30. fejezet part 2

Na és akkor itt is van az előző rész folytatása! Ne haragudjatok a csúszásért. Ez se lett valami hosszú, de próbáltuk izgisra és megpróbáljuk a kövit, minél hamarabb hozni :DD na jó olvasást, puszii !! :33



Gyorsan bementem a fürdőbe és felvettem a kis csipkét, ami alig takart valamit. Végignéztem magamon a tükörben és most először éreztem azt, hogy minden tökéletes. Szeretem. De úgy, mint még soha senkit. És mellette tökéletesnek, egy hercegnőnek érzem magam. Óvatosan kinyitottam a fürdőajtót, majd kiléptem és az ajtófélfának támaszkodtam. Niall köpni-nyelni nem tudott. Csak tágra nyitott szemekkel bámult engem. Éreztem, ahogy centiméterről centiméterre végigmér. Én lassan lépkedni kezdtem felé. Mielőtt odaértem volna, tettem egy kitérőt és kapcsoltam egy ideillő zenét.
Újra a szerelmem felé fordultam, majd lassan megközelítettem, hátat fordítottam neki és ritmusra mozgatni kezdtem a csípőm. Végül egyre közelebb mentem hozzá és a fenekem már szinte az orrát súrolta. Ekkor megfordultam, pólójánál fogva felhúztam magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam. Ezután odahúztam egy széket és lenyomtam rá. Kezemmel mellkasát simogatva jártam körbe a széket, majd mikor újra elé értem megálltam és előrehajoltam. Szája a mellemet súrolta. Ezután megfordultam, az ölébe ültem és hozzádörgöltem a fenekem egyre keményedő férfiasságához. Így ringatóztam egy ideig, majd szembefordultam vele és az ölébe ültem. Néha felálltam , majd újra leültem , s ezt ismételgettem, vagy csak az ölébe ritmusra mozgattam a csípőm. Ezután hirtelen felálltam , majd előre hajoltam. Nem tudom mi vezérelt, de még, amikor 13-14 éves voltam, néztem egy filmet, amiben sztriptíz táncosok voltak és ez a mozdulat megmaradt bennem. Úgy éreztem magam, mint egy profi, de ezt csak Niall miatt volt. Láttam a vágyat a szemeiben és én is akartam őt, de a játékra kellett koncentrálnom. Még egy kicsit riszáltam magam , meg visszaültem az ölébe, de vége lett a zenének, úgyhogy most én kérhettem valamit. Persze Niall-nek először nem volt ínyére, hogy abbahagytam a táncolást.
- Héééj mit csinálsz? Még csak most kezdtem beindulni - vigyorgott perverzen.
- A-aa drága, most én jövök - mondtam , majd megpusziltam az arcát és gondolkozni kezdtem.
- Próbálj meg elcsábítani - mondtam végül.
- Mi? - nézett rám csodálkozva - Hisz az nem lesz nehéz. Ilyen testtel - húzta fel a pólóját és nem mondom egy pillanatra megakadt a légzésem, de próbáltam rezzenéstelen arccal nézni rá.
- Majd meglátjuk. Nem lesz olyan könnyű dolgod - kacsintottam.
- Csak figyelj - mondta, majd megfogta pólója alját és levette, így újra megvillantva kockáit.Én tartottam a pókerarcom, bár elég nehéz volt. Ezután mögém jött, oldalra tűrte a hajam, ezzel szabaddá téve a vállamat, majd a fülemhez hajolt, eközben erős karjai előre vándoroltak és a melleimet simogatták.
- Szerintem nem lesz olyan nehéz dolgom - suttogta a fülembe, amikor kiszaladt egy kis sóhaj a számon. Erre azonnal észhez tértem és rendszereztem a vonásaimat.
- Csak ennyit tudsz? - kérdeztem vigyorogva. Ekkor hirtelen nyakamra tapadt majd először gyengéden csókolgatni kezdte, aztán pedig erősebben szívni.Már majdnem megfordultam, hogy megadjam magam, amikor Harry rontott be.

- Srácok..óóó..nem néztem oda, nem láttam semmit esküszöm - fordult el rögtön, amikor meglátta, hogy én egy szál fehérneműben ülök az ágyon, Niall pedig félmeztelenül térdel mögöttem. Nem igaz , neki mindig ilyenkor kell ránk nyitnia - Nem akartam zavarni tényleg, de vészhelyzet van. Liam rosszul van.

- Mi ? - ugrottunk fel Niall-lel egyszerre. Ő gyorsan felkapta a pólóját,én meg egy melegítőt, meg egy rövid ujjast. Bár elég kényelmetlen volt ez a csipketanga, de most nem volt időm foglalkozni vele. Egész nap fájlalta a veséjét, aztán most begörcsölt neki vagy nem tudom mi van, de a földön fekszik és alig bír megmozdulni. Lou-ék már hívták a mentőket.

- Úristen - tettem a kezem a szám elé. Mindhárman olyan gyorsan rohantunk le, ahogy csak tudtunk. Mire leértünk Lou és Zayn már feltették Liamet a a kanapéra. Összegörnyedve feküdt és az arca teljesen lesápadt. Lil mellette ült, fogta a kezét és nyugtatgatta, hogy nem sokára itt lesz a mentő. Igaza is volt, ebben a pillanatban meghallottuk az ismerős szirénázást. Niall gyorsan kinyitotta az ajtót a mentősöknek, akik behozták a hordágyat. Ellenőrizték Liam állapotát, majd úgy döntöttek jobb ha kórházba viszik, hogy elvégezhessenek pár vizsgálatot. Liam-et hordágyra rakták és kivitték.

- Nem baj, ha én velük megyek? - mutatott a mentősök felé Niall. Láttam az arcán mennyire aggódik Liam-ért.

- Dehogyis, nyugodtan! - mosolyogtam és megszorítottam a kezét. Mikor elindult a mentő, mi is gyorsan kocsiba pattantunk és elindultunk a kórház felé. Louis is tisztára kiborult a történtektől, így Eleanor nem hagyta vezetni, úgyhogy egy kocsival mentünk. Hazz vezetett, én ültem mellette elől. Zayn, Lil, Louis és El pedig hátul nyomorogtak. Nem sokat beszéltünk az út alatt, mindenki ideges volt, hiszen tudtuk, hogy nem jelent jót ha Liam-nek fáj a veséje, mivel már csak egy van neki. Nagyon remélem nem lesz baja.

Mikor megérkeztünk a kórházhoz és kiszálltunk a kocsiból, Harry megfogta a kezem és félrevont.

- Héj, még egyszer bocsi, hogy rátok nyitottam.

- Nem, semmi baj, ez most fontosabb - mosolyogtam erőltetetten, mert valahol belül azért mégis zavart, hogy Harry már megint majdnem meztelenül látott.  

Amikor beértünk a kórházba, Niall az információs pultnál várt minket.
- Bevitték egy terembe, azt mondták elvégeznek pár vizsgálatot, és ha megvan az eredmény tájékoztatnak minket is - mondta - Felhívtam az anyukáját, már úton vannak ide.
Mikor befejezte én odamentem mellé és szorosan megöleltem.
- Ne félj , minden rendben lesz - suttogtam.
- Nagyon remélem.