26. fejezet

Sziasztok! Még egyszer bocsi a múltkori kiborulásom miatt... Megtudtuk, hogy van egy olvasónk Kamilla , aki még komizott is! Szóval , köszönjük neki ^^ Múltkor kitöröltük a képeinket a szereplők közül, de már visszaállítottam :) Ez a rész elég változatos , reméljük tetszik! Ja és aki felvételizett , reméljük jó eredményeitek lettek,  én különösen örültem az enyémnek :D Ha van kedvetek megírhatjátok nekünk a pontjaitokat is :D a akkor nem rizsázok tovább , itt az új rész! Jó olvasást!   Zsó, Lici




"Épp a szekrényemnél állt és a fehérneműimet (!) nézegette.
-Hé!!-szóltam rá- Te mit csinálsz?-szaladtam oda és kikaptam a kezéből a melltartóm.
-Gondolkodom mit vegyél fel este-kacsintott.
-Majd én eldöntöm jó?-boxoltam a vállába- Nem gondolod, hogy túl kaján vagy mostanában?-fordultam felé, miután elraktam a ruhadarabot a helyére.
-Ugye tudod , hogy minden fiú álma egy ilyen csaj-húzott magához- Jó fej vagy, kedves és még a durva terepektől sem ijedsz meg-nyomta forró száját az enyémre.
-Jó tudni-kacsintottam miközben a ruhás szekrényem felé vettem az irányt . Gondoltam még se megyek egy ilyen szerelésben a partira."

*Lil szemszöge*
*A partin*

Anya és apa a grillsütőnél álltak és épp pár rokonnak mesélték mitől lesz jó  a hús.
Zayn szerzett magának pár barátot a 2-3 évesek körében. Félix büszkén mutatta be őt mindenkinek.
Én azt hiszem, hogy a másod unokatesóimmal beszélgettem. (jólvanna, nem gyakran találkozok velük és most teljesen máshol járt az agyam. Jelenleg épp Sophie-n . Reméltem, hogy nem toppannak be az állítólagos régi "barátaink" mert akkor engem nem érdekel, de én jelenetet rendezek.)
- És aztán Zac azt mondta, hogy én vagyok neki az igazi. Most mit kénne tennem? Mégiscsak megcsalt. Szerinted Lil? - nézett rám, Anastazia, ez egyik uncsitesóm.
- Tessék? - ráztam meg a fejem és néztem rá.
- Figyelsz te egyáltalán rám? - kérdezte felháborodottan, de ekkor elvonta valami a figyelmemet. 2 magas alak lépett be az udvarunkba. Magas..csak nem?!
- Bocsássatok meg! - mondta, majd odafutottam hozzájuk, de mielőtt az óriási öröm miatt a nyakukba ugrottam volna, megtorpantam. Vajon ők is haragszanak? Kétségek fogtak el. Sophie barátaival is egész jóban voltam szoktunk együtt bandázni, de az igazi barátaim itthon Peter és Bryan voltak. Peter-rel volt egy időszak, amikor több volt köztünk, mint barátság, de aztán inkább megállapodtunk, hogy barátok maradunk.Végig mértem őket és nem változtak semmit. Még mindig olyan cukik.... Emlékszem az irigykedő tekintetekre amikor csak velem lógtak. Bryan magas , kevésbe kigyúrt, de szálkás barna hajú már-már félisten , de én mindig barátként tekintettem rá. És Peter... Magasabb mint Bryan , viszont izmosabb is a kosár miatt. Szőke haja ügyesen volt belőve, pont úgy mint Bryan-é.
Peter


Bryan



Kérdőn néztek rám, mivel kicsit kettős jeleket adtam.
- Lil? - lépett közelebb Pet. Nem bírtam tovább odarohantam és mindkettőjüket szorosan megöleltem.
- Úgy hiányoztatok - suttogtam.
- Te is nekünk. Mégis hol találnánk még egy ilyen hülye lányt? - nevetett Bryan, mire belebokszoltam a vállába. Valaki megköszörülte a torkát mögöttünk. Megfordultam és Zayn állt ott. Feszülten figyelt.
- Zayn.. - mondtam kicsit meglepetten - Srácok... ő itt.. - de Zayn a szavamba vágott.
- Zayn Malik - majd kezet nyújtott Bryan-nek.
- Bryan.
- Peter. - fogott kezet vele is. Szerencsére ekkor Niall szakította meg a kínos pillanatot.
- Héj Lil.. - mikor odaért egy pillanatig végig mért minket, de inkább gyorsan túltette rajta és folytatta, amit elkezdett - Sophie kicsit kiborult, beszélned kéne vele - mondta és láttam a szemébe, hogy mennyire aggódik érte - Kérlek - tette hozzá szinte már könyörögve.
- Beszélek vele - mosolyogtam Niall-re és a vállára tettem a kezem. Visszafordultam a a fiúkhoz - Bryan, Pet feljöhetnétek velem! - mondtam, mire Zayn ökölbe feszítette a kezét.
- Nyugi - adtam egy puszit az arcára, majd elindultam, a két fiú pedig jött utánam.
- Szóóval... - kezdet Bryan - Mi is történt?
- Hát annyit tudok, hogy Sophie találkozott pár régi barátunkkal, akiknek nem nagyon tetszett, hogy Corn csakúgy elköltözött.
- Corn? - nézett rám kérdőn Peter.
- Sophie. Mindegy hosszú történet - legyintettem - De ugye ti nem haragszotok? - álltam meg So ajtaja előtt.
- Neeem... annyira - mondta Peter.
- Ha valahogy kiengesztelsz minket, akkor nem - vigyorgott 'If you know what I mean' fejjel.
- Öööö... nem - nevetettem - és vidd arrébb a perverz fejedet, mert be akarok kopogni - mondtam komolyan, de a végét elröhögtem, ahogy mindketten csalódott fejet vágtak.
- Akkor megcsikizünk - mondta Bryan és elkapott a derekamnál.
- Ne, ne, hagyjál! - sikítoztam és összevissza kapálóztam.  
- Peter, fogd le - utasította Bryan, mire helyet cseréltek, Pet megfogta a kezeimet és a hátamhoz szorította, miközben mögöttem állt, Bryan pedig csikizni kezdett.
- Ezt még visszakapjátok, ti.. - próbáltam szabadulni, de nem sikerült. Peter sokkal erősebb volt nálam, hiszen kosarazik, meg amúgy is fiú. És az sem segített közben, hogy Bryan lehúzta a magassarkúm és a talpamat kezdte csikizni - Ez így nem ér, kettő egy ellen. Meg foglak rúgni Bryan - figyelmeztettem, de nem hallgatott rám, így mikor ravaszan összepillantottak Pet-tel,  gyomron rúgtam. Inkább a meglepetéstől, de elterült. Ezután rátapostam Peter lábára, ami miatt ő is elengedett.
- Na mégse voltak olyan haszontalanok az óráid Bryan - vigyorogtam, ugyanis Bryan és néha nekem is tanított pár fogást.
- Hallod te lány, sokat fejlődtél - kacsintott Bryan, mikor feltápászkodott.
- Tudom - vágtam egy ilyen 'cupcake' fejet.
- Ezt még visszakapod - morgolódott Pet.
- Jajj gyere - azzal Bry felsegítette, majd bekopogtunk So-hoz.
- Bejöhet...ek? - mondtam végül. Lehet Sophie nem engedett volna be, ha tudja, hogy nem egyedül vagyok.
- Egyedül akarok lenni - szólt ki.
- Beszélnünk kell - mondtam, majd benyitottam. Intettem a fiúknak, hogy maradjanak kint - So.. - koromsötétben gubbasztott a földön.
Felkapcsoltam a kislámpát, majd végignéztem rajta. Szemei kisírtak voltak és a szemfestéke elkenődött. De nem ez volt a legrosszabb. Mellette a földön egy kis bicska feküdt. A kezein mindenhol vágások voltak. A fiók ki volt húzva és a tartalma a földön hevert. Gondolom ezek annak a jelei voltak, amikor a kést kereste.
- Corn...-mondtam elszörnyedve.
- Ne mond így a nevem! - rivallt rám.
- Sophie vannak olyan barátaink, akik megértenek minket. Ebből látszik kik azok, akik tényleg törődnek velünk. Akik,..
- Szeretett. - szakított félbe.
- Mi? - néztem rá értetlenül. Mély levegőt vett és megismételte:
- Szeretett engem -  egy könnycsepp gördült le az arcán.
- De ki? - kérdeztem, bár sejtettem a választ.
- Ő - nézett el másfele - Akiről gyerek koromban mindig azt hittem, hogy ő lesz az igazi. És részben miatta mentem el, mert annyira szerettem, de azt hittem, hogy ő nem szeret és ezt nem bírtam. Akkor is vagdostam magam. Ezt tette velem, de aztán sikerült észhez térnem és végül elmentem. Miatta. Amikor szeretett, csak nem mondta el. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? - zokogott. Leültem mellé a földre és átkaroltam. Az ölembe hajtotta a fejét, én pedig a haját simogattam.
- Szerintem életed legjobb döntése volt, hogy elmentél. Tudom, hogy nagyon jó volt itt, de tavasszal mindkettőnkkel történt pár dolog, ami miatt jobb volt, hogy elmentünk. Mennyire jó volt ott. Senki nem bántott, végre olyan életünk lehetett, amilyet mindig is akartunk. És rátaláltál arra, akit igazán szeretsz. Vagy nem? - néztem rá. Szemében bizonytalanság tükröződött - Sophie? - nem értettem, hogy most mi játszódhat le a fejében. Most jöttem rá, hogy igazából sosem beszéltünk egymással őszintén. Megbeszéltük a fiúkat, meg mindent, de az igazi érzéseinkről nem beszéltünk egymásnak - Nekem elmondhatod bármi van - suttogtam és még jobban magamhoz szorítottam.
- Furán érzem magam - motyogtam.
-Lil én nem akarom...-bújt hozzám és újra elkezdett sírni. Még jobban magamhoz akartam szorítani, de nem tudtam.
-Én itt vagyok neked, nem kell félned-csitítgattam . Nem értettem mitől fél. Nem tudom , hogy ő hogyan gondolkozik.
-Hozol nekem sebtapaszt?-mutatta meg a kezét. Nem hiszem el ,hogy ezt a nővérem csinálta. Gyorsan felálltam és elszaladtam a fürdőjükbe. Kinyitottam a szekrényt és mint egy idióta kidobáltam mindent belőle, amíg meg nem találtam a gézt. Amilyen sebeket ejtett magán, 100% , hogy nem lett volna elég a sebtapasz. Viszamentem,de addigra már az ágyon ült és a kezét nézegette. Kibontottam a gézt, elétérdeltem , majd óvatosan körbetekertem csuklóját. Felszisszent, amikor jobban megszorítottam. Az agyam még mindig nem fogta föl, hogy miért tette ezt magával.
-Niall hol van?-suttogta.
-Kiment az udvarra-kétségbeesett pillantásán minden ember szíve megszakadna, pont úgy mint az enyém.
-Azért vagy így kiborulva , mert nem tudod , hogy itt maradj-e vagy visszamenj Londonba?-kérdeztem. Lesütötte szemét, majd gondolkodóba esett.
-Lehet.
-Sophie-simítottam meg a vállát- Ha Scottal vagy mit érzel?
-Fájdalmat-törölte le arcáról a könnyeket.
-És ha Niall-el.
-Örömet-nyögte ki valahogy .Nem szerette az ilyen szituációkat.Nem az az érzelgős típus.
-Akkor nem egyértelmű?
-De igen, csak ..csak sajnálom Niall-t, hogy ilyen eszembe jutott-makogta és a haját birizgálta.
-De ő nem tudja, hogy te gondoltál ilyenre..
-De én tudom ! És nem akarok hazudni neki...-megint elkezdett sírni. Rá se ismertem.
-Akkor elmondod neki?-félve kérdeztem.
-El szeretném , csak azt nem tudom mikor...-dőlt el az ágyon.
Szólásra nyitottam a szám , de nem tudtam mit mondjak, ezért becsuktam. És akkor az ösztöneimre hallgattam és nem az agyamra.
-Most!-pattantam fel és kirohantam a szobából. Sophie csak ült és nézett utánam.Leszaladtam a lépcsőn , félúton összetalálkoztam a két régi barátommal ,de nem álltam le. Kirohantam a kertbe és kétségbeesetten keresni kezdtem Niall-t. Niall, Niall...Áhá , ott van . Szaladtam ahogy csak bírtam és elkaptam a karját.
-Menj..fel ..a .. szobába-lihegtem . Ijedten nézett rám majd elsietett.


*Niall szemszöge*
Nagyon megrémített Lil. Sose láttam ilyen kétségbeesettnek.Szaladtam , ahogy csak a lábam bírta. A lépcsőket is hármasával ugrottam át. Kicsaptam az ajtót. Sophie az ágyon ült, bekötözött kézzel. Sminkje teljesen eltorzította .Csak néztem , de ő nem nézett fel. Elkezdte felemelni a fejét és egy könnycsepp folyt le arcán.
-Ni..Niall-nyökögte. Elkezdte leszedni a gézt a kezéről. Közelebb léptem . Elakadt a lélegzetem. Piros vágások terítették be az egész csuklóját. Felnéztem az arcára, de ő csak nem akart a szemembe nézni. Letérdeltem elé, megfogtam a csuklóját és apró puszit nyomtam rá. Elmosolyodott. Végre!! Visszaraktam a gézt.Felültem mellé az ágyra. Átkaroltam , mire ő ráhajtotta fejét a vállamra. Nem fért az eszembe, hogy-hogy tudott ilyet csinálni. Vagy miért?
-Figyelj...tudom , hogy fájni fog, de...-szünetet tartott, én pedig előre rettegtem- Scott szerelmes belém és én nem akartam ,de eszembe jutott mi lenne ha itt maradnék..de ha itt maradnék akkor csak fájdalmat éreznék , viszont te boldoggá teszel és nem is tudom mi ütött belém-nézett fel rám. Felment bennem a pumpa. Megfordultam , kicsaptam az ajtót majd bevágtam. Lecsúsztam hátamat az ajtónak támasztva. Szavai a fülemben csengettek. Megfontolta , hogy itt marad...Megráztam fejem. De boldoggá teszem és ez  nekem a legfontosabb. Felálltam majd benyitottam.
-Tényleg boldoggá teszlek?-felemelte fejét . A könnyek még mindig potyogtak a szeméből.
-Sosem voltam még ilyen boldog-válaszolt halkan.Szívem melegség öntötte el.
-Amíg szeretsz , én mindent megteszek érted , mert szeretlek-léptem közelebb . Megnyugvást láttam az arcán, majd leültem mellé az ágyra- És nem érdekel ez a Scott ügy-nyomtam számat az ő puha ajkaira. Elakartam söpörni a fájdalmat. Neki és nekem se tett volna jót. Csókunk elég hosszúra sikerült , de ezt egyikünk se bánta. Lábát átrakta a másik oldalamra és az ölembe ült. Kis sóhaj jött ki a számon amikor rám ereszkedett. Elmosolyodott, majd ujjait a hajamba csúsztatta. Játszadozott a fürtjeimmel, ami nekem nagyon tetszett.Megfogtam a pólója alját , mire ő felemelte a kezét. Lassan lehúztam róla. Megfogtam derekát és hátra dőltem, magammal húzva őt is. Végig simított a pólóm alján, majd egy rántással lehúzta rólam. Zajt hallottam az ajtó felől. Nem foglalkoztam vele, jobb dolgom is volt. Halk susmorgást hallottam megint, miközben So a nyakamat szívogatta.
 -Sz..szivem-húztam el a arcát a nyakamtól- Ki van az ajtónál?- Vállat vont. Felült és halkan lemászott rólam. Odalopódzott az ajtóhoz, lehajolt és kikukucskált a kulcslyukon.
-Lil az- suttogta-meg még valaki , de nem tudom ki- rárakta kezét a kilincsre.
- Khmm, szivem nem felejtettél el valamit? - mutattam felsőtestére, mivel a pólóját nem vette vissza.
 - Ja, de- odaszaladt hozzám és felkapta a pólóját. Nyomott egy puszit az arcomra . Visszament az ajtóhoz és hirtelen kicsapta az ajtót.
-Ó , baszki-hallottam egy férfi hangot. Mi?Férfi? Erre már én is felkeltem.
-Én mondtam , hogy fogd be , Bryan!-mondta Lil a barna hajú  srácnak, akit ezek szerint Bryan-nek hívnak. Mintha hallottam már volna a nevét...
-Hát ti mit csináltok?-kérdezte megtorpanva Sophie.
-Hát ...ööö.. Lil elejtette a kulcsát és segítünk megkeresni...-füllentett a szőke gyerek.
-Peteer! Ennél jobb kifogás nem jutott eszedbe?-vágta tarkón Lil  Petert.
-Srácok!-ölelte meg Sophie a két fiút- Bemutatom nektek a vőlegényem, Niall Horan-állt el előlem.
-Helló-fogtam kezet mindkettőjükkel.
-Bryan-nyújtotta kezét a barna, aki elég barátságosnak tűnt.
-Peter-mosolygott a másik fiú is. Jó tudni, hogy vannak a csajoknak még jó barátjaik is-Haver , szépen elcsavartad Sophie fejét-veregetett vállon Peter.
-Nem volt nehéz dolga-bújt hozzám Sophie.
-Niall, látom megszakítottunk titeket-mosolygott perverzen Lil.
-Ja máskor, halkabban lécci-kacsintottam rá, csak a játékosság kedvéért.
-Le kéne menni...-fordultam Sophie felé és átkaroltam derekánál.
-Nincs kedvem...-kicsit hisztisen mondta, de megértem  nekem sincs semmi kedvem.
-Tartsunk egy privát party-t itt fent!-adta az ötletet Peter. Mindenki helyeselve bólogatott, majd bementünk Lil szobájába.

*Sophie szemszöge*

Niall-el felkucorodtunk Lil ágyára a többiek pedig a földre.
-Úú nem kéne pia?-lelkesedett Lil.
-De majd én hozok!-szálltam le az ágyról. Kimentem a folyosóra, majd a lépcső tetejéről lenéztem a nappalira. Huh, mindenki kint van. Lassan , óvatosan lopakodtam ,nehogy kintről észrevegyenek. A hideg padló miatt felszisszentem , kissé didregve folytattam akciómat.Beslisszoltam a konyhába, megkerestem apuék dugi piáját, majd a pulcsim alá rejtettem. Kidugtam a fejem a konyhaajtón. Körbenéztem, és a szívem megállt. Az ablakban megpillantottam Scott-ot. Mi a fészkes fenét keres ez itt? Nem volt neki elég mára?! Meglegyeztem az arcom , hogy lenyugodjak. Felosontam a lépcsőn , majd gyorsan bevágtam az ajtót magam mögött.
-Na végre!-pattant fel Bryan .
-Tessék-nyújottam neki az üvegeket. Sorra adogattam neki, szegénynek alig fért el a kezében. Minimum 10 üveget felvittem . Csoda , hogy nem estek ki a pulcsimból!
- Igyunk meg párat aztán üveg pörgetőzzünk- ajánlotta Peter , mire mindenki helyeslően bólogatott. Lil felbontott egy vodkát, meghúzta majd tovább adta Peternek. Így ment mindenkin végig az üveg míg el nem fogyott.
-Én kezdek!-mondta Lil, csöppet már hatott nála a pia. Bryan egész jól tűrte , viszont Peter... már most dülöngélt. Lil megpörgette az üveget és Peter-t pörgette ki.
-Felelsz vagy mersz?-fészkelődött Lil.
-Me..he..rek-mondta enyhén bebaszott állapotában Peter. Lil elgondolkodott. Niall mellettem ült . Egy ideig néztem az arcát , majd visszafordultam a többiekhez, amikor odahajolt a fülemhez.
-Este folytathatnánk...-búgta a fülembe , majd nyomott egy puszit a fülem mögé. Rákacsintottam visszajelzés gyanánt.
-Úúú, megvan!-mutatta fel mutató ujját Lil- Vedd fel az egyik pólómat , majd menj le és kérdezd meg a nagyit , hogy hol a hajvasaló!-kuncogott Lil.
-Höhö, oké-állt fel Peter, kiturkászott egy apró pólót Lil gardóbjából. Röhejes látványt nyújtott, az izompacsirta Peter egy S-es,  fehér kis pólóban.
-Ki megy le vele?-kérdeztem.
-Én nem szalasztok el egy ilyen lehetőséget! pattant fel Bryan.
-Én is jövök! -mondta Lil , majd az ajtón keresztül lementek a grill party-ba. Amint becsukódott az ajtó, Niall hátradöntött az ágyon. Szenvedélyes csókcsatába kezdtünk, mikor megint elkezdte lehúznia pólóm. Megfogtam a csuklóját , jelezve , hogy ennek nincs itt a pillanat. Mikor meghallottam kintről Lil hangos kuncogását és a fiúk öblös röhögését, feltoltam Niallt. Szomorúan vállt el tőlem , ezért ráhajtottam fejem a vállára. Így ha unatkozom, csak könnyedén oldalra fordíthatom és játszadozhatok az idegeivel.  A srácok bedőltek az ajtón , egyenesen le a földre. Hagytuk őket röhögni egy ideig.
-Na mi volt?-kérdeztem izgatottan.
-Peter kiment , megkérdezte a nagyit, erre a nagyi elkezdi , hogy fiam a te nevedet is sokan ismerhetik a Kék Osztrigában ( egy meleg bár-szerk.)-és itt megint elkezdtek szakadni.  Mi is eleresztettünk pár nevetést Niall-el, de szerintem egyikünk se erre vágyott.
-Figyu srácok, nekünk holnap délután indul a gépünk és még nem pakoltunk össze, szóval mi most mennénk-húztam fel Niall-t az ágyról.
-Gumi kell?-kérdezte röhögve Bryan. Niall rosszallóan csóválta a fejét, Lil megakart fulladni, Peter pedig egy másik világban lehetett már. Lassan odasétáltam Bryan mögé , aki a kezeivel próbált védekezni, de a nevetés elgyengítette , így egy pontosan becélzott ütéssel eltaláltam a tarkóját. Más testrészét akartam , de annyira nem vagyok gonosz. Visszasétáltam Niall-höz, oldalról átkarolt és így mentünk ki. Kiléptünk az ajtón , mire én hallgatva a hormonjaimra , nekilöktem Niall-t a falnak . Féloldalasan elmosolyodott. Hajamat a nyakam egyik oldalára hajtottam , miközben a nyakát harapdáltam. Hirtelen lehajolt, karjait összekulcsolta combjaim körül és így vitt be a szobámba. Kirúgta az ajtót , majd kulcsra zárta. Óvatosan letett az ágyamra, majd fölém tornyosult. Kezeit a nyakam vonalában rakta ,úgy támaszkodott fölöttem. Kezeim az arcára csúsztattam , hüvelykujjammal végigsimítottam arccsontján. Tekintetünk egymásén időzött, amikor nem bírta tovább és újra megcsókolt. Beletúrtam hajába, majd  megsimítottam a tarkóján, végig a gerince mentén ,   s mikor visszafele húztam a kezem ,megfogtam pólójának alját . Kibújt a ruhadarabból, majd a hátam mögé nyúlt. Lassan rólam is lehúzta a pólómat, melltartómat kipattintotta.  Miközben támaszkodott olyan távol éreztem , ezért tarkójánál fogva magamhoz húztam. Meleg bőre bizsergető érzés volt.
-Gyönyörű vagy-simított végig az arcomon, mire én elpirultam. Nem szeretem , ha nyálaskodnak ,de ez kifejezetten jól esett. Elvigyorodott, és tovább folytatta az úgymond "kínzásom" . Megfogtam vállánal, és magam alá gyűrtem.
-Szeretlek-csókoltam meg most én.