14.fejezet

Megsimította kezem és bizseregni kezdtem. Elfektetett az ágyon és     puszilgatta a nyakam.
-Szivem... most ne-nyögtem ki-Sajnálom , de egyszerűen ma nem megy-nem akartam a szemébe nézni.. Megfogta az állam és maga felé fordított.
-Mi bántja a kis szived?-kérdezte és arcomat fürkészte. Én csak bambultam mint egy darab fa .
-Fúhh, figyelj ki kell pihennem a mai napot , de előbb lemegyek kajáért-hadartam és kibújtam alóla. Nem voltam túl kedves vele . Lerobogtam a lépcsőn a konyhába. A lépcsőn lejövetel összetalálkoztam Zayn-el.
-Sziaa-köszönt vidáman.
-Cső-intettem majd mentem tovább.
-Héjj, mi volt ez?-jötzt utánam és megofgta a karom , hogy felé forduljak. Neki se bírtam a szemébe nézni. Senkinek. Valamiért féltem , hogyha ránézek elsírom magam , vagy legalább is valami marhaságot csinálok.
A földet bambultan, erre ő lelyebb hajolt hogy alulról rám nézzen. Belenéztem barna bociszemeibe. Elkezdett felfelé egyenesedni, és én követtem őt.
-Na , elárulod?-fogtam meg mindkét oldalamon a könyököm .
-Nem tudom..-motyogtam az orromba.
-Légyszíves, Sophie , ne legyél szomrú! Te vagy az aki mindenkiben tartja a lelket a legrosszabb napokban is. Tudom , hogy az embernek vannak rossz napjai, de mára már elég volt!-ömlött belőle a bölcsesség. Igaza volt.
-Be kell vallanom Malik, nem is vagy te olyen hülye.-mosolyra húztam számat. Ő is elmosolyodott , de aztán kapcsolt.
-MI? Ki mondta hogy én hülye vagyok?-kérdezte felháborodva.
-Nem is emlékszem...ja de várj aszzem..-és elkezdtem rohanni a lépcsőn ahogy csak tudtam.Zayn is elég gyors volt, de még időben beszaladtam a szobánkba. Becsaptam az ajtót és nekidőltem , nehogy kitudja nyitni. Hallottam , hogy röhög , majd elmegy . Csukott szemmel röhögtem az ajtónak dőlve. Kicsit se vagyok fura.. gondoltam magamban és kinyitottam a szemem. Ott állt Niall anyaszült meztelenül a szekrény előtt. Én meg megint egy fadarab lettem.

*Hát mivel most perverz hétvége van jöjjön egy kis +16 vagy +18 majd ti eldöntitek :D*

*Niall szemszöge*
 Kicsit bántott , amit Sophie mondott , de nem törődtem vele , tudtam , hogy valójában nem ilyen és csak rossz napja van. Tisztára beleéltem magam , hogy lesz ma egy kis hancúr és felvidíthatom ,erre meg nem tudom mi a baja. Mindegy majd máskor. Odasétáltam törülközőben a szekrényhez és eldobtam a szennyes kosárba. Nem vagyok szégyenlős.Kutatni kezdtem egy alsó után , de csak az ő fehérneműit találtam, ami még jobban beindított.
-Ó, hogy az a...- dobáltam kifelé mindent ami a kezembe került. A polc alján viszont találtam egy gumit.
-Hát ez meg kié?-nézegettem és megállapítottam , hogy nem én vettem. Hallottam , hogy futnak a folyosón. Sophie hirtelen kinyitotta az ajtót majd nekidőlt. Annyira szerettem azt a toppot amit itthon hord. És ha jól állapítottam meg melltartó se volt rajta , bár szerintem csak beképzeltem. Ó , jajj a kis haver kezd beindulni, gondoltam magamba és akkor jöttem rá hogy nincs rajtam semmi. Sophie kinyitotta a szemét és csak nézett. Én is csak néztem, de nem volt kínos valahogy. Kéne valamit tennem , de mit? Megfordultam , hogy keressek tovább a ruhák között. Kissé lehajoltam , hogy jobban lássak mit halászok ki. Hirtelen valaki belemarkolt a hátsómba. Szemeim kikerekedett és lassan megfordultam. Sophie-n is látszott, hogy szeretné. Meleg kezei közé fogta az arcomat és rá tapasztotta száját az enyémre. Kezemet a hátán egyre lejjebb csúsztattam és megmarkoltam a fenekét. Még sose csináltam , de látszólag tetszett neki.

*Sophie szemszöge*
Imádtam , hogy Niall bebátorodott. Lelökött az ágyra. Mivel nem volt rajta semmi én végig csodálhattam őt. A szép arcát, a kulcscsontját, az általa kidolgozott kar-és mellizmait, a kissé kockás hasát, amit imádtam , mert nem volt olyan túl erőltetett. Majd jött a kényes rész. Amikor észrevette , hogy oda lyukadtam ki elmosolyodott.Két karját a vállam mellé rakta.Elkezdte csókolgatni a nyakam és az arcom.
-Imdáom ezt a toppodat,-simított végig az oldalamon- de nélküle még jobb-és hirtelene lehúzta rólam a fölsőm. Azt hitem meglepődik , hogyx nincs rajtam melltartó, de itthon mikor van? Sosem hordok itthonra , mert kényelmetlen , a többiek meg... ez van :D
-Ezt már szeretem...-nézegetett.
-Mit is?-próbáltam pimaszkodin, kevesebb sikerrel.
-Az itthoni viseleted.
-Sosincs rajtam itthon-suttogtam a fülébe, erre megnyalta a száját.
-Észben tartom- kacsintott. Annyira aranyos ez a fiú!
-Köszönöm-mosolyodott el.
-Szívesen - és én s rákacsintottam. Ettől elsötétült tekintete a vágytól. Felült ,a derekamra. Miközben csókolt az egész felsőtestemet simogatta.
-Öhmm, Niall van e..-nyitott be Harry. Gyorsan mgam elé kaptam a kezeimet.
-Úristen..-vörösült el a fejem. Harry szemei kikerekedtek, majd kihátrált a szobából. Niall nem is törődve az előbbiekkel folytata dolgát.

*Sajnálom , de innen nem tudok már úgy írni , hogy ne röhögjem el magam :D*