30.fejezet

Sziasztok!
Tudom , hogy erre nincs magyarázat, de nagyon sajnáljuk a késést. Az igazság az , hogy eléggé felpörögtek a dolgok az életünkben. Mindketten túl vagyunk egy szakításon. Az enyém egy rövidebb kapcsolat volt, viszont Lilláé elég hosszú, ezért őt eléggé megviselték a történtek. Túl vagyok az Amerikai úton is , sőt a zeneiskolás nagyobb vizsgáimon is, szóval most újra neki állok írni. A rész ilyen késői megjelenését az is megnehezítette , hogy már a 3/4-e meg volt amikor kitörlődött. Szóval kezdhettem újra az egészet, de megéri mivel látom vannak még akik olvasnak minket :) Szóóval itt a várva-várt rész! :D Ja és a már tőlünk megszokott módon van benne perverz rész XDD

http://www.youtube.com/watch?v=HqWlUiYwhwg <--- One Direction- Irresistible
 Ezt ajánlom alá zenének , én speckó elsírtam magam amikor meghallottam.


*Niall szemszöge*

Fejfájás. Hányinger. Hasgörcs. Ez a három dolog zúdult rám egyszerre mikor felkeltem. Borzalmasan másnapos voltam.
-Azt a rohadt..- álltam fel fejemet fogva. Mikor kinyitottam szemem még jobban megszédültem. Egy óriási kertben voltam , egy még nagyobb házzal. Lassan elkezdtem tántorogni az ajtó felé. Elhúztam az üveg ajtót, amikor megcsapott az őrületes pia szag. Aztán megláttam Őt. A lányt akivel tegnap majdnem megcsaltam a barátnőm. Elnyúlva feküdt a kanapén, haja kócos volt, ruhája össze-vissza állt.
-Héj!-pöcögtettem meg vállát. Ő csak nyammogva megfordult- Héj!-fordítottam vissza.
-Mi van?-ült fel idegesen.
-Hol vagyok?
-Honnan tudjam?! Egyébként is ki a fene vagy?!- nézett rám kialvatlan szemekkel.  
- Akivel tegnap táncoltál - néztem rá idegesen.
- Remek. És akkor mi van? Mit akarsz?
- Megtudni, hogy hol vagyok - a csaj lassan, nagyon lassan feltápászkodott és körbenézett.
- A házamban - mondta egy kis gondolkodás után.
- És hogy kerültem ide?
- Honnan tudjam? Hagyjál már aludni - mondta, majd visszafeküdt. Én meg gyorsan összeszedtem pár cuccom, amit megtaláltam, aztán elindultam hazafele. Az úton többször is meg kellett állnom, mert gyötört a bűntudat. Nem emlékszem, hogy mit csináltam..hogy megcsaltam-e a barátnőmet vagy nem. Egyszerűen nem tudtam a tükörbe nézni. Hogy lehettem ilyen? Tudom, hogy bántott, hogy miközben én mindent megadtam neki és eközben neki Harry tetszett, de nem kellett volna ezt csinálnom. Megbeszélhettem volna vele.. Hogy fogok így a szemébe nézni..Mindent őszintén el kell mondanom neki és meglátjuk mi lesz.Befordultam az utcánkon , a szívem egyre gyorsabban vert , tenyerem izzadt. Nem tudom magam kibeszélni, nem tudom magam kibeszélni... ez járt a fejemben . Minden egyes lépés nehéznek tűnt. Házunk elé érve megálltam a piros ajtónk előtt. Nincs visszaút. Nagyot sóhajtottam és benyitottam. Síri csönd, sehol egy lélek. Kabátomat ledobtam a szekrényre, viszont a nyugalmat egy alak zavarta meg. A kanapén egy kócos, göndör hajú srác, akit tegnap még a sírba kívántam , ma meg örülnék ha nem verne halálra.  Lassan hátranézett , szeme elkerekedett.
-Niall?-kérdezte . Hangjában meglepődöttség és idegesség hallatszott.
-Harry-néztem rá magabiztosan. Lassan feltápászkodott a kanapéról, elém állt . Tudtam , hogy nem fog széjjel verni , de hogy fájdalom nélkül nem úszom ezt meg, az is tuti volt. Kezeit megropogtatta, majd egy jobb egyenessel behúzott nekem. Köptem egy kis vért, majd visszaegyenesedtem.
-Ezt kibaszottul megérdemelted, mert nem tudom elképzelni , hogy lehetsz akkora köcsög , hogy csak úgy itt hagyod szegény lányt, hogy sírjon miattad egész este-köpte a szavakat az arcomba, majd lenyugodott-DE , jó látni , hogy még épségben vagy-fogott velem kezet, majd megölelt.
-Hazz-szóltam neki, mikor elindult vissza a kanapéra, mire visszafordul- Merre van?-kérdeztem üveges tekintettel.
-Elvitte Eleanor és Lilly egy kis bevásárlásra. Tudod, az kicsit eltereli a figyelmét- zuhant bele a kanapéba és tovább nézte a tv-t. Gyötrődtem belül, a bűntudat fojtogatta a torkom. Az a bizonyos gombóc egyre csak nőtt. Lassan besétáltam a konyhába , majd leültem egy bárszékre. Gondoltam itt megvárom. Előkaptam telefonom , és végig néztem közös képeinket.
Ausztráliában



Egy jól elkapott pillanatunk

Kis szórakozás a tengerparton


Mikor ér már haza?Mit fogok mondani neki? Megbocsát-e? Mikor csókolhatom meg újra? Tele volt a fejem kérdésekkel. És ekkor egy kattanás az ajtózárban. Ezerrel dübörögni kezdett a szívem , a pulzusom az egekben , lélegezni majdnem elfelejtettem. Egyre csak nyílt az ajtó, amikor megpillantottam. Ott állt, mikor meglátott lefagyott. Csak bambult ki abból a gyönyörű fejéből, amit sose fogok megérteni. Lélegzetem elakadt amikor megláttam abban a csodálatos ruhában , ami kiemelte barna bőrét. Vöröses haja a vállán omlott le, barna szemei csillogtak.




Nem bírtam megszólalni, egyszerűen nem ment. Kapkodni kezdte a levegőt, ujjai elengedték a szatyrokat . Lassan tett egy lépést, majd még egyet . Egyre gyorsabban , a végére már futott hozzám. Az én szépségem hozzám fut. Felálltam , lábaim kissé remegtek. Egyenesen a nyakamba ugrott. Úgy szorítottam mintha az életem múlna rajta. Mellkasa reszketni kezdett. Sír. Miattam.  Arcát kezeim közé fogtam , bele néztem könnyes szemébe, hüvelykujjammal letöröltem a kicsorduló könnyeit.
-Ne sírj-adtam puszit homlokára. Azt a fájdalmat amit éreztem nem lehet leírni. Mellkasom összeszorult, a gombóc a torkomban mint egy focilabda. És kigördült egy könnycsepp. Férfi létemre itt sírok a barátnőm előtt. Mikor meglátta , szét nyíltak ajkai , majd ujjaival letörölte .
-De akkor te se-mosolyodott el. Én is megmosolyogtam ezt a gesztust.
-Bocsáss meg, nem tudom mi járt a fejemben amikor tegnap elmentem. Elöntött a düh , de ez is csak az én hibám meg a kíváncsiságomé.
Szemei tágra nyíltak, ledöbbentette amit mondtam. Értetlenség látszott rajta.
-Menjünk fel, majd ott megmagyarázod-fogta meg kezem és az emelet felé húzott. Közben a többiek besunnyogtak a nappaliba és gondolom ott nézték és hallgatták végig mindezt. Sophie egyenesen felfele ment , én oldalra pillantva megláttam Harry-t amint egy "Sok sikert" tátog. Az emeletre érve , behúzott a szobánkba. Becsukta az ajtót , majd szembe fordult velem. Bólintott, hogy kezdhetem a magyarázkodást.
-Huhh-fújtam ki a levegőt- Először úgy kezdődött , hogy hallottam amit Harrynek mondtál egyik este - Itt megint szét nyílt a szája , kapkodta a levegőt . Nyelt egy nagyot, megrázta fejét és tovább figyelt- És az rátett még egy lapáttal amikor reggel megláttalak titeket. Egész nap dühös voltam. Azt hittem a pia majd megoldja, ezért elmentem bulizni és hozzácsapódtam ehhez a bandához , ahol ott volt az a csaj. És Istenre esküszöm , nem történt semmi. SEMMI , még egy puszi se, csak bocsáss meg nekem-a szavak csak ömlöttek belőlem. A végén megint a sírás kerülgetett , de elfojtottam. Éreztem szívem összes dobbanását, míg vártam mit reagál. Oldalra fordult, lehunyta szemeit. Fújt egy naghyot, majd felállt velem szembe.
-Megbocsátok-ölelt át. Akkora kő esett le a szívemről, hogy még a koppanását is hallani lehetett .( -bocs , de ez csak úgy jött xDD-szerk.) Szorítottam magamhoz, érezni akartam a személyt akit szeretek.
-Szeretlek- néztem bele szemébe- mindennél jobban-nem moccantam , vártam , hogy ő közeledjen felém. Teljesen biztos akartam lenni benne , hogy megbocsátott. Nem is kellett sokat várnom, egy szempillantás alatt éreztem meleg ajkait az enyémeken. Megint az a jó érzés fogott el, mint mindig. Nem hittem soha az ilyesfajta szerelemben ,a mi mesébe illő, de most úgy éreztem én megtaláltam . Lehet nem fog sokáig tartani , de most itt van érzem és ez a lényeg. Csókunk lassú volt, nem kapkodtuk el , élvezni akartuk , hogy itt vagyunk egymásnak, tele érzelmekkel.Elhatároztam mostantól ő lesz a mindenem, amikor csak tudom ellopok egy csókot.

*Sophie szemszöge*

Mint egy madár , aki a felhők közt repdes, úgy éreztem magam. Őszinte volt velem és nekem ez bőven elég volt.Itt volt velem , a karjaiban tart míg lágyan csókolt. Kell ennél több? Szerelmes vagyok , de nagyon. Ajkaink lassan táncoltak , amikor beleharapott alsó ajkamban. Ó igen, Horan? Játszadozni akarsz? Akkor vágunk bele. Jól megszívtam felső ajkát, mire elhúzódott és felvont szemöldökkel, huncut mosolyával elárulta , hogy benne van a játszmában. Megint visszatértünk a jól ismert perverz pár témához. Imádjuk egymást , meg persze edzeni is kell valamikor ;D
-Akarsz játszani?-kérdeztem számba harapva.
- Hogy a viharba ne?-nőtt egyre jobban a mosoly az arcán.
-Játszunk olyat,-kezdtem  bele , ő feszülten figyelt-hogy azt mondasz amit csak akarsz a másiknak meg kell tennie, de mindenki csak egyet mondhat-húztam sunyi mosolyra a szám.
-Benne vagyok. Én kezdem-mondta izgatottan. ,majd rávetette magát az ágyra. Mutató ujját a szájára nyomta és úgy gondolkozott.
-Oké akkor kérek egy öltáncot, mert más nem jár a fejemben-kissé megijedtem , de miért ne? Már indultam is felé amikor:
-A-a-a - rázta mutató ujját- A szexy fehérnemű alapkövetelmény-bökött fejével a szekrény felé. Sóhajtottam egyet , majd elkezdtem kutatni a kedvenc fehérneműje után . 2 perc után meg is találtam.


Ésss bocsi , de itt vége, holnap jön a folytatás, anyámék nem engedtek tovább gépezni :/ szóval holnap folytatódik :D

Puszi: Zsó és Lilla