29.fejezet

Sziasztok itt az új rész! Most nem dumálok sokat, jó olvasást és komizzatok!:33

Aztán Harry. Már megint ő az utolsó akire gondolok. Őt mindig is talpraesettnek tartottam, de néha úgy érzem ő itt a legfiatalabb, pedig ha jól tudom Lil az. Hezitáltam , de végül úgy döntöttem nem nyitok be. Nem merek. Hirtelen kinyitódott előttem az ajtó...


*Harry szemszöge*

Egyszerűen nem tudtam elaludni. Egész éjjel Sophie-n járt az agyam.De most nem ábrándoztam róla. Rájöttem, hogy úgy tudok lemondani róla, ha elmondja valójában mik az érzései irántam. Ha nem érez irántam semmit, akkor tudom, hogy nincs esélyem és őszintén lemondok róla! Most rögtön beszélni akartam vele. Tudom, hogy éjjel van, de muszáj volt most beszélnem vele, mert féltem, hogy holnapra meggondolom magam. Gyorsan el is indultam az ajtó felé, azonban amikor kinyitottam az ajtóban ott állt Sophie.

- Hát te? - csak ennyit tudtam kinyögni.Félve nézett föl rám.

- Nem... igazán tudtam aludni - mosolyodott el.

- Ó... - motyogtam. Nem tudtam, mit kéne mondanom - Beszélhetnénk? - kezdtem végül.

- Persze - mondta.


*Sophie szemszöge*

Úristen beszélni akar velem. Tudtam, hogy túl nagy ez a nyugodtság. Ez sosem jelent jót. Mondd, hogy nem azt akarja. Könyörgöm Harry, ne zavarj be!

- Szóval?- kérdeztem tőle és a szívem úgy dobogott, mintha most futottam volna le a maratont.

- Sophie. Én... figyelj tudnom kell, hogy érzel-e irántam valamit - Ne!Ne!Ne! Miért Harry??

- Harry.. - mondtam keserűen, majd elfordítottam a fejem .

- Csak most az egyszer légy velem őszinte - hezitáltam, de végül úgy döntöttem, hogy megérdemli az igazságot.

- Kár lenne tagadnom, de amikor elmondtad, igen éreztem valamit irántad, de ez már elmúlt. Amúgy sem lenne jelentősége. Ne haragudj! - mondtam, majd letöröltem a kicsorduló könnycseppet.

- Oké, akkor tudnál újra a barátom lenni? - kérdezte egy enyhe mosollyal az arcán.

- Az én örömömre szolgálna - vigyorogtam és örültem, hogy végre minden rendeződött. Kezet ráztunk, majd megfordultam és visszasétáltam a szobánkba. Rácsúsztattam kezem a kilincsre, amikor mocorgást hallottam  bentről. Kifújtam a levegőt és benyitottam. Niall édesen szunyókált az ágyon. Elmosolyodtam, megindultam az ágy felé, óvatosan bemásztam és mivel háttal volt nekem  köré fontam karjaimat. Mélyet sóhajtott , majd visszaaludt, remélhetőleg. Megsimogattam mellkasát. Jó volt tudni , hogy itt van nekem mindig. Erősebben öleltem , és lassan én is álomba szenderültem.



*Niall szemszöge*

Azt hittem sírva fakadok. Az a szemétláda Harry! Csavargatja itt el a barátnőm , ó várj mégse a menyasszonyom (!) fejét. Ja , hogy miért is vagyok kiakadva? Mindent hallottam. Egyből felkeltem amikor Sophie kiment, láttam ahogy magára húzza a pólóm és a tea illata is felszökött a szobába. Hallottam lépteit  amikor végigment a folyosón. Mindezt csukott szemmel halgattam, de mikor meghallottam Harry hangját egyből szemeim kipattantak és az ajtóhoz osontam. Mindent hallottam. Mindent. Nem is Sophie-ra vagyok mérges, vagyis... Rá is. Miért hülyítenek az emberek? Ennyire hülyének néznék ki, vagy talán naív-nak?  Pedig nagyon is józanul gondolkodom. Az Isten szerelmére, hogy érezhet iránta valamit?! Az ideg szétvetett miközben hallgatóztam. Akkor kaptam észhez, amikor Sophie lépéseit meghallottam. A fénysebességénél is gyorsabban futottam az ágyhoz, bevágódtam a helyemre, fejemre húztam a takarót és próbáltam visszaaludni.


Reggel, mikor felébredtem Sophie már nem volt mellettem. Rögtön átfutott az agyamon, hogy mi van ha Harry-vel van. A szemeim kipattantak, kiugrottam az ágyból és lerohantam a konyhába. Igazam volt.. Harry és Corn az asztalnál ültek és békésen nevetgéltek.
- 'Reggelt! - mondtam mogorván, majd a hűtőhöz mentem, benéztem és becsuktam. Ezt még kétszer megismételtem, majd üres kézzel ültem le az asztalhoz.
- Ömm..Niall minden rendben? - kérdezte Harry.
- Mért ne lenne? - mondtam flegmán.
- Csinálok neked reggelit - simította meg Sophie a kezem.
- Nem vagyok éhes - mondtam, majd felálltam, kimentem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t. Valami hülye rajzfilm ment, amiért normális esetben odavagyok, de most nagyon nem érdekelt. Csak el kellett foglalnom magam valamivel.
- Hogy mit mondott? - nézett Corn Harry-re és a szemem sarkából láttam, hogy a világ legértelmetlenebb fejét vágja, de nem érdekelt csak bámultam tovább a televíziót.

*Corn szemszöge*
- Komolyan azt mondta, hogy nem éhes? - néztem tágra nyílt szemekkel Harry-re. Niall még sosem csinált ilyet. Nem tudom, mi baja lehet tegnap óta, de aggódom érte.
- Majd én beszélek vele. Lehet csak valami hülye játékot űz velünk- ajánlotta Harry.
- Remélem - mondtam, majd rámosolyogtam. Hazz megfogott egy banánt, majd a nappaliba sétált és leült a Szöszi mellé. Én pedig bementem a lenti fürdőszobába, ahonnan jobban tudtam hallgatózni.
- Banánt? - hallottam Harry hangját.
- Nem kösz- Niall még mindig morcos volt.
- Héj, Niall mi a baj? Nekem elmondhatod.
- Nincs semmi baj. Nem lehet valakinek csakúgy rossz napja?
- Dehogynem, de te akkor sem vagy ilyen.
- És most hova szarjak? - ez nagyon nem Niall-re vallt.
- Ez Corn-nak is nagyon rosszul esik.
- Mert te tudod mit érez Corn. És ne hívd Corn-nak, így csak én hívhatom.
- Hogy mi?
- Hallottad. És most hagyj tv-t nézni kérlek - Niall ezzel lezárta a beszélgetést és szerintem Harry-nek sem volt kedve tovább ott maradni, így hallottam, ahogy felment. Megijesztett Niall viselkedése, de fogalmam sem volt róla, hogy mi baja lehet. Harry-vel van baja megint vagy ma mindenkivel ilyen? Nem akartam vele veszekedni, ezért úgy döntöttem, hogy hagyom lenyugodni.
Miután felöltöztem és elkészülődtem, kedvem támadt vásárolni. Felrohantam és berontottam Lil, vagyis, mint utólag rájöttem Lil&Zayn szobájába.
- Oooo.. - mondtam és elfordultam, mikor megláttam, hogy az ágyon falják egymást. Erre már nem volt jobb szó - Bocsánat, nem akartam zavarni, de Lil nem akarsz eljönni velem vásárolni?
- Ömm..most? - kérdezte finnyásan.
- Nem a temetésemen......igen most! - mondtam szarkasztikusan.
- Öö, nem. Bocsi.
- Istenem - morgolódtam, majd becsaptam az ajtót. Előkerestem a pénztárcám, egy táskát a telóm, majd lementem a nappaliba, ahol Niall még mindig a kanapén gubbasztott.
- Niall, elviszel a plázába? - kérdeztem és kiskutyaszemeket vágtam, de rám se nézett.
- Nem, más dolgom van.
- Azt látom - forgattam a szemeim és mérgesen a Mickey egeres mesére néztem a tv-ben.
- Most megyek bevásárolni a városba. Elvigyelek? - kérdezte Harry.
- Aha, köszi. Látod? Ő elvisz - vágtam Niall-höz, majd Harry-vel kimentünk a kocsihoz.

*Niall szemszöge*
Rosszul esett, hogy Sophie Harry-vel ment el vásárolni, de végülis az én hibám. Egy hülye barom vagyok, amint hazaér bocsánatot kérek tőle. Mérgemben már a tv sem tudott lenyugtatni, ezért felmentem a szobámba és gépezni kezdtem. Már egy fél órája böngésztem, amikor twitteren megláttam egy posztot.
"Harry Styles és Niall Horan barátnője együtt vásárolnak"
Egy képet is csatoltak hozzá. Harry, Sophie és egy rajongó, majd egy másik, amin Corn épp egy melltartót tart a kezében és nevetve mutatja Harry-nek. Ezt már nem bírtam tovább. Lecsaptam a laptopot, majd azon gondolkoztam, hogy most mihez kezdjek magammal. Ránéztem az órára. Már 3 óra volt. Hirtelen újra felnyitottam a gépet. Körülnéztem a helyi szórakozóhelyek között. Az egyikbe pont valami híres DJ jött és óriási buli lesz ma este. Valószínűleg nekünk is küldtek meghívót, de mostanában nem nagyon járunk bulizni. Eldöntöttem, hogy ma elmegyek és Corn nélkül fogom jól érezni magam. Igen..ezt fogom tenni! Már csak azt nem tudtam, hogyan fogom elütni addig az időt. Végül videojátékozni kezdtem. Az mindig eltereli a gondolataimat. Ilyenkor kikapcsol az agyam. Lejátszottam pár menetet és mikor az órára néztem, hála istennek, már 6 óra volt. Corn és Harry viszont még mindig nem voltak itthon. Mi a francot csinálnak ennyi ideig együtt?
- Áhh.. - kiáltottam, majd belecsaptam a falba. Nekem meg se kottyant, viszont a falnak annál inkább - Francba! - ordítottam el magam. Nem tudtam tovább itt maradni tétlenül. Ki kellett mennem az utcára, így elmentem sétálni. Elindultam a park felé, mert ott általában sokan vannak és sok képet készítenek. Igazam is lett. Rajongók százai rohantak le. Ezzel rendesen el is telt az idő. Mire visszaértem már fél 9 volt. Már Corn is otthon volt.
- Harry? - kérdeztem, mikor beléptem.
- Fent van. Mert? - nézett fel a magazinjából. Én csak megvontam a vállam - Mindegy is. Megmutassam miket vettem? - kérdezte felcsillanó szemmel.
- Bocs, de most nem igazán van hozzá se kedvem, se időm. Ne várj korán haza! - mondtam, majd elindultam fölfelé. Még sosem viselkedtem vele így, de most úgy éreztem megérdemli.
- Mi? Hova mész?
- Valahova - válaszoltam.
- Niall, elmondanád mi bajod? - rohant utánam - Egész nap bunkóskodsz mindenkivel. Ha valami bánt, nekem nyugodtan elmondhatod - fogta meg a kezem.
- Nincs semmi baj - mondtam tömören.
- Niall... - kezdett bele még egy utolsó próbálkozásba, de elrántottam a kezem és folytattam utam a szobánk felé. Előkerestem egy világoskék inget, meg egy vajszínű nadrágot, jó sok arcszeszt tettem magamra, felkaptam a telóm és 9 körül már indulásra készen voltam. Lebattyogtam a földszintre. Corn a kanapén gubbasztott. Elindultam az ajtó felé, de nem tudtam úgy elmenni, hogy ne adjak neki egy puszit. Odamentem hozzá, homlokon pusziltam, majd kiléptem az ajtón. hívtam egy taxit és elindultam a buli helyszíne felé.

Mikor odaértünk, már rengeteg ember volt ott.
- Csá haver! - jött oda hozzám egy szőke hajú, nálam is magasabb gyerek, amikor kiszálltam a taxiból.
- Csá - köszöntem vissza, habár nem ismertem, de ez most kicsit sem érdekelt.
- Azt hittem az ilyen sztárok limóval járkálnak - nevetett.
- Hehh.. csak amikor Harry is velünk van.
- Mi? - nézett rám kitágult szemekkel.
- Felejtsd el! - legyintetettem.
- Ha ez megnyugtat, szerintem te vagy a legmenőbb, haver! - veregette meg a vállam.
- Kösz....hogy is hívnak?
- James.
- Kösz, James - vigyorogtam rá - Na, keresünk valami jó piát?
- Még szép - azzal miután a biztonsági őr beengedett minket, rögtön a bárpulthoz mentünk. Rendeltünk két whiskey-t, majd James bemutatott a többi haverjának. Nagyon jól elbaromkodtunk, teljesen elfeledtették velem Corn-t. Amikor egy csapat mi korunkbeli, dögös csaj lépett be az ajtón, mindannyian füttyögni kezdtek.
- Niall, te válathatsz először! - mondta azt hiszem George.
- Hogy mi?
- Melyiket szeretnéd? - bólintott a lányok felé.
- Ja nem, azt hiszem én most nem vagyok abban a hangulatban.
- Ne már, haver. Szerintem az a vöröske neked integet - mutatott egy hosszú, göndör vörös hajú lányra. Valami különleges volt benne, ami megkülönböztette a barátnőitől. Kitűnt közülük. Valami még engem is megfogott benne. Még nem tudom, hogy jó vagy rossz értelemben, de határozottan volt benne valami.
- Nem, inkább nem - fordítottam el tőle a fejem.
- Csak nem....? - néztek rám mind kérdőn.
- Nem vagyok meleg - nézem rájuk, majd mind nevetésben törtünk ki - Na jó egy tánc nem árthat senkinek - egyeztem bele. Még ittam egy kortyot az azt hiszem 4. pohár whiskeymből, majd odasétáltam a Vöröskéhez.
- Nem táncolunk? - súgtam a fülébe. Csak bólintott. Megfogtam a kezét és behúztam a tömegben. Először kicsit feszélyezetten éreztem magam, még ennyi pia ellenére is. Azonban mikor elkezdett táncolni, én is elengedtem magam. Eszméletlenül mozgott, jó érzés volt hozzásimulni a testéhez.
- Imádom ezt a számot! - kiáltott fel, amikor megszólalt Pitbull-tól a Party ain't over.
- Én is. Amúgy nagyon jól táncolsz - mondtam.
- Köszi - a villogó fényben is láttam, hogy egy kicsit elpirult. Táncoltunk egy pár számig, aztán ittunk valami jó erős koktélt és a zenét túlordibálva próbáltunk beszélgetni. Láttam, hogy többen megbámultak, gondolom felismertek, de most kicsit sem érdekelt. Eközben a többi srác is felszedett egy-egy csajt és csatlakoztak hozzánk. Játszottunk ivóversenyt és marha jól elvoltunk. Egyszer a Vöröske, mint megtudtam Claire, annyira nevetett, hogy kiköpte a piáját. Ezen én is elkezdtem nevetni és nem bírtam abbahagyni. A többiek pedig már azon nevettek, ahogyan én nevetek. Miután meguntuk a partit, átmentünk James-hez egy kis privát bulira.

*Reggel*
*Corn szemszöge*
Reggel a kanapén ébredtem. Este azon töprengtem, hogy Niall miért viselkedhet így, illetve, hogy hova mehetett. Aztán inkább megnéztem valami dokumentum filmet. hogy eltereljem a gondolataimat és bealudtam rajta. De most reggel újra eszembe jutottak ezek a gondolatok. Vajon itthon van már? Felmentem, hogy megnézzem a szobánkba, de az ágy üres volt. Benéztem a fürdőkbe is reménykedve, de sehol senki. Visszamentem a nappaliba és leroskadtam a kanapéra. Elővettem a telefonom, hátha küldött egy sms-t vagy hívott, de ez sem talált. Felnéztem twiterre és facebookra is, hátha találok valamit. Itt sem volt semmi. Úgy döntöttem megreggelizek, aztán felöltözök, de aztán reggelinél eszembe jutott, hogy az újság mindig az asztalon szokott lenni. Mindig az hozza be, aki legelőször kel fel. Most rajtam volt a sor, így kibattyogtam a postaládához, kivettem az újságot és visszamentem a konyhába. Sosem érdekeltek igazán a hírek, de most megakadt a szemem a címlapon.

"Niall Horan, tegnap este egy sztriptíz táncossal bulizott"

Megkerestem a cikket. Nagyjából annyi volt benne, hogy tegnap Niall valami Big City nevű szórakozóhelyen volt, ahol egy Claire Archibald nevű sztriptíztáncossal látták egész este, majd vele és a barátaival távozott. Egy képet is csatoltak hozzá.



A szemem könnyekkel telt meg. Próbáltam visszatartani, de már nem ment. Túl sokáig bírtam ezt. Nem tudtam tovább. Könnyeim végigfolytak az arcomon. A kezemben az újság remegett. Dühöt éreztem és bosszúvágyat. Összetéptem a képet, majd utána az egész újságot is és mindenfele szétszórtam. Ordítottam egyet. Olyan jó lett volna, ha minden bajom úgy elszáll, mint a hang. Ha nem érezném, hogy megbántottak. Nem tudtam, mi történt, csak azt, hogy nem ezt érdemlem, de reménytelenül szerelmes vagyok belé. Azt akartam, hogy neki is úgy fájjon, mint nekem. De nem tudnám megtenni. Nem tudnám megcsalni. Túlságosan szeretem. Ami neki fáj, nekem is fáj és utálom ezt az érzést. Tehetetlennek éreztem magam. Ekkor valaki lejött a lépcsőn.
- Corn? - szólalt meg mögöttem Lil. Felé fordultam. Mikor meglátta az arcom, rögtön tudta, hogy valami nincs rendben. Szótlanul odarohant hozzám és megölelt. Én zokogni kezdtem a vállán.
- Shhh.. - nyugtatott. Mikor egy kicsit abbahagytam a sírást, elengedett és a szemembe nézett - Sophie, mi történt?
- Niall történt - mondtam, majd lehajtottam a fejem.
- Mond el! - kérlelt. Leültem az egyik székre, mélyet sóhajtottam és felidéztem a tegnap történteket. Minden egyes mondata visszhangzott a fejemben. Olyan volt, mintha egy filmet néznék, ahogy visszapörgettem az emlékeket. De tudtam, hogy ez tényleg megtörtént. Elmeséltem Lil-nek mindent. Nehézkesen, de végül elérkeztem a ma reggelhez. Elmondtam, amit az újságcikkben láttam.
- Corn.....Niall nem lenne rá képes - suttogta Lil.
- Még ezek után is azt mondod? Tegnap elment, anélkül, hogy megmondta volna hova és mint kiderült, az egész estét egy sztriptíztáncossal töltötte, ahelyett, hogy velem is lehetett volna. Ha bulizni akar, azt nekem is megmondhatja. Tudja, hogy én is imádom a partikat és nagyon szívesen elmegyek vele, de ez..... és ráadásul vele ment el. Kitudja hova mentek és mi történt.... - nem tudtam folytatni. A hangom elcsuklott és a könnyeim újra folyni kezdtek. A fejemet Lil ölébe hajtottam. Ő csak simogatta a fejem és azt mondogatta, hogy 'Nem lesz semmi baj' , de nem hittem neki. Nem akartam mozdulni. Csak feküdtem. Olyan volt, mintha egy nagy űrben lennék, ahol normális lenne, hogy a könnyeim csak úgy maguktól potyognak, mint az eső. És folyamatosan...soha nem akar abbamaradni......