28.fejezet

- Az.. az.. ágyunk... a mi ágyunk... - Sophie teljesen kiborult. Óvatosan hátrapillantottam és megláttam valami nedvesség volt az ágyon.
- Te elmebeteg ribanc. Hívom a rendőrséget, ha nem mész ki innen!

*Harry szemszöge*
- Niall eltüntetnéd innen ezt az izét? - néztem kétségbeesetten Niall-re, miközben még mindig az ajtóban álltunk, háttal az ágyon fekvő "csajnak".
- Miriam kérlek most menj el! - próbált Niall hatni rá.
- Niall bébi te is tudod, hogy nem ez, amit akarsz. Felőlem csinálhatjuk többen is, csak lányok nem jöhetnek.
- Komolyan kihívjuk a rendőrséget! - ordibáltam.
- Niall? - nyöszörgött a kis szörnyeteg az ágyról.
- Add a telefont! - mondta Niall határozottan, én pedig keresni kezdtem a zsebemben.
- Oksika nem kell úgy felkapni a vizecskét. Elmegyek - mondta, majd hallottuk, ahogy feláll az ágyról és remélhetőleg felöltözik, miután végzett kiment az ajtón, de előtte jól megmarkolta Niall fenekét. Ezt sajnos Sophie is látta és egy nagy kiáltással rávetette magát.
- NE. MERJ. HOZZÁÉRNI. A VŐLEGÉNYEMHEZ!! - ordította és a szemei szikrákat hánytak. Tépni kezdte a csaj haját, karmolta, harapta, ahol csak tudta. Bunkó dolog, de egy részem mérges volt rá, amiért ennyire féltékeny Niall miatt. Miért nem miattam féltékeny? Talán, mert nincs kire. Itt van a tökéletes terv. Találnom kell valakit, akire féltékeny lehet vagy csak megnézném a reakcióját, hogy van-e egy icipici esélyem. Úristen Harry! Legszívesebb agyon csaptam volna magam, hogy ilyenek eszembe jutottak. A legjobb barátod menyasszonyáról beszélünk. ÉS amúgy is már rég túl vagyok rajta. Legalábbis azt hittem..vagy csak reméltem..
Miközben én gondolkoztam egyre durvább dolgok történtek. Miriam sem hagyta magát. Felülkerekedett Sophie-n és olyan pofonokat adott neki, ami még nekem is fájt volna. Azonban mikor egy pillanatra nem figyelt, Corn egy ügyes jobbossal orrba ütötte. Miriam nyafogva tapogatta orrát, amiből ömlött a vér. Ezután újra nekiugrott Sophie-nak és úgy hemperegtek a földön, mint két macska. Ekkor eszméltünk rá, hogy szét kéne választani őket. Niall megragadta Sophie derekát és így próbálta visszatartani a kapálódzó lányt, míg nekem Miriam maradt, akihez undorodva értem hozzá. Én is megfogtam a derekánál, levittem a lépcsőn, majd kitettem az ajtó elé és becsaptam.
- Na végre. Sophie jól vagy? - futottam vissza az emeletre.
- Még soha, de soha nem verekedtem ilyen jót! - ugrándozott, miután Niall elengedte.
- Kicsim minden rendben? - nézett rá Niall felhúzott szemöldökkel.
- Miért ne lenne? Gyere kész vagyok az újabb menetre - tette maga elé a karjait, mint a bokszolók.
- Jól van szerintem pihenj le egy kicsit! - javasolta Niall.
- De ha visszajön az a ribanc én úgy szétverem a seggét - mondta Corn mérges arccal és amíg Niall a szobájukba vezette, tovább magyarázta milyen módszerekkel kínozná meg a csajt. Hogy lehet valaki ennyire cuki? Oké, Harry hagyd abba! Elkezdtem verdesni a saját fejem. Ekkor jött ki a fürdőből Lil.
- Harry? - nézett rám - Minden rendben?
- Persze, persze. Te jól vagy? - kérdeztem, mivel elég fehér volt.
- Jobban - mondta - Mi történt? - kérdezte.
- Úristen te lemaradtál az egészről - nevettem, majd elmeséltem neki részletesen a történteket.
- Ez komoly?? - nézett tágra nyílt szemekkel - Az én nővérem! - mondta büszkén, majd nevetni kezdett és én is vele akartam nevetni, de valamiért nem ment.
- Hazz, mi a baj? - kérdezte elkomorodva.
- Semmi, semmi csak... nem tudom kiverni a fejemből - néztem keserűen So szobája felé.
- Hazz..-simított végig a vállamon.
- Tudom, de egyszerűen nem megy. Az utóbbi napokban nem is gondoltam rá és azt hittem már túl  vagyok rajta, de amióta csak eszembe jutott, hogy ma jön haza, nem tudok másra gondolni-sóhajtottam és a padlót kezdtem tanulmányozni.
- Ezért voltál Taylor-ral is?
- Talán. Nem tudom. Akkor nem igazán érdekelt, hogy mit csinálok. Taylor-ral az első találkozások mindig könnyűek voltak. Csak szex és semmi más. Utána kezdett csak nagyon kötődni hozzám és ez volt az, amit nem bírtam. Talán elakartam felejteni vele Sophie-t, de erre csak most jöttem rá.
- Harry, Sophie boldog Niall-lel és tudom, hogy ezt tudod, de néha nem veszed figyelembe, hogy neki ő az igazi - tudtam, hogy nem akart megbántani, de ez a felismerés nagyon rosszul esett - ÉS - folytatta - te is megfogod találni, aki iránt így érzel.
- Éreztem már egyszer így... vagyis azt hittem, hogy így érzek, aztán jött Sophie és mindent megváltoztatott. Nem tudom, hogy volt képes rá. De úgy érzem mintha ő csak illúzió lenne, ami nem akar békén hagyni. Mi kapcsolatunkat is ez rontotta el. Pedig te megváltoztattál, de én nem értékeltelek eléggé.
- Harry ez nem csak a te hibád! - tette a kezét az enyémre.
- De ha én nem szeretek bele Corn-be, akkor nem leszek olyan bunkó veled és te nem csalsz meg.. - elcsuklott a hangom. Nem így akartam elmondani neki, hogy tudom, de már nem tudtam magamban tartani.
- Mi? Te ezt honnan tudod? - nézett rám. Olyan szép gesztenyebarna szemei voltak. Mondhatnám úgyis, hogy őzike szemek. Hatalmas megbánást láttam bennük és egy kis értetlenséget.
- Liam elmondta - suttogtam.
- Ooo.. - csak ennyit tudott mondani, majd pár másodperc múlva megszólalt - Harry, én... nagyon sajnálom. Nem akartam neked fájdalmat okozni, de akkoriban nagyon gorombán viselkedtél velem és Zayn-nel... csak megtörtént. Utána pedig már szakítottunk és mivel kiderült, hogy már te sem vagy szerelmes belém, úgy éreztem nem szükséges elmondani. Nem igazán tudtam mit tegyek és aztán csak magától megoldódtak a dolgok, így hagytam inkább - kicsordult egy könnycsepp a szeméből.
- Lil.. gyere ide! - átöleltem - Rosszul esik, hogy nem tiszteltél annyira, hogy szakíts velem, mielőtt lefekszel Zayn-nel, de ha belegondolok abban az időben talán én is ezt tettem volna, ha nem lett volna Niall. Szóval te se haragudj, hogy gondolatban megcsaltalak - mondtam, majd elvigyorodtam.
- Hééj.. - bokszolt vállba Lil, majd nevetni kezdett.
- Túlságosan fontos vagy nekem ahhoz, hogy haragudni tudjak rád. Amúgy is ami megtörtént megtörtént. Kezdjünk tisztalappal, jó?
- Jó - mosolyodott el.

*Lil szemszöge*
- Srácok, ki halt meg? - jött fel Zayn a lépcsőn és ezt gondolom arra értette, hogy nekem még mindig könnyes volt az arcom és Harry-t öleltem.
- Senki - nevettünk Harry-vel - Csak lelkiztünk egy kicsit.
-Oh , ééértem-dolgozta fel Zayn- Jó téged újra látni haver!-ütögette meg Harry hátát.
-Hiányoztatok már - ölelt meg mindkettőnket Hazz. Már 2 perce csak álltunk , de Harry nem akart elengedni minket.
-Na ez jól esett-végre levette rólunk hosszú karjait.
-Srácok, mikor forgatjátok a klippet?-néztem végig a folyosón lévő naptáron.
-Valamikor mostanában-néztek össze , majd vállat vontak.
-Augusztus 15!-szólt föl Liam a nappaliból.
-Tényleg!-néztek megint össze a srácok és elkezdtek röhögni.
-Khhm, fiúk az holnap van-mutattam a naptárra.
-Akkor jól időzítettünk-húzott magához Zayn. Furcsa szagot éreztem. Odahajoltam Zayn-hez , de nem ő volt. Aztán megszagoltam magam. Ó-ó. Rólam jött ez a bűz. Olyan szagokat éreztem mintha egy hétig egy szemétdombon éltem volna.
-Fúj!Mitől van ilyen szagom?-köhögtem.
-Ja, lehet miattam, tudod Liam koszos tányérjait mosogattam ma..-vakargatta bűnbánóan Hazz a tarkóját.
-És te nem érezted?
-Nem , tudod a buli óta nem nagyon érzem a szagokat-nevetett fel kínjában.
-Jújj, én inkább lezuhanyzok!-indultam a fürdő felé.
-Jövök veled!-kapott föl Zayn és így cipelt be a fürdőbe.


*Sophie szemszöge*

-Azt...aztán -lihegtem-aztán nem tudom mit csinálok-terültem el az ágyon , mivel már körülbelül 20 perce ugrálhattam rajta, amíg Niall az ágy mellett állva nézte ahogy fel-le pattogok-Úristen!! Ez az az ágy-pattantam fel hirtelen és Niall-höz futottam. Ő csak röhögve magához ölelt. Felnéztem rá , ő pedig le rám.
-Többet az életben nem stoppolunk!-ráztam a fejem.
-Az egyszer szent!-bólogatott- Na gyere , cseréljük ki ezt a sok mindent megélt ágyneműt-indult meg én pedig mellé álltam és együtt húztuk le az ágyneműt. Összehajtottuk , ledobtuk a földre majd hoztam egy másikat. Gyorsan felhúztuk .
-És mi lesz vele?-mutattam a kupacra a földön.
-Szívem , ez csak egy ágynemű, ne nézz rám ilyen szomorúan , mint egy kiskutya - lépett közelebb és megfogta kezeimet.
-De olyan sok mindenen mentünk keresztül együtt-néztem rá szomorú kiskutyapofival.
-Oké...leesett , csak hülyítesz-mosolyogva lehajtotta fejét.
-Nem is!-öleltem át fejét jó szorosan. Hirtelen elkapta a derekam és felvett a vállára.
-Ne Niall tegyél le!-kapálództam- Ne velem akarj súlyzózni , majd elmegyünk a kondiba!
-Nem-nem , kölcsön kenyér visszajár! - sóhajtottam és hagytam magam. Karjaim lustán lógtak Niall hátán. Megfordult és az ajtót vette célba. Lassan kiértünk a folyosóra.
-És most hova?-sóhajtottam. Megrázta fejét és lerakott a földre.
-Köszönöm-sétáltam vissza a szobába , durcás fejjel és összefont karokkal.
-Na , most ennyire megbántottalak?-szaladt utánam kétségbeesetten. Szemeiben kisebb félelmet véltem látni.
-Dehogy, de jó tudni hogy így aggódsz , hogy haragszom rád-mosolyodtam el. Belenéztem azokba a gyönyörű szemeibe és megöleltem.
-Nem tudok betelni az illatoddal-motyogta nyakamba. Még szorosabban öleltem , az összes levegőt kiszorítva közölünk.
- Niall... - kezdtem.
- Igen? - emelte fel a fejét a vállamról és nézett a szemembe.
- Azt hiszem, készen állok, hogy a feleséged legyek. Tartsuk meg az esküvőt még idén.
- Ezt komolyan mondod? - vigyorodott el.
- Ennél komolyabban már nem is mondhatnám - vigyorodtam el én is.
- Nagyon- nagyon szeretlek - mondta, majd felkapott az ölébe és pörögni kezdett velem.
- Én is Niall, de kezdek szédülni - nevettem, mire megállt, majd letett a földre. Csak nézett rám meseszép kék szemeivel. Éreztem, ahogy elvörösödik az arcom, amikor végig mért.
- Én vagyok a világ legszerencsésebb embere, hogy kiérdemeltem a szerelmed - suttogta, majd két kezébe fogta az arcom és gyengéden megcsókolt. Még soha senki nem mondott nekem ilyet azelőtt.  Nagyon jól esett, hogy annyira szüksége van rám, mint nekem rá. Tudom általában magabiztosnak tűnök, de még senki mellett nem éreztem így. Tudtam, hogy tényleg szeret és amit mond, azt komolyan is gondolja. Gyengéd csókunk a végéhez közeledett, de én többet akartam. Oda akartam neki adni mindenem, mert tudtam, hogy megbízhatok benne, hogy sose engedné, hogy bántódásom essen.
- Niall, most akarlak! - talán furán hangzik, de ez nem olyan volt, mint máskor. Olyan volt, mintha most csinálnánk először. A szívem a torkomban dobogott. Láttam a szöszin, hogy ő is érzi, hogy ez most más. Remegő kezét végigcsúsztatta a derekamon, majd a térdem alá és felkapott az ölébe. Eközben végig tartotta velem a szemkontaktust. Lassan vitt fel a lépcsőn, majd mikor megékeztünk a szobánkba talpra állított. Megfogta mindkét kezem, majd a vállaira tette őket. Keze a derekamra, majd a hátamra csúszott és közelebb húzott. Ajkait lassan, de durván érintette az enyémhez. Egyik kezemmel beletúrtam a hajába, a másik lecsúszott a mellkasára. Lassan keze a fenekemre vándorolt, majd megmarkolta, mire én belekuncogtam csókunkba. Ezután benyúlt a pólóm alá és a hátamat simogatta. Egy gyors mozdulattal lerántotta rólam a pólót. Most én következtem. Lehúztam róla a pólóját, kevesebb ügyességgel, mint ő, de sikerült. Kockáin, mint mindig most is elámultam. Vadul csókolni kezdtem, azonban most nem jött az az ismerős érzés, amikor tudtam, hogy mit kell tennem. Most úgy éreztem, hogy ez az egész új nekem. Nem tudtam, hogy hogyan kéne tökéletessé tenni. Niall viszont tudta. Lehámozta rólam a melltartóm, majd mielőtt lefektetett volna az ágyra, gyorsan végig mért és egy elismerő pillantással nyugtázta idomaimat. Én csak megráztam a fejem és még mindig hevesen dobogó szívvel feküdtem el az ágyon.A melleimet kezdte masszírozni, miközben a nyakamat csókolgatta. Eközben a nadrágot is leügyeskedte rólam.  Hagytam neki, mert tökéletesen megbíztam benne. Az érintésétől a bőröm bizseregni kezdett. Lassan lehúzta saját gatyáját is, majd a fehérneműktől is megszabadultunk.



Egy jó 10 percbe telt mire észhez tértem az előbb történt élményből. Leírhatatlan volt nekem , és neki is. A plafont bámulva takaróztunk be. Kezeinket összekulcsoltuk a takaró alatt és így nyomott el az álom minket. Bár az este folyamán Niall "furcsa" módon hátulról átölelt . Mikor karjait összefonta körülöttem , felébredtem  és gondolkozni kezdtem. Túl nagy a nyugodtság mostanában és ez azt az érzést keltette bennem , hogy valami történni fog. Valami, de még nem tudom mi. Óvatosan kihámoztam magam a kis haspók karjai közül. Kikászálódtam az ágyból és a szekrényhez osontam. Felhúztam egy bugyit és Niall egyik pólóját. Halkan kinyitottam az ajtót, a folyosón keresztbe fontam ujjaimat nehogy valaki felébredjen. Csönd borult az egész házra. Lábujjhegyen lelépkedtem a lépcsőn, be a hideg konyhakőre. Főzni kezdtem egy teát. Mosolyogva  néztem ahogy a kancsóból felszáll a gőz. Kinyitottam a polcot és ezer meg ezerféle tea tárult elém. Louis te tea fanatikus! Becsuktam a szemem és ráböktem egy dobozra. Mentás, tökéletes! Kivettem egy filtert és belelógattam a forró vízbe. Bögrémet szorongatva mentem ki a nappaliba. Felkapcsoltam az egyik állólámpát     és felkucorodtam a kanapéra. Lábaimat felhúztam , így szürcsölve tovább tűz forró teám. Körbenézve eszembe jutottak az emlékek. Milyen egy mázlista emberek vagyunk a húgommal. Soha nem képzeltem , hogy ilyen jó életünk lesz. Eddig se volt rossz, de most úgy éreztem beteljesült. Minden rendben. Niall és én megvagyunk, Lou és El nem is lehetne boldogabb , Lil és Zayn pedig kezdik egyenesbe hozni kapcsolatukat a zavaros kezdés ellenére. Liam hála a jó istennek már nem iszik. És Harry. Harry , akinek már nem ugyanolyan számomra , mint régen. Ha rá gondolok nem az jut eszembe, hogy ordibáltam vele a plázában , hanem az a buli. Nagyot sóhajtva pillantottam fel a plafonra. A legrémisztőbb dolog számomra az, hogy egy ideig én is vonzódtam Harryhez, ami valószínűleg csak a külseje miatt volt. Nem akarom felidézni a vonásait, de minden lánynak megakad rajta a szeme. De én nem adtam fel , mert tudtam én Niall-t , és csak is őt szeretem. A véletleneknek és a szerencsének köszönhető, hogy most boldog vagyok. Nem minden lánnyal történik ilyen ,de velem igen. Velem , aki mindig is szerencsétlen volt , de mégis,a világ legnagyobb szerencséje történt velem. Imádtam így gondolkodni a dolgokon , este a csöndben , egy meleg teával, ami felmelegít. Úgy döntöttem teszek egy túrát a fönti folyosón a szobákat végignézve. Üres bögrémet gyorsan beraktam a mosogatóba, majd elindultam visszafelé, az emeletre. A falépcső halkan nyikorgott talpam alatt. Első szoba: Zayn. Valószínűleg Lil is itt lesz. Halkan nyomta le a kilincset. Fél szemmel bekukkantottam. És bingó. Lil és Zayn halkan szuszogva aludtak egymás karjaiban. Elmosolyodtam , majd hagytam őket tovább aludni, békében. Következő szoba már Liam-é volt. Szerencsétlen gyerek. Nem ismerek nála jobb embert , mégis a lányok nem ismerik eléggé, és csak egy hírességet  látnak szegény fiúban. Pedig ő sokkal több ennél. Nem nyitottam rá. Most nyugalom kell neki, és nem akartam felkelteni. A másik oldalon El és Louis aludta VOLNA az igazak álmát , ha Kevin nem sír fel 20 percenként. El is határoztam , mostantól átvállalom tőlük néha az éjszakai műszakot. Nappal mindenben segítünk nekik, de amilyen makacs fejük van sose engedik. A következő szoba a miénk volt. Igen , nem Niall-é, hanem a miénk és ezt jó volt "kimondani". Aztán Harry. Már megint ő az utolsó akire gondolok. Őt mindig is talpraesettnek tartottam, de néha úgy érzem ő itt a legfiatalabb, pedig ha jól tudom Lil az. Hezitáltam , de végül úgy döntöttem nem nyitok be. Nem merek. Hirtelen kinyitódott előttem az ajtó...