24.fejezet

Halihó emberek itt az új fejezet!!! :DD Ez talán egy kicsit rövidebb lett, mint a többi, de már elég régóta nem raktunk részt, amit sajnálunk :/ Csak ugye most itt a felvételi időszak + nem nagyon volt ihletünk mostanában. Mindenesetre jó olvasást hozzá és néhány komi is jól esne :))) ;)
                                                                                                   Pussz: Zsó, Lici xx



*Corn szemszöge*
- Te hallgatóztál? - förmedtem apára, aki még mindig mozdulatlanul állt a trambulin előtt.
- Én csak szólni akartam, hogy kész a kaja és gondoltam megvárom, amíg befejezitek a beszélgetést - mondta ártatlanul.
- Aha szóval neked ez a fogalmad a hallgatózásról - ordibáltam és erősen kellett uralkodom magamon, hogy ne fakadjak sírva.Tulajdonképpen azért voltam ilyen, mert láttam rajta, hogy nem örül neki. Tudom, hogy még fiatal vagyok és hogy csak most ismerték meg Niall-t, de úgyse most akarunk még megházasodni és én tudom,hogy mindig is szeretni fogom Niall-t.
- Talán most nem neked kéne számon kérned engem kisasszony, hanem nekem téged. Szóval mi ez az egész esküvő dolog? - fonta karba a kezét.
- A grill partyn akartuk elmondani, de akkor menjünk be a nappaliba és ott mindent elmondunk - kezdtem kicsit megnyugodni.
- Nem. Én most akarom hallani - mondta apa és egyre idegesebb lett.
- Apa miért nem engeded, hogy az egész családnak együtt mondhassuk el? - néztem rá értetlenül.
- Azért, mert kezdem azt érezni, hogy mindent én tudok meg utoljára - eddigre már a nagyi és Lil is kijöttek, anya a konyhaablakon kukucskált ki, Zayn és Félix pedig a fönti ablakból bámultak - Először azt, hogy a lányom amint kiteszi a lábát Spanyolországból máris összejön egy híres banda egyik tagjával, majd a húga is követi, majd hogy az én legkisebb lányom valószínűleg már elvesztette a szüzességét....
- Nagyiiii!!! Soha többet nem mondok el neked semmit! - duzzogott be Lil, de apa csak folytatta:
- Aztán, hogy a kisebbik lányom szakított a pasijával és rögtön másnap, de persze ezt is utoljára tudtam meg, összejött az egyik legjobb barátjával. Ez még eddig elment, bár én nem erre neveltelek titeket, de az hogy a 19 éves lányom kezét megkérik a tudtom nélkül az már tűrhetetlen - a végére apa már annyira ordított, hogy a szomszédok is kijöttek megnézni mi a baj.
- Apa.... én sajnálom, de ez nem a mi hibánk - mutattam rám és Niall-re.
- Mégis kié? Ki az, aki egész nyáron nem hívott fel? Talán anyád? Vagy az öcséd? Nem, hanem te és a húgod.
- Andrew! - szólt rá most már anya.
- Nem Jasmine ezt most nem hagyom annyiban. Talán jobb lenne, ha ezután nem mennének vissza Londonba.
- Apa! - kiáltottam.
- Szóval ezért hívtatok minket haza? Hogy aztán itt tartsatok? - kapcsolódott be Lil is.
- Nem ez volt az elsődleges célunk, de nem lenne olyan rossz ötlet - mondta anya.
- Te is vele vagy? - néztem rá hitetlenkedve.
- Talán ezt az egész esküvő dolgot is jobban áttudnád gondolni, ha egy pár napot vagy hónapot a.... barátodtól külön töltenél.
- Ő nem a barátom, hanem a vőlegényem. És nem kell semmit sem átgondolnom. Végig se hallgattatok. Szerinted mi most akarunk összeházasodni? Nem. Egy év múlva vagy másfél év múlva. Nem vagyok hülye - kiabáltam.
- Ez csak egy jele, hogy összetartozunk - egészített ki Niall.
- Szerintem akkor is jobb lenne, ha legalább egy hetet itthon töltenétek a családotokkal.... és a fiúk nélkül - mondta anya.
- Anya nekünk már ott van az életünk. Nagyon szeretünk titeket és mindent köszönünk, de már felnőttek vagyunk és a saját életünket kell élnünk. Amibe pedig nincs beleszólásotok - vágta hozzájuk Lil.
- Ez kemény húzás volt kicsim - mondta fentről Zayn, mire mindenki csak szúrós szemmel ránézett , ezért Zayn inkább visszahúzódott.
- Mi csak meg akarunk óvni titeket a csalódásoktól! - mondta tovább anya.
- Saját hibáiból tanul az ember és itt téma lezárva. Még két napot maradunk, aztán visszamegyünk Londonba, ha tetszik, ha nem - mondta Lil és én egy kicsit megsajnáltam anyáékat. Niall most erre azt mondaná, hogy "Egyem azt a nagy szívedet", ami kicsit furán hangzik, de cuki. Ezen az eszmefuttatáson elmosolyodtam és már nem tudtam tovább haragudni a szüleimre.
- Anya, apa sajnálom, hogy nem mondtam el nektek semmit, de rengeteg dolog történt velünk Londonban és ez volt életem eddigi legszebb időszaka. Azt is sajnálom, hogy nem mondtam el az esküvőt, de gondoltam kivárom a megfelelő pillanatot. Anya te mindig azt mondtad, hogy ha megtalálom, amit egész életemben kerestem, soha ne engedjem el. És én azt hiszem, hogy most megtaláltam. Nagyon szeretem Niall-t, ahogy Londont is. A húgom pedig éli a kalandjait, de tud vigyázni magára. Ha meg nem, majd én észhez térítem.
- Jó lesz ha hozzákezdesz - mondta a nagyi és Lil-re sandított.
- Nagyi, benned nem lehet megbízni.
- Miért mondtam valamit? - nézett azzal a jól ismert ártatlan tekintetével Lil-re, majd visszament a házba.
- Szóval kérjek engedjétek, hogy a saját utunkat járjuk - fejeztem be.
- Andrew... - szólt anya - a lányunk megérett! - azzal kirohant a konyhából és megölelt. Apa is odasomfordált.
- Azért ezt még nem mondanám és ha valami rosszat is hallok hazajössz! - mondta, majd ő is megölelt.
- És én nem kapok? - hallatszódott Lil hangja a hátunk mögül.
- Majd ha bocsánatot kérsz kölyök! - fordult apa Lil felé.
- Jóó.. bocsánat amiért kiabáltam...
- Te kis kalandvágyó - ölelte meg őt is.
- Pont, mint az apja - nézett ki rájuk az ablakból a nagyi.
- Na jól van elég az érzelgésből. Lássunk hozzá a kajáláshoz - szakítottam félbe csomó szép pillanatot, de már közel voltam ahhoz, hogy a hányás kerülgessen plusz a gyomrom  is korgott. Az ebéd és az este már uncsi volt. Csak filmeztünk, beszélgettünk. Szerencsére visszatért a jó hangulat. Zayn és Félix egész este Lil-t szívatták, mi Niall-lel összebújva feküdtünk a knapén és néztük a filmet, apa és anya pedig a nagyival társalogtak a politikai viszonyokról.
- Na mi felmentünk aludni! - mondtam ásítva, amikor vége lett a filmnek olyan éjfél körül.
- Sziasztok, jóéjt! - köszönt anya, apa és a nagyi.
- Aztán tényleg aludjatok! - nevetett Zayn.
- Zayn - szóltam rá és fejbe csaptam.
- Te csak ne veregesd a pasimat - nevetett Lil is.
- Mert mi csinálsz? - mentem oda egy 'comeatmebro' mozdulattal.
- Hohohohoho, nem akarod azt te tudni - tette csípőre a kezét.
- Na jól van elég volt lányok menjetek aludni - mondta apa és feltuszkolt minket Niall-lel az emeletre.
- Áhh, elmaradt a harc... - mondtam szomorúan és lebiggyesztettem az ajkam.
- Majd legközelebb. hidd el lesz még esélyed a húgoddal harcolni - nyomott egy puszit Niall a homlokomra.
- Igazad van, na elmegyek fürödni - mondtam. Bementem a fürdőbe és gyorsan lefürödtem, majd bebújtam az ágyba Niall mellé és a mellkasához bújva aludtam el.

*Lil szemszöge*
*Másnap*
Fordultam egyet és szembe találtam magam Zayn pucér felsőtestével és bámuló, gyönyörű sötétbarna szemeivel.
- Jó reggelt!
- Neked is szépség! - mondta majd kezét a derekamra csúsztatta, közelebb húzott és megcsókolt -  Tudod..    - kezdte - hiányzol... úgy.
- Zayn.. - sóhajtottam -  Tudom, hogy nehéz, de már csak egy napot kell kibírnod. Holnap már otthon leszünk.
- De én már nem bírok egy napot sem.
- Nem fogom veled a szüleim házában csinálni.
- Miért? Úgy tudtam szereted az izgalmakat-  kacsintott.
- Igen, de...
- Nincs semmi de - szakított félbe és a mellemet kezdte masszírozni, mire egy apró sóhaj hagyta el a számat -  Hallom, kezdem meghozni a kedved- vigyorgott, mire fejbe vágtam. Erre ő lejjebb csúszott és a bugyimban kezdett dolgozni. Nem bírtam tovább és engedtem az élvezetnek. Már nem érdekelt mi lesz, csak akartam őt. Visszacsúszott a felső testemhez és a nyakamat kezdte csókolgatni, ami  még jobban felizgatott.
- Ahh... - sóhajtottam.
- Mond ki!
- Mit?
- Hogy akarsz.
- Akarlak... most! - mondtam és átvettem az irányítást. Átfordultunk, majd az alsógatyájához nyúltam. Kirángattam férfiasságát és kényeztetni kezdtem, mire az ő száját is sóhajok hagyták el. Ezután nem bírta tovább átfordított és keményen belém hatolt.
- Ahh.. gyorsabban, gyorsabban Zayn!- kiáltottam.
- Hümmm.... -mormogott és aztán... jöttek a többi dolgok.
Lihegve feküdtünk ki mikor végeztünk. Nyílt az ajtó és összeszorult a gyomrom, mert ha apa az....
-Halihóó hétalvók!-jött be mosolygós fejjel a nővérem- Ó, szóval már fent vagytok...
-Igen-válaszoltam, bár lehetett hallani a hangomban egy kis lihegést. Sophie összeszűkítette a szemeit, ami arra utal hogy sejt valamit...
-Mióta?-fonta össze a karjait. Segélykérően ránéztem Zayn-re.
-Ööö , úgy 10 perce...-lódított.
-Ühümmm, most az egyszer megússzátok ,de csak mert kedves vagyok-és kisétált az ajtón.
-Ezt megúsztuk-nyomott egy puszit Zayn az arcomra és feltápászkodott az ágyról.
-Meg-nevettem és én is nekiálltam öltözködni. Mikor végeztünk lementünk megnézni a többieket. Anyu és a nagyi a konyhába serénykedtek, a nővérem és a szöszi a kanapén terpeszkedtek , apu meg , ha jól láttam az ablakból kint gyújtotta be a tüzet.
-Hát ti?-huppantam le a lustaságok mellé.
-Fekszünk. Nem egyértelmű?
-Jól van na -durciztam be.
-Na nyugi van , nem mondtam semmi rosszat-nézett végre rám Sophie.
-De rossz hangsúllyal mondtad-fontam még jobban össze a karjaimat. A fiúkból már kezdett előjönni egy jó nagy röhögés, a kiváló kisgyerek alakításunk miatt.
-Bocs-mondta Sophie és átfordult a hasára, így már teljesen Niall mellett volt. Megint fordulni akart, viszont Niall elállta az utat. Sophie megoldotta és lelökte. Nagy puffanással ért a földre és elkezdett kapálódzni a kanapé felé. Zayn-nel röhögtünk rajtuk egy nagyot. Anyuék csak bambán néztek ránk a konyhába, de végül visszatértek a krumplisaláta készítés fortélyait magába foglaló, rendkívül érdekes beszélgetéshez.
-Kösz, én is szeretlek-állt fel Niall és lesmárolta Sophie-t.
-Gyerekek, menjetek szobára-mondta Zayn .
-Senki nem megy szobára!-szólt ki anyu a konyhából.
-Úgyis túl lusták felkelni , nem hogy még ahhoz is lenne energiájuk.
-Amúgy miután abbahagytátok a piszkálásunkat, mit csinálunk?-kérdezte Sophie, egy "kedves" mosoly keretében.
-Nem tom-vontam vállat.
-Nem vezetsz körbe?-hajolt Niall Sophie fölé.
-Ha akarod-kapaszkodott föl ülésbe.
-Mi mit csinálunk?-bújtam Zayn-hez és rá pislogtam, kiskutyapofival.
-Mit szeretnél?-nyomta ki a tv-t.
-Nem megyünk el egy fürdőbe?
-De, persze elmehetünk-felállt és felsegített engem is.
-Te miért nem tudsz engem felsegíteni?-lökte meg Sophie Niallt, aki éppen egy a pulton lévő képviselőfánkkal szemezett.
-Bocsánat, hölgyem-hajolt meg a szöszi Sophie előtt.
-Sokkal jobb-karoltak egymásba és elhagyták a házat.
-Anyu!-szaladtam a konyhába-Elmegyünk Zayn-nel egy fürdőbe jó? Hányra jöjjünk?-támaszkodtam a pultnak.
- Fél négyre elég ha visszaértek. Négyre jönnek a vendégek  - mondta anya mosolyogva.
- Remek. Akkor, majd jövünk - mondtam, majd Zayn-nel gyorsan összepakoltuk a fürdőruhás cuccunkat és elindultunk a fürdőbe.
Gyorsan odaértünk és én már mentem is átöltözni. Már épp elkészültem, amikor valaki bekopogott.
- Mindjárt kész vagyok - szóltam ki.
- Én vagyok az - hallottam az ismerős mély, bársonyos hangot - Bemehetek? - válaszul kinyitottam az ajtót. Zayn lépett be, majd egy pillanatig végig mért - Hogy lehetsz ilyen szexi? - vigyorgott rám.
- Hát nem is tudom... - mosolyogtam, majd a földet kezdtem bámulni - Talán nem is vagyok az...
- Nem te hülye vagy. Nálad édesebb és jobb testű csajszit még nem láttam. Nem viccelek - nézett őszintén a szemembe és ezzel el is felejtette velem előbbi beszélgetésünket. Csak őt akartam. Közelebb húztam beletúrtam a hajába, ő pedig átkarolta a derekam és forró ajkára tapadtam.
- Szeretlek - suttogta, miközben nyakamat szívogatta és közben a fürdőruhám pántját kezdte kibogozni.
- Én is nagyon - mondtam, majd levetette melltartómat és a melleimet kezdte masszírozni. Egy apró sóhaj hagyta el a számat, mire egy önelégült vigyor terült szét a képén. Majd a bugyimhoz nyúlt és azt is leszedte. Ujjával kezdte izgatni a csiklómat. Én ez alatt apró csókokat leheltem a nyákára, majd kockás felső testét bámultam. Istenem , hogy adathatott meg nekem egy ilyen félisten.. Ezután leültetett a padra és belém hatolt. Iszonyú jó érzés volt. És aztán.., történt, aminek történnie kellett.


*Sophie szemszöge*
Kiléptünk Niall-el az ajtón és megcsapott a meleg , augusztusi levegő.Mélyet szippantottam a spanyol levegőből, igen más a levegő mint Angliában.
-Na mit szeretnél megnézni?-fordultam Niall-höz és összekulcsoltuk ujjainkat.
- Ömm... először is menjünk el enni valamit.
- Niaaaall, nemrég ettünk - ráztam a fejem. Néha nem tudtam megérteni ezt az evési mániáját.
- Tudom, de ismersz  -nézett rám bociszemekkel és ennek már nem tudtam ellenállni.
- Jó, akkor már megmutatom a kedvenc éttermem. Régen mindig idejártunk a haverokkal - majd elkezdtem egy érdekes történetet mesélni az étteremmel kapcsolatban. Mikor odaértünk, legnagyobb meglepetésemre, kik lépnek ki az ajtón?