12.fejezet

               

Komizzatok , ha van kedvetek ! Ez elég hosszú lett, bocsi , de nem figyelünk sajnos és elfelejtjük felrakni, ezért lesznek ilyen hosszúak. De reméljük tetszik, jó olvasást!Most szeretnénk kicsit kedvezni a kosarasoknak is ;D


                                                  

*Harry szemszöge*

-Szia-szóltam bele a telefonba.
-Szia-köszönt vissza Corn-tudnál foglalni jegyeket mára vagy holnapra?-kérdezte teljes nyugoddsággal.
-Mi? Minek?-kérdeztem kicsit idegesen. Minek akar ez hazamenni?
-Vajon miért? Hát hazamenni észlény!-mondta röhögve. Hát ez mindig ilyen lökött?
-Jó, jó de minek akarsz hazamenni?
-Mert ideje lenne, Alli itt fekszik a kórházban és visszakéne zökkenteni a valóságba, mert a végén még elfelejti hol is dolgozik.
-Mi??!! Kórházban??-most már eléggé ideges lettem- Nekünk mikor akartatok szólni?
-Sajnálom, csak gondoltam nem keltelek fel titeket...-majd egy picit csöndben maradt- de semmi baja , csak kicsit besokalt a piával, de szerintem már el is engedik, mert itt jönnek Liammel.
-Ohh, akkor jó-fújtam ki a levegőt-Akkor keresek repcsit.
-Rendben,, köszi , nemsokára hazaérünk.
-Oké szia.
-Szia-tette le a telefont.
-Sziveeem-kiabáltam kicsit , mivel Lil a fürdőben volt.
-Tessék?-sétált ki egy szál törüközőben. Nyeltem egyet miközben végignéztem.
Elmosolyodott és megcsókolt.
-Na mivan?-kérdezte újra.
-Ja, ja-szedtem össze magam- Képzeld Alli kórházban volt de már kiengedték, mert túl sokat ivott és Corn haza akar menni-mondtam el egy szuszra, ő csak elkerekedett szájjal nézett.
-Hogy mi van??-kérdezte idegesen.
-Tudom - karoltam át- nekem is most szóltak telefonon.
-De én nem akarok hazamenni...-nézegett lábfejét.
-Én se , de vár a munka-elhúztam a számat-hidd el én örökre itt maradnék veled-majd megcsókoltam. Ez most különösen jól esett, nem mintha a többi nem, de ez valamiért különleges volt és ezt ő is érezte.
-Te is érezted?-nézett rám ragyogó barna szemeivel.
Én csak bólintottam és újra megcsókoltam, de ekkor Liam nyitott be.
-Sziasztok-nézegetett valamilyen listát-Nincs véletlenül paradicsomotok?-nézett fel. Kicsit megijedt , hogy Lil csak törülközőben én meg alsóban voltam. Általában így vagyok otthon.
-Csak nem megint megzavartam valamit?-kérdezte .
-Nem-nem, gyere adok paradicsomot-mondta Lil, de amikor megfordult rám kacsintott. Úristeeen!! Hát én elolvadtam ott helyben . Le is kellett ülnöm a kanapéra. Eddig mindig csak én akartam ( vagyis szerintem) és most ő is... Gyerünk Harold szedd össze magad. Megráztam a fejem és utánuk mentem.
-Öhhmm szivem-felém fordult én pedig rámutattam a törcsire.
-Jajj tényleg-kicsit fejbe csapta magát-mindjárt jövök!-majd elszaladt.
Én tovább néztem arra amerre elment és Liam elkezdett legyezni az arcom előtt.
-Hahó! Hős szerelmes nekem kéne egy kis paradicsom!-mondta és egy kicsit toporzékolt.
-Ja jó ok..-odasétáltam a hűtőhoz majd odaadtam neki a hőn szeretett paradicsomjait.
Kikisértem az ajtóig. Félig kilépett .
-Aztán védekezzetek!-röhögött és mielőtt meg tudtam volna ütni kiszaladt és bevágta az ajtót.
-A kis..-majd elröhögtem magam. Hirtelen Lil megcsikizett hátulról.


*Később*

Ohh.. Ez nagyon jó volt! - sóhajtott föl, miután kidőlve feküdtünk az ágyon, de még most sem tudta, semmi másra csak rá gondolni. Odahajoltam és megcsókoltam, közben a kezem a fenekére csusszant - Hé, héj.. - kuncogott - Ráadás is kell? - vigyorgott rám.

- De még mennyire, sőt... - már a nyakát csókolgattam, amikor leállított.

- Hidd el én is szivesen folytatnám, de rá kéne beszélnünk Cornt, hogy maradjunk még pár napot.

- Csak pár perc.... - egyre lejjebb és lejjebb mentem.

- Harry - nevetett fel - Elég. Ne haragudj, de tényleg beszélnünk kell vele. - mosolygott és a fejemet feljebb húzta, majd egy gyors csókot nyomott a számra és megpróbált szabadulni alólam. Mikor kimászott a takaró alól, azt hittem megőrülök, hogy ha most nem kapom meg. utána ugrottam, elkaptam és magamhoz húztam.

- Tényleg csak pár perc, annyit tudnak várni. - suttogtam a fülébe.

- Harr... - kezdte, de tovább már nem ellenkezett.

- Hihetetlenül meggyőző tudsz lenni, tudod? - kérdezte Lil, miközben a pólóját vette föl.

- Tudom hát. De te pont ezt szereted bennem, nem? - vigyorogtam, miközben én is felhúztam a nadrágom és készültünk Sophiékhoz.

- Persze - nyomott egy puszit a számra, majd elindultunk a szomszédba. Niall nyitott ajtót.

- Sziasztok! Na megvannak a jegyek? - kérdezte.

- Épp erről akartunk beszélni, de előbb bemehetnénk? - kérdeztem, majd Niall kitárta az ajtót.

- Na szóval, arra gondoltunk - kezdte Lil, miközben már Corn is kijött a nappaliba - ,hogy még nem kéne hazamennünk, tök jól elvagyunk és All is jól érzi már magát, két napot még maradhatnánk.

- Jó, végülis az nem sok idő... - mondta Corn, majd miután Niall is beleegyezett, úgy döntöttünk lazulunk egy kicsit, amíg Alli kipiheni a másnaposságot és elmehetünk valahova.

*Jade szemszöge*

Jó volt végre itthon lenni. Már alig várom, hogy Zayn is hazajöjjön Ausztráliából. Addig is úgy döntöttem, hogy mivel jelenleg nincs hova mennem, bekéreckedem Louisékhoz. Nem akartam zavarni őket, de tênyleg nem tudtam máshova menni. Szerencsére be is fogadtak és nagyon kedvesek és megértőek voltak velem. Sőt miután elmeséltem nekik mindent, Louis még meg is dicsért, amiért így kiosztottam Perriet. Most épp elment bevásárolni, amíg én tv-ztem, Eleanor pedig a konyhában gépezett. Egyszer csak egy nagy puffanást hallottam, majd nyögéseket. A hangok a konyhából jöttek, úgyhogy gyorsan berohantam. El a földön feküdt és a fájdalotól összegörnyedt és a hasát fogta.

- Úristen! Eleanor! - odarohantam hozzá és megtámasztottam a hátát, hogy fel tudjon ülni. Gyorsan a mentőket tárcsáztam.

- Halló, itt Jade Thirlwall, egy terhes nő Eleanor Calder rosszul lett, hasi fájdalmai vannak. Kérem siessenek, a Fighter Street 107- ben vagyok. - hadartam őrült módon.

- Remdben máris ott vagyunk - hangzott a válasz.

- Kérlek, Eleanor tarts ki, mindjárt itt lesznek - El arca teljesen elsápadt és egyre csak a hasát fogta és néha-néha felnyögött. Egyszercsak eltorzult az arca és a földre hányt. Lehetett volna csak egy normális terhességi rosszullét is, de nem annak tűnt. Felsegítettem Elt, majd a kanapéra fektettem, de összegörnyedt a fájdalomtól. Gyorsan Louist tárcsáztam.- Szia Jade! Egy pillanat, csak épp fizetek. - szólt bele Lou.

- Louis azonnal haza kell jönnöd, Eleanor rosszul van, már hívtam a mentőket, mindjárt ideérnek és beviszik, én

 vele megyek, neked is a kórházba kéne jönnöd.

- Rendben rögtön ott vagyok - mondta és éreztem a halálos félelmet a hangjában. Ekkor megjöttek a mentők, így letettem a telefont és gyorsan ajtót nyitottam nekik. Feltették egy hordágyra Eleanort, majd már vitték is a mentőautóba,

én is gyorsan beszálltam és szirénázva elindultunk a kórház felé.

*Liam szemszöge*

- Kösz, hogy segítettél az este bevinni a kórházba - tettem a kezem Zayn vállára, miközben az édesen alvó Allit néztem.

- Áá, semmiség ez csak természtes! - ekkor megcsörrent a telefonja - Bocs, egy pillanat, Jade hív! - vigyorodott el.

 Felvette, majd elvonult, de pár perc múlva, halálra vált fejjel jött vissza.

- Azonnal indulnunk kell haza! - mondta.

- Miért Zayn? Mi történt? - komolyan kezdtem aggódni.

- Eleanor rosszul lett és bevitték a kórházba.

- Ó, Istenem! - sétált be Allison a konyhába, én csak legfagyva bambultam magam elé, majd gyorsan feleszméltem, magamhoz húztam Allt, adtam egy puszit a homlokára, majd a hajába suttogtam, hogy kezdjen pakolni, a legközelebbi géppel indulunk.

 Zayn átment szólni a többieknek, én pedig megnéztem mikor megy a legközelebbi gép.

A 11- es géppel már indultunk is hazafelé. Mindenki sokkos állapotban ült a gépen és maga elé meredt. Én átkaroltam Allt és próbáltam minél közelebb húzni magamhoz. Nem akartam Louis helyzetében lenni, ha bármi történne Allisonnal, én.....

Én nem tudom mit csinálnék.

Mikor megérkeztünk Londonban olyan este 7-8 óra lehetett. Rögtön a kórházba mentünk. Megkérdeztük melyik folyosón van

Eleanor, majd felmentünk. Louis kint várakozott az egyik padon. Arcát kezeibe temette. Jade épp kávét vitt neki.

- Sziasztok! - mondta Jade, mikor meglátott minket.

- Helló! - köszöntünk mindannyian.

- Na mondtak már valamit? - kérdezte Sophie.

- Nem, még semmit - emelte fel a fejét Louis - Már vagy 8 órája itt rohadunk, de még semmit sem tudtak mondani.

Nem orvosok ezek? Nem kéne tudniuk, hogy mi lehet a baja?- vágta a kávés poharat a falhoz Lou, amiből (szerencsére)

 már megitta a kávét.

- Ne aggódj, minden rendben lesz! - próbálta nyugtatni Harry.

- Ne aggódjak?! Hogy mondhatsz ilyet? Te nem tudod.... Nem tudod milyen êrzés ez. - fakadt ki Loui. Ekkor kinyilott

 a korterem ajtaja, és egy orvos jött ki rajta. Louis azonnal felpattant és odarohant hozzá. Pár perc múlva kissé

 sokkos állapotban jött vissza.

- Eleanor szülni fog. - mondta.

- Mi? De hisz még csak a második hónapban van! - suttogta Niall és mindannyian elképedtve bámultunk. Louis a fejét rázta.

- Már a hetedikben - csak ennyit tudott kinyögni - Most bemegyek hozzá. - mondta, majd követte a rá váró orvost a műtőbe.

- De hisz ez lehetséges? - kérdezte Lil.

- Én már hallottam ilyenről. Volt már olyan is, hogy a nő nem is vette észre, hogy terhes, amíg meg nem született a gyereke. - magyarázta Alli.

- De ez a baba akkor is koraszülött. Hét hónap.... - sóhajtott Jade.

- Csak reménykedni tudunk hogy minden rendben megy majd - mondta Zayn, majd átölelte Jadet. Vagy 3-4 órája várakozhattunk

a műtő előtt, amikor egy nővér lépett ki az ajtón egy csöppnyi, hangosan síró kis csodát tartott a kezében. Mindannyian felálltunk, de nem volt időnk megszemlélni a kisbabát, mert a nővér már be is vitte az intenzív osztályra. Pár perccel

 később Lou is megjelent. Arcán az aggodalom keveredett a cseppnyi örömmel.

- Na? - kérdezte Harry.

- A baba jól van, csak még gyenge az immunrendszere, ezért pár hétig intenzíven tartják megfigyelésen. És Eleanor... -

 itt elcsuklott a hangja

 - Elméletileg jól van, de miután megszülte a kis Kevint, El elkezdett vérezni, így elaltatták és elkellett végezni egy kisebb műtétet, de még nem ébredt fel. Az orvosok azt mondják nem lesz semmi baja, de szerintük is már fel kellett volna ébrednie.

- Lou, hidd el fel fog ébredni, Eleanor erős lány! - karoltam át barátomat.

- Remélem! - sóhajtott Louis.

- És ezek szerint fiú lett? - kérdezte félénken Lil.

- Igen - mosolyodott el BooBear.

- De fura, pedig El azt mondta lány lesz! - mondta Zayn, majd miután mindenki furcsán nézett rá, hozzátette - Eleanor véletlenül elkottyintotta, de ezek a mai orvosok... Már a baba nemét sem tudják megállapítani! - ekkor egy doktor lépett ki az ajtón.

- Mr Tomlinson, a menyasszonya felébredt! - Louis mint akit kergetnek, úgy rohant be a terembe, mi is mentünk volna utána, de az orvos azt egyelőre csak 1 ember mehet be hozzá, így várnunk kellett.

Miközben vártunk egyszer csak egy lány odarohant Allihez.

- Vanessa te vagy az? – kérdezte és a kezét All karjára tette.

- Tessék? – fordult meg Allison – Valószínűleg összetéveszt valakivel – mondta az ismeretlennek. Alacsony volt, barna rövid tüsi haja volt és szinte már ijesztően nagy, tengerkék szemei. Leginkább egy tündérkére hasonlított, de én kicsit megrémültem tőle.

- Vanessa. De rég nem láttalak. Annyira hiányoztál! – azzal átkarolta a barátnőmet. All próbált kibújni a lány szorításából.

- Elnézést, de én nem az vagyok, akit keres! – szerencsére egy nővér a segítségére sietett.

- Ó, ne haragudjon! – kért elnézést, majd elvitte onnan a fura lányt, aki még mindig azt a bizonyos Vanessát szólógatta.

- Valószínúleg szegény az elmegyógyászatra jár ide! – mondta Allison komoran és látszott rajta, hogy megivselte ez az esemény, ezért átkaroltam.

- Ne aggódj, azért van itt, hogy segítsenek rajta! – nyugtattam, ekkor kijött Louis és egyesével mi is bementünk Eleanorhoz. Még egy kicsit kómás volt, de amúgy minden rendben ment,

így Eleanornak semmi baja nem lett. Mikor bementem már egész vidám volt.

- Szia El! Hogy vagy? – ültem le az ágy mellé. Furcsa volt itt lenni. Régen rengeteget jártam ide a vesém miatt. Nem nagyon szerettem ezt a helyet, de hát ki szereti a kórházakat?

- Egyre jobban. Niall annyi viccet mondott, ha eddig nem is fájt volna a hasam, mostanra biztosan fájna – nevetett, majd kezét hasára tette – Még nem olyan könnyű mozogni! – fintorodott el kicsit.

- Nyugi, pár nap és elmúlik! – biztattam – Addig is nézd mit hoztam neked és a kis Kevinnek! – majd előhúztam a hátam mögül egy kis babaruhát – Allison segített választani, amíg várakoztunk, remélem tetszik.

- Ó, Istenem milyen csöpp! – fogta meg a kis kék ruhadarabot – És….. mi van a fiammal? – kérdezte és egy könnycsepp gurult le az arcán.

- Jól van, pár napig az intenzív osztályon lesz, mert még gyenge az immunrendszere, de egészséges! – mondtam és a kezére tettem a kezem.

- Annyira szeretném már látni! – törölgette a könnyeket az arcán.

- Tudod mit? Egy perc és visszajövök! – mondtam, majd kirohantam a szobából, az intenzív osztály ablakához. Megkerestem a sok kisbaba között Kevint,

elővettem a telefonom és készítettem róla egy fényképet, majd visszafutottam Eleanorhoz

– Tudom, hogy egy ideig nem láthatod, de addig csináltam róla neked egy képet. Ez talán nem kárpótol teljesen, de….

- Ez csodálatos! Köszönöm Liam! – húzott magáhot és ölelt át. Kimentem, hagytam had csodálgassa a kis Kevint.

*Egy héttel később*

*Jade szemszöge*

- Gyerünk még pár lépés és otthon vagyunk! – biztatta Lou Eleanort, aki épp a házhoz vezető ösvényen lépkedett. Most engedték haza a kórházból. Én a karomban tartottam a legnagyobb csodát, amit valaha láttam. A kis Kevin is most jöhetett haza. Olyan kis pici volt mindene. Eddig végig a befelé haladó Louist és Eleanort nézte, de most felém fordította a fejét és rám mosolyott.

- Igen, nekem is tetszel! – mosolyogtam vissza rá. Ekkor Zayn lépett oda mellém.

- Nagyon aranyosak vagytok együtt! – súgta a fülembe.

- Olyan….. pici! – mosolyodtam el, miközben odanyújtottam a mutató ujjamat és a kis Kevin megfogta.

- Igen, hihetetlen! – mondta. Olyan gyönyörű volt ez a kisbaba, de én még nem tudtam elképzelni, hogy nekem valaha  gyerekem legyen. De jó érzéssel töltött el, hogy egyszer nekem is lehet gyermekem. Zaynre emeltem a tekintetem és éreztem, hogy egyszer majd, bárki is legyen a szerelme, jó apuka lesz. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Tulajdonképpen ez volt az első igazi csókunk egy párként. Olyan jó érzés volt, mintha már századszorra csinálnánk, de mégis annyira különleges, hogy megborzongtam és libabőrös lett az egész testem, ahogy a keze végig simította az én karomat. Mikor hosszú másodpercek után elengedett, elmosolyodtam. Nyomott egy puszit az arcomra, majd elindult El csomagjaiért. A többiek már bementek a házba, így én is elindultam befelé, hiszen Eleanor már alig várta, hogy otthon is kezébe foghassa kisfiát.

Mikor beléptem az ajtón mindenki Elt állta körül, aki épp próbált leülni a kanapéra Lou segítségével. Mikor sikerült odamentem és átadtam neki a kis Kevint. Louis is leült menyasszonya és kisfia mellé és olyan édesek voltak, hogy mindenkinek legördült egy könnycsepp az arcán. Lil gyorsan hozta a fényképezőt és csinált róluk vagy ezer képet. Ekkor Zayn lépett be az ajtón:
- Mi van itt? Meghalt valaki? – kérdezte, mikor látta, hogy mindenki a szemét törölgeti. Erre mindenki elnevette magát, én pedig belebokszoltam a karjába.

*Corn szemszöge*

-I’m sexy and i kn…-szólalt meg Hazza telója. Hát szerintem ennél nagyobbat még sose röhögtem. Harry bosszúsan felvette a telefonját majd elvonult a szobájába.

-huhh-töröltem meg a könnyes szemem- ez jól esett-fújtam ki a levegőt.

Egyszer csak dörögtt egy hatalmsata és én (mivel félek a vihartól) egyből Niall-höz futottam és szorosan átöleltem.

-Nézdd meg még Kevin se fél a vihartól-mutatott kezével a kisbaba felé.

-Jó, de .. de-nem jött ki egy értelmes válasz se a számon.

-Mondjuk én nem bánom!-majd jól megszorongatott.

-Légyszi , ne a gyerek előtt-takarta el Lou a kis Kevin szemét aki erre megfogta apukája kb. 5-ször nagyobb kezét. Mindenki elérzékenyült egy kicsit.

-Én most felmegyek aludni- elengedtem Niall-t de ő visszahúzta a kezemet és megcsókolt.

-Hát nézzd meg , már megint kezdik-csóválta feját Zayn. Rányújtottam a ynelvem és felmentem Niall szobájába. Éppen nyitottam be az ajtón amikor nagy ujjongatást hallottam Harry-től. Kicsapta az azjtót oodaszaladt hozzám és megpörgetett a levegőben.

-Haaaaaryyyyyyy-órditottam röhögésemben.

-Úristen – tett le-nem hiszem el gyere!-majd megfogta a kezem , ami megjegyzem eléggé furcsa volt , és lehúzott a nappaliba.

-Na hát itt meg mi folyik??-pattant föl Niall mikor meglátta a kezünket. Harry gyorsan elengedte.

-Jajj bocs, de képzeljétek , most hívtak a producerek és azt mondták kaptunk egy lehetőséget , hogy megjelenjen egy új számunk és klipp is készül hozzá-ugrált örömében a göndörke.

-Hát ezt nem hiszem el!!-pattant fel Zayn is majd visszafordult Jade-hez és hirtelen megcsókolta. Nem is láttam még őket csókolozni, bár nekem tetszettek együtt. Aranyosak. Gondoltam magamban.

-Tudom-súgta oda Niall. Kérdőn ránéztem.

-Te honn..-akartam kérdezni, de ő megelőzött.

-Tudod, hangosan is szoktál gondolkodni.

-T-tényleg??-néztem rá nagy szemekkel. Eddig nem is tudtam róla, csak régen volt olyan szokásom , hogy álmomban beszélek , de nem szoktam hangosan gondolkodni.

-Igen, rengetegszer beszélsz álmodban is. Nem kis beszélőkével áldottak meg- röhögött rajtam . Én csak bevágtam a durcát és mgütöttem a vállát. Nem is reagált.

-Kezdesz egyre kisebbet ütni-nézegette a kezét, ami gondolom nem is fájt neki-te régen sportoltál vagy valami?-nézett rám kérdően. A többiek közben ujjongtak egy keveset , majd elmentek keresni egy kis kaját. Azt hiszem HJarry és Lil elmentek a boltba. A többiek felmentek az emeletre , gondolom enyelegni , mert most már szabály , hogy egymást közt nem lehet. Úgy értem a többiek előtt.

-Öhhm..ja igen kosaraztam egy ideig-nyögtem ki , mert azon gondolkoztam , hogy nem vettünk észre semmit amit a többiek csináltak. Csak ő és én. Mindig ez van. Kizárjuk őket.

-Tényleg? Az remek szeretem a kosarasokat-közelebb húzott magához.

-Igen? És játszani tudsz?- hívtam ki .

-Jobban . mint gondolod-próbált megcsókolni ,de elhajoltam.

-Igen? Na kkor öltözz át és 15 perc után itt lent találkozunk-majd eltáncikáltam a szobánkba és előkerestem valami melegítő vagy kosaras cucc féleséget. Sajnos , nem volt nálam ezért csórtam egy kosaras gatyát Niall-től. Nem is tudtam , hogy van neki, hiszen nem is szokott kosarazni.

-Tudom, de kényelmes itthonra-megfordultam és ott volt a szőkeség az ajtófélfának támaszkodva , mint valami rosszfiú.

-Ne mondd , hogy megint?-néztem rá és vártam hogy azt mondja amit akarok.

-De sajnos igen-lökte el magát és felém kezdett sétálni.

-Baszki, le kell szoknom- csóváltam a fejem a földet nézve.

-Szeretem , ha csúnyán beszélsz-nyomta homlokát az enyémhez.

-Akkor arról is leszokok, nem akarom , hogy egész nap ilyen kis kanos legyél-mondta röhögve , majd elszaladtama fürdőbe. Kulcsra zártam az ajtót, nehogy rámtörjön az a kis perverz manó.

-HALLOTTAM!!-ordibálta , hogy én is haljam.

-ÖRÜLÖK NEKI!

-Te kis..-majd hallottam , hogy elneveti magát.

Nem volt kedvem zuhanyozni, ezért csak felvettem az előbb elcsórt gatyát és egy szürke toppot. Kicsit előnyt akartam szerezni, hiszen többet mutatott belőlem ez a felső , mint amit általában hordok.

Kiléptem a fürdőböl és majdnem beleütköztem az én félmeztelen szerelmembe. Ha nyálas akartam volna lenni ( ami egyre többet vagyok) azt mondtam volna, hogy egy kidolgozott felsőtestű félistenbe botlottam.

-Most áruld már el, te játsz kondiba?-böktem a felsőtestére.

-Nem-vágta rá egyből.

-Na perszeeee- húztam kicsit .

-Na jó , de csak a te kedvedért…-hajtotta le a fejét. Hát persze én hülye! Mielőtt elkezdtünk járni nem nagyon láttam a kockáit a képeken , és azon a bizonyos estén pedig meg is fogtam őket, és fel se tűnt.

-Jajj te buta-borzoltam meg a haját-nekem nem az istencsászár tinipopsztár Niall kell, hanem a kis haspók és folyton röhögő Niall. Engem nem érdekel , hogy nézel ki, értem nem kell megváltoznod-mondtam ki amit gondoltam.

-Jó , de szégyelltem , hogy a fiúk mind olyan izmosak , meg minden és hát nem is tudom, tudod gondoltam így vonzóbb vagyok-motyogta gondolom, mert ciki volt neki.

-Jajj de cuki vagy ha szégyenlősködsz-ölelgettem mint egy plüssmacit jobbra-balra dölöngélve-előttem akármit kimondhatsz! Mitn ahogy megtudtuk én is mindig kimondom-mosolyogtam a szép szemeibe.

-Rendben-adott egy puszit.

-Na , de most menjünk nézzük meg mit ért az a kondizás-majd kiszaladtam a szobából egy szürke pulcsival. Niall szép nyugodtam jött utánam.

-Héjj, megint ne a gyerek előtt –fordította el a kicsit Lou , mikor leértünk a nappaliba.

-Mért most mit csináltunk-néztem körbe riadtan  , de aztán rájöttem. Niall még mindig póló néküln és egy kosaras gatyában volt.

-Mi az?-nézett értetlenül Niall. Én még mindig őt bámultam , mint egy 5 éves a cukorka poltban.

-Jól van engem nem érdekel ki hogy néz ki csak huzzatok innét és kész-hadonászott a kezével Lou mivel gondolom El éppen elakart aludni.

-Okké szia-suttogtam és nagyban integettem. Olyan jó kedvem lett kisütött a nap is és nézz rám. Itt ségálgatok a nekem legkedvesebb emberrel az utcán  és a nekem legkedvesebb dolgot foguk csinánli. Nem félreérteni , én kosarazni szeretek a legjobban. Olyan 13 évesen kezdtem el , egyik barátnőmmel. Sajnos nem volt külön lány csapat ezért a fiúkkal kellett edzenünk, de legalább keményebbek lettünk.

 -Hát te min mosolyogsz?-karolt át Niall a derekamat .

-Nosztalgiázok-adtam az egyszerű választ.

-Na és min ?

-A kosaras pályám kezdetein-nézegettem egy nagyon magas fa lombjait.

-Neked volt kosaras pályád? – kérdezte röhögve.

-Jajj , nem úgy hanem amikor megszerettem-löktem meg egy ici-picit.

-Ó , értem-nézett a távolba- nézdd itt is vagyunk!-mutatott egy kis elhagyatott, de nem elhanyagolt kosárpályára. Nem volt senki sem, de nem volt minden repedezett, teljesen jó állapotban volt.

-De aranyos kis hely-néztem körbe, és rájöttem megtaláltam a kedvenc helyemet Londonban.

-Hát igen, csak az én kedvemért építettük-mondta miközben felakasztotta a táskánkat egy fára.

-Mi? Épitettétek?-néztem rá kérdően.

-Igen, tudod kellett egy hely ahol nem zargat mindenki, és én ezt választottam-tárta szét a karját-na de kezdjük is- csapta össze tenyerét, majd előhúzta a táskából a labdátés nekem passzolta.

-Rendben , kezdheted te – dobtam vissza a labdát.

-Köszönöm a megtiszteltetést-hajolt meg előttem.

*20 perccel később*

-Fúhh-terültem el a földön.

-Na mivan? Nem bírod?-fölém hajolt a kis szöszi és rám villantotta a mosolyát.

-Pofád lapos!-mondtam idegesen, mert nagyon zavart , hogy veszítettem. Utálok fiúktól kikapni.

-Na, mi rosszat tettem?-nézett rám kiskutyaszemekkel . Nekem egyből meggyengült a szivem és megöleltem.

-Bpcsi, de nem szeretek kikapni, főleg nem fiúktól-nézegettem a földet-Jajj, ez olyan halál ciki, hogy itt menőztem , hogy majd én megverlek, erre beégtem-temettem az arcoma kezeim közé.

-Csak 2 ponttal vertelek meg-húzta el a kezeimet és közelebb hajolt.

-De akkor is..-nem tudtam mit mondani.

-Na gyere ide! –tárta szét karjait.

-Azt már nem!-szaladtam el mielőtt megölelhetett volna.

-Te tutira nagyon szeretsz fogócskázni-ált  egyhelyben miközben én hátrafordultam , de a szél belefújta hajamat az arcomba.

-Khmm..öhhm-próbáltam ki operálni a hajamat a számból, nem sok sikerrel.

-Elrontottad a pillanatot…-jött közben oda Niall és átkarolt.

-Milyen pillanatot?-néztem rá , de most nem vágtam hülye pofát, próbáltam „felnőttes” maradni.

-Ezt…-és megcsókolt. 2 percig álltunk ott , majd én vetettem véget a pillanatnak.

-Sajnálom-néztem rá egy picike mosollyal .

-Semmi gond…-nyomta homlokát az enyémhez.

-Húúúúhúúú-hallottuk a fütyülést a távolból. Megfordultunk és megláttuk Harry-éket. Én kecsesen felemeltem a kezem, és bemutattam neki, mire Lil kinyújtotta a nyelvét rám.Mindenki elnevette magát majd Harrza és Lil közelebb jöttek.

-Hát ti?-néztek rám és a félmeztelen Niall-re.

-Csak nem megzavartunk valamit?-vigyorgott  ránk a göndörke.

-Nem egészen!-bórzoltam meg a haját, mert annyira tetszett , hogy ilyen kis fürtjei vannak.

-Mindegy-húzta el kicsit a szót Lil – nekünk most mennünk kell mert a vettünk fagyit és nem akarom , hogy megolvadjon- megragadta Harry kezét és elhúzta.

-Sziasztook!-integettem nekik boldogan. Lil még visszakiabált, egy sziát, de Harry mikor megfordult kicsit furcsán nézett.

-Hát ebbe mi ütött?-karolt át ma már nagyon sokadszorra Niall. Bár én szerettem , ha átkarolt mert biztonságban éreztem magam.

-Nem tom-motyogtam- és most mit csináljunk?-fordultam vele szembe egy nagy vigyorral.

Mit szeretnél?-húzott közelebb.