –Nem tudom, hogy fogom kibírni, hogy ne teperjelek le, de pár nap nem a világvége! – vigyorgott, miután elengedett.

- Kezdetnek én elmegyek fürödni és utána feküdjünk le, jó? – mosolyogtam rá és megsimítottam az arcát.

- Rendben – mondta, majd mikor elindultam befelé rácsapott a fenekemre- De siess, mert mindjárt elalszom! – mondta, de láttam rajta, hogy kicsit sem álmos. Ahogy én se voltam az, úgyhogy miután lezuhanyoztam és bebújtam mellé az ágyba, magához húzott és végig beszélgettük és csókolóztuk az egész éjszakát.

*Zayn szemszöge*

Alig vártam már, hogy Perrie hazaérjen. A repülőgépe elméletileg 5 perc múlva száll le, de még így is fél órát késett. Az egész éjjelt, az egész holnapot, sőt az egész hetet vele akartam tölteni. Nem gondolva Jadere, nem gondolva semmi másra csak Perriere. A gépe még öt percet késett, de végre leszállt. Láttam kijönni az embereket és mindegyikben Perriet kerestem. Végre megláttam egy narancssárga virágos bőröndöt. Ez ő. Amilyen gyorsan csak tudtam, elé szaladtam.

- Pezz! Annyira hiányoztál. Felkaptam és megpörgettem a levegőben.

- Te is nekem, édes! – mondta, majd nyomott egy puszit az arcomra. Ezután elővette a telefonját.

- Héj, nem szabadulsz ilyen könnyen tőlem. – mondtam, majd elvettem tőle a telefont és megcsókoltam. Perrie gyengéden visszacsókolt, de aztán eltolt magától.

- Az egész jövő hetet együtt töltjük, de most muszáj megnéznem, hogy keresett-e valaki – mondta és kinyújtotta a kezét a telefonért.

- Vedd el! – vigyorogtam és felemeltem a kezem jó magasra. Szerencsére pár centivel alacsonyabb volt nálam, így nem érte el.

- Zayn add ide! Zayn! Komolyan mondom, add ide vagy… - ugrált és próbálta megszerezni a telefont.

- Vagy mi lesz? – mosolyogtam, de miután karba tette a kezét és morcosan nézett rám leengedtem a kezem és odaadtam a telefont – Tessék itt van! Ha már ez is fontosabb, mint én! Felesleges volt kijönnöm eléd! – mondtam, majd megfogtam a csomagjait és elindult kifelé hívni egy taxit.

- Zayn hogy mondhatsz ilyet? Héj, várj már! – futott utánam és közben a telefonját nézegette – Megmondtam, hogy azt hittem, dedikálásokon lesztek, ezért nem úgy terveztem, hogy te is velem jöhess. Azt hittem meg tudod érteni. – mondtam, mikor megállított.

- Persze, megértettem, hogy neked én mindig csak második leszek.

- Ez nem igaz. Nekem te vagy az első És ezt ezen a héten be is fogom bizonyítani. Higgy már nekem! Szeretlek, Zayn! – fogta meg a kezem.

- Én is! – mondtam, majd megöleltem – Ne haragudj! Megyek és hívok egy taxit, addig nézd meg hívott-e valaki! – böktem az állammal a telefon felé, majd kisétáltam és füttyentettem egy taxinak. Ezután visszamentem Pezzhez.

- Nos? – kérdeztem.

- Áhh..a menedzser hívott vagy százszor, meg vagy húsz üzenetet küldött, hogy hívjam vissza, mert nagyon fontos, de hát mondtam neki, hogy a családomnál leszek. Nem értem mi lehet ilyen sürgős – rázta a fejét.

- Gyere, majd a otthon visszahívod!

- Rendben – mosolygott rám, majd beültünk a kocsiba.

- És milyen volt a családodnál? – faggattam.

- Ó, olyan jó volt újra látni őket. Már nagyon hiányoztak! És itthon mik történtek, amíg nem voltam otthon?

- Ohohoó, jó sok mindenről lemaradtál! Louis megkérte Eleanor kezét!

- Micsoda? De hisz ez csodálatos! Alig várom már az esküvőjüket! – lelkendezett Perrie.

- És El bejelentette, hogy terhes – folytattam.

- Nehogy máár! És én pont ekkor utazom el. Jellemző, amikor itt vagyok nem történik semmi, de ha pár napra elmegyek felfordul az egész világ!

- Ja és Liamnak, Niallnak és Harrynek is van barátnője! És most kint nyaralnak Ausztráliában! – meséltem tovább.

- Niallről halottam, tele lesz vele a holnapi újság. Tudod nagybátyám szerkeszti az ottani újságokat és láttam mikor csinálta! – vigyorgott Pezz - Ohh, pedig eddig valahogy sikerült elrejtenem előlük a képeket, hogy ne zavarják őket, de felesleges volt, mert holnap úgyis meglátják. Ausztráliában nem tudom eltüntetni az újságokat.

- Na de Harry! Nem hittem volna, hogy valaha megtud állapodni! Lehet valami különleges abban a lányban, ha így megfogta Harryt! – folytatta Perrie az elmélkedést.

- Hát igen. Harry is tud még meglepetéseket okozni!

- Tényleg és hogy van Jade? – tette fel a kérdést Perrie.

 - Ööö… hát azt hiszem egész jól! Nem sok időt töltöttünk együtt, de asszem sikerült egy kicsit felvidítanom. – hazudtam.

- Oh ez remek! Akkor itthon minden rendben – lelkendezett Pezz. Mikor a házához értünk, gyorsan kipakolt, majd felhívta a menedzserét. Körülbelül 15 percig beszéltek, én addig TV-t néztem. Mikor letette gondterhelt arccal ült le mellém.

- Zayn beszélnünk kell.

- Mi a baj édes? – kérdeztem, majd lehalkítottam a TV-t.

- Az a helyzet, hogy a menedzserünk most szólt, hogy holnap amerikai turnéra indulnunk. Ezért hívogatott annyit. Ő is a napokban tudta meg, hogy felkértek minket és ez egy óriási lehetőség a bandának. Már meg is szervezték a turné állomásait és azt mondták Amerikában biztosítanak helyet és pár napot, hogy tudjunk próbálni. Aztán már bele is vágunk. Egész nyáron a dalokat gyakoroltuk, így nem szoktunk el annyira. Nem hagyhatom cserben a lányokat – magyarázta. Próbáltam felfogni, amit mondott, de nem sikerült. Csak ennyit tudtam kinyögni:

- És mikor indultok?

- Holnap reggel – ez szívembe vágott.

- Mennyi időre mentek? – kérdeztem.

- Hat hónap – nem bírtam tovább.

- Hat hónap? De hisz az egy fél év.

- Tudom. És megértem, ha szakítani akarsz velem. – mondta komoran.

- Nem, Pezz dehogyis. Kimegyek veletek. Ott leszek neked támasznak – mondtam.

- Zayn… ó, drága Zayn mégis mit csinálnál ott? Nem sokára, július vége felé ti is elkezditek a próbákat, befejezitek a 2. lemezt és elkezditek forgatni a klipet, nem? És amúgy mi folyton próbákra járunk, aztán meg megyünk tovább a következő helyszínre.

- De…

- Zayn, sajnálom.  –mondta, majd adott egy puszit a homlokomra – Megpróbáljuk addig távkapcsolatban? Hat hónap és itthon vagyok. Hidd el gyorsan eltelik. – biztatott.

- Én megvárlak – mondtam, majd közelebb húztam és megcsókoltam.